Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-22 / 197. szám

4 keletmagyarorszAg 1923 AUGUSZTUS 22, PÉNTEK Gazdag termés — engedély nélkül \ forró nap melegét lenge- ** dező szél hűsíti. Rózsavöl­gyi Imrével, a balkányi szövet­kezet agronómusával törölget- jük gyöngyöző homlokunk, s be­fordulunk a szakolyi akácos homok útról, Barnácz Ferenc portájára. Megmondjuk, mi já­ratban vagyunk, jót húzunk a kút friss vizéből és a kertnek vesszük az irányt. A kertből a piroßlö almák mosolyogva inte­getnek felénk. Kedvünk lenne beléjük harapni, azonban még éretlenek. No, de miért is jöt­tünk? — A gyümölcs- és szőlőter­melő szakcsoportnak — kanya­rint egyet a karjával Rózsavöl­gyi elvtárs — ez az egyik terü­lete. Nem véletlen, hogy soron­ként a fák elválnak egymástól. Tíz év alatt a csoport ötödik gazdájuk. Tavaly az állam; gaz­daság félig-meddig már rendbe­szedte a két darabban levő el­mést. Nézze meg, amíg a Bar­nácz bácsi saját fái bírják a ér­mést és dús lombozatúak, addig a szomszédjaié úgy néznek ki, mint a hasas agárkutyák. A ko­rábbi egyéni gazdáik kivagdal­ták a belső tartó ágakat. — Még hozzá kisbaltával — told­ja meg Barnácz Ferenc, a szakcso­port elnöke. Alig győztük lefűré- szelgetni a csonkokat. Ágakat már nem rakhattunk be. s most a gazdag terméstől a földre ha­jolnak. Támasztékot teszünk alá­juk. iztatom őket, árulják el, mennyi termést várnak? Rövid tanácskozás kezdődik, s megegyeznek, hogy egységenként meghaladja a nyolcvan kilót. Az idősebb fák meghozzák a három-négy mázsát is. Átlagban még nem érik el a szomszédos régi egyéni gazdákét, de lövőre már versenyezhetnek velük. Legalább is igyekszenek, ez év­ben lerakják az alapot. Tizen­egyen vannak, s a kilenc hold gyümölcsös és három hold szőlő­ből mindenkinek 750—750 négy­szögöl jut. A terület nagyobbik része tartalékföld, míg a kiseb­bik saját. Azért az egészet úgy művelik, mint a sajátjuké1’. Min­den munkát közösen végeznek. Például az elnök szerzi be a per­metezőszert, elkészíti és egymást váltva lepermetezik az egész gyümölcsöst és szőlőt. Már a ki­lencedik permetezésnél tartanak. Sokba kerül — mint mondják —, de még háromszor-négyszer rá­mennek. Amíg át nem adják a kétszáz mázsa szerződött almát, meg a többi felesleget, és nem szüretelnek, nagyon kell ügyelni a termésre. Félteni kell, mint a gyereket. Azt tervezgetik, ha a termés még gazdagabban mutat­kozik, elhívják azt a negyvenki­lenc gazdát, akiknek eredetileg juttatták a kilenc hold almást. Hadd lássák, hogyan kellett vól- na gondját viselniük! Azonban ettől sokkal fonto­sabb dolgokon is törik a fejüket. Szeretnék, ha a községi tanács a két hold tartalékszőlőt nem egy, hanem öt évre adná bérbe. Jö­vőre már tőkénként egy helyeit két-három liter bort is termel­nének. U orog olyan gondolat is a tagok fejében — magya­rázza az agronómus —, hogy szí­vesen beültetnék a szomszédsá­gukban levő kihasználatlan kél hold homolvhordó területet. Mire a barackfa kiteremné magát, ott lennének a szépen terebélye­sedett almafák. Ebben szintén a községi tanács segíthetne az „igen“ kimondásával. Mert nem kell ezektől az emberektől félni. Hiszen ők sem félnek a tsz-szé való átalakul ástóL Az idén még csak költöttek, mégis határozatba hozták: a jö­vedelem öt százalékát közös alapra helyezik. Vincellért is fo­gadlak. Nemcsak dolgoznak, ügyelnek is a munkájuk gyü­mölcsére. Elbúcsúzunk Barnácz Ferenc szakcsoport elnöktől. Mielőtt ki­lépnénk a gyümölcsösbőL egy örömhírt közlünk vele. A járási tanács a napokban megküldi a működési engedélyüket. Igaz, harmadszori kérésükre! Mert akár hiszik, akár nem — bár a szakcsoport minden feltételnek igyekszik eleget tenni —, a nagy- kállói járási tanács illetékesei az íróasztal mellett először úgy döntögettek, hogy nem kaphat­nak működési engedélyt. Mikor e hónap elején kintjártak, fenn­akadt a szemük, és ígéretet tet­tek, hogy jóváleszik hibájukat. Kell is! Hisz a bürokratikus huza-vonájukkal gátolták a kis közösség még jobb összeforrását. Most már tovább erősödhetik, izmosodhatik a szakcsoport. Varga Gyula NEGYEDMILLIÓ FORINT RÉSZJEGY A felszabadulás után a tisza- vasvári Hangya Szövetkezetnek mintegy nyolcszáz-kilencszáz tag­ja volt. S a befizetett részjegyek értéke nem érte el a húszezer fo­rintot. Ma viszont a helyi föld­művesszövetkezet több mint há- romezerhétszáz tagot számlál s a befizetett részjegy alapja megha­ladja a negyedmillió forintot. Hassnál-e a pócspetrieknek as önállósulás? A pácapctri szövetkezeti tagok mar a tavaszi tagért :kcz,cte.i szóyáíették: leváltsak a múria- pocsi körzeti szövetkezettől. Ek­kor még a döntés elmaradt. — Nem sokáig, mert a következő gyűlésükön — csaknem egy­hangúlag — kimondták a vég­szót. — Ha csak azt nézzük, ezután a pocspeírick helyben in­tézhetik ügyes-bajos dolgaikat, s nem kell a három kilométerre fekvő Pócsra járkálniok, — iga­zuk van. Azonban sokkal széle­sebb es reálisabb vizsgálat szük­séges a tények helyes értékelé­séhez. Ahhoz, hogy előrelássuk, mennyi haszna és mennyi kára lenne a szövetkezeti tagságnak, — az egész mozgalomnak — az elhatározásukból. Mert azonkívül, hogy a mint­egy kétezerkilencszáz fős falu felnőtt lakosságának nem kelte­ne kisebb-nagyobb időt cltöite- niök a jjövés menéssel, a tagság jobban belelátna szövetkezete eleiébe, csetieg több erkölcsi és anyagi segítséget nyújtanának a működéshez, még nem minden. (Bár ez is egyik feltétele az erős szövetkezeti mozgalomnak!) Nézzük meg szövetkezeti éle­tük másik oldalát is. Kis létszá­mú község, s kevés földdel ren­delkezik. Igaz, mind jobban tö­rekszenek a belterjes gazdálko- dásr megvalósítására, s ennek meg is van az eredménye. A körzeti szövetkezet három köz­sége közül itt vásárolják fel a legtöbb mezőgazdasági termékei. Körülbelül évi egymiUiónyolc- százezer forint összegben. Ezen mintegy százötvenezer forint bruttó hasznuk van. Egy évi kis­kereskedelmi forgalmuk meg­Lesz kisvendéglő Balkányhan Kedvezményes hitelt kapnak az új méhészek A belterjes mezőgazdaság meg­valósításának elengedhetetlen velejárója a méhcsaládok szamá­nak növelése. Hisz a mézelő méh haszna nemcsak a méz- és a viasztermelésben nyilvánul meg. Fcntos szerepük van a mezőgaz­dasági növények beporzásában, s ezzel a terméshozam növelésében. A méheknek e munkája legalább tízszer annyi hasznot hoz a ter­melőknek, mint a méz- és a viasz termeléssel. Ezért nem véletlen, hogy kor­mányzatunk mind fokozottabban igyekszik elősegíteni a méhcsalá­dok számának emelését. Többek közt a napokban jelent meg egy rendelkezés, mely szerint a kezdő méhészek és a méhészkedni szán­dékozó dolgozók kölcsönt kaphat­nak. A kölcsön összege elérheti a háromezer forintot. Három évig kell visszafizetni évi nyolcszáza­lékos kamat mellett. Természete­sen a megkapott hitelből csak méhcsaládokat és méhészeti fel­szereléseket lehet venni. A kölcsön iránt érdeklődők ke­ressék fel a lakóhelyük szerint illetékes OTP-fiókokat, ahol megadják a szükséges felvilágosí­tásokat. Az Országos Méhészeti Központ szintén igyekszik segítségükre sietni a kezdő méhészeknek. Te­lepein kiváló törzsekből származó, ez évi jelölt anyákkal ellátott méhcsaládokat lehet vásárolni, kaptárral, vagy anélkül: Az árak a következek: 24 keretes NB kaptár, két 9 keretes NB családdal 2169 Ft 15 keretes NB kaptár egy 10 keretes NB családdal 1170 Ft „Hunor'’-kaptárral egy méh­család 1290 Ft NB méhcsalád 9 kerettel (kaptár nélkül) 800 Ft NB méhcsalád 10 kerettel (kaptár nélkül) 820 Ft Két hónap sem telt el azóta, hogy szóvá- tettük, szívesebben szórakoznak a balká- nyiak és a szomszéd községbeliek piszkos kocsma helyett szé­pen berendezett, ze­nés kisvendéglőben... Nem akarjuk vere­getni a mellünket, de úgy véljük, a bírálat­tal felpiszkáltuk az illetékesek felelőssé­gét. A Balkány szívé­ben fekvő kocsmát tatarozzák, s javítják a székeket, asztalokai és a pultot. Valóság­gal megújul, s kis­vendéglő jelleget kap. Mindez alig kerül négyezer forintba. Ha kész lesz, „ki­sebb” hangú és csa­ládos emberek szin­tén felkereshetik, Nem kell félni, hogy nyakukba ereszkedik a pók, vagy a kezük­höz ragad a kosztól az asztalterítő. Tiszta helyiségben, tiszta ab­roszokkal terített és virágokkal díszített asztalokhoz ülhetnek a vendégek. Ételt- italt rendelhetnek, s megbecsült vendégek lesznek. Udvarias, megfelelően kiokta­tott személyzet gon­doskodik kívánságuk gyors és pontos telje­sítéséről .., Akinek ' kedve tartja, s lába bírja, hetenként két este táncolhat cigány­zenére. Micsoda vi­dám, kedélyes élet lesz már ott?! Nem is sokára, mert amint megtudtuk, pár nap múlva már meg is nyílik a zenés kisven­déglő. Jó szórakozást kí­vánunk! haladja az egymillió-háromszáz­ezer forintot, s ezen csaknem százhúszezer forintot nyernek. A kocsmájuk sem aája alább ao évi félmillió forint forgalmon, s bruttó bevétel megközelíti a kis­kereskedelmi üzemág jövedel­mét. Ez szép kis összeg. Azon­ban ebből le kell számolni a dol­gozók bérét, a. szövetkezet más — elég tetemes — kiadásait, mely a leválással jelentősen nö­vekedne. Különösen a szállítási költség rúg«a sokrai mert hat kilométerre fekszik a vasútállo­mástól. Egy évi hasznukból alig futna nyolcvanezer forint tiszta jövedelemle. Kérdezzük, miből törlesztcnék az állami hiteleket, a leírásra váró összegeket, s mi jut a saját erejük növelésére és a mintegy négyszáz szövetkezeti tag vásárlási és értékesítési, va­lamint a részjegyutáni visszaté­rítésére? Márpedig — s ezt meg kell mondanunk őszintén — a tagok főleg ezen keresztül mé­rik, mennyit ér a szövetkezetük. S érdemes-e támogatatok, vagy nem. S meg egy dolgot meg kell mondanunk. A máriapöcsi kör­zeti szövetkezet lassú fejlődésé­nek egyik lényeges oka Antal volt igazgatósági elnök gyenge vezetéséből ered. A pócspetri vezetőségi tagok mégis semleges álláspontra helyezkedtek a 1®" váltása alkalmával. Most pstííg azzal kérkednek, majd jó lesz náluk igazgatósági elnöknek!. — Valahogy innen is fúj ez a le-: válási hangulat. De mindegy! Ha úgy látnánk, hasznára válik a szövetkezetnek — s a mozga­lomnak — ám legyen. Azonban úgy véljük, többet ártana s vé­gül, az egész megye szövetke­zeti mozgalmának a becsületét csorbítaná és annak is zsebére menne! Mert valahonnan csak fedezni kellene a szövetkezet kiadásait. Még nem késő, fontolják meg a leválási szándékot! m Uj kitüntetések A tiszalöki járás mintegy 360 szövetkezeti dolgozójából tizenkettő kapta meg a „Kiváló Földmüvesszövetkezeti Dolgozó” oklevelet és négyen pedig a jel­vényt és a velejáró pénzjutalmat, Többek közt kitüntetésbe része­sült: Melegh András tiszadobi, Szentesi Sándor tiszadadai, Fried- lander Béla tiszalöki és Szabó József tiszavasvári szövetkezeti alkalmazottak. Hová lettek a homoki borok ?',r* Fordítsanak több gondot a sóstóhegy! „Betekintőre Sóstóhegyen — a kövesút men­ti dombról — évtizedek óta meg­pihenteti az arrajárókat a Be- tekints-csárda. Az odavalósi idő­sebb emberek — köztük Rendes József hatvanhárom éves gazda — szerint már mezitlábos gye­rekkorúkban öreg csárdaként is­merték meg. Azt állítják, Rózsa Sándor is bevágta a fokosát a mennyezetébe. Ottjórtamkor ke­restem a nyomát, de nem talál­tam. Annyi szent, még egy ilyen öreg csárda nincs a megyénkben. Megérdemelné a nagyobb becs­ben tartást! A nyíregyházi földművesszö­vetkezet 1943-ban vette át a megszűnt hegyközségtől. Azóta sok pénzt költött a rozoga épü­letre. Sőt egy új pincét is építet­tek hozzá. Ha a fmsz. egy kicsit jobban erőlteti magát, s a tópar­ti vendéglő helyett ezt építik át, ma szilárdabban állna és sokkal kényelmesebb lenne. Nemrég kiszedték belőle a kár­mentőt is — mint a régi beren­dezés utolsó maradványát. Az egyik bolt raktárában — az áru­kat tartva — hirdeti ősi múl­tunkat.!!) Ma öt asztal, néhány szék és lóca árváskodik benne. Az ottaniaknak is kevés. Külö­nösen szombat este és vasárnap. Pedig szívesen leülnének a sós­tóhegyi munkásemberek a heti fáradságos munka után a pár pohár itókára. Azért sem hara­gudnának, ha nyáron a csárda kerthelyiségébe szórakozhatná­nak. A szombatonként és vasár­naponként a szomszédos Sóstó­ról átsétálgató csoportok szintén szívesebben maradnának. De így Vállalati bort ihatnak = bőr ott terem a jó homoki vin- kó a csárda tövében. a pultot támasztva megisszák egy-két pohár sorjukét és odébb állnak. Valamikor az a csárda a sóstó- hegyi homoki bor népszerűsitőja volt. Azért ihattak benne a ven­dégek valódi tokajit is. Ma még pálinka sincs elegendő, nemhogy olcsó és jó minőségű vállalati bor. Sörről ne is beszéljünk. Nem artana gondolkodni azon, a sző- lötövében álldogáló csárdában, hogyan lehetne árulni a sóstó­hegyi tsz-ek és egyéni gazdák zamatos, csillogó borát. S meg lehetne találni benne a megye homoki tájjellegű borai legjobb fajtáit. Alkalmas lenne a homoki borok évenkénti versenyének megrendezésére is. Nem messze hozzá az állami vállalat borpin­cészete. Sok mindent lehetne, és meg volna a törvényes formája is, — csak elébe kéne nézni. A szövetkezetben megvan a hajlandóság. S ez már komoly dolog. Ügy gondolom, kezdhetnék azzal, adják vissza a csárda patinás nevét. ,Hunor’‘-csaiád 10 kerettel (kaptár nélkül) 720 Ft A méhállományok minőségének a vitásáért .az OMSZK somló­iénál és hatvani telepén külön- eges hosszú-szipókájú törzsből titenyésztett méhanyákat nevel­lek. Ebből nemcsak a kezdők, íanem a régi méhészek is vásá­rolhatnak. Pl.: a szakcsoport ta­goknak hetven forintos árban ad­lak el egy-egy méhanyát. Kapcsos Sándor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom