Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-12 / 163. szám

1338. JŰLItTS 12, SZOMBAT keletmagv arorsz.í g 3 cA k&mzMÍk Annáén márvinytámbben egy szobor rejtőzködik, r&ak ki ken szabadítani. (Michelangelo) A műteremnek dedikált kis ■fészer kőporos terében ket­ten ülünk. Verő most né­hány percre félre tette Ke­zéből a fogas vésőt, meg a lá­bunkét, s a kis vtllám-toatnu után kezét kötényében dajkálva emlékezik .., Arcán, a szögeké­iig nyíló szeme alatt az izgatom pírja tüzel, mely akkor lepi meg az embert, ha önmagáról kell beszélnie. Mert mit is mondhat magáról egy lány, aki úgy érzi, hogy hozzá hasonló sok van a világon? Dolgozik, mint rendes lány, énekel, ha kedve úgy kí­vánja, és munkája után új ál-, mókát, szép terveket ringat, míg el nem szendereg, S hasztalan a kedveskedő „bók” is — hogy egyedülálló dolgot vitt véghez a megyében —, ő csak szerényen szól: — Ügy látszik, véletlenül meg. előztem, másokat. De higgye el, csupán azért történhetett, mert nagyon szeretem- ezt, a mun­kát . i. És most már megindul a tár­salgás. Hajdú V-ra, megyénk első kőfaragó lánya szavakba formálja eddigi életét. A nyírpazonyi iskolás évek után Nyíregyházára került, ta­nítóképzőbe. Arra gondoltak szülei: az öt lány közül egy le­gyen tanítónő. A választás Ve­rára esett, mert neki végig ki- ■ tűnő bizonyítványa volt. Jól vá­lasztottak, mert Vera a képző­ben is megállta a helyét. Külö­nösen rajzolni szeretett nagyon. Csak egy nagy baj volt: a falun nevelkedett lány sehogysem tud­ta megszokni a kollég:umot. Sírt is eleget, s milyen boldog volt, ha nővérével — aki tejet hor­dott a városba — találkozott és szép híreket hallott falujáról, otthonáról. — A legtöbbet itt, Miska bá- esiéknál találkoztunk. Ugyanis Székely Mihály nyíregyházi kő­faragó mesternek is mi hordtuk a tejet. Úgyszólván mindenna­pos voltam náluk, és sokszor fi­gyeltem Miska bácsi ügyes ke­zét, amint a nagy kődarabokból rózsákat és kis ablakokat vará­zsol elő. Többször eszembe vil­lant: mi lenne, ha én is ezt csinálnám ? S meg örtént... Vera otthagyta a kol­légiumot, a tanitónőkép- zőt, s hazament . Pazony- ba. Hiába üzentek érte tanárai, mindhiába beszéltek vele, ment a maga útján. — Mert ugye, mindenkinek van valami elgondolása. Nekem is volt. Aztán odahaza segítet­tem és hordtam a tejet a vá­rosba — Miska bácsiékhoz. Egy­szer azt mondja nekem Miska bácsi: „Verácska, nem segítenél egy pár na-pig, sürgős munkám akadt... ?” — Hogyne, örömmel-! És Vera követ, csiszolt, se­rénykedett, s mindent elvégzett.. amire ráállt, a keze. Teltek, múltak a napok, sokasodtak a Vera keze alól k'került kövek. S mi lett a vége? Vera beállt Székely Mihályhoz kőfaragó ta­nulónak. Miska bácsiék való­sággal gyermeküknek tekintet­ték az örökké vidám lányt. De a mester mindenekelőtt a kőfa­ragásra kívánta megtanítani. Először bizony hosszú ide g más' sem csinált, csak csiszolt, meg rr szerszámok neveit tanulta. Ügyességére azonban kellő idő­ben felfigyelt a me.ter: nagyobb munkákat is rábízott. Szorgos­kodott is Vera, amennyire csak tudott. Jókedvű volt, s az ma­radt akkor iß, ha a mester néha­napján megdorgálta, mert „rossz fát tett a tűzre”. Hanem, a mes­tert sem volt nehéz kiengesz- teni! Elég volt körültáncolni, vagy elénekelni a Vera költötte kis dalocskát: „Miska bácsi, aranyos Miért ilyen haragos .. .* így leltek a napok, a hetek, és la san a hónapok. Vera vala­hányszor elsajátított egy-egy új fogást, módszert, mindig elfogta a tudnivágyó. emberek türelmet­lensége: Az ipariskolában is az első tdnulók között volt és alig telt el az első év: egy virágváza készítéséhez fogott. Előbb papí­ron megrajzolt-’, aztán agyagból mintát, gyúrt, és már birtoká­ban is volt a gipszforma, Et ái már igazán csak egy „ugrás” volt a műkő váza. Nagy nap volt az életében, amikor „első müvét” maga előtt láthatta. Jól sikerült! Azt hitte, a nehezén túl van már, pedig a java még csak ezután következett. Nagy hozzáértéssel formálta az ízlé­ses kővirág-csokrokat, s később a márványt.. Először csak kis von lkákat vésett, majd betűket, Ismét megyénkben a szerencse! Az utóbbi hetekben Szabolcs-Szatmárba ugyancsak sűrűn el­látogat Fortuna. Ügyszólván nem volt hét, hogy megyénkben totó­vágy' lottó-játékost ne ért volna szerencse. Most — a kis időszakos ,,lazítás” után — újra boldog nyertesekről hallhatunk." A lottó 26. játékhetén Tarr Gyula, Nyíregyháza, Makarenko út 82. szám alatti lakos volt a szerencsés nyertes. Három harmincért négytalálatos szelvénnyel 70,255 forintot nyert. Szerdán meg is kapta nyereményét. A 27. héten pedig „esőstől” jött az öröm. Ekkor három megyei játékost ért szerencse. Nyíregyházán özv. Tóth Jánosné, Gólya u. 6., cte Guttyán Pál postás, Nyírpazonyban pedig Hajzer Gábor, 26 éves fiatalembert ért szerencse. Egyenként 78,206 forint tulajdono­sai lettek. A két nyíregyházi nyertes jövő hét szerdáján a Béke moziban nyilvánosan veszi át nyereményét, míg. a pazonyi szeren­csés szombaton ugyancsak mozielőadás - előtt veszi fel a nagy összeget. Időjárásjeleiités Me!et? idő míg egyszer rákerült a sor a rózsafaragásra is. TavaJy uiolso éves voll, amikor nagy feladatot Kapott. A Vörös Hadsereg fenn­állásának évfordulójára az is­kola megbízásából sgy komp­lett, carrarai márvány írókész­letei kellett faragnia. Megcsi­nálta, s azóta valahol Moszk­vában belűzik a készletről Haj­dú Vera nevét. — Bizony — olyan hamar el- ; szállt ez a három év — mondja egy kis boldogító sóhajjal. — És ezután ... ’ T itokzatos hallgatás a vá­lasz. S éi-encsére megér­kezik Miska bácsi is, és Ve/a helyett ő válaszol: — Egy nagy „baj” van csak Verával. Férjhez megy. Ha előbb jön enn kicsit, itt talál a volna a jelöltet is. Kende- fiú, | le a kalappal előtte, de Ver A nagyon sajnálom.. Jó aján'ói lennének, s bejuthatna a főis­kolára is. Namármost: a baj pedig az. ho-ry a- esküvő Wán erre aligha kerül sor... Igen ez már olyan probléma, amit több mai Hátainál mag le­het találni. A búcsúzáénál még­sem sainá'tam egy gratu'ációt. Büszkék -agyunk. arra, hegy megyénkben, s talán a- ország­ban ö az egyetlen kőfaragó. Nagy út vár rá, óe ki tudja,, a házess-g n—n állítja-e meg. s mi lyz belőle: a kőrózsák egy­szerű szerelmese, vagy neves alkotója ? ANGYAL SÁNDOR A Magyar Honvédelmi Sportszövetség Szabolcs-Szatmármegyei Intézőbizottságának képrejtvénypáiyázata szombaton Várható időjárás estig; nappali felhőképződés, né­hány helyen záporesoTzivatar. — Gyenge légáramlás. A meleg idő tovább tart. Várható időjárás szombaton 21—39 fok között. Rövidül a javítási idő 1UNKAVERSENY A TRAFÓ- JxAVITÓBAN Salgótarján, Miskolc, Eger, Deb- cen, Szolnok, Nyíregyháza és :eged áramszolgáltató vállala­tnak végez transzformátor javí- sokat a nyíregyházi trafójavító em. Nagy transzformátoroknál rom hónapra sikerült leszorí- ni a javítási időt, a kicsiknél ónban még hat-hét hónap az futás ideje. Ezen szeretnének vítani. Sokat fog segíteni, ha megépül próbateremj ugyanis a mostani csinek bizonyul a kapacitáshoz, lembővítést is tervbe vettek, és tervek már el is készültek. Ha Lnden jól megy, jövőre már mcsak a javított Iranszformá- rok vizsgáját végezhetik el dregyházán, hanem az újakat az új villanyberendezések, ipcsolók vizsgáját is. Ezzel el­sülhetik a leégéseket. Első félvi tervüket sikeresen tel- sitették. A dolgozók a jó minö- gű munkával elért eredmé- ért fizetésük 30 százalékát pré- tumként kapják, ami három-öt- íz forintot jelent egy-egy dolgo- nál a fizetésen felül. Nemhiába lytatják a minőségi versenyt a anszíormátorszerelő brigádok! Meg van a látszatja annak is, így a KISZ-tagokat külön hiú­dban foglalkoztatják és Miha­il József a régi jó szakmunkás, 1 foglalkozik a fiatalokkal. Arra nítja őket, hogy pontos, jó nii- iségű munkát végezzenek. Meg­utalja Lajti Jánosnak, Holik iltánnak, Huszák Gézának és r bbieknek, hogy. például a két- kapcsolásos transzformátor zeg- gos elkötését hogyan kell vé­sni és ellenőrizni a részmunkát, hogy majd a végén derüjön ki a ba! mert ez nagyon visszaveti tervleljesítést és többezer forint tékü kárt okozhat. Addig is, amíg a próbaterein és , üzembővités meg V"z, munka- rsenyben, jóminösegű munka igzéssel harcolnak a javítási ő lerövidítéséért! A. Magyar Honvédelmi Sportszövetség pályázatot hir­det a Keletma- gyarország ha­sábjain. Pályázatunk : képre jt vény pá­lyázat történel­münk kimagas­ló alakjairól. A pályázat megfejtése a következőkép­pen történik: Hetenként két­szer, a szerdal es szombati la­pokban számo zott lényképet köziünk. A pá­lyázatban részt­vevő olvasonai- fel kell ismer­ni, hogy a kép kit ábrázol. A felismerés után részletesen le keli írni, hogy a képen ábrázolt személyhez milyen haladó történelmi ese­mények fűződnek. Az így el­készített pályázatot postán a Magyar Honvédelmi Sportszö­vetség nevelési osztályának kell megküldeni. (Nyíregyháza, Szabadság tér 7. szám.) A bíráló bizottság elbírálja a beérkezett pályázatokat és a legjobb megfejtők nevét min­den hónapban leközöljük. A megfejtéseket a követke­ző kép megjelenéséig kell a fenti címre beküldeni. A rejtvénypályázat szeptem­ber 30-ig tart. (Időközbeni be­kapcsolódást is elfogadunk.) A rejtvénypályázat ideje alatt beérkezett legjobbakat az alábbiak szerint jutalmazzuk : Felnőttek: 4 db első' díj: 200.— BT érté­kű jutalomtárgy. 4 db második díj: 120.— Ft értékű jutalomtárgy, 4 db harmadik díj: 80.— Ft értékű jutalomtárgy. 10 db negyedik díj sétarepülés a nyíregyházi repülőtéren, 20 db ötödik díj: könyvjuta­lom. Gyermekek; 4 db első díj: egy légpuska. 15 db második díj: sétarepülés a nyíregyházi repülőtéren. 20 db harmadik díj: könyvju­talom. Az értékelés végső határ­ideje: október 5. A pályázat nyerteseinek ne­veit az értékeléssel együtt kö­zöljük a Keletmagyarország hasábjain. A legjobb KISZ-szervezetet, úttörő csapatot, őrsöket külön is jutalmazzuk. Magyar Honvédelmi Sportszö­vetség Szabolcs-Szatmár megyei Intézőbizottsága, 1800 forint' Litschner Ferenc ötven éve esztergá­lyos. A Dohánybevál­tó és Fermentálónál a karbantartó csoport­ban dolgozik. Már fel­készültek a zölddo­hány feldolgozásához, pedig csak hetek múlva kerül rá a sor. Amikor a nagy kar­bantartási „hajrá”- hoz kezdtek, munka­versenyt indítottak a csoporton belül. Vál­lalásukat becsülettel, határidő előtt teljesí­tették, — amiért az üzemi hangoshíradó­ban dicséretet és „szívküldit” is kap­táit. Fizetéskor a szo­kottnál vidámabban ment haza az idős szakmunkás. Még fü- työrészett is jókedvé­ben, az Egyház utca 13 szám alatti házban lakó hat család cso­dálkozására. A hete­dikes Éva, az édes­apa kedvenc lánya, — mondta is, hogy da jó kedve van ma Apukának!’" Aztán kérdezősködött, hogy mi ennek az oka. De az apja még nem árulta el, hanem mo­solyogva a feleségé­nek nyújtotta a bo­rítékot a fizetéssel. Az asszony az asz­talhoz ült. Ráborítot­ta a boríték tartal­mát és számolta a pénzt. Ezerkétszázra számított,' amennyit általában keres a férje havonta. Már el is volt tervezve, hogy mire fogják költeni. Annál is nagyobb volt a csodálkozása, mikor a tizenharmadik szá­zason is túl volt a szá­molásnál. — Ezernyolcszáz forint! — csodálko­zott, pirult örömmel az asszony és választ várva nézett a férjé­re. — Ami ezerhárom­százon felül van, azért ruhát vehetsz magadnak, meg a kislánynak! — mond­ta határozottan az apa. Nem hagyták addig, amíg el nem sorolta, hogy hogyan került a szokottnál több pénz i a borítékba, — Versenyben vol- tunk... Jobban ment a munka, s többet keres­tünk, Aztán... — ki­mondta a titkot; — újítottam is! — És azért is fizet­tek? — Egyelőre csákót- száz forintot. Tudtam én, hogy elfogadják a javaslatot! Nem volt haszontalan az ittho­ni rajzolgatás es gon­dolkozás. Megérte! Az újítási felelősnek tet­szett, hogy’ a bolygó és fix-kerekek készí­tését megoldottuk. —« Egy darabot 270 fo­rintért nettünk ed­dig. Az újítással tö­kéletesítettünk rajta, és mi 85 forintért el­készítjük darabját. — Egy ev alatt 40 ezer torintot takarítunk meg vele! Kétezer fo­rint körül lesz majd az újítási díj... És ezen az estén megint sokáig égett a villany Litschnerek- uél. Az idős eszter­gályos újabb újításon dolgozott... O. A, 2. Európában csendes, száraz az időjárás. Jelentékenyebb eső csak a Brit-szigeteken, a S kandink v- felsziget nyugati partjain van. Áz Ion-tenger feletti ciklon hatására Dél-Olaszországban és a Balkán- fjisziget déli részén zivatarok tor­nak ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom