Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-13 / 164. szám
1958 JULIUS 13, VASÁRNAP K.EI.ETM ACT ARORSZÄG Gyümölcsöző barátság iSsamonmenti gyöngyszem A tavaszi kibontakozás idején az Üjfehértói Kísérleti Gazdaság vezetője és a többi szakemberek elhatározták, hogy gyümölcstermelési szakmai segítséget nyújtanak több termelőszövetkezetnek. Ez a segítség üzem- szervezési, növényvédelmi, munkasorrendi slb. tennivalók közös megvitatásából és egyes esetekben levél általi szakmai tanácsadásból áll. A gyümölcsnerr.esítő osztály állta is adott szavát, sót, szerződésben rögzítette a kölcsönös kötelezettségeket, ami a szövetkezetek részére azt jelentette, hogy el keli fogadni ami jót javasol a kísérleti gazdasag. Nézzük csak röviden, mit tettek az elmúlt hónapban, hogy patronált szövetkezeteik jól gazdálkodjanak. Az újfehértói Március 15. Termelőszövetkezetben ötször jártak, ahol a gyümölcsös és szőlő folyó munkáihoz adtak fo-J lyamatos segítséget. Ebben a} tsz-ben több időt töltött egy per-J metező mester, aki a gazdaság* gépjével való permetezést irá-* nyitotta. A Március 15. TSZ-t 2 még munkaerővel is segítették, ♦ amikor rá volt szorulva a nö- j vényápolásban. Ugyancsak szak- « mai tanácsadás céljából fordul- * tak meg többször az orosi Rá-* kóczi, az újfehértói Áchim, a ? rakamazi Szikra tsz-ekben. A* levelező szaktanácsadás terén azj újfehértói Béke TSZ vette 2 igénybe a segítségüket. * Hogy mennyire kapcsolatban* vannak a termeléssel, azt az is ♦ bizonyítja, hogy az egyes kérte-♦ vők megjelenésének, rajzásának % idejét, a védekezés módját köz-* lik a járási tanácsokkal. Ezt tet-2 tek például a múlt hónap köze- * pén, amikor a pajzstetű rajzása j megkezdődött, * A Tengernyi kalász» hömpölygő jókedv... A legelőről hazafelé ballagó csorda után sűrű por kavarog a falu végén. Az erőtlenedő napsugarak mutatják, hogy nemsokára beáll az este. Az égig kapaszkodó porfelhőn is áttör azonban, messze, túl a falun a vidám nóta. Sokan lehetnek, mert ugyancsak van ereje; akárcsak egy lakodalmas menet. S mikor oszlik a porfátyol, akkor látszik, hogy nem az úton, hanem a mezőn tarkáink a nép: a nagyecsedi Vörös Csillag Tsz. tagjai. Közelebbről látszik, hogy az eleje már vállára dobta a kifent kaszát, de a pengék egy része még döngeti a 20 mázsás termést sejtető dús árpaszálakat. — Megyünk még emberek? — kiáltja valaki hangosan az elől végzők közül. A nagy nótázásbán még elkiabálja magát, míg aztán mindenkihez eljut a szó. — Már hogyne mennénk, — felelnek rá. Csak nem hagyjuk itt; míg a brigádvezető nem látta. Most jó a hűvösön... Es az izmos váltak nekifeszülnek a kaszák alatt a soroknak. Dől a kalász, száll \az ének. Arattunk mi régen így, de az nem volt igazi közös munka, mert akkor csak minden tizenegyedik kereszt jutott nekünk... a többi pedig... Ahogy elszáll a por, nemsokára imbolygó kerékpár tűnik fel az úton, s a kormányra ráhajolva vézna kis emberke tekeri a pedált: Budát, a brigádvezető. Mikor megjön, forognak utána a 2 fejek: talál-e valami hibát? De\ nem, nirizz hiba. Holnap itt kell» folytatni a munkát. | Megy is a munka nagy szorga- % lommal. Büszkék is vagyunk, az J biztos. Régen, még az öregek l sem emlékeznek rá, hogy valaki ; látott volna még csak egy me- 2 gyei vezetet is. Most meg egye- J nesen egy miniszter jött el hozzánk. Megszoríthattuk a kezét, beszélhettünk vele. Bizony, jól esett az a találkozás. Sokan gondoltak is arra közülünk, hogy mennyivel más ez, mint a légi világ, amikor 60 filléres napszám mellett embernek se néztek ben-J nünket. Na de most már más vi- t lúgot élünk s ez a jó és ebből * még jobbat is csinálunk. Tud- 2 ják ezt nálunk nagyon jól az J emberek, ezért száll a nóta még | napszállta után is az aratók a;- - kán. I A. BUDAI SÁNDOR, a nagyecsedi Vörös Csillag Tsz. * tagja. X község, Szatmárököritó most csendesen vigyázza a Szamos víz-muzsikáját. Elrebbentek az emberek kora hajnalban, el, el a mezőkre, s a faluban itt maradt nagy hallgatással a csend, meg a július délután. Szemben a tanácsházával a tenyérnyi árnyékos helyen egy hajlotthátú öreg ember néz rám, kíváncsi szemekkel. Beszélgetünk, tudakoló- zik „mi járatban”, majd odainvitál az ugrásnyira lévő emlékmű elé, és a nyolcvankét éves ember azt mondja: — Isten áldja a szokását, mulatós nép az ököritói, de akkor az egyszer nagyon ráfizetett. 1910. húsvétján háromszáztizen- két ember pusztult el egy éjszaka. Itt az emlékmű helyén, az akkori bálteremnek használt csűrben .., Es milyen furcsa is a véletlen! Nemrég ott ültünk a nyíregyházi szabadtéri színpad nézőterén, vagy harmadszor tapsolták már vissza az ököritói együttest, amikor megkérdezte a mellettem ülő: ,.Honnan tanulták el ezt a táncot?” De választ sem várva, verte össze a tenyerét, míg fel nem hangzott újra a dal: ,.Ez az utca bánat utca, Bánat kőből van kirakva simára ..." E szembe jut az ismert dallam, látom a bevonuló párokat, s közben az emlékmű első két sorát futom át újra, meg újra. „E bús emlékkő varázsa Halált, jajszót rejt magába ..." Érdekes a hasonlóság. Ilyen újkeletű lenne a „Fergeteges", amelyről vajmi keveset hallottunk, keletkezéséről úgyszólván mitsem tudtunk ezideig? — Zsigához menjen, Nagy Zsigához, — kalauzol az öreg — ö annak a szakértője ... ★ •Olyan a tánc is, mint a mese. Apáról fiúra, fiúról unokára ragad. Az ököritóiak meg ha belemelegednek, nem ismernek * határt. Mi még hátulgombolós Á Ml •• • A r • Az okontoi e f n c f C r' E t" «f £ ft V» £ F II V? E M korunkban elkereszteltük magunkat a tánccal. Akkor bizony kevés alkalom volt mulatozásra, de ha a szalagos vöfény lakodalmat hirdetett, vagy „gólya kelepeit valamelyik háztetőn''’ meg az öregek ereiben is megpezsdült a vér. Ilyenkor aztán, ha megjött a jókedv, kiálltak az öregek a szoba közepére s ki verbunkot, ki bokázót mutatott be a körülbámészkodóknak. A „Palalj”-ban, a mostani futbaü- pályán minden évben aratóbalt tartottak. Híresek voltak azok a bálok, mert a munkában eler- nyedt emberek „csakazértis” megmutatták mit tud a magyar paraszt... « íg Nagy Zsigmond. az ököritói tánccsoport ez- idöszerinti vezetője rágyújt egy cigarettára, végezhetünk egy kis visszapillantást. A tánc tehát régi, a motívumok még a tűzvész előttiek. — Csak 1936-ban figyeltek fel a mi táncainkra — folytatja a vezető. — Egy zongoratanárnő, meg Matolcsi Antal tanító kezdett kutatni utána. El-eljártak a környékbeli öregekhez s Farkas Berci, Szűcs Zsiga, Szakács Gergely bácsi, meg az öreg Kajus Sári néni kapva kapott az alkalmon. Akkortájt még hallani sem lehetett állami támogatásról. Mi magunk készítettük el a ruháinkat, s amikor már volt egy kis „pofája” is az együttesnek, felvettük a „Gyöngyös bokréta” nevet. Harminc- nyolcban már Pesten léptünk fel. A legjobb nyolc pár a Nemzeti Színházban sikerrel szerepelt; de a fáradozás mégis csak a következő évben hozta meg a sikert: az ország 60 „Gyöngyös bokréta” csoportjai közül mi bizonyultunk a legjobbnak és egy szép babérkoszorút kaptunk. Az akkori időből még az erdélyi kőrútunk a mi legszebb élményünk. Szatmár, Kolozsvár, Nagyvárad és Nagykároly közönségét ejtettük ámulatba. A háború éveiben „kisbokráAdósók figyelmébe ! A megyei tanács pénzügyi osztálya felhívja a búzaföldadó fizetésére kötelezett adózókat, hogy csatlakozzanak a „Cséplőgéptől a [elvásárlóhelyre az adógabonával” mozgalomhoz, mert így mentesülnek az elszámoltatás költségeitől es kamatot sem kell fizetni. A búzafóldadot búzában, — rozsban, — őszi árpában — vagy borban keli beadni a felvásárló helyen azoknak, akik természetben kötelesek a búzafüldad.ot fizetni. Akik pénzben fizethetik búzaföldadójukat, azokat is felkéri a megyei tanács pénzügyi osztálya, hogy a fenti termelvényekből szabadon választva természetben tegyenek eleget búzaföldadó fizetési kötelezettségüknek. Megyei tanács pénzügyi osztálya. am kicserélt emberhez 3 ossz velem szembe Kátai Bandi. Régi haver, kedves, jó cimbora. Valamikor együtt törlesztettük a napokat, fönt Pesten, a vén Grunner- nél, aztán meg a Lever- Hutter szappangyárban. Jössz kedves komám, de mintha mégse te lennél az. Mozdulataid hűvösek, kimértek, és hangod is olyan tartózkodó. Igaz, megállsz és észreveszel, de hol van már az az egyszerű közvetlenség, amely annyira jellemzi a mi gyári embereinket? Nem mondom már l égen találkoztunk, azonban az igazi barátság, s a hamisítatlan munkás- szolidaritás, az sosem hamvadhat el. Mert olyan vonás, és olyan ismertető jel ez, mely egyike a mi osztályunk legértékesebb tulajdonságainak. Újból megismétlem: hiába bámulok rád, téged régi kenyeres pajtásom, alaposan kicseréltek. Valami nevetséges urhatnámság szállt meg, úgy pózolsz, mint valami nagyvilági dáma, és korántsem veszed észre, hogy milyen rosszul áll ez neked. Szavaidban is a fínomkodás, különcség bújkál, pedig főellenőri minőségben még inkább munkásnak kellene lenned. Érthetetlen hát, hogy miért próbálsz elszakadni régi ismerőseidtől és munkástársaidtól. Érthetetlen hát, hogy mért öltsz magadra nyárs-polgári álarcot, mikor te melós vagy és emlékezz csak rá. valamikor együtt talicskáz- tuk ki a szemétdombra Havancsák urat, Hutter hajdani snájdig művezetőjét, mikor az különösképp hetvenkedett. Hidd el, aki másképp él és lát, mint saját osztálya, az nagyon veszélyes útra tévedhet! Még barátai és ismerősei is elhúzódnak tőle és elapad az a bizalomforrás, amelyből mindenkor, még a legnehezebb időben is meríteni lehet. A flegmaság és az elkényelmesedés rossz tanácsadó. Sok mindennel szemben vakká teheti az embert. A nagyképűség, s mások lenézése szintén. A túlzott okosság megint csak. Mi munkások általában reálisan látjuk a dolgokat, azonban tiszteletünket csak azoknak adjuk meg, akik velünk együtt tartanak mind bánatban, mind örömben. Lehet, hogy ez a három lépés távolság talán imponál a kispolgároknak. A munkásélettől való eltávolodás szintén. Meglehet.. De senki se felejtse el, háló ez, amit az olcsó póz és a hízelgés lovagjai azért vetnek ki, hogy elaludjon az éberség, hogy behunyt legyen a szem. Jó cimborám, Kátai Bandi, te is így élsz most valahogy. Közlöd, hogy fontos funkciód van, még el is dicsekszel vele, de mindezt úgy adod elő, oly nagyvonalúan és császárko- dón, hogy bizisten kékre fagy az ember orra tőle. Arról pedig egy mukkot sem szólsz, hogy tulajdonképpen kiket képviselsz. Kiket és irályképpen?! Így nemegyszer bizonyára már más fejjel gondolkozol, mint a barátod, a baráti intő szó sem igen ér el hozzád, pedig enélkül: a munkásosztály bizalma és támogatása nélkül jó munkát végezni semmikép sem lehet. Ha jut időd rá: foglalkozzál többet önmagaddal. Nézd meg, hogy élsz. és milyen kapcsolatban állsz saját osztályoddal. Aztán cselekedj belátásod szerint. Még van idő az önvizsgálatra! Talán még nem késő! Féltő baráti szeretettel: AGÖCS SÁNDOR. tások'’, a gyerekek ápolták az ököritói hagyományokat. Nem veszett el a tánc, es a felszabadulás után meg nagyobb utat- tett meg az együttes. — Akkoriban kereszteltük el a mi táncunkat Fergetegesnek; De jobban is illik rá ez a név. Mert csaknem olyan, mint a Kállai-kettős. Bús nótával, lassú lépésekkel kezdjük és végül; mint a fergeteg, úgy szedjük a lábunkat. E s ez a forma már az új idők alkotása. Talán éppen a tűzvész hatása érződik rajta, csakúgy mint az újkeletű dal szövegén is ... Hány fővárosi vendégszereplés van már mögöttük? Hirtelen nem is tudják. Táncgarnitúrát, rádiót, serlegeket és okleveleket nyertek a színvonalas versenyeken. Most is készül az új ruha. Megyei jó szereplésük után — mint földművesszövetkezeti együttes — hamarosan a fővárosban lépnek fel. — Csak nagyobb szakmai segítséget kapnánk! — panaszko-i dik egy kicsit Nagy elvtárs. — Itt vannak a pedagógusok, ők hozzáértő emberek, de keveset törődnek velünk. Pedig szeretnénk mindig új színt vinni a „Fergeteges‘’-be. De Dézsi László, Mezóssi Géza, Kovács Irénke, Nyíri Ella meg a többi fiúk, lányok nem tétlenkednek. Ha szoros is a nyári munka — mert mind parasztemberek gyermekei — feláldozzák a vasárnapjukat is. Tcrdai Bálint, meg Nagy Zsigmond már családos emberek, de törődnek a „Fergeteges”-sei is. Törődnek, mert úgy érzik, a múlt hagyatékát, a jövő énekét plántálják... Angyal Sándor. Pedagógus találkozó Nagyszerű találkozó volt a minap Sóstógyógyfürdőn. ahol nemcsak a félévszázaddal ezelőtt képesítőzött tanítók, hanem a fiatalabb pedagógus nemzedék is részt vett. Az idősebbek elbeszélgettek a régi szomorú cs soha vissza nem kívánt időkről, amikor évekig kellett várni, amíg álláshoz jutottak. A ..nemzet napszámosa” fizetése és tekintélye az értelmiségi rétegek között valóban utolsó helyen szerepelt. Szocializmust építő államunk megbecsüli a tanító, a tanár munkáját, a dolgozók nagyértékű társuknak tartják a nevelőt, aki új embereket ad a haza számára. aki zsenge kis emberpalántákból szociális érzelmű, becsületes embereket, jó hazafiakat nevel. A Sóstó öreg tölgyei alatt kegyelettel emlékeztek meg a két pusztító világháborúban elhalt osztálytársakról. kartársakról. Visszaemlékeztek a 19-es Tarácsköztársaságra, s arra. hogy bukása titán közöttük is többen börtönbe, internáló táborba kerültek. Ac Ungváron képesítőzött pedagógusok Ivancsó Jenő, nyíregyházi nevelő indítványára elhatározták, hogy minden érben összejönnek a nagy vakáció' ideje alatt.-tr A pedagógusok nem győzték eléggé dicsérni a gyönyörű szer- virozást a kitűnő konyhát. 5
