Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-02 / 206. szám
Vlltg proletáriai egyesüljetek XV. ÉVFOLYAM, 306. SZÁM üra 60 fillér 1958. SZEPTEMBER 3, KEDD Az élet nem állttal meg v Szabolcsban sem l Közel 60.000 ember fogadta nagy tetszéssel Marosán elvtárs beszédét Marosán elvtársat bárányokkal ajándékozzák mc; lió Kossuth-cimert, 1956 októberében akkor is ellenforradalom volt. Most már csak a bizonyítás van hátra. Mert nem elég megállapítani dolgokat, bizonyítani is kell, cm á-i mono íu mondjon b-t is. A z augusztusvégi vasárnap reggelen ünnepi díszt öltött ma- ' gára Nyíregyháza. Az utcák, a terek fellobogózva várták a nagygyűlésre igyekvő dolgozókat. Különvonatokon, autóbuszokon, feldíszített szekereken érkeztek a nyírségi emberek, munkások, termelőszövetkezeti tagok, dolgozó parasztok és értelmiségiek, hogy meghallgassák Marosán György elvtárs beszédét. A Búza-tér féltízre zsúfolásig megtelt, mintegy hatvanezer ember várta azt a pillanatot, amikor Marosán elvtárs a mikrofon elé áll. Néhány perccel a gyűlés megkezdése előtt érkezett meg a nagygyűlés színhelyére Benkei András elvtársnak, a megyei pártbizottság első titkárának kíséretében Marosán elvtárs és Sándor József elv- tórsv a Központi Bizottság tagja. Menetközben megtekintették a szabadtéri színpadot és az épülő színházat. A megérkező kedves vendégeket a tribünnél nagy szeretettel fogadták. Itt Marosán elvtárs elbeszélgetett öreg veteránokkal, munkásokkal, dolgozó parasztokkal. Néhány perccel féltíz után a Himnusszal kezdődött meg a nagygyűlés. A megyei pártbizottság, a Hazafias Népfront megyei bizottsága, Szabolcs-Szatmár megye dolgozó népe nevében Orosz Ferenc elvtárs, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke, a megyei pártbizottság titkára üdvözölte a nagygyűlés résztvevőit, a párt, a tanács, a társadalmi- és tömegszervezetek vezetőit. Köszöntötte Marosán elvtársat, a nagygyűlés szónokát, akit nagy taps fogadott. Ezután lépett a mikrofon elé Marosán György, a Politikai Bizottság tagja, államminiszter, hogy elmondja ünnepi beszédét. Marosán György elvíárs beszéde Szórakoztató stati»ztiS*ai számok Tisztelt Nagygyűlés, Kedves Hallgatóim! 1938-ban jártam először ebben a megyében. Nekem csgk annyi közöm volt Szabolcs- Szatmárhoz, Nyíregyházához, hogy az akkori Biharnak nevezett szomszéd megyében születtem. 1939- ben, mint hívatásos pártmunkás, szakszervezeti funkcionárius isit! volt itt előbb, Abban az időben mi meghány- tuk-vetettük a dolgot munkásokkal, illegális párttagokkal, a mozgalom harcosaival. Az volt a kérdés: mit tegyünk akkor, ha kitör a világháború? Mi a háborút megakadályozni nem tudjuk — mondottuk akkor, de ami utána következik, abba már döntő beleszólásunk lesz. Igaz, nem voltunk sokan. Végignéztem akkoriban a csendőrséggel; rendőrséggel jól megszállt megyét, tudtam, amikor a főispán úr gyorsvonattal Pestre utazott, hogy jelentse a felső tízezernek: Ez a megye ott fekszik a lábuk előtt, s azt csinálnak vele, amit akarnak. Volt ebben a megyében olyan úr, aki azt mondotta, hogy ő Árpáddal jött ide. Én merkedtem meg Níregyházával — kezdte beszédét Marosán elvtárs. Valaki megkérdezhetné, hogy ezt akarom mondani? Én azonban arra gondolok, jó lesz egy kissé szellemeket idézni. Nem olyan szeFemeket, akiktől félnünk kell, hanem olyanokat, akikre mindennapi munkánkban fontos, hogy gondoljunk. Kállay vagy mi ? nem tagadom, de nem is bizonyítom. Egyet azonban mondhatok. Az bizonyos, hogy mi tényleg Árpáddal jöttünk, mert amikor az urak jöttek, a szolgák is jöttek. És így mi előbb voltunk Itt, mint ők. Igenám, de a magyar nemzet, ezeréves története úgy szólt 1945- ig, hogy ezt a földet a nemes urak, az arisztokraták, a kiváltságosak hódították meg. Mióta Itt jártam, tizenkilenc esztendő telt el és Kállay úr, a valamikor) miniszterelnök, a megyének egykori ura Amerikában álmodozik, hátha egyszer vissza lehet fordítani a történelem kerekét. Ml akkor, 1939-ben, 40-ben azt mondottuk: ha egyszer a munkásosztály szervezett erejével hatalomra jutunk, legény legyen a talpán, aki megismételteti velünk 1919-et. Igaz, egy ilyen kísérlet történt, de kudarcot vallott. Mit nevelünk mi forradalomnak ? Jártam itt ebben a megyében a háború utolsó heteiben, amikor ezt az országot a Hitler-fasiszták megszállták. Láttam Szabolcs- Szatmár kiirtott rétegét, azt, hogyan cipelték a gázkamrákba az embereket, megnéztem ennek a városnak a gettóját. Azóta százezrek nem élnek. Azt mondták, ez „isten rendelése'’. 1945-ben új ból eljöttem ide, azért, hogy valóra váltsuk, amit ígértünk. Földet osztottunk, emberi jogot adtunk és felléptünk azokkal szemben, akik ezt meg akarták akadályozni. 1945-ben nagy változás történt a dolgozó nép életében. Igenám, de huszonkét hónappal ezelőtt egy másik esemény is lezajlott Magyarországon, s ezzel kapcsolatban egyes történetírók azon vitatkoznak, ml volt Magyarországon 1956-ban? Forradalom, vagy ellenforradalom? Nem az idősebbeknek mondom, hanem a fiataloknak. A polgári történetírás szerint ezt a kérdést valamikor a francia forradalom előtt megszövegezték, és belekerült a történelem enciklopédiájába. Forradalom az, amely megváltoztatja a tulajdonviszonyokat, elveszi a földesuraktól, a papoktól a földet és oda adja a dolgozó parasztoknak. Ez forradalom! Forradalom az, ha elveszik a gyárat, a bányát, a bankot az uraktól és a nép tulajdonába adják. Ha valaki ennek az ellenkezőjét akarja megcsinálni, akkor az ellenforradalom. Tekerhetsz a derekadra egymillió méter nemzetiszín szalagot, feltűzhetsz a gomblyukadba egymilElszórakoztatom kicsit magukat egy érdekes statisztikával — folytatta beszédét Marosán elvtárs. Kezemben van az 1939-es „Felsőház” statisztikája. Annak a Felsőháznak, amely a magyar törvény- hozás legmagasabb rendje volt akkor. Kik voltak ezek az urak? A Felsőhöz 214 íöböl aht, k, tűk a Habsburg-ház tagjai, grófok, bárók, érsekek, püspökök, a legfelsőbb bíróság vezetői, a honvédelem főparancsnoka és ezekhez hasonló figurák. Az örökösjogú főrendi családok közül 38 volt a tagja. Harminc nagybirtokos, ezenbelül harminckét gróf, öt báró, egy herceg, stb. Valamint a kormányzásba kinevezett tagok, tizenegy nyugalmazott miniszter, kilenc bankvezér, gyárosok, föld- birtokosok stb. Ha az ember megnézi ezt a statisztikát és a neveket, akkor a következő megállapításra jut. 1939-ben lépett életbe a második zsidótörvény. Azt látjuk, hogy a nagy keresztények, a nagy zsidókkal milyen jól megfértek a Felsőházban. (Derültség.) De Szabolcsban és másutt a szegény keresztény és a koldus zsidó nem tudott megférni. Hát ezért tudtak ezek az urak uralkodni! De nem ez a lényeges, hanem a másik rész, amely most következik. Ugyanebben az időben Magyarországon 16 millió katasztrális holdon osztozkodott egymillió 800 ezer fő. Hogy cszlott ez meg? Fél holdig az országban egymillió 400 ezer ember osztozkodott a földterület 13 százalékán, üt holdtól ötven holdig — ez az úgynevezett közép- és kulák- birtok 428 ezer, a föld 35 százalékán. ötven holdon felül — és itt kezdődött az uralkodó osztály Magyarországon — huszonnyolcezren a földbirtok 53 százalékán. Hát kik voltak a Felsőházban? Talán a fél, vagy az öt holdasok? Nem. Hanem az ötven holdon felüliek. Ha valaki nem értette meg az ellenforradalmat, most gondolkozhat. Hát ebből sem érti meg?! No, de menjünk tovább, személyeskedjünk a fiatalság felé is egy kicsit. Magyarországon az általános iskolai tanulók száma 19J7— 38-ban 900 ezer volt. 1957— 58-ban viszont egymillió 200 ezer. A középiskolai tanulók száma 1937—38-ban 53 ezer, míg 1957—58-ban 130 ezer. Az egyetemi és a főiskolai hallgatók száma 1937—38- ban 11 ezer volt, 1957—58-ban ban viszont 34 ezer. 1937 38-ban a 11 ezer egyetemi hallgatónak 2.7 százaléka munkás- gyerek volt, 0.8 százaléka parasztgyerek, és 96.5 százaléka az úgynevezett burzsoázia és az x alatt jelzett magyar arisztokraták és mágnások gyermekei. 1957—58- ban — mint mondottam — 24 ezer egyetem^ diák tanult. Ennek 37.6 százaléka munkás, 21.2 százaléka paraszt, 20.1 százaléka értelmiségi, alkalmazott 15, és egyéb 7 százalék. Engedjék meg, hogy ehhez a statisztikához még valamit hozzátegyek és ezt a magyar értelmiségieknek, tanároknak, ügyvédeknek, mérnököknek, orvosoknak és a többieknek mondom. A Horthy-rendszcr egyetemein nem járt annyi értelmiségi gyermek az Iskolába, mint nálunk. Tehát a népi demokrácia, a szocialista haza sokkal jobban megbecsüli a magyar értelmiség gyermekeit, mint Horthyék. Ezek után így folytatta Marosán elvtárs: — Mi volt hát 1956. októberében Magyarországon? Forradalom, vagy ellenforradalom? Mit akartak visszahozni? Meg akarták a statisztikát változtatni a maguk javára! (Folytatás a 2. oldalon.) Nagy figyelemmel hallgatták a beszédet a gyűlés résztvevői
