Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-15 / 192. szám

2 kelftmagyarorszAg 1958. AUGUSZTUS 15, PÉNTEK Nincs és nem lesz „recept” TV apjainkban egyre több ' szó ésik nemcsak össze­jöveteleken, hanem személyes beszélgetések alkalmával is a mezőgazdaság szocialista átszer­vezéséről. Erről beszélni nem­csak, késő őszi és téli feladat, hanem mindennapi tennivaló. Vetés, cséplés idején, betakarí­tás alkalmával, mélyszántáskor téli estézéseken egyaránt kell a jó szó, várják á párt célkitű­zéseinek ismertetőit. Egy percre sem- szünetelhet a meggyőző munka, mert minden elmulasz­tott szó kiesést, távolodást is­tent -Nem közömbös, hogy mi­kor teremtjük meg a mezőgaz­daságban . is az életszínvonal gyorsütemű fejlődéséhez szük­séges-szocialista alapot, a nagy­üzemi gazdálkodást. Nem min­degy megyénk dolgozóinak, hogy egy holdról hét vagy tizenegy mázsa kenyérgabonát takarí­tunk- be, hogy milyen ütemben váltsák fel egyre jobban a gé­pek az embert a nehezebb fizi­kai mezőgazdasági munkától. Igaz, ami késik, nem múlik, de az még találóbb, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnap­ra. Érvényesíteni kell a köz­mondást a felvilágosító mun­kában is. Ennek az elgondolásnak je­gyében zajlott le a napokban a nyíregyházi járási pártbizottság által rendezett nagyaktíva ülés. Nemcsak a beszámoló, a hozzá­szólók többsége is kifejezésre juttatta: nem öncélúan akarja a párt a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezését, hanem azért, hogy gyorsabban fejlődjön nép­gazdaságunk. Világosan, nyíltan tárta fel a beszámoló: a régi, elavult gazdálkodási módszerek gátlóivá váltak a fejlődésnek. A beszámolóval kapcsol at- ban — amely elvileg he­lyesen mutatta meg a párt és a tömegszervezetek feladatát, e nagy munka jelentőségét — egy­öntetű volt az a vélemény: a pártaktíva valamennyi résztve­vője. .helyesli, támogatja a mező- gazdaság szocialista átszervezé­sét. Az egységes állásfoglalás azért. Jelentős, mert biztosíték a cselekvésbeli egység megterem­téséhez. Ez nagyon fontos. Nem­csak az szükséges, hogy az egyetértésben legyen egység. Ezt tetteknek kell követni, más­különben az elhangzottak csak szavak maradnak. A cél megvalósításával kap­csolatban azonban megoszlottak a vélemények. Legtöbben azt hangoztatták: a meglevő terme­lőszövetkezeteket jól gazdálko­dó, jövedelmező, fegyelmezett közösségekké kell formálni, hogy azok követendő példaként állja­nak az egyénileg dolgozó pa­rasztok előtt. Ugyancsak a több­ség véleménye volt, hogy a me­zőgazdaság szocialista átszerve­zését csak a marxizmus-leni- nizmus'szellemében, meggyőzés­sel, elhajlásoktól mentesen, kom­munista példamutatással, az egész szövetkezeti tagság aktív részvételével kell és lehet meg­valósítani. Néhányan azonban olyan hangot is pengettek, amely szerint „új módszerek, eljárások” nélkül mitsem lehet tenni. Futkos elvtárs, a vencsel- lői községi tanács elnöke azt kérte: adjanak a járási szervek módszerbeli segítséget a szövet­kezetfejlesztési agitációhoz. Kris- ton István elvtárs a tiszarádi kommunistákat marasztalta el, mert egyetlen beszélgetésre nem lépett be közülük senki a ter­melőszövetkezetbe. Ezért inga­dozóknak nevezte őket. \ fiatalok — főleg a K1SZ- titkárok — közül néhá­nyan azt javasolták: ne beszél­jünk nyíltan az ifjúság élőt* a mezőgazdaság szocialista átszer­vezéséről, hanem kerülő úton vezessük rá a helyes útra a fia­talságot. Ezek a megnyilvánulások ís igazolják: szükséges és időszerű volt a pártaktíva. A vita és vá­laszadások alkalmával bírálták az „új módszereket” kereső és szektáns vonásokat tartalmazó hozzászólásokat. Balogh Sándor elvtárs, nagyhalászi aktíva-talá­lóan fejezte ki magát. Azt mon­dotta: „A jó munka alapja: a oártegység állandó erősítése és az eddig elért eredményeinkre való hivatkozás“. Ez azt jelenti: ha a kommunisták fáradtságot nem ismerve hirdetik a párt célkitűzéseit, példamutatóak, meggyőző érvekkel bizonyítják szavukat, egy percre sem hagy­ják szünetelni a felvilágosító munkát, nem marad el az ered­mény. Nem lehet a tiszarádi kommunistákat elmarasztalni, ha egyszeri beszélgetésre nem lépnek be a termelőszövetke zetbe, de feladat, hogy ebben a kérdésben is közeledjenek — türelmes meggyőzéssel — a párt­egység megteremtéséhez. Igaz szóval, barátságosan, elfogad­ható érvekkel, türelemmel kell közeledni kommunistákhoz és pártonkívüliekhez egyaránt. Bátran hivatkozzunk — Balogh elvtárs szavaival élve — az ed­dig elért eredményeinkre. A mezőgazdaság szocialista átszer­Äz itaípuit ieleít vezése érdekében végzendő fel- világosító munkának ez legyen az alapja. Jól dolgozó szövetke­zetek eredrpényei, tagjainak jó­léte. gazdasága, a jövő biztató kilátásai megcáfolhatatlan ér­vek. Mindezt türelemmel, de bátran, harcosan hirdessük. Leg- iobban bevált formája ennek a személyes beszélgetés, de fel lehet és fel kell használni a csoportos írásos agitációt, sző-, vetkezet-látogatásokat és azokat a bevált formákat, amit eddig is sikerrel alkalmaztak pártszerve­zeteink. A felsőbb szervek nem adhatnak receptet a félvilágo­sító munkához. A módszerek községenként, szövetkezetenként változóak. Egy a fontos: túlka­pások nélkül, a lenini elvek alapján dolgozzanak a népneve­lők. Ehhez kell elvi, politikai segítséget biztosítani. IVéhányan a hozzászólók közül bírálták a járási pártbizottságot és tanácsot. Bű­zeik elvtárs, a nyírteleki községi pártbizottság titkára kifogásolta, hogy ritkán keresik fel a párt- bizottság munkatársai. Az is elő­fordult, hogy üzenetközvetítés­sel jutott el hozzá, hogy mit kell tenni. Nagy Antal elvtárs a járási tanács egyes dolgozói­nak felületes munkáját, közöm­bösségét bírálta. Hangsúlyozta: a pártszervezetek csak akkor dolgozhatnak eredményesen a mezőgazdaság szocialista átszer­vezéséért, ha a termelőszövetke­zetekkel kapcsolatos kérdések megoldásával nem késlekednek. A pártaktíva tanulságai iga­zolják, hogy a szövetkezetfej­lesztési kérdésekkel kapcsolatos nézeteket egységessé kell ková­csolni. Nyíltan kell beszélni, ne­vén szólítani a gyermeket, őszin­tén megmondani: a párt tovább­ra is egyik legfontosabb felada­tának tartja a mezőgazdaság szocialista átszervezését, de ezt meggyőzéssel, a marxizmus-leni- nizmus tanításai alapján váltja valóra. Nagy Tibor egy kerek üveglap függ.. Alig . valamivel a fejpk felett, a kocs- maíárnpa közvetlen közelében. És az üveglapon . kivágott képék vannak. Való­ságos kis. .sereg,, a pozsgás gyermek-ar­cok sokaságából. Dús copfokkal kislányok, kihajtott . ingnyakkal pöttömnyi, legénykék. Már „hosszabb idő óta mosolyognak igy, ál­landó örömmel arcu­kon,. . .. Napjában pohárt szorongató, borostás- képű emberek néznek rájuk. Sokszor elmo­sódik a tiszta kép, ha valamelyik túlbuzgó a „kitudjahányadik” köméi tart... Ha csak egyszerűen a ké­pet szemlélné a kocs­ma , vendége akkor is eszébe jutna családja, otthona, az apukát váró kisfia. De a nyíregyházi Rákóczi úti 41-es számú ital­bolt vezetője egy kis szöveget is rápingált a lapra. „Apák, ránk is gondoljatok..." — ennyi a szöveg. Elné­zem s közben egy ér­Virág koszorú a cséplőgépen dekes kérdést kockáz­tatok meg — a vezető felé: —- Nem saját mun­kája ellen agitál... ? — Szó sincs róla. Fontos a forgalom is, de mi elsősorban a mértékletes- fogyasz­tást kívánjuk kielé­gíteni ... Nagyon igaza van. Csak most már az a kérdés: miért nem követik Nyíregyháza valamennyi italmérő helyén a Rákóczi úti példát? Ügy igaz: megérné! (a—s) Júliusban, amikor kifelé hú- zatptt gépével Bartha István fe­lelős vezető, talán szebben muta­tott volna az a koszorú és a sok csokor, amivel körbe díszítették a cséplőt és a traktort. Akkor a fényesre olajozott, javított gép patikatisztaságú volt a mostani helyett. Minden reteszéből lesel­kedik a por, érdemszerint mégis most illik a koszorú: befejezték a cséplést. A nyírteleki Dózsa TSZ-ben, majd a dankóbokri tszcs-ben ős a szekeresbokri egyéni parasztok­nál közel háromezer mázsa ga­bonát csépeltek. Rövid háromhét alatt végeztek a számukra kije­lölt körzetben. Szívesen csépel­tek volna még másik három hétig is, hiszen ez alatt az idő alatt olyan hét mázsa termény körül keresett egy-egy cséplőmunkás. Az áldomás és a koszorú nem­csak a jó munka, hanem a jó ke­reset örömére is szólt. Csatasorba, de hogyan..? A dcmecseri burgonyakeményító gyár üzemi pártszervezete a leg­utóbbi taggyűlésen értékelte az üzem tervteljesítését. Megállapí­tották, hogy az első félévet mint­egy öGO ezer forint veszteséggel zárta az üzem. A pártszervezet a kommunistákat szólította csata­sorba a hiányosságok megszünte­tése érdekében. A taggyűlésen nem részletezték azonban, hogy a különböző beosz­tásban dolgozó párttagoknak mi­lyen konkrét feladatokat kell meg­valósítani, hogy az első félévben mutatkozó hiányosságokat meg­szüntessék. Általános feladatok meghatározásával nem lehet se­gíteni a hibákon. Szükséges, hogy személy szerint mondjanak bírá­latot, dicséretet egyes párttagok munkáját illetően, hogy ezzel is segítsék megtalálni a hibák okait, megmutatni a tennivalókat. — A kommunisták csak akkor tudnak eredményesen dolgozni a hiányos­ságok megszüntetéséért, ha a pártvezetőség részletesen elemzi a taggyűlésen megvitatásra kerülő kérdéseket és üzemrészenként, munkahelyenként megmutatja a feladatokat. Van még idd, hogy pótolják a mulasztást. ★ A keményítőgyár üzemi KISZ- szervezete elhanyagolja a fiata­lokkal való foglalkozást. A veze­tőségi üléseket és taggyűléseket nem tartják meg rendszeresen. A pártvezetőség többször elhatároz­ta már, hogy segítenek fellendíte­ni a KISZ munkáját, azonban er­re még nem került sor. Legutóbb a községi pártbizottság vezetői foglalkoztak az üzem KlSZ-szcr- vezetének hiányosságaival. Elha­tározták, az üzemi pártszervezet­tel karöltve megvizsgálják az üze­mi kiszisták munkáját és megfe­lelő segítséget nyújtanak tevé­kenységük fellendítéséhez. Erre annál is inkább szükség van, mert nemcsak szervezeti és nevelési kérdésekben mutatkoznak hiá­nyosságok az üzemben, hanem termelési kérdésekben is. Ehhez viszont úgy tudnak segítséget nyújtani a kiszisták, ha előbb rendezik soraikat. Nagyüzem a MIRELITE-aél: lesz elég mélyhűtött zöldborsó, málna és más gyümölcs — Különleges cultordinnyét vásárolhatnak majd a háziasszonyok Késő ősztől egészpn tavaszig sokszor oldja meg a háziasszo­nyok gondját a MIRELITÉ Mély­hűtő Vállalat, tálalja a különböző főzelékféleségeket, vitamindús gyümölcsöket. Zöldbabból kétszer- annyit tettek el, mint tavaly. Mrg a múlt évben 21 vagon málnát tároltak, az idén 40 vagon mély- hűtésére került sor. őszibarackból a szokásos mnenyiséget, — 15 va­gont — csomagolták és helyeztek el a raktárakban. Mélyhűtött bor­sóban is van választék, Szenzációnak ígérkezik egy. új­fajta sárgadinnye. Egész vékonV a héja, a cukortartalma rendkívül nagy és igen ízletes. Akad még munkája bőven a mélyhűtő vállalatnak, tekintve, hogy 21 vagon szilvát akarnak tárolni, hogy azután elegendő mélyhűtött szilvásgombócot tud­janak a piacra juttatni. Hasonló­képpen sok töltenivaló paprikát is eltesznek. i Tündik Sanyikéért ündikné megáll egy pillanat­ra. Látszik rajta, hogy nehe­zére esnek a szavak, mégis foly­tatja: — Annyi volt a gond mindig, hogy nem nagyon tudtunk ügyelni a tanulásra. Későn is került be az iskolába és közben... — Mi volt közben? — kérleljük biztatva. — Egy anyának még szóba hozni is fájó... Már nem emlékszem biz­tosan hányadikban történt: Sanyi­ba beteg lett... Nem fájt neki semmije, csak a beszéde, meg a gondolkodása... Igen, az lett zava­ros egyik napról a másikra... L1 allgatunk egy kicsit. Kívül a kisebbek virgonckodnak és idebenn az anya szemébe könny kezd szivárogni. — Voltam vele Kálióban, a fő­orvoshoz. Ott azt mondták nem olyan súlyos az eset. De én láttam később, hogy nincs rendben a kis fiam gondolkodása. Ez megmutat­kozott a tanulásban is. Volt úgy, hogy napokig nem szólt egy szót sem, csak búsult, meg gondolko­dott... Egyszer nem voltunk ide­haza a férjemmel... és szegény ön­gyilkos akart lenni... — Hol van most Sanyika? — A tehenet legelteti... De ma­guk tudhatják a legjobban, hogy máma már ez nem jövő valakinek. A napokban meg azzal állt elő a gyerek, hogy tanulni szeretne. ír­tam hál maguknak, mert tudom,: hogy manapság nem hagyják ma.-' gára a szegény embert... L' nnyi lenne hát a Tündik Sa- nyika esete. Már kinőtt az általánosból és csak a félútig ju­tott el. A sok gyermek között szü­lei észre sem vették, hogy elin­dult egy betegség nála, amit ak­kor még erős foglalkozással talán orvosolni lehetett volna. — Én úgy gondolom, még most sincs nagy baj... — egészíti ki Tündikné. — Meg lehet még men­teni. Hisz sokszor olyan szépen énekel... Csak foglalkozni kellene vele. De ezután iskolába sem kö­teles járni, elmúlt tizennégy éves... Ügy szeretnénk, ha valami úton módon valahol tanítanák a gyereket. Megmentenék vele az egész családunkat... /V em beszéltünk a gyerekkel, de az elmondottak arról ta­núskodnak, hogy Sanyika esete nem általános, de nem is végze­tes. Az időközben adódott betegsé­get lehet még gyógyítani. És kell is gyógyítani... Tanácsadás után most már velük együtt izgulunk: vajon kopogtatásunkra szívélyes fogadtatás lesz-e a válasz a Nyír­egyházi Gyógypedagógiai Intézet­ben? Mert a kis kállósemjéni Tün­dik Sanyika sorsa egyedül ott lom- bosodhatna.., (ANGYAL) állósemjénben, a vasútál­lomás melletti lapályos rész szélén áll a kis házikó, Tündik István szerény portája. A torná­con csépeletlen bab szárad s a pit­var nyitott ajtaján gyermekcsivi- telés hallik az udvarra. Erős, ele­ven, sok szájról való csivitelés... Egy levél kalauzolt bennünket ide, egy édesanya levele. Mielőtt beko­pognánk a sarkig kitárt köpenyeg- ajtón, lessünk be még egyszer a levél soraiba: „Tizenkét élő gyermek anyja va­gyok. Nyolc fiam és négy lányom van. Igaz, van 11 hold rosszul ter­mő földünk, de ugye ennyi gyer­mek mellett csak a legszüksége­sebbre telik. És éppen ezért kérem önöket: segítsenek a Sanyi gyer­mekemen. Tizennégy éves már, de csak négy osztályt végzett... Ami hibánk is, de közben beteg lett szegény és ezért maradt el... Mint az anyja, nagyon szeretném, ha ember lenne belőle...” Aztán még annyi áll a levélben, hogy szóban mindent jobban el tudna mondani... És most itt ülünk a „felső ház” hűvösében, a karosládán. Tündikné otthagyta a főzést is egy pillanatra és a sok apróságot csendre intette. — Bizony sok a munka velük... Magam meg szívbeteg vagyok és így kell ellátni a házkörüli mun­kát is. De a Sanyika sorsa külö­nösen boldogtalanná tesz... Na­gyocska kezd már lenni, iskolába se „kell” jövőre járnia. Nem tu­dom mitévők legyünk...

Next

/
Oldalképek
Tartalom