Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-23 / 198. szám

»5, AUGUSZTUS 23, SZOMBAT KELETMAGV AROR.^Z 4G s nyíregyházi fiatalok érdemes 328,491.58 lóriul megtakarítás egy félév alatt A év kezdetén elhangzott kor- nányunk felhívása: „Minden illért mentsünk meg a népgaz- laságnak.” Akkortájt még nem s mertük gondolni, hogy való- ágos „hadjárat” jeladása volt a elszólítás. Üzemekben, na­gyobb vállalatoknál össze súg- ak-bugtak az emberek s egy­let hét elteltével már eredmé- tyeket írtak ki a hirdető táb- ákra. Az pedig még inkább óleső volt, hogy az élen állan- lóan a fiatalok „tetszelegtek”, ízt igazolja a nyíregyházi ta­karékossági mozgalom féléves írtékelése is. A „titok u Mielőtt Asztalos Sándor elv- árs, a városi KISZ-bizottság tit- tára belepillantana a nagy ki- nu tatásba, ezzel kezdi: — Sokaknak szokatlan és új- izerű a fiatalok lelkesedése. Ar- a gondolnak, hogy valami „ti- ok” kezemunkája mindez. Pe- lig csak az történt, hogy a meg- ijhodott szervezet minden tagja falójában érzi a felelősséget. De lem utolsó sorban serkentően látott az a tény is, hogy a leg- obb munkát végzők jutalom- idülésben, valamint pénzjuta- omban részesültek. Szilágyi ancsi a ruhaüzemből például i bulgáriai tengerparton élvez- * munkája jutalmát... Félezer fiatal Szamuk kevés, de eredmé- íyük annál nagyobb. Félezren szorgoskodtak hat hónapon át, de a végösszeget mutató „rub­rikák” adatai több ember mun­káját tükrözik. Igen az történi, amit egyszerű megfejteni: több­szörözött íigyelemmel végezték mindennapi munkájukat a ta­karékoskodók. Legjobban a hul­ladékfeldolgozás, illetve csök­kentés terén születtek eredmé­nyek. Illő e helyen külön szól­ni a fütöházi „ifik“ valóságos „kis hőstettéről”. A városi ifjúság hulladékfeldolgo­zási eredményeinek több, mint 90 százaléka náluk született meg. összesen 40 ezer forint ér­tékű mellőzött, vagy teljesen „elfelejtett” hulladékot kerestek elő és dolgozták fel a karban­tartásoknál és javításoknál. — Másirányú megtakarításuk is szép eredményt hozott, mert a félvi végösszeg közel 86 ezer fo­rintot mutat .a javukra. Van pénz, van posztó ... Ismerős a mondás: „Se pénz, se posztó.” Ám az idők múlásá­val új szó járja a nyíregyházi Ruhaüzemben is. Hat brigád­ban több, mint félszáz fiatal szabta pontosabban az anyagot, vagy öltötte precízebben a cér­nát. Tízezren felüli a megtaka­rítás. Ss mert gondosabbak voltak: többet termelhettek — jobban kerestek — s maradt pénz a szervezetnek is. De sorolhatnánk valamennyi üzemünket. A városgazdálko­dásiak, az AKÖV, az Állami Áruház, a Ságvári TSZ, a Házi­ipari Szövetkezet, a dohányfer­mentáló fiataljainak nevét je­gyezték be a dicsőségkönyvbe. SoH kicsi sokra megy ezt mutatják a jelentésekben foglaltak. Első látásra „szürké­nek” látszanak a számok, de ha hozzászámítjuk, hogy mindez 'megvalósult dolog, ak­kor aligha vélekedünk így. Az energiamegtakarítás terén több, mint 14, az elfekvő készletek fel­tárásánál közel 37 ezer forint igazolja a fiatalok jó munkáját. „Egyéb” megtakarítás címén a végösszeg közel 190 ezer forin­tot mutat. Summa summárum a nyíregyházi kiszesek 328.491.58 forintot mentettek meg ötven­nyolc első felében. A munka nem állt meg, újabb ígéretek hangzottak el. Az év második felében még jobb munkára van kilátás. A takarékoskodók ju­talmazása majd az évi „nagy­szüret” idején lesz csak élő va­lóság. A nyereségrészesedésnél és a jutalmazásoknál ugyanis minden üzemben és vállalatnál figyelembe veszik a takarékos- sági munkát. Van még lehetőség, érdemes kihasználni! (angyal) Barátságos arcot kérek • . Villan a vaku — néhá­syan a szemükhöz kapnak. Az ínekes pillanatra „bepózol” a színpadon, az ifjúpár boldogan mosolyog az anyakönyvvezetőre. Dolgozik Csiszár Imre, a foto- •iporter ..; Sokan ismerik Nyíregyházán szt a szimpatikus, mindenütt sürgő fiatalembert, ha másról aenv nyakában lógó fényképező gépéről, a válláról csüngő va­súról — s fürkésző tekinteté­ről. — Ott lehet látni a labda­rúgó mérkőzéseken, a kapu mö­gött orrával vetekedő hosszú teleobjektível „rögzíti’: a lab­dát. Ott fényképez minden fel­vonuláson, meglehet találni te­metéseken és esküvőkön, böl­csődékben, önfeledten játszado­zó apróságok között. Még nem „öreg róka” a szak­mában de már gyermekkora óta szenvedélyes fényképész. Ha valakinek a munkájára vagyunk kíváncsiak, tüzetesen megvizs­gáljuk az általa készített mun­kadarabokat. Itt. hevernek előt­tem Csiszár munkái is: a szak- szafonos néger bőre olajosán csillog, szinte látom, hogy re­pül a labda a szöszke csöpp­ség kezéből, és a súlyos szénda­rabok hogy görögnek az izmos, barnabőrű szenesember lapát­járól. A képek valósággal él­nek, várni lehet hogy a jóságos arcú szakállas bécsi kilépjen a keretből es jóféle cukorkával kínálja a gyerekeket. A tájké­pek is beszélnek: a vonuló fel­hői, kövér lombkoronák játé­kos árnyékok mind a riporter gondos munkáját dicséri, meg­látszik rajtuk, hogy nemcsak mesterségből, hanem szenvedé­lyes hivatásszeretetből szület­tek. A laikus bizonyára nem is sejti, hogy mennyi munkává!, gonddal jár egy-egy felvétel el­készítése és kidolgozása. Maga a felvétel is nagy körültekintést szakértelmet kíván — s csak azután jön a munka java: a la- borálás. A film előhívása, rögzítése, mosása és szárítása után készül a pozitív kép: a nagyítás, á po­zitív hívása, „fixálása”, mo-ása, t fényezése. Mindegyik művelet .másodpercnyi pontosságot, fi­gyelmet követel. Könnyen „be- szürkül” a kép, tönkre megy az egész míinka. Csiszár Imre. a fotoriporter idejének nagyrészét a Nyíregy­házi Fényképész Ktsz fotólabora­tóriumában tölti munkatársa, val a riportrészleg dolgozóival. Nap­hosszat dolgozik egy-egy „eredeti színessel”, látható élvezette] végzi a munka minden ágat-bo- gát. Sokszor előfordul, hogy leg­jobb munkatársa: felesége, a fényképészek kedvelt Csépije hiába hívja ebédelni a munkéba- feledkezett riportert. Szabad időben ? ö akkot is riporter, amikor az Annában üríti a barátokkal a féldecs po­harat, vagy Csópikével, munka­társaival sétál Sóstón — a téma akkor is a fotó, a szakmai új­donságok, érdekességek. A foto­riporter szemével nézi a világot, elmaradhatatlan gépe gyakran meglep egy-egy érdekes jelene­tet, mozdulatot — hogy a pilla­nat szépségét örükéletüvé tegye. A technika fejlődik, s egy jó fotóriporternek lépést kell vele tartania. Csiszár Imre sokszor bújja a szakkönyveket, folyóira­tokat, s aztán órákat elpepecsel egy-egy érdekes eljárás kipróbá­lásával. Csörög a fényképész ktsz tele­fonja: azonnal riportert kérnek, érdekes külföldi vendég érkezett. Csiszár máris, a helyszínen te­rem, villan a vaku, kattan a gép. Barátságos arcot kérek Győri Illés György seit. Olyan vizsgala­tokért, amelyek az angol ál .ami egész­ségügyi szolgálat ren­delkezései szerint in­gyenesek, 100 lont- Sieriingig menő üsz- szegeket kért el. Rej­télyes az vo.t csupán, mit kezdett dr. Pitt a rengeteg pénzzel. — Rendkívül szerény életmódot folytatott, gépkocsit sem tartott, hanem egy öreg, ro­zoga kerékpáron köz­lekedett. A rejtély megoldó­dott, amikor a bíró­sághoz egy sokezer aláírással eJálott ke­gyelmi kérvény érke­zett be a doktor ér­dekében. Ezek az alá­írások dr. Pitt többi páciensétől származ­tak, azoktól a bete­gektől, akik nemhogy ilyen drága vizsgá.a- toka‘, hanem legtöbb­ször a legegyszerűbb kezelést sem enged­ték meg maguknak. Mint egykor a legen­dáshírű „rabló", Ró­zsa Sándor tette, dr. Pitt is elvette a pénzt a gazdagoktól es oda­adta azt a szegények­nek. A londoni sze- génynegyedekben mindenki jól tudta, hogy aki bajban van, mindenkor elmehe1 Pitt doktorhoz. Ö nemcsak ingyenesen kezelte a szegénye­ket, hanem ajándék­ba adta nekik a gyógyszereket és a nyomorgó családokat gyakran élelmiszerek­kel is ellátla. „Mi mást is tehettem volna’’ — mondta a bíróság előtt — „sok esetben a betegeim­nek nem volt szüksé­gük más kezelésre, mint tisztességes táp­lálkozásra, amire azonban nem volt meg az anyagi lehelő­• • (Ünnepre kfaziil Szalmára eke Lj olnap lesz 120 esztendeje, hogy Kölcsey 4-f Ferenc, a reformkori Magyarország ha­ladó gondolkodású költő-politikusa, megyénknek egyik legfélreesőbb községében, Szatmárcsekén, 48 éves korában „forró láz‘’-ban meghalt. A község dolgozó népe díszes mellszobor for­májában állít méltó emléket egykori lakójának. A környék és a megye széles tömegei sereglenek össze erre az alkalomra Szatmárcsekére, hogy el­vigyék sírjára a hálás emlékezés és tisztelet ko­szorúit. Kölcsey gondolkodásának haladó voltát szá­mos ismert művének elemzésével igazolta már szocialista irodalomtörténetirásunk. Hadd mutas­suk be most egy kevéssé ismert elbeszélésének néhány sorát annak bizonyságául, hogy Kölcsey nemcsak a belső politikai problémákat látta jóval tisztábban, mint kora átlag politikusai, hanem egy akkor meg kibontakozóban levő cs ma is időszerű világpolitikai kérdésben, a gyarmatosítás tekin­tetében is messze megelőzte a polgári közfelfogást. KÖLCSEY FERENC: A lerrói szent la (Résziét) „Európa kedvenc gysr- cetek, vagy volt nagy nekei azok a nagy nem- nemzetek, kik új világo­kat találtak, s hódítottak, büszkén ütötték fel e bujdosó csillag most ez, majd amaz fokán lobo­góikat. Vélitek talán: e lobogók gyermeki öröm s hiú dicsvágy jelei Va­linak? De a történetírás száz meg száz lapjai, vé­res bizonyságot tesznek: miképen azok az újon­nan érkezett európainak határtalan uraságut, a régi lakosnak pedig rab­szolgaságot és halált je­lentének. Mi joggal? kérditek. Bohók! És nem felel-e meg a hatalom naponkint, s kezdettől fogva ugyanazon világos szavakkal? Mi joggai? Az erő jogával! Aztán nem tudjátok-e, hogy ez erősek tudományt és fel­világosodást hordának magukkal, s az új világ jóltevőivé lőnek? s akar- jatok-e a joltevöség nagy következményeit ismer­ni? Menjetek Cubabd, Jamaikába; menjetek a canári szép szigetekre, s ha a rég lefolyt századok köveit, fáit és füveit jól feltaláljátok, kérjétek e~t is: hol az emberfaj, me­lyet az európai jóltevő itt talált? Ah, az őslakok többé nincsenek! De hi­szen ők mindössze is csak pogány ebek való­nak; s ha a dicsők, kik vérökben gázolták, rajtok szánakozni méltónak nem hivék, mi törjük-e fe­jecskénket miattok? És ime még is, bár szokás szerint ábrándosának csúfoljatok, a következő sorok ily emlékezetnek szentelnék. Mosolyogja­tok, vagy szánó könny­cseppet ejtsetek: igen mindegy. A dolog sem így, sem úgy sem jobba, sem rosszabbá többé nem lehet.* ségük. Gyakran kény­telenek voltak gyere­kek. éhezni, mert ap­juk beteg volt. Var­iam volna talán aria, hogy ezek a gyerekek is később, mint eyo- merbetegek fordulja* nak hozzám, vagy nem keiiett volna ar­ról gonoskodnom, hogy ennivalóhoz jus­si1 nak ?’* Pitt doktor szegény betegei összerakták pennijeiket, hogy ré­szére elsőrendű védő­ügyvédet biztosíthas­sanak. Az ügyvédnek már nem volt nehéz tanúk és igazolások százait felsorakoztat, nia, annak kétségte­len bebizonyítására, hogy Pitt doktor nemcsak minden pénzt, amit a gazda­goktól törvénytelen mou n elvett, hanem még legális jövedel­mének nagyrészét is a szegényekre, fordí­totta, A szegény be­tegek részéröl nieg- nyi-atkozó hála arra késztette az ügyészt, hogy lemondjon vad- beszédéről, sőt meg a koronatanú, Hum­phreys is bevallotta az újságírók előd, hogy igazán szégyolli magát, hogy az ügyet elindította. De a kapitalizmus igazságtalanságait a törvények védelme­zik. A paragrafusok szerint Pitt doktor csaló, mert ö azoktól, akiknek túlsók van, elvett valamit, hogy azt azoknak adja, akiknek túlkevés van. Egy évi fogházra ítélték és hacsak nem sikerül pácien­seinek részére kegyel­met kieszközölni, örökre el fogják őt tiltani hivatása gya­korlásától. Volksstimme. London. „Orvosi kö­penybe öltözött Rózsa Sándor”-nak nevezi az angol sajtó dr. William Piti 40 éves orvost, aki elég me­rész volt ahhoz, hogy a világ igazságtalan­ságainak egy kis ré­szét a sajal szakállá­ra jóválegye és aki­nek most ezért egy évi fogházzal kell ve­zekelnie. Dr. Pitt csalással vádolva kerül a bíró­ság elé. A per koro­natanúja David Hum­phreys dúsgazdag üzletember volt. Val­lomásában elmon­dotta, hogy őt dr. Pitt tüzetesen meg­vizsgálta és súlyos májbetegséget állapí­tott meg rajta. A be­tegség ellen az üzlet­ember dr. Pittől 135 injekciót kapott, egyenként 1 fontstrer- lingért, ami mintegy 100 Ft-nak felel meg. A 135. injekció után Humphreys egy má­sik orvossal is meg­vizsgáltatta magát, aki megállapította ró­la, hogy makkegész­séges. Erre az üzlet­ember feljelentette Pitt doktort csalás miatt. A vizsgálat során kiderült, hogy az orvos gazdag pácien­sét egy sajátkészít- menyü, teljesen- hasz­navehetetlen készü­lékkel vizsgálta meg, amely drótok és kap­csolók értelmetlen szövevényéből állott. A „ritka” gyógyszer, amelyet dr. Pitt az injekciókra használt, egy . ártalmatlan és olcsó készítmény volt. A törvényszéki vizs­gálat során kiderült, hogy dr. Pitt számta­lan más esetben is hasonlóképpen lóvá- tette gazdag pácien­Egy modern „Rózsa Sándoríé — orvosi köpenyben Méregdrága honorárium a gazdagoktól, ingyenkezelés a szegényeknek = egy év fogház

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom