Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-22 / 171. szám

MSS, JCLIüS 32, KEDD KFTETMAOTARORPZÁG 3 Oldják meg békés úton a vitás kérdéseket! A borbányai dolgozók békcfclhívása Szórakozottság, vagy felületesség? Békegyűlésen vettek részt jú­lius 20-án Borbánya dolgozói. A beszámolót Szigetvári Lajos elv- társ, a megyei békebizottság tit­kára mondotta el, aki nemrég tért haza az országos békekong­resszusról. A forró hangulatú gyűlésen a dolgozók levelet intéz­tek az Országos Béketanácshoz. A levél a következő: „Nyíregyháza—Borbányán a mai békegyűléscn a borbányai dolgozók állást foglaltak a béke megvédése, megtartása a szocia­lizmus építése, valamint a né­pek barátsága gondolatának el­mélyítése mellett. A szocializmus építéséhez, a népek közötti barátság elmélyí­téséhez, a népek közötti barát­ság elmélyítéséhez tartós békére van szükség. A békét azonban veszélyezte­tik az imperialisták sorozatos provokációi, más országok bel- Ugyeibe való beavatkozásuk, a háborús célt szolgáló atom- és hidrogénbomba-kísérleteik, va­lamint hadi támaszpontok létesí­tése más országok területein. A szocialista tábor országai, a vüág becsületes dolgozói nem akarnak egy újabb háborút, ha­nem minden eszközzel annak el­hárításáért harcolnak! Ez erőt ad nekünk is a béke megőrzé­séért, a szói calizmus építéséért, a népek közötti barátság erősí­téséért vívott harcunkhoz. A mai feszült nemzetközi helyzetben a Magyar Népköztár­saság kormmánya által kiadott nyilatkozattal teljes egészében egyetértünk, ez a nyilatkozat a magyar dolgozó nép véleményét fejezi ki, s egyben az elnyomott, de felszabadulásukért küzdő né­pek érdekeit is szolgálja. Követeljük, hogy az imperia- listák vessenek véget azonnal a libanoni és jordániai agresszió­nak, csapataikat azonnal vonják ki ezen országokból, szüntessék meg a más országok belügyeibe való beavatkozást! Követeljük, hogy a világbéke fenntartása érdekében a nagy­hatalmak kormányai a legrövi­debb időn belül kormányfői szin­ten kezdjék meg a tárgyaláso­kat a vitás kérdések békés úton való megoldása érdekében! Követeljük, hogy szüntessék meg az atom- cs bidrogénboro- ba-kísérlctekct a nagyhatású tömegpusztító fegyverek gyártá­sát! Az atomenergiát állítsák az emberiség jólétének növelése szolgálatába! Egyben felhívással fordulunk Szabolcs-Szatmár megye dolgo­zóihoz. hogy csatlakozzanak ezen tiltakozásunkhoz és követelé­sünkhöz. Politikai, társadalmi és gaz­dasági téren tegyünk meg min­dent annak érdekében, hogy a tartós béke biztosítása mellett hazánkban is megvalósíthassuk a szocializmust, ezzel is erősítve a béke táborát! Borbánya, 1958. július 20. A borbányai dogozók nevében : GERE ILONA MSZMP alapszerv, titkár, ANKÓCZKI MIHÁLY KISZ-titkár h. DOBOS JÓZSEF, a Hazafias Népfront elnöke. TÁTRÁI ANDRÁS, a bekebizottság elnöke. ARANYOSI ANDRÄSNE, a nőtanács .elnök h. AUXI JÓZSEF tanácstag. VÍZI PÉTER tanácstag. Számosán panaszkodnak mos­tanában a Kölesei Gépállomásra. A cséplő- és erőgépek nem egy­szer kijavítatlanu) húznak ki a munkahelyekre, vagy ami meg feltűnőbb: hol egy ponyva, mér­leg vagy tűzvédelmi berendezés hiányzik a felszerelésből. Ilyen eset fordult elő nemrégiben Ti- szakóródon is, ahoi az oda irá­nyított cséplőgép csak késve kezdhette meg a repce veretését, mivel a géphez tartozó tűzvé­delmi felszerelésről az égvilágon mindenki, még a kezelő sze­mélyzet is megfeledkezett. Más esetben meg hol elszakadt haj­tószíj, hol egy üzemképtelenné vált dobkosár okoz kellemetlen perceket főleg a közös gazdasá­gok dolgozóinak, akik termesz«-» tesen mindennel, így a gabona' és a repccfélék cséplésével is sia etni szeretnének. Igazán ncn»í értjük, hogy a gépállomás igaz-* *? gatója és főmérnöke miért» huny szemet az ilyen lazaságok) felett? Miért ez a felületesség,] mikor a szóbanforgó mulasztá­sokat több figyelmességgel, leUj kiismeretességgel. — mint»' ahogy ez a Kölesei GépaUomao jó hírnevéhez illő — minden-^ képp el lehet kerülni?! A tennivaló tehát világos^ mindenekelőtt több megértést e* gondosabban javított gépeke# várnak a Tiszahát falvai a kö’-j cseiektöi. (cs—n : A lelkiismeretes betegápolásról Tiszaparti nyaralók között A tokaji „Kopasz” hegy lábánál méltóságteljesen hömpölyög a, '•* Tisza. Széles ladikok és keskeny kajakok siklanak a csendes hullámok hátán. Vidám zsivaj hallatszik át a sekelyvízú túlsói partról, ahol kirándulók hemperegnek a forró homokban és lubic­kolnak a meleg vízben. A százados fák alatt viszont a hűvöst él«» vezik a fiúk és a lányok. A sátortáborban heverésznek, könyvet olvasnak, átadják magú« kát a pihenésnek. De nicsak: ismerős fiú áll, nézi az asztalik teniszezőket. Reményi Karcsi, a nyíregyházi fütőház kazánková« t csa. — Itt nyaralok! — újságolja. 16-an vagyunk itt vasutas kiszia- ták. Jó munkánkért küldtek ide bennünket. Jól érezzük magunk kát! Nem sok idő volt a beszélgetésre, mert már reggel megbeszélj Meg gondolatban is elisme­réssel es tisztelettel adózik az em­ber azoknak, akik életük kincsét arra fordítják, hogy visszaadják az embernek az egészségét: az orvo­sokra, ápolókra. Az elismerés és a szeretet nyilvánul meg az alábbi sorokban is. Szatmári István főgé­pész írja a mátészalkai kórház: bél: „Azért írom ezt a levelet, hogy necsak olyan orvosokat ‘és ápolókat ismerjenek az em­berek, akik különbséget tesz­nek az SZTK- és a magán­beteg közt, hanem olya­nokat is, akik hivatásukhoz méltóan a betegek meggyó- gvitását tartják főcélnak. Ügy hiszem, hogy ez nem frázis itt, hanem tett, valóság A nyíregyházi kórház belgyó­gyászatáról is kaptunk egy elis­merő levelet. Kenyeres Júlia írta az ott tapasztalt orvosi kezelés­ről, az orvosokról: „... mennyi szeretettel, meny­nyi odaadással gyógyítanak bennünket, visszaadják az anyát a gyermekének, az apát családjának, hogy ismét jó erőben tudjon dolgozni és örülni az életnek." Bujról is kaptunk dicsérő, el­ismerő levelet. Fáhryné írja: „A községben hatszáz gyer­mek volt járványban. Sok munkát okoz ez az orvosnak, reggeltől estig dolgozik, sőt még éjjel is. De meg is van az eredménye, mert a hatszáz gyermek mind kilábolt a him­lőből. Ez úton mondunk kik szünetet Dankó János doktor­nak." örömmel közöljük a leveleket. Hisszük, hogy olvasóink orvosaink jó, lelkiismeretes munkájáról hal­lanak ezután is. A humoros gépírónő Ügy látszik, a hu­mor fája új hajtáso­kat nevel ma is. Nem kell okvetlenül régi viccekhez folyamod­ni, ha éppen derülni akar az ember. Ele­gendő kézbe venni egy jegyzőkönyvet, vagy egy jelentést példának okáért a Piócákat Idomító Na­turalista Lelkek Szö­vetségének irattárá­ból. Igaz, hogy nagy elszántság keli a 8— 10' oldalas jelentése« .átrágásához”. J- Sok buktatón, kínszenve­désen át lehet csak el­jutni a kincshez, akár « meseben, ahol hét­fejű sárkányok, vas­om» bábák, gonosz szellemek állnak őr­séget 4 kacsalábon forgó palota kincses­kamrájánál. De a ki­tartásnak, szorgalom­nak meglesz a jutal­ma, amikor például ilyen mondatokra bukkan a küzdő ol­vasó: „A gyermekvédelmi bizottságnak az volt a kérése FELÉNK, hogy főleg OLYAN IRÁNYBAN segítsük ezt a munkát, HOGY iskolás gyerekek ne látogassanak késői mozielőadásokat, 16 even felülieknek szó­ló filmeket, valamint ■ annak a rendeletnek az ellenőrzését, HOGY 118 ÉVEN ALULI részére szeszes italt ne szolgáljanak ki. Ezt az asszonyok szí­vesen is végzik.” A kiemelt apró cse­megék (FELÉNK, HOGY-ok stb.) hagy- ján, ezek csak olya­nok, mint amikor fű­szállal csiklandozzák az ember fülét. De a 118 évén aluliak, ké­rem, höhöhö .;. hogy azok részére ne szol­gáljanak ki szeszes italt, hahaha... hogy milyen igényesek is lettek ezek a... bri- hihi; bruhaha ... 118 éven aluli kamaszok... hát, kérem, jaj az ol­dalam, már engedői­met a dda... ddogg.. gásemért. S a tete­jébe „ho ... öhh ... ezt az asszonyok szívesen is végzik. Jaj, csak­hogy végre kinyög­tem, kérem. Hát nem kész „is­tenáldása”, hogy van­nak ilyen gépelírások a mai forrólevegöjű 'kánikulában, amikor az ember tarkója majd szétpattan a ..kíntól, hogy akad jó- . takony humorú gép­íróhő, ' aki megmoso­lyogtatja az embert? — IA — IFJ. FÖLDI MIHÁLY tanácstag. TÁRNÁI IMRE ált, isk. igazgató, ték, hogy kirándulnak a „Kopaszra”, s visszafelé jövet szét akark nak nézni a hegy alatti pincékben is! Lesz majd miről beszelni^ Karcsinak, ha visszajön a nyaralásból a fútóházi barátokhoz EM mondhatja, hogy érdemes jól dolgozni, kitűnni a Vasutasnap üszk teleiére folyó munkavérsenyben! • Yollrajxok a fLadan.iii&k^&i Július. Koradélután. Kurta még az árnyék, odébb a naple­mente is. Mozdulatlan a levegő, benne még az ebédek szaga, a tér fáinak hűvöse magába issza a városi élet zaját. A fák alatt padok, a padokon . emberek .. Üldögélő emberek, Űszhajúak, botra támaszícodók, karoskosaras vidékiek, mellettük fiatal házas­pár s a legszélén hangoskodó „srácok” csoportja. Ismerősök. Napjában találkozunk velük. Máskor talán észre. sem ven­nénk őket, de hogy a hőség,most közéjük Úényszerit bennünket, érdeklődve lessük a szavakat, fi­gyeljük a melegtől nedves arcok vonásait. ★ Két ferdénkopott görbebot lóg a parki pad karján, gazdáik nemrég érkeztek. Az őszebb pi­pával bíbelődik, a másik helyi lapot böngész. Nézi, nézi az új­ságot, aztán csendesen töri meg a hallgatást: — Olvastad már? — Mit? .. — Ezt e! — és imét kiteríti a lapot. — Üj búzát őröl a Nyírségi. ■ ■ Csakhogy ezt is elértem még egyszer. Mert tudod, ööhhö ... köhög egy sornyit — ilyenkor min­dig eszembe jut a molnárságom... Már három családom volt, ami­kor így, új őrlés idején zsákos­nak szegődtem. Egyik este, alig­hogy beléptem az ajtón, azt mondja a. legidősebb fiam. a Laci: „Mikor eszünk már új ke­nyeret, édesapám?” Mondom neki, hogy majd a pékesnél sül­nek. „De aho’ pénz is kell — tromf olt vissza. Szó szót követelt, míg csendesen elaludt a gyerek. Másnap aztán ... na mire gon­dolsz ?,.. Persze, hogy loptam. Mit tehettem mást, pénzt csak elsején adtak, enni meg csak kellett. Bekötöztem a nadrág­száramat, a zsebemen becsurgat­tam egy pár kilói, oszt kereket oldottam. Otthon az asszony la­vórt készített, megmostam a lá­bamat, aztán beálltam egy zsák­ba és kiengedtem . a lisztet ■.. Lehet, hogy lábszagú is volt egy kicsit, de az biztos, hogy a gye­rek nem attól lett beteg. Mert az lett, beteg. Annyit evett sze­gény a vasonsült lángosból, hogy megártott neki. Majdnem bele­pusztult. De később az isten se bírt vele: elhatározta, hogy pék­inas lesz és áteszi egész életét. Na, mit gondolsz, mi lett belőle? Kiflihordó. Csak családos korára jutott be egy péküzembe ... Tán már ő is új lisztből süt az egyik vidéki üzemben, ahol azóta ő a vezető... ★ Kontyon lóg a kibontott ternó- kendö. A két asszony még a fél­cipőt is lehúzta. Zsebkendővel legyeznek nyakukra egy kis friss levegőt. — Egyszer jön be az ember a városba, akkor is majd meg­gyül. — Tudja, szomszédasszony, én úgy vagyok vele, mint a pulya. Mindig itt szeretnék ülni. Látja azokat a fiatalurakat, mást se tesznek, csak ülnek a karámon. Meg sert isznak, fagylaltot nyal­nak. —• Nahiszen! Jól is néznénk ki akkor. Ülnénk, meg ennénk. Csak egyszer aztán baj lenne, szom­szédasszony: ülni éppen ülhet­nénk, de korogna a gyomrunk. Hanem ■.. most mégis jót tenne velem egy fagylalt. Egy kis pénz is maradt a vásárlás után ... —: Gyűljön akkor, éppen ott a fagyialtos . ■. ! — Dehát várjon egy cseppet... így mezítláb mégsem illik. Mont leg ez a kő, meghat az emberi mégiscsak a városban van...-k — Kösz' srácok. Egy fityingem sincs bagóra. Pedig isteni ez aj Terv... Te, Zsaó, nem tudsz va4 lami okos melói, ahol sok do-* hány leesik... ? S a karámon ülőknél is meg* ered a szó. Kettő a széles pádon) ül, a többiek a karámon gub-* basztanak. Fiatalok, rövidnadra J gosak. Az előbb szóló, a legöre«' gebb, elmúlt húsz. — Kezdesz unalmas lenni » dumáddal — röppen a válasz. — Mit adod a nagyot, ügyi» tudjuk, hogy nem kamelod <%, melót. Mi talán szórakozásból) lapátolunk éjszakánként? A fei­ne, aki... De kell a pénz kis-i apám, bagóra, meg aulára ... — Óh, az erény nimbuszai Még mindjárt azt tanácsolod, menjek a Kiszhez munkát kór-i ni... Nincs szükség a szeminá- riumodra! — Jobban is tennéd, ha oda« mennél. A Zekker Tominak is azok segítettek és azóta „tizen­öt kilót” keres. Különben is jö­hetnél kocsit kirakni, megcsap­pant a galeri, nappalira mentek a srácok. — Ti akkor miért nem msnr tek, ha úgy zengedeztek róla? — De mit szólsz hozzá, mát. megírtuk a kérvényt... ? Az „italiár.ó"-fnzurás fiú leid- pászkodik a vasról, földhöz csapja a csikket és elindul a. Zrínyi Ilona utca irányába. A többiek egymás szavába vágva kiáltják utána: „Hova olajozol Jozsó?” — Mi közötök hozzá?'. Elvégre az ember nem ülheti at egesz életét egy nyavalyás karámon... ANGYAL SÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom