Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-28 / 229. szám

2 KELFTMAGVARORSZAO 1P58. szeptember 28, vasárnap Gép szüreteli a burgonyát Vidáman, nótaszó kíséretében szedik szövetkezetünkben a bur­gonyát. Vidámak azért is, mert a kemény földet nem nekik kell már kapával vágni* hanem szabolcsi szerkesztésű és Nyíregyházán gyártott nagyszerű gép vájja helyettük a földből a gumókat. Olyan sűrűn vannak a zsákok, hogy a szedőgép után alig győzi a vonta­tónk és teherautónk összehordani a gazdag termést. A gépet csak dicsérni tudjuk, azért is mert megkönnyíti a munkánkat, de azért is mert törés, zúzódás nélkül forgatja ki a burgonyát, tehát minőségileg is igen jól dolgozik. Az elnökünk nem rég említette: úgy szervezzük meg a mun­kánkat, hogy az esős idő alatt, ha a határban nem lehet dolgozni, bent a dohány csomózását végezzük. Zárszámadás előtt a dohányt ie be akarjuk szállítani. Szép hízóink és sőréink vannak. Minden reményünk megvan arra, hogy évi munkánknak gazdag eredménye lesz. Jónai József levelező, Császárszállás. Üj Alkotmány TSZ Fellendül az aprómagbegyűjtés 3400 mázsa here- és luccrnamagot vásárolt eddig a Mezőmag Két alkotmány Az aprómagcséplés kezdetén több panasz vetődött fel, hogy a megtermelt lucerna, vöröshere és egyéb aprómagot nem tudják ér­tékesíteni. A türelmetlenségnek volt is alapja, mert például a ter­melők nem kapták meg a tisztí­tógépeket, a szelelőrostákat. Aka­dályozta a felvásárlást az is, hogy nem volt kielégítő a Mezőmag kapcsolata a földművesszövetke­zeti termeltetési felelősökkel, de közel háromhetes késést jelentett az is, hogy nem állt rendelkezés­re zsák és tárolóhely. Ezeket a hiányosságokat a vállalat meg­szüntette, s ma már megfelelő mederben folyik a felvásárlás. Az idén jó volt az időjárás mag­kötéskor. Sokat segített az is a ter­méseredményen, hogy a szerződé­ses termelők ingyenes porzószer­rel védekezhettek a kártevők el­len. Az arankával fertőzött terü­leteket kikaszálták a gazdák és így a tisztaság is jónak mondha­tó. Eddig a Mezőmag Vállalat 34 vagon vöröshere és lucerna magot vásárolt fel, amiért hozzávetőle­gesen hét millió forintot kaptak a termelők. Ugyancsak folyik a szerződéses csillagfürt mag átvé­tele is. A várható termés 60 szá­zaléka, mintegy 24 ezer mázsa már raktárakban van. A tíszavasvári gépállomás gépei szedik a cukorrépát A tíszavasvári gépállomás je­lentősen támogatja a körzetéhez tartozó termelőszövetkezeteket. Erőgépei jelenleg is több tsz. föld­jén végeznek vetőszántást. A gép­állomás traktorosai a tíszavasvári Rákóczi és Lenin, a tiszadobi Táncsics és a tiszadadai Vörös Csillag földjein végeznek igen jó eredménnyel talajelőkészítö mun­kákat. A cukorrépa termés betakarítá­sánál megtalálhatók a gépállomás répakiemelő gépei. A termelőszö­vetkezetek nagyrésze e hét folya­mán befejezi a cukorrépa szedé­sét s az elszállításnál is számba jönnek a gépállomás szállító esz­közei. A tiszaeszláriak is már előre bejelentették igényüket. Mintegy 120 holdnyi rizsvetésüket szeret­nék a gépállomás cséplőivel csé­pelteim. Az aprómagvak cséplé- sét is napokon belül befejezik valamennyi tsz-ben. Azon kívül, hogy a soronlévő gazdasági munkákban a tsz-eknek a legnagyobb segítséget nyújtják, a gépállomás dolgozói aktív része­sei lesznek egy olyan kezdemé­nyezésnek, mely az egész járás te­rületén érezteti majd hatását. Most kezdték meg az öntözéses területek felmérését. Nagy terüle­tek vízellátását oldják így meg, s a tereprendezési munkák befe­jeztével a gépállomás Sz—80-as erőgépei, — melyekhez van csa- tornanyító ekéjük — végzik a ta­lajmunkák nagyrészét, mimimimii — wmiimimmh Algériában cs Franciaország több más tengerentúli területen már folyik a szavazás, magában Franciaországban ma, vasárnap döntenek az állampolgárok az új alkotmányról. A távol-keleti fe­szültség mellett ez a szavazás áll ma a nemzetközi érdeklődés középpontjában. Túlzás nélkül mondható, hogy Franciaország további sorsát nem kis mérték­ben befolyásolja majd c szava­zás végeredménye cs a végered­ményen túl az urnába dobott ,igen”-ek és „nem’‘-ek aránya. A nagy döntés előestéjén ér­demes a 92 cikkelyből álló új alkotmány néhány fontosabb előírását felidézni. E cikkelyek önmagukban is beszédesek. Vi­lágos bennük a szándék: A francia polgári demokrácia el­sorvasztása, egy majdnem mo­narchikus jellegű állam meg­teremtése. És ami ebből követ­kezik: kedvező talaj bármely fasiszta próbálkozás, vagy fa­siszta törvényhozás számára. A De Gaullc-kormány új al- kotmány-tervezte a jelenleg ér­vényes alkotmánnyal szemben háttérbe szorítja a választott nemzetgyűlést és csaknem dik- tátori hatalommal ruházza fel a köztársasági elnököt. Az elnö­köt eddig kizárólag a parlament választotta. Az új tervezet sze­rint a döntés egy különleges vá­lasztói kollégium kezébe kerül. E kollégium tagjai a megyei és városi tanácsok kiválasztott kép­viselői, a tengerentúli parla­mentek és franciaországi páriá­in qpt tagjai. Vagyis, e körülbe­lül hetvenötezer főnyi testület­nek csupán egy töredéke nem­zetgyűlési képviselő. A jelenlegi alkotmány szerint a köztársasági elnök által meg­bízott miniszterelnöknek ahhoz, hogy valóban miniszterelnök le­gyen, meg kellett kapnia a nemzetgyűlés abszolút többségé­nek jóváhagyását. De Gauel- lc-ék tervezetében a köztársa­sági elnök egyszerűen kinevezi a neki megfelelő személyt. A nemzetgyűlést eddig csak bizonyos körülmények között oszlathatta fel a kormány, a nemzetgyűlés elnökével folyta­tott előzetes tanácskozás után. Az algériai puccsból született alkotmány-tervezet a döntő szót itt is a köztársasági elnök­nek juttatja, A kormáy eltávolítása eddig megfelelt az általános polgári demokratikus gyakorlatnak. A ma szavazás elé kerülő cikke­lyek ebben a tekintetben is megszorítást tartalmaznak. — Amennyiben a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági in­dítványt leszavazzák, az indít­vány benyújtói abban a parla­menti szakaszban nem terjeszt­hetnek elő még egyszer ilyen javaslatot. És hogy a nép akarata, amely már a parlament két házában is csak megszűrve fejeződhetik ki, még kevésbe befolyásolhassa a „szilárd kormányzást’*, a köz- társasági elnök szükségállapot esetén rendkívüli hatalmat ru­házhat önmagára. Az öszehasonlítást még foly­tatni lehetne. A francia népre és a francia birodalomhoz tar­tozó többi népre várakozó ve­szély nagysága azonban e pár cikkelyből is világosan kirajzo­lódik. Nem véletlen, hogy a Man­chester Guardian című angol polgári napilap azzal a gondo­latai zárja pénteki vezércikkét: Franciaországban a köztársa­sági intézmények fennmara­dása attól függ, hogyan alakni a „nem" szavazatok aránya. URAMBÁTYÁM ORSZÁGA A polgármester úr elszól ja magon 3. A két Dessewffy gróf a telefonbe­szélgetés alatt ott ült az alispán! szobá­ban. Nyakig süppedve a bőrfotelba, ciga­rettáztak. Tetszett nekik az alispán ter­ve, egy kicsit csodálták is okos ravasz­ságáért. Vezetésre termett ember ez a Mikecz — beszélték maguk közt —, min­őig tudja, hogy lehet a vármegye javára fordítani az előkelőségek látogatását. A két grófnak eszébe sem jutott,- hogy Mikecz nem több közönséges utánzónál; azt csinálja amit az erdei gombák, jól megél a nagyobb iák gyökerén. Amikor az alispán leült hozzájuk a kis asztal mellé, Dessewffy Béla meg­kérdezte: — És most miért hívod ide? — Tovább fogom szidni, aztán meg­rendeztetem vele az őz-cserkészetet. Dessewffy Dezső megcsóválta a fejét. — Nem lehetne a szidást most el­hagyni? Mikecz felnevetett. — Méltóságos uram — tette a gróf vállára a kezét —. látom, hogy önnek is jó intézője van ... Talán túl jó, mert úgy elintézi ügyes-bajos dolgait, hogy méltó­ságodat szinte elrekeszti vele az élettől, az emberektől. A gróf nem értette és kissé bandzsi képet vágott. — Hát gondolkozzunk! — emelte mutatóujját a homlokához Mikecz. — A cserkészet megrendezéséhez pénz kell. Nekem nincs A városnak van, hát nem világos? — kérdezte. A két gróf azonban nem tudta ezt a közigazgatási gondolatmenetet követni. s nem is értette, ök a kártyaasztal fogásai­ban és az illatos női szobákban otthono­sak, azok filozófiáját ismerik. Különösen Dessewffy Béla nem értette meg az al­ispánt és mindjárt más megoldást aján­lott. — Inkább a tábornok nevével kel­lene megnyerni, vagy ... hogy is . ..? Az alispán a fejét rázta. — Ugyan urak, ugyan ... — adta a méltatlankodót. — Hát legyünk már egy szer legalább önmagunkhoz magyarmis­kásan őszinték. Kérdem én: melyikünk­nek ér akár csak egy koronát is egy tá­bornok, vagy egy miniszter, ha nincs reményünk arra, hogy legalább két ko­ronát nyerünk a barátságán? Ugye egyőnk- neksem! Nos, akkor miért érne éppen Bállá Jenőnek? — Dehisz, akkor a költségeket sem fogja vállalni! — aggodalmaskodott a gróf. Mikecz újra nevetett. Jól mulatott a két gróf tudatlanságán. Az igaz, hogy Baliának nem hoz egy koronát sem az őz-cserkészet, de — és ezt csak ő tudja —■ hoz mást. Bállá felülvizsgálat előtt áll érdekében áll a plakát miatt kapott fed­dést valamivel jóvátenni. El fogja vál­la’ni a megrendezést, és még a költsége­ket is fedezi. — Bízzátok csak rám, urak, majd én tudom, hogyan kell! — mondta magabiz­tosan az alispán. Mindjárt hivatta a titkárnőt, és szi­gorú hangon ráparancsolt. hogy ha Bállá polgármester úr Öméltósága megérkezik, azonnal vezesse be hozzá. A két gróf értelmetlenül nézett rá: Az előbb még a titkárnőjáhez is kedves alspáh e-ycsa pásra mord lett. Miér!? Ezt csak Mikecz értette. Már tapasztalatból tudja, hogy mielőtt valamelyik alárendeltje belép a szobájába, mindig megkérdezi a titkár­nőt: , Milyen hangulatban van őmálfó- saga?" Most Ballának azt mondja majd a titkárnő: „Vaarnj elrontotta a kedvét!" Annál nagyobb lesz a polgármesterben az igyekezet őt jó hangulatba hozni 4. Mikecz halkan, de a vezetőemberek határozottságával oktatta a polgármes­tert. Az szótlanul hallgatta, olykor bó­lintott, olykor nemet intett, de száját fel nem nyitotta. A két gróf kíváncsian figyelte a jelenetet. — Méltóságodnak tudnia kellene, hogy ősszel választások lesznek — mondta Mikecz — és csak olyan intézkedést ír­jon alá, ami nem ad okot az ellenzéknek a támadásra. Figyelmeztetlek, hogy nézz körül hivatalodban, nem működik e ott valami rebellis társaság. Bállá meghökkent. A kioktatást ed­dig csupán formaságnak tartotta. Ál-, modni sem merte volna, hogy az alispán ilyen messzemenő következtetéseket von le abból az -ártatlan plakátügyből. Hát valóban lenWe ott olyan, aki tudatosan igyekszik hibát elkövettetni vele? Lehe­tetlen, hiszen a legmegbízhatóbbak ma­radtak csak a hi vatalban, a többi régen a fronton harcol. Az alispán önelégülten mosolygott, ér lopva rákacsintott a két grófra, aztán felállt, odalépett a vitrinhez és kivett egy . üveg konyakot. — Uraim, igyunk egy pofával! — mondta nyersen mert mindig szeretett nyers lenni. Különösen, ha vendégiá’ó szerepében tetszelgett. Idealizálta a múlt­század földesurait, akiknek a szája pokol volt, de a szíve — legalábbis ő így hitte — arany. A negyedik pohár után a megbocsátó apa gangján, a kedvező szülő modorában elmondta, hogy h’vatali elfoglaltsága miatt nem vehet részt a cserkészeten, csupán a vacsorán lesz ott. — Kj lesz a tábornokkal, — kér­dezte csodálkozva Baila. — Méltóságod! — válaszolta röviden és a legnagyobb természetességgel Mi­kecz. — Dehisz ez akkor azt jelenti, hogy én rendezzem meg — kiáltott fel. — Zseniális ember vagy. a számból lopod el a szót — dicsérte Mikecz. Az alispán majdnem felugrott örö­mében. íme, hát mégis sikerül. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor a polgármester arcáról lehervadt a mosoly, aztán hirtelen felállt.- — Nekem uraim nincsen erre pén­zem. Vigyék ki méltóságocjék, lássák ven­dégül — pillantott a két gt’ófra( — En nem fűzök különösebb várakozást Ta- bajdy személyéhez. Méltóságodéknak ér­deke szerint lehet, de ne akarják a vá­rosra hárítani a költségeket. Méltóságod tudja — fordult az alispánhoz újra —, hogy felülvizsgálat előtt áll a város, nem lehet hát ezt megtenni. Utána még eset­leg, bár sohse voltam bőkezű a más pénzével. .. Az alispán elnevette magát. Ez a mosoly azonban olyan volt. mint amikor it harapófogó megnyílik. Cinikus, metsző. — És, hogy fogja méltóságod azt az ötszázezer koronát elszámolni, amit a város élelmezésén nyertek? — kérdezte, — Ez ellen tiltakozom! — Csak sohse heveskedjünk. nem vagyunk gyerekek! — intette az alispán és haragos képet öltve felállt. Mára befejezte, neki nincs több mon­danivalója. Ezt is csupán azért mondta, hegy a polgármecter tudja, ő sem vak'; belelát a kártvák.ba. Bállá falfehér lett, és fel sem állt, pedig tudta hogy neki szólt az alispán figyelmeztetése. — Debát mit akar méltóságod? — kérdezte halkan. — Fiam — ült le újra Mikecz — nem szeretem, ha valaki szamárnak néz. ug>-e méltóságod sem? Bállá bólintott. — Én azt javaslom — folytatta az alispán —, szálljon b“ a város ar»al az összeggel a dsmeeseri hadiüzem átvéte­lének tervébe. Amennyiben a városra is kedvező ajánlatomat méltóságodék nem feep^iák el. akkor... Bármilyen illetlen Is volt. a polgár­mester teleöntötte saiát poharát és gyor­sén meg;’ta. Szótlanul ült eg'T ideig az­tán mosolyogva, és sápad’ an fe’állt. — Az őzvadászatot mesrendez.em d° emez üev megfontolására kérek egy hét Köszönt és elment. (Folytatjuk.) Szabó György

Next

/
Oldalképek
Tartalom