Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-27 / 201. szám

2 KELETMAGYARORSZAG 1958. AUGUSZTUS 27. SZERDA Munkás ás parasztasszonyok találkozója—Termelőszövetkezeti látogatások és szakcsoportok szervezése — Mosógép­bemutatók falun — Tanfolyamok és kiállítások — Szüreti bálok — Inkátok az apák részére Sok érdekes feladat a megyei nőtanács féléves programjában Tegnap a megyei nőtanács tag­jai tanácskozás keretében beszél­ték meg az elkövetkezendő hóna­pok tennivalóit. Az értekezletet Gulyás Emilné elvtársnő, a me­gyei nőtanács elnöke nyitotta meg, ezután Valent Sándorné elv­társnő ismertette a féléves mun­katervet,, valamint azokat a ten­nivalókat, amelyek a falu asszo­nyaira várnak a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. A megyei nőtanács terve széles körbén öleli fel azokat a tenniva­lókat, amelyek szervezeti, politi­kai, gazdasági, kulturális, gyer­meknevelési, jogi stb. téren fel­adatként állnak a nőtanácsok előtt. Annak érdekében, hogy to­vább mélyítsék a munkás és pa­rasztasszonyok közötti barátságot, célul tűzték ki találkozók szerve­zését: A fél év programjában szeg repel a nők jogaikkal való meg1 ismertetése. Meghatározta a terv azt is, hogyan segítsenek a nők a hároméves terv célkitűzéseinek is­mertetésében. Egyik legfontosabb feladatként tárgyalták a nőtanácsok összetéte­lének a javítását, a mozgalom népszerűsítését. A munkás és dol­gozó pafasztasszonyoknak a nő­mozgalmi munkába való bevonása érdekében ismertetik azokat a jó módszereket, amelyekkel a nagy- kállói járási nőtanács dolgozik, hogy így sikeresebb legyen a munka. A tapasztalatcserék mel­lett a terv arra is figyelmeztet, hogy a nőtanácsok ne hanyagolják el a volt MDP tagokat és a volt tsz. asszonyokat. Rendszeresen foglalkozzanak velük. Ilyen tekin­tetben megvizsgálják majd a má­tészalkai nőtanács munkáját és a szerzett tapasztalatokat hasznosít­ják. Ezek után Valent elvtársnő fog­lalkozott azzal, hogy a pártszervezetek lobban törődjenek a nötanácsokkal és ne feledkezzenek meg az asz- szonyok pártoktatásba való bevo­násáról. Különösen azokon a he­lyeken fordítsanak erre gondot, ahol pártonkívüli a nőtanács el­nöke. Ezután fokozott módon segí­tik a falusi kultúrcsoportokat is. Ennek, érdekében műsorbizottsá­got alakítanak, amelynek feladata lesz. többek között mai témájú, nevelő hatású színdarabokkal el­látni a színjátszókat. A nevelés kettősségének megszüntetése ér­dekében tervbevették a pedagógus szakbizottságok alakítását. És to­vábbra is feladatul tűzték ki a nők körében nagy népszerűségnek örvendő egészségügyi és jogi ta­nácsadásokat, az óvodák, napkö­zik, bölcsődék ellenőrzését. Az elmúlt fél év eredményeiből kiindulva javasolta a terv, hogy a jövőben fokozottabb mértékben népszerűsítsék falun nőtanácsaink a háztartási gépeket. Mutassák meg a falusi asszonyoknak, hogy kell mosógéppel dolgozni, azokat szerettessék meg velük. S ahol le­hetséges, — a járási székhelyeken — esetleg közös mosodát állítsa­nak fel, hogy így is mentesítsék a nőket a nagy munkáktól. A mezőgazdaság problémáival foglalkozva a terv célul tűzi ki a termelőszövetkezeti és az egyénileg dolgozó parasztasszonyok találkozóinak szervezését Törekedjenek a termelőszövetke­zeti asszonyok arra, hogy a közös gazdaságban a speciális női mun­kákat — fejés, baromfinevelés, etetés stb. — végezzék az asszo­nyok. Gondjuk legyen arra, hogy a nagy idénymunkák idejére — ahol arra lehetőség van — idény napközit, vagy gyermekmegőrző helyet állítson fel. a szövetkezet, így jobban és nyugodtabban vesz­nek részt a munkában a nők. A Valent Sándorné által ismer­tetettekhez sok asszony hozzászólt. Beszéltek az eddigi eredmények­ről és azokról a tervekről, ame­lyek megoldásra várnak. Látszott az, hogy — mint például a bal- kányi nőtanács is — több helyen dolgoztak ki két-három hónapos tervet. Az abban meghatározott feladatok egy részét már sok nő­tanács teljesítette. alakítottak, melynek eddig har­minc tagja van. Orbánné (Nyírbátor) több fon­tos dolgot javasolt, majd arról beszélt, hogy bár van a nőta­nácsnak mosógépe, de a javításá­val probléma van. Az asszonyok most ezt is megoldották. Szövet­keztek a gépállomással, s a gép használata fejében rendszeresen megjavítják a mosógépet, ha va­lami baja származik. Javasolta, hegy a téesz és az egyénileg dol­gozó p arasztasszonyok találkozó­ját ne csak járási szinten szervez­zek, hanem községenként is, ahol erre lehetőség van. Hiszen így helyben sokkal jobb eredményt lehet elérni. Sórésné (Nagykálló) arra hívta fel a figyelmet, hogy nem szabad elfe tdkozm a nők politikai ne­velésére1. ök a pártoktatásból kimaradt asszonyok részére ha­vonta egyszer jó felkészültségű előadók Kai előadásokat tartanak az aktuális, az asszonyokat is ér­deklő kérdésekről. Weiazné (Balkány) ismertette a háromhónapos tervet és beszá­molt ártól, hogy nagy népszerű­ségnek örvend a szabás-varrás. — Nemrégen vizsgáztattak 44 tagot, most pedig több mint 90 asszony jelentkezett. Ezért még egy var­rógépet vettek, hogy megkönnyít­sék a tanulást. Dicsérettel emlé­kezet meg azokról az asszonyok­ról, akik derekasan részt vettek az új szövetkezet alakításában. Druczáné (Nyíregyháza) sok fontos kérdés mellett a jogi bi­zottság, az egészségügyi tanács­adás, a szülői munkaközösségek munkája mellett a női népi ülnö. kökkel foglalkozott, akik részére tanfolyamot szerveznek, hogy bő­vítsék ismereteiket. Csaknem minden felszólaló fog­lalkozott azzal: mint a jó gazda előre gondoskodnak arról hogy méltóképpen ünnepeljék meg a kicsinyek a Télapó estet, a fe­nyőünnepet. Ezért már most ké­szülnek. Szüreti bálokat tartanak a nőtanácsok, melyek összegét a kicsinyek részére tartalékolják. cAnmi néni K ék vászonkötényben, fe­kete, napszítta delin- kendőben, sötétkockás ruhában ott állt a tűző napsütésben Anna néni, a kerekes kúttal szembe­néző portán, a kapuban. Áll. mereng és bosszankodik. A pa- szulylevest már idejében meg­főzte, de a fiú sehol. Vajon hol lehet? — morfondírozik. Már el- hül a leves és Román Lajos se­hol. — Biztosan sok a dolga — mondom. Rámnyitja szemeit pirospozs­gás arcából. — Biztosan udvarol.,. Mari­kánál van — mosolyog a közel hatvan esztendős parasztasszony. — De bár már megnősülne! A fene se bánná. Aztán panaszkodik. — Higgye el, sok baj van vele. Már tavaly úgy volt, hogy meg­nősül. Nem lett belőle semmi. Ette vóna meg a nem tudom, hogy mi... Tudja, meghízlaltat- ta velem a sok disznót, hogy le­gyen mit levágni a mennyegzőre, de meggondolta magát. No, mondom, ha te így, akkor én el­adom a hízókat. És eladtam. Bosszankodott, dehát én tartsam, etessem, neveljem? Már megun­tam. jy éz a poros, napszítta út­ra — ahol finom ho­mokszemeket kavar a szél —, de nem lát senkit, — Nem mondta senki, hogy ő vezető legyen. A fene a dolgát — teszi hozzá tréfásan a tempera­mentumos idős asszony, aki két fiatal fehércselédet is kidolgozna. Igaz, nem is kellene, hiszen az öreg „kanadás” Román hat hold földet és 200 öl szőlőt kapott, s segíthetne neki a művelésben. Dehát, a fiú nem olyan. Az egész Nyírbéltek gondját a nyakába vette. — Hát minek ez? Azért, hogy ne köszönjenek lelkem vén fe­jemnek? — panaszkodik Anna, néni... — Mért van ám olyan ember is, aki vasvillaszemekkel néz rám. Legalábbis úgy, mint­ha én lennék a tanácselnök, én követelném, hogy tegyen eleget az adókötelezettségének. pedig tudhatnák, hogy An­na néni még az ezerki- lencszázhuszonegyes adóíveket is megőrizte. Mondván, soha nem tudni, mikor mit követelnek. Mindig egyenesben volt a tör­vénnyel. Hát pont most ne len­ne, amikor a Ha a falu veze­tője?! — De nézhetnek énrám! A fá ne se bánja. Ha ritkán kevere­dik is a gyerek haza, csak azt szeretem benne, hogy igazságos, szókimondó... De legyen is. S újból panaszkodik, ahogy kitekint az útra és nem látja jön­ni a fiát. — Nem bánnám, csak már nő­sülne meg. Hiszen öreg vagyok már. Ö meg követelőző. Mindig tiszta ruha, tiszta ing, nem győ­zök eleget tenni. No, de azt mondta, hogy az ősszel megnő­sül. A jövő évi süldőnekvalók ott túrják a homokot Anna néni lábánál. — Ezeket is neki nevelem —• mondja és megsimogatja 'mezí­telen lábával a göndörszőrü kis malacokat. ^ i tudja, hányadszor várja fiát haza így Anna néni. A leves már elhült, de újra. me­legíti, zsörtölődik bosszankodik, ki-kiáll a kapuba, kémleli az utat, nézi fiát, mikor tűnik fel a kerékpárral. De mindhiába. A nyirbeltelki tanácselnöknek, Román Lajos­nak sok a dolga és nem jön, An­na néni kerül, fordul, dünnyóa magában, de azért beballag a konyhába és melegíti az ebédet, Merthisz akárhogy is zsörtölő­dik, azért mégiscsak arra a leg­büszkébb, hogy az ő fia a tanács­elnök. FARKAS KÁLMÁN A CSÁBÍTÓ... Sok hasznos javaslat Borbély né (Rakamaz) arról szá­molt be, hogy a napokban vásá­roltak varrógépet, melynek nagy szerepe lesz a varrás megtanulá­Megyeszerte készülődnek a vö­röskeresztes csoportok az idei első vöröskeresztes kongresszusra. A Nyírség 164 vöröskeresztes cso­portja és ötezer tagja választ új vezetőséget és kongresszusi kül­dötteket. Eddig 12 helyen tartot­tak-ünnepélyes taggyűlést. A leg­több helyen jelentős tömeg volt jelen, amely önmagában is kife­jezi a Vöröskereszt tömegszerve­zeti jellegét. A lezajlott rendezvé­nyeknél hathatós támogatást ad­tak a községek vezetői és tömeg­szervezetei. Az ünnepélyes küldöttválasztó taggyűléseken csatlakoztak a köz­ségek a nyírszőlősi Vöröskereszt felhívásához. Sőt: nem egy helyen már az ebből eredő eredményeket is megemlítették. Kemecsén pél­dául a Vöröskereszt tagjai társa­dalmi munkával segítik az iskola­fürdő építését. Nyirpazony, Nyír­sában. Kiadják a gépet az asz- szonyoknak kölcsön is. Ezután ar­ról szólt, hogy az asszonyok ba- romfitsnyésztési szakcsoportot túra és Sényő községekben dr. Szász László orvos nyújt értékes támogatást. Sényőn egészségügyi állomást létesítettek, mrg Oroson szociális problémákat oldanak meg, meszelő brigádokat alakítot­tak, amely elvégzi a szükséges me- szelést és fertőtlenítést három olyan lakásban, melynek gazdái öregek, munkaképtelenek. Az ün­nepi összejöveteleken az úttörők virággal köszöntötték a küldöttvá- I lasztó taggyűlés részvevőit. Nyír­szőlősön az óvodások adtak kul­túrműsort, Sényőn Molnár Margit leendő első osztályos szavalt el egy tanulságos versikét a kézmo­sásról. A legszorgalmasabb vöröskeresz­tes dolgozók közül rövidesen har­mincötén kapnak „Érdemes Vörös­keresztes Munkáért” és húszán pe­dig „Jó Vöröskeresztes Munkáért” elnevezésű kitüntetést. A gyári sziréna öblös búgása lassan elhalt a koratéli alko­nyaiban. Pár perc múlva az üzem Kapuján egyenkint, majd csoportosan tódultak ki a mű­szak dolgozói. Hideg volt, s az embereknek nem volt kedvük megállni az üzem előtt egy pár perces beszélgetésre. A jeges északi szél belekapott ruhá­jukba, • bekúszott a télikabát szövete alá, s egyre gyorsabb lépésekre ösztökélte a ruha tu­lajdonosát. Margitka, a fiatal zsákfoltozó kislány utoljára lépett ki a ka­pun. Fázósan húzta magán össze a megviselt lóden-kabátot. Zseb­be dugott markában melegen la­pult az első fizetéssel telt borí­ték. Ahogy botorkált a havas utcán, — viaskodva a fürge széllel, — örömmel gondolt a hazaérkezésre. Hiszen nagyon várja már a mama, meg a töb­bi testvérek. Nemcsak azért, mert fizetési nap volt, hanem azért is, mert a mama ősz óta betegeskedik. S a házi tenniva­lók a munka után még a kis­lányra várnak. Útközben betért egy-két boltba. Élelmiszert s pár apró csemegét vásárolt Gabiká­nak és Jucikának, .a két kiseb­biknek. Ahogy belépett a kis lakás aj­taján, felvidult á család. Olyan szeretettel fogadták, s olyan tisztelettel, mint amilyen a csa- lődíőnek kijár. S valóban. Mar­gitka a családfő. Azóta, amióta az édesapa meghalt... így ment ez napról-napra. A gyárban könnyűnek látszó mun­ka ts fárasztó volt. Otthon pe­dig újra kezdődött: ellátni a na­pi teendőket a gyermekek, s a beteg édesanya körül. Tavaszra megváltozott a kis család mindennapos élete. A mama kilábolt a betegségből, s könnyű munkát vállalt Igaz, a kereset nem volt nagy, azonban Margitka fizetésével közel más­fél ezer forintot tett ki a kis család jövedelme. A kislány ek­kor már félre tudott rakni fi­zetéséből. Űj ruha, új cipő ke­rült a szekrénybe, mire bekö- szöntöttek a májusi meleg na­piak. Az üzemben pedig mintha kicserélték volna Margitkát. — Jókdevű, vidám volt. Az üzem dolgozói 1 --vv.il i sok férfinak megakadt a szeme a csinos, 17 éves kislányon. Május végén új vezető került az üzemrész élére. Fiatal, jóké­pű ember, akinek első dolga az veit, hogy számba vette a lá­nyokat, úgy, mint az üzemrész gépiéit, nyersanyagát, és kész áruit. Margitkán már az első nap megakadt a szeme. Csinos, szemrevaló kislánynak Könyvel­te el, csak a második héten jött rá arra, hogy bizony az üzem­rész legcsinosabb kislánya dől-: gozák ott. Ezután sokáig furdalta még a kíváncsiság, tervezgetett, azon­ban cselekedni nem mert. Nem, mert a kislányt mindenki sze­rette az üzemrészben s kelle­metlen lett volna, ha a többiek is megsejtik szándékát. Egy júniusi napion azonban a mű­szak után hozzácsatlakozott a hazafelé bandukoló lánykához, — Tudja-e Margitka, hogy maga a legcsinosabb kislány az egész üzemben? — pendített« meg csak úgy félvállról „a ve­zető kartárs”. Aztán következett a folytatás, s a kislány tágranyilt szemmel hallgatta a szép szavakat Ilyet neki még nem mondott senki. S el sem hinné, ha nem a fő­nöke mondaná ezeket. Hiszen az ö szavs annyit, mint a szentírás. így mondják ezt az üzemben is a munkatársai. Köz­ben keresztül haladtak a váro­son, azonban Margitka még mindig nem hazafelé irányozta lépteit. Kellemes volt sétálni és „Péter bácsi’: olyap kedvesen, olyan szépen tudott beszélni. A férfi megsejtette, hogy he­lyes nyomra lépett, s örömmel" Félszáz vöröskeresztes dolgozót tüntetnek ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom