Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-22 / 197. szám

§ KELfTMAGVAROftSZAG 19SS. AUGUSZTUS 22, PÉNTER Mit mutat a fé ? (Tudósítónktól.) A Hazafias Népfront Baktaló- rántházi Járási Bizottsága a közelmúltban mérlegre tette a félévi munkát. Nagy gonddal és tárgyilagosan értékelte, mit végeztek a népfront bizottságok az év első felében, és eközben az elért eredményeknek és a hi­báknak az okait kutatta. Fontos volt ez azért, hogy a járási bi­zottság meglássa, hol szorít a cipő, hol szükséges az útmuta­tás. Örömmel állapítottuk meg, hogy a bizottságok kibővítése és újjáválasztása sikeres volt. Sok becsületes pártonkivüli dolgozóval gyarapodott a moz­galom, akik tevékenyen részt vesznek a bizottságok által ki­dolgozott akció programok vég- . rehajtásában. Közel ezer dolgo- ‘ zót, köztük csaknem kettőszáz­negyven párttagot választottak be a bizottságokba. A népfront elnökségi tagok száma meg­haladja a kettőszázhúszat, mely­ből több mint kilencven a kom­munista. Népszerű előadások — barátsági estek Az egyik legnagyobb ered­ményt a népfront bizottságaink a dolgozóik kulturális színvona­lának emelése terén érték el. Az év első felében nagyon sok is­meretterjesztő előadást tartot­tak, melyeken sokezer hallgató vett részt. Említésre méltá^hogy a bizottságok által szervezett mezőgazdasági témájú előadások nagy népszerűségnek örvendtek. Sokezer dolgozó paraszt ismer­kedett ezeken a korszerű agro- és zootechnika eredményeivel. Nagy sikert arattak sokszori fel­lépéseikkel a színjátszó-, tánc-, ének-együttesek, valamint a ze­nekarok. A járási bizottság javaslatára Baktalórántházán, Pusztadobo­son, Vaján munkás-paraszt ta­lálkozókat szerveztek bizottsá­gaink, ahol többezer dolgozó vett részt. Nem volt olyan köz­ség járásunkban, ahol az első félévben ne tartottak volna bé­kegyűléseket. Különösen jól si­kerültek a barátsági estek. Ez alkalmakkor öfehértón, Ramo- csaházán, Petneházán, Besenyő­dön és Batalórántházán tartot­tak bizottságaink értékes elő* adásokat, amelyek keretében egy-egy baráti vagy szabadsá­gát most kivívott nép életével, munkájával foglalkoztak. Újjá varázsolt községek Célunk, mely arra irányult, hogy a községi népfront bizott­ságokat a községfejlesztési mun­kában való részvételre serkent­sük, nagyrészt sikerrel járt. — Ezt a tények igazolják. Nyirib- ronyban ennek hatására újjá varázsolták a sportpályát és több utat tettek járhatóvá. Kul­A nyíregyházi lakás-gondokat enyhítik majd az Arany János utcán készülő bérházak. (Hammel felv.) túrház építésében segítettek Petneházán és többtízezer fo­rintra tehető az a munkaérték, amelyet társadalmi úton vé­geztek el. Magy községben 17 ezer forintra tehető az az érték, amelyet a bizottság tagjai vé­geztek az iskola építésénél. — Apagyon hasonlóan cselekedtek, ahol több mint 10 ezer forint értékű munkát végeztek a tu­domány várának építésében. — Nyirmadán 20 ezer forintot mentettek meg hasonló módon a járdaépítésnél végzett társa­dalmi munkával. Ezekben a községekben, ahol eredményeket értek el a nép­front bizottságok, mutatnak va­lamit. Mégpedig azt, hogy e bizottságok vezetői, az elnöksé­gek tagjai példát mutattak és munkára serkentették a dolgo­zó parasztokat. Ez évben sokkal több azoknak a bizottsági ta­goknak, vezetőknek a száma, akik tevékenyen részt vesznek a feladatok végrehajtásában. — Különösen vonatkozik ez azok­ra a helyekre, ahol akcióprog­ram szerint dolgoztak. Ahol vi­szont ez hiányzott, ott már nem voltak olyan jók az eredmé­nyek. Nyírtéten, Székelyben, Be­senyődön stb. program nélkül, nem tervszerűen végezték bi­zottságaink a munkát és ez bi­zony meg is látszott, mert csak átmeneti eredményeket értek el j Nem tudták állandóan vonzani, a népfront-mozgalom befolyása alatt tartani a dolgozókat. Ta­nulság ez a bizottságok számá­fa, és azt is mutatja, hogy eze­ken a helyeken nem elég tevé­kenyen működnek a kommu­nista csoportok, amelyek mun­káját, a pártonkívüliekre való hatását egyébként is minden községi népfront-bizottságban szüksége« fokozni Az is hiba volt az első félévben több he­lyen; hogy nem adtak megbíza­tásokat a tagoknak. Hogy miből adódik ez? Abból, hogy nem volt terv, program meghatáro­zott feladat. Feltétlenül szüksé­ges tehát, hogy a népfront bi­zottságok a helyi körülmények­nek, viszonyoknak megfelelően dolgozzák ki akció programju­kat, amely épüljön a helyi párt- szervezet és a tanács terveire és összefogva közös feladatokra mozgósítsák a falu dolgozóit. — Csak így tudnak igazán tartós eredményeket elérni, amely a község fejlődését szolgálja. Láthatáron a „minőségi ivóvíz Kilencszáz kút gazdája jí( Mi sem természete- stbb, mint a torok­szárító kánikulában felhajtani egy nagy pohár friss, gyöngyö­ző kút-aljait. S hogy ez mindig és minde­nütt kéznél legyen, azon fáradnak a mo­dern „vízfakasztók’ . a Vízmű és Kútkar­bantartó Vállalat kút­fúrói. A modern víz- íakasztók megyeszerte „bábáskodnak egy-egy kút világrajötténél, s ma 8—900 kútra ügyel­nek fel. hogy elegen­dő' mennyiségű ital álljon rendelkezésre. S ma már a Vízmű és Kútkarbantarto Vál­lalat nemcsak Sza. bolcs-Szatmárban, ha­nem a környező me­gyékben is épít víz­műveket, bővizű ku­takat. Pedig a kezdet kezdetén alig egy pár emberrel kezdje meg működését, elavult ké­zi. fúrási módszerrel Minden elgondolás az volt, hogy a kézi fú­rást felváltsák a meg­bízható gyors gépi fú­rással. Es az elgondo­lások nem maradtak csak elgondolások. Ma megyénkben a kút- karbantartás, kútfúrás mintegy 65 százalékát modern gépekkel végzik. Honnan sze­rezték rövid működé­sük alatt a korszerű masinákat? Nem ép­pen drága pénzen, nagy beruházásokkal. A vállalat vezető összeismerkedtek mélyfúró vállalatok­kal, s a már nem hesználatos, kisebb n élységre hajoló be­rendezéseket „átvet­tek*’ tőlük. Persze ez­Zf 1 még nem ér ek cél­ba. A nyíregyházi kut- építők a saját műhe­lyükben átalakítot­ták, korszerűsítették az ócska fúró-beren­dezéseket. Gépesítet­ték a telepeket és egyre több helyen ütöttek tábort Ekkor azonban újabb bök­kenő mutatkozott. Ke­vés a kútfúró, kar­bantartó szakember. A továbbképzés bajos, a munkahelyek, szét­aprózottak, s nehéz összehozni a „népet *. Végül is úgy segítet­tek ezen, hogy öt dol­gozót beírattak a víz­ügyi igazgatóságnál kezdődő nyolchónapos továbbképző tanfo­lyamra. Arra is gon­doltak, hogy vál'alati „újságot*’ szerkeszte­nek, melyben neb'et adnak szakmai Kérdé­seknek. Jön a minőségi víz Egyre több kút épí­tését „ütik nyélbe” a kútfúrók a megyében, mégsem nyugodtak. Mert szerintük a víz­ellátás mennyiségi emelkedése még ön­magában sem oldja meg a víz minőségének növelését. Közismert, hogy a megyében le­vő vizek, úgymond erősek, „agresszí­vek”, s ennek hatá­sára a „termelő” csö­veket megtámadja a víz vasízűvé válik. S ha ez nagymértékű, a víz teljesen élvezhe­tetlen, az edényeket tönkreteszi. A jobo minőségű ivóvíz előál­lítása vezette a válla­lat főmérnökét arra, hogy kíméletlenül al­kalmazza az alatto­mos „betegség” ellen­szerét. Olyan vegy­szert kísérleteztek ki, melynek alapján „a termelő csövek” b°lső köpenyére a szemmel nem látható rétegét égetnek el, s így a eső belső köpenye az „ag­resszív” víznek ellen­áll, megakadalyozza a cső rozsdásodását és a bevonatos csövön ke­resztül vonuló víz el­veszti vas ízét. A yas- talanítás előnye, hogy a. régebbi kutak „bé­léscsöveit” is el- tud­ják látni védőszerrel. —o— így dolgoznak me­gyénk modern „vízfa- kasztói“, hogy a leg­szükségesebb, legked­veltebb italunk, a víz, ne hiányozzon az' asz­talról. ■ - z. (P. G.) 'X1 éved, aki azt hiszi, hogy Appo.iyi •' pártvezér egyetértése elegendő volt ahhoz, hogy Fényes László ország­gyűlési képviselő legyen. Dehogyis! Meg kellett felelnie a megyei urak „igényei­nek” is. Jól tudta ezt Fényes is. Még az­nap felment dr. Meskó Lászlóhoz, aki köz­ben Szabolcs vármegye főispánja lett. A volt képviselő hűvös udvariassággal fo­gadta a függetlenségi párt által jelölt utódot. Mindketten tudták miről van szó, ezért hát nem teketóriáztak, hanem rá­tértek a tárgyra. — S mi az ön programja? — kérdezte Meskó. — Közismerten függetlenség! —- fe­lelte röviden Fényes. A főispán elnevette magát. •— De mi származik ebből a város­nak? — firtatta tovább, majd, hogy saját képviselőségével adjon példát hozzáfűzte; —- Bizonyosan tájékoztatták már ar­ról, hogy a mi képviselőink mindig azon fáradoztak, hogy a helyi intézményeket megerősítsék. Nagy érdemük van például abban, hogy sikerült a húsfogyasztási adó megváltása, ami a város jövedelmeit te­temesen fokozza. Úgyszintén nekik kö­szönhető, hogy a gazdaközönség állam­segéllyel felépíthette a gazdakört... Ilyesmire gondoltam, amikor önnek ■ fel­tettem a kérdést... Fényes finom diplomata-meghajlással köszönte meg a felvilágosítást és jelezte, hogy most már megértette a kérdést. — Méltóságos uram — kezdte : nagy tisztelettel — én láttam, hogy a váltakozó kormányok mennyire elhanyagolták Nyír­egyházát. Azt hiszem, hogy az én felada­tom lesz statisztikát csinálni arról, hogy URAMBATYÁM ORSZÁGA Fényes László a megyei uruk előtt mit kaptak a kedvenc városok, s ezen ada­tokat összehasonlítva Nyíregyháza mosto- haságával, állandóan odatartani a kor­mány szeme elé, mi az oka annak, hogy Nyíregyháza és más városok között ilyen nagy különbség van... — Hm... igen... igennn... — bóloga­tott Meskó. Üjfalussy Dezső, a volt főispán, aki szintén jelen volt a beszélgetésnél, ekkor megkérdezte. — Magunk közt vagyunk — nézett körül — mondja már meg a jelölt úr őszintén, miért nem lépett be ön valame­lyik pártba? Fényest kellemetlenül érinthette vol­na ez a kérdés, de felkészült rá, kidol­gozta magában a feleletet. — Tessék csak nézni — hajolt köze­lebb, mint ha nagyon is intim dolgot ké­szülne közölni —, ha én azoknak a par­toknak valamelyikébe belépek, amelyek most kormányon vannak, ha ilyen kelle­metlen kérdésekkel előállnék, mint Nyír­egyháza város érdekei, akkor azt monda­ná a párt, ne csinálj most nekünk kelle­metlenséget, a pártfegyelem követeli hogy hallgass! Én pedig nem hallgatni, . legalábbis ezekről nem hallgatni, akarok a képviselőházban... A két úr egymásra nézett. „Ez a mi .emberünk” — villantották a szemek. Fényes észrevette ezt és a jó felelet önbi­zalmával folytatta. — Én nem a mandátumot kérem, ha­nem a mandátummal járó munka és küz­delem lehetőségét. Üjfalussy elmosolyodott és megint Meskóra villant a szeme, majd a „tapasz­taltabb" öregember „jóakaratával” nyá- jaskodva azt mondta: — Ez mind szép, de... de, ha egymás­közt vagyunk, nevezzük mindig nevén a dolgokat... merthát... különbséget kell tudni tennünk, hogy mikor vagyunk vá­lasztógyűlésen, ,mikor a parlamentben és mikor egymásközt... E szavak után aztán egészen „intim” kérdések és feleletek következtek. Egytől egyig olyanok, amelyek soha nem kerül­tek, mert nem kerülhettek nyilvánosság­ra. Az „egymáskőzt lévők” titka és dolga maradt. Fényes felkészíttetett arra is, hogy mi­lyen felhívással forduljon a választókhoz. Behívatták a függetlenségi párt elnökét, Somogyi Gyula királyi tanácsost és beje­lentették neki, hogy a párt nevében a felhívást' maga a jelölt, Fényes László hadd fogalmazza meg. Ott helyben el is készítette és bemutatta az uraknak. A felhívás a végső kiigazítások után így hangzott: „Új képviselőt kell küldeni az or­szággyűlésbe! , ' Nekünk olyan ember kell, aki igazán függetlenségi és 48-as. Ne csak szavakkal hirdesse a2 eszmét, na- nem tettekkel bizonyítsa. És aki az országos közügyek mellett, Nyíregy­háza városért és polgárainak jogos érdekeiért síkra mer szállni! Ilyen ember Fényes László, „Az Est" orszá­gos hírű munkatársa, aki hosszú hír­lapíró pályafutása alatt - cikkeiből jól ismerjük — bebizonyította, hogy tán- toríthatatlanul küzd a függetlenségi eszmékért és a nép igazáért. Mi Fényes Lászlót tartjuk érde­mesnek arra, hogy városunk képvise­lője legyen!” Ezután kitűzték a jelölő és izervez- kedő értekezlet határidejét: 1917. július 15.-e, vasárnap délután 2 órát. Legmegfe­lelőbb helynek a Korona szálloda kister­mét választották. Ezzel aztán el is bocsájtották Fényes Lászlót. Az ifjú képviselőjelölt pedig * _ felettébb nagy öröme engedi — go, •dol- kozhatott volna egy-két talányon: Ho­gyan lehetséges az, hogy dr. Üjfalussy De­zső nyugalmazott alispán ilyen Jóindulat­tal’ volt iránta, pedig Öméltósága a mun­kapárt, gróf Tisza István híve. hogyan le­hetséges az, hogy a függetlenségi párt őt jelöli Gedulyval szemben és ezzel a főis­pán is egyetért, holott Geduly jelölését a függetlenségiek fővezére maga Aponyi is helyesli? Következő cikkünkben ezekre a kér­désekre próbálunk két jelölőgyűlés leírá­sának keretében feleletet adni. Következő cikkünk címe: GEDULY ÉS FÉNYES EGYMÁSSAL SZEMBEN —Anda-« Motorverseny Myiregyházán klubjának legkiválóbb verseny­zői. A versenyt Nyíregyházán, a villanytelep mellett lévő diákpá- lyán 1958. augusztus 24-én, dél­előtt 10 órakor rendezik. A nagy érdeklődésre való te­kintettel jegyet mindenki pontos időben váltsa meg. , A Magyar Honvédelmi Sport- szövetség megyei motoros klubja országos terepgyorsasági motoros bajnokságot rendez a Keletma­gyarországi Kupáért. A versenyen részt vesznek as ország valamennyi motoros

Next

/
Oldalképek
Tartalom