Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-17 / 194. szám
2 keletmagvarorszAg 1958. augusztus 17, vasárnap IÁI a a párt politikáját a leg- teljesebb nyíltság és őszinteség jellemzi. Nincsen olyan programunkban, amelyet titkolni, vagy trükkel, nagyképű bűvészkedéssel kellene népünkkel elfogadtatni. Ez a hamis kártyások és a népet félrevezető kizsákmányoló osztályok módszere volt a múltban és az ma is a kapitalista országokban. Meg kell mondani, Nyírgyula- jon is, mint megyénk valamennyi községében és az egész országban, arról van szó: a kapitalizmus fejlődjön-e a faluban, yagy a szocializmus? Nyírgyulaj — mint minden köz_ ségünk — tagadhatatlanul sokat fejlődött a felszabadulás óta. Tanúskodik erről sok új lakóház, olyan modern épület, mint a földművesszövetkezeti bolt, vagy a most épülő iskola. A faluban van orvos, 18 pedagógus, kultúrház, rengeteg kerékpár motorkerékpár, rádió, sok ház be van kötve a villany- hálózatba. A parasztság módosabb lett, jól táplálkoznak és öltözködnek, művelődhetnek. — Kultúrház van a faluban. Sok ifjú tanul középiskolákban, vagy megbecsült szakmákban. Szinte vég nélkül lehetne még sorolni a gazdasági és kulturális fejlődés jeleit. A parasztság élvezi népi államunk támogatását: számos eszköz áll rendelkezésére a termelés fokozásához, a jólét emeléséhez: gazdasági eszközök és gépek, védekező szerek, műtrágya, szerződéses termelés, tenyésztési és hizlalási akció, szőlő- és gyümölcstelepí- tási kedvezmények stb. A falusi lakosság nincs túlterhelve sem adóval, sem egyéb kötelezettségekkel. Ezt nyíltan hangoztatják és Gyulajon dicsekednek vele, hogy például a dohánytermesztéssel nagy jövedelemhez jutnak a termelők. Ez mind helyes és szép, de nem szabad homokba dugni a fejünket. Nézzünk csak mélyebbre egy kicsit: -miből él a falut lakó 999 család, a 3.230 ember? A község területi megoszlása művelési ágak szerint: Szántó 4.310.— kh Szőlő 175.— kh Legelő 467.— kh Erdő 430.— kh Belsőség stb. 842.— kh Összesen: 6.224,— kh A lakosság gazdálkodásának alapját, a szántó területét átlagosan megosztva, egy családra jut 4.3 kh, egy személyre pedig 1,3 kh: Az egy személyre jutó szántó kisebb, mint a járási átlag (2,1) és szerfölött kicsinek a szántó megoszlása a lakosság között! Főid nélkül 180 család 0— 1 kh 163 * 1— 3 kh 226 * 3—5 kh 177 „ 5—8 kh 166 „ 8—10 kh 48 s, 10—15 kh 28 * 15—20 kh 11 összesen: 999 B Ez a megoszlás csak a pillanatnyi helyzetet tükrözi, öröklődés és a föld adás-vétele révén további elaprózódás: folyamat megy végbe: egyrészt fogy a föld, másrészt nő a földnélküliek és a tulajdonosok száma. Ezzel párhuzamosan növekszik a 8—20 holdasok területe is. Lényegében az egyénileg dolgozó parasztok többségének elszegényedése és jelentéktelen kisebbségének gazdagodása megy végbe. Bár lassúbb ez a folyamat, mint a kapitalista országokban, de a tendencia megvan. Igaz, hogy nálunk már nem jöhet számításba a kapitalista földbirtokosok embertelen versenye, sem a kapitalista állam nyomása, hiszen a földosztással, népköztársasagunk megszületésével ennek lehetősége megszűnt. Nyírgyulajon a 9 kulák zöme már nem gazdálkodik, elöregedése folytán gazdaságát megosztotta örökösei közt, vagy annakidején felajánlotta földjét az államnak. A gazdasági tevékenységet folytató kulák, mint Szőlősi N. János is, korlátozva van. Ez a tényező sem befolyásolja tehát számottevően a kisgazdaságok helyzetét. De megmaradt a föld ad ás-vételén és az öröklésen kívül is még néhány tényező, amely korlátozza a kisgazdaságok jövedelmét, Apróságnak tűnő korlát .* Nehéz volna Nyírgyulaj egész határát felmérni, hogy a 813 földtulajdonos 4310 kh zántója hány tagban, íagonkint milyen szélesen és hosszan terül el, De az bizonyos, hogy sok az olyan darab földecske, amelynek területe az egy kát. holdat sem éri el. Inkább az egy holdnál nagyobb parcellák javára döntünk, ha feltételezzük, hogy átlagban egy kát. holdas parcellák vannak. Ezek alakja is igen eltérő. Fogadjuk el átlagosnak, hogy 20 méter széles és 287,5 méter hosz- szú egy parcelle, és ennek két szélén (végeit nem is számítva) a semmit sem termő mesgye csak összesen 20 cm széles. Ez holdankint 57,5 négyzetméter, Nyírgyulaj szántóíerrületéből pedig 43,5 kát. hold kiesést jelent. Ha ezen búzát termesztettek volna nagyüzemi módszerrel, holdankint 9,3 mázsa állaggal! mondható, ha a megyei (3.7), vagy az országos (4.8) átlaghoz hasonlítjuk. Meddig fokozható a jólét ilyen kisparcellákon? Kétségtelen, hogy az állam által is támogatott belterjes gazdálkodásra való törekvés, az egy kh-ra jutó termény- és termék- mennyiség fokozása hozhat javulást, de a kisparcellákon a javulás határa meglehetősen korlátozott, amit bizonyít többek között mint a Petőfi Tsz-ben, akkor a községben 404 5 mázsa búzával termett volna több. Ügyis lehet felfogni, hogy ennyivel szegényebb a község, mint lehetne. Ugyanilyen megdöbbentő számadatokat találnánk, ha kiszámítanánk a távoleső parcellákhoz való járkálást fogatokkal, a többlet igásjószág tartásának költségeit, a termés biztonságát veszélyeztető tényezők költségeit (tűz, jégverés, kártevők elleni védekezés) stb. Külön érdemes elgondolkodni az 1—4 holdas családok többla- kiságból eredő nehéz sorsán és a földnélküliek — leszámítva 10 alkalmazott és 13 kisiparos, valamint néhány pedagógus családot — hányt-vetett, napszámos, harmados, feles életmódján, az idegenbe járó munkások nehézségein. Mintegy 600 ilyen családról van szó Nyírgyulajban. Ezek közül kb. 100 munkavállaló jár más községekbe, távoli üzemekbe dolgozni. Nem arról van szó, hogy éheznének és nyomorognának ezek a családok, de micsoda nehéz küzdelem, fáradozás, utazás. különélés, hidegétkezés stb. árán jutnak ezek a dolgozók keresethez! E néhány tényező legtöbbje valamennyi dolgozó paraszt útjában áll, amikor a termelés fokozásán fáradozik. A kapitalista országokban — különösen Amerikában — figyelhető meg, hogy a kisfarmerek egymás után n.ennek tönkre, felőrlik, bekebelezik őket a nagygazdaságok. Korunkban minden út a nagyüzemi gazdaságokhoz vezet, ott is, itt is. Világos, hogy mi nem követhetjük a kapitalista nagyüzem útját, mely a kispa- rasztok tönkretétele, földönfu. tóvá tétele árán valósul meg. A szocialista állam a dolgozó parasztság felemelkedése útján nagyüzemesít. Ennek kezdeti lépései megtörténtek Nyírgyulajon is. Két termelőszövetkezet van jelenleg a községben: a Petőfi és a Dózsa. A két szövetkezet és az Erdőgazdaság területe összesen 1131 kát. hold, a község összterületének 18,2 százaléka. A Petőfi Tsz 80 tagja 695 hold földön és a fiatalabb Dózsa 26 tagja 186 hold földön sikeresen indult el a szocialista nagyüzem útján, azon az úton, amely bizonyítja, hegy van kiút Nyírgyulajban is a kisparcellák korlátáiból, a több- lakiságból, az idegenben való munkából. Igenis, a nyirgyulaji dolgozó parasztságnak van lehetősége előre lépni abból a viszonylagos jólétből is, amelyet a múlt rendszerrel szembeni népi demokráciánk eddig biztosított számukra. (Folytatjuk.) (ZA) csínytevésekbe. Mert könnyen előfordulhat, hogy a gyermek játszópajtásaival „rabló- pandúr" helyett, igaziból is megkísérli eljátszani a sok izgalmat rejtő „játékot”. Ez a játék lehet úgy kezdődik, hogy a könnyű gyermekkéz csak egy hamvas őszibarackot emel ki a villamoson mellette utazó ábrándozó néni kosarából, de később kedvet kaphat nagyobb kalandokra is. Hasonlóan jutott a bűnözés lejtőjére egy hattagú, tíz-tizennégy éves fiúkból álló bűnbanda. A vádlottak padján a szülők, nevelők és érdeklődők előtt így fogalmazta meg egyikük a lopásra késztető „társadalmi” okot: — Untuk a sulit, valami izgalmasat kerestünk. — Nem nagyon érdekelt minket a pénz. Inkább mindig azt élveztük, hogy észreve- szik-e, sikerül-e a lopás... Csak azon izgultak, sikerül-e!? És sikerült! Az ifjú bűnbanda egyre szaporította az izgalmas kalandok számát. Loptak az Állami Áruházban és a város szinte valamennyi boltjában, feltörték a fürdőkabinokat, elemelték a* autógumit a parkírozó helyről, elcsentek gombot, fésűt, levéltárcát és mindent, ami a kezük ügyébe került. Először csak magáért az izgalomért, a játékért, a gyermeki virtusért, később a pénzért, a zsebekből kihalászott könnyen jött forintokért. Még ki tudja hány vigyázatlan, siető embert fosztanak ki, ha egy ártatlan csónaktúra ki nem billenti láb"k alól a talajt. A fiúk ugyanis százassal fizettek a csónakmesternek, aki nyomban rendőrért szalajtott... A bíróság egyenként helyezte mérlegre a fiúkat és úgy szabta ki az igazságos ítéletet. A két főcinkost, P. Sándort és H. Józsefet zárt intézetbe utalta, mivel ők ketten már megkóstolták a javító intézet kenyerét, de újra megcsúsztak. A többieket, H. Kálmánt, T. Sándort, B. Lászlót és K. Mihályt egyévi próbaidőre bocsáj- tották, a szü'őkre bízza sorsukat. A bíróság pontot tett a gyermekcsínyre, abban a reményben, hogy a szülők sem feledkeznek meg erről... O. Gy. Augusztus 24-én: Kölcsey emlékünnepeié^ Szatmárcsekén Augusztus 24-én Szatmárcseke népe, a Hazafias Népfront és Megyei Tanács Kölcsy Ferenc halálának 120. éves évfordulóján emlékünnepséget rendez, melyen felavatják Berky Nándor szobrászművésznek a költőről készített mellszobrát. Szoboravató beszédet mond: Orosz Ferenc elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának titkára. Kölcsey jelentőségét méltatja: Szabó Pál Kossuth-díjas író, a Hazafias Népfront Országos TaA háborúba belefáradt emberek háborogtak, a háborúból hasznot húzók örömmámorban égtek, a kormánypárti körökben fennen lobogtatták az újságot, melynek nagy betűs címe hirdette: Három „B” betűs város! Ebben a cikkben arról volt' szó, hogy az ántánt a háború első hónapjaiban azt hangoztatta, hogy a három B-betűs várost: Berlint, Bécset és Budapestet elfoglalja. A tények azonban csúnyán rájuk cáfoltak, amennyiben ellenkezőleg a „mienk” lett a három következő B- betűs város: Brüsszel, Belgrád és Bukarest... A háborús haszonlesőkön kívül senki se örült e „győzelmi” hírnek, mert ha fordítottak egyet az újságban, akkor az is ott állt: „Rekvirálják a katonai célokra alkalmas cipőket”. Mellette a másik hír: „Magyar törvényhatóságok kérik a polgári mozgósítást”. A frontokon éheztek, rongyoskodtak a katonák és vágytak már haza, tisztjeik fülehallattára szidták a kormányt, a képviselőket és barátkoztak az „ellenséggel”. így volt egykor: Revolverlövések a képviselőházban / lyen közhangulatban ült x össze 1917. február 8-án a nemzetgyűlés. A délutáni ülést Szász Károly házelnök nyitotta meg. Az első szónok Andrássy Gyula gróf volt. Bejelentette, hogy az ellenzék hajlandó részt- venni az összeférhetetlenségi bizottság munkájában. Utána Batthyányi Tivadar gróf szólalt fel, csatlakozott az előtte szólóhoz. Az ülésteremben mintegy hátiján képviselő ült, unatkozott, amikor a második emeleten lévő baloldali karzatról három, egyesek szerint négy lövés dördült el. A teremben leírhatatlan izgalom támadt, a bátrabbak felugráltak, sokan a padok alá bújtak, mert tűzharctól féltek, többen — és elég nagy számmal — az ajtók felé tülekedtek. Tisza István gróf miniszterelnök és Sándor János belügyminiszter fehérre vált és szoborként ülve maradt, Batthyányinak torkára forrt a szó, a karzatokon óriási kavarodás volt, ajtók csapódtak, teremőrök rohangáltak ide-oda, néhány képviselő a fal szegleteihez húzódva kiabált a karzat és a teremőrök felé: — Fogják le! Fogják le! A nagy zajra valahonnan né- met egészségügyi katonák rohantak a karzatra. Úriási dulakodás támadt, ütések csattantak, aztán elővezettek egy huszárt, akinek még akkor is a kezében volt a revolvere. A képviselők körülállták. — Hogy hívnak? — kérdezte Simonsist Elemér, a képviselőház alelnöke. — Palafalvy György — felelte a huszárkáplár. — Miért lövöldöztél? — Mert már megszoktam a fronton! — felelte a huszár, majd elmondta, hogy harminc hónapja nácsának alelnöke. Az ünnepség keretében különböző társadalmi szervek megkoszorúzzák a költő sírját. Délután kultúr- és sportműsor egészíti ki az ünnepség programját. Az emlékünnepségre sokan szándékoznak kimenni Nyíregyházáról is, ezért a TIT és IBUSZ országjárás: programjának keretében külön autóbuszt indít Szatmárcsekére. Az autóbusszal történő részvételt a TIT megyei titkárságán kell bejelenteni. van a fronton, unja már a háborút és le akarta lőni a ház elnökét, mert itt határozgatják el a háború folytatását és mindent, de a népet nem kérdezik meg. Sajnos azonban — sajnálkozott a káplár — a lövés nem talált., Csupán Hódy Gyula képviselő nyakát sütötte meg egy üres patron és a lövedékek szilánkja megsebesített két képviselőt. Persze azokat is csak könnyebben. 'T1 isza Kálmán ismerte a káp* lárt, <— amikor még Tisza Kálmán a fronton „harcolt” — századparancsnoka volt a huszárnak. Tisza sajnálkozásának és szégyenkezésének adott kifejezést, hogy az egykori századában ilyen „nemzetellenes” és „hazatfiatlan elemek” is Szolgáltak. Ezután elvezették a merénylő huszár-káplárt. Az ajtókat erősen bezárták, megkettőzték az őrséget, hogy méginkábh ne legyen köze a nemzetgyűléshez az immár háborgó külvilágnak. O G%. [ Egy valóságban játszódó „film” kockái [peregtek a minap s [nyíregyházi járásbíró [ragon. A film szerep- [lóit jól ismerjük, ől [azok a kis csavargók [akikkel olykor ben- [nünket is összehoz £ [sors. Ezek a gyereket [ácsorognak késő est« [a mozik csarnokában [parkok sötétjében [gyanús kiskocsmát [magas pultjainál. Fel- [nőtt módra cigaret- ! táznak, ha valakinek !nem tetszik „gálán- [sül” odavetik: „Hogj [ugrál az öreg mand- [ró”. Persze nem mine [ilyen ismertető jele: [visel. Van közöttüt [szerény, hallgatag, ko- [molyságra hajló, ak: [könyvet is szoronga1 [hóna alatt. [ Tévednénk, ha azl »tételeznénk fel, hogy [ezek a kis csavargót [főleg rendezetlen [vagy szegényes fészek- [bői repültek ki. Árr [kétségtelen, a hajlarr [melegágya ilyen hegyeken található, de ■ egyáltalán nemcsat itt. Elegendő, ha í mindennapi „futásban” a szülő csat egy kicsit elnézőbb a kellettnél, keveset néz az alig felcseperedő jóra-rosszr; fogékony palántákra legendő és máris beleegyezett akarva akaratlanul a sokszoi rosszkimenetelű ,/Untuk a miit!' Lehet-e előrelépni Nyírgyulajon?
