Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-09 / 160. szám

2 KELETIM AGVARORSZAG 19SS. .TŰLItIS 9. SZERDA E gy kis izgalommal és ve­gyes érzelmekkel léptem be a. Nyíregyházi Me­gyei Kórház műtőszobá- jdnak előcsarnokába. Tudatában voltam annak, hogy nem min­dennapi látványban lesz részem, mivel sohasem láttam műtétet — 1öleg szívműtétet nem. Az órámra pillantottam, 9 óra 15 percet mutatott. Még nem késtünk el. Megkönnyebbülve éreztem magßm, amikor Eise'rt sebész)őorvos fotós kollegámmal együtt mosolygós baráti kézfogás­sal fogadott. Néhány szót váltot­tunk a főorvps-al, aki röviden tájékoztatott a műtét lefolyása-' Tói.. Aztán körülnéztem a szobá­ban, a beteget ' ’resve. Még nem volt ott. Egy kis idő vártán nyí­lott a műtő előszobájának ajtaja, kistermetű, vékony nő lépett be rajta. — .0 a beteg — mondja a mel­lettem álló Romhányi doktor. Tekintetem egy villanásra ta­lálkozik a betegével, amikor a műtős gyengéd mozdulattal, meg­értő finomsággal tessékeli be a műtőbe. Látszik . rajta, hogy fél, de szeméből kiolvasható: hátha sikerül. . . N. Erzsébetnek hívják, Nyír- lasváriba való. Életének legszebb Iveiben van, csak a szíve, csak ■yz volna rendben...! Mily Sok szenvedést, bágyadtságot, munkát­lan-ágot okozott már neki, s mindehhez az élet mostohasága. Nincsenek szülei, nincs, aki e percben ütemesebb szívveréssel figyelné anyai féltéssel, apai sze­retettel, szülői gyöngédséggel... De vannak emberek, akik e pil .a- natban tatán a legérzékenyebb anyánál és apánál is nagyobb sze­retettel és gondossággal őrköd­nek beteg szíve fölött.. . Mert hogyan■ is mondta Eisert sebész­főorvos: —- Az orvosnak a1 beteg soha­sem kóreset, hanem mindig élő, érző ember, akiért az orvostudo­mány mindent elkövet. S e szavakat igazán -sak akkor értem meg, amikor látom azt a gondosságot, azt az elővigyázatos­ságot, ahogy a beteg műtétének előkészítése folyik. Csata, izgal­mas csata ez az emberek meg­mentéséért! A három or­vos még egy utolsó konzul­tációt tart, elő­kerül a be*eg röntgen-fel vé­tele is. Aztán . el­hangzik az első utasítás a be­teg altatására. Néhány perc múlva megjele nik a gégész. Ugyanis a szív­műtét alkalmá­val különleges altatásra van szükség, amit a Dán 'Vörös- kereszttől ka­pott; bonyolult műszerekkel . végeznek. Az altatást a gé­gész kezdi, a mesterséges légvezeték be­vezetésével, majd szerepét fokozatosan át­veszi a- finom, bonyolult szer­kezetű gép, amely a szív­műtét idején az altató orvos kezének óva'os mozdulataival — meghatározott keveréssel — oxigént, és étert küld a tüdőnek. beteg már alszik. Az or­vosokat Jigy.lim,.. la szó- lag nyugodtak. Ez már a tizenhetedik 'műtét! Ed­dig mind sikerült. Vajon ez is fog? Alig észrevehetően egymás­ra pillantanak, s megkezdik a be­A kát végzik. A' villamos csilingel, a kisvasút mozdonya pöfög, mint máskor. A határban élesre fent kaszák, aratógépek vágják a be­érett kalászosokat. Sóstón az em­berek vidáman lubickolnak a víz­ben, a csónakázók harsány kaca­ja csendül, a gyerekek pillangót kergetve virágot szednek n ré­ten ... Szivek, dobogó emberi mosakodást. Mi, újságírók is fe­hér köpenyt öltünk. S ahogy kö­zeledik a műtét pillanata, minden idegszálunk a szívműtétre össz­pontosul. A három orvos beöltözött, majd elindult a beteg felé. A külön­böző frissen sterilizált orvosi mű­szerek szép sorjában már ott csillogtak a műtőasztal mellett. A főorvos utolsó ellenőrzést végez, meggyőződik a, beteg állapotáról, pulzusáról, az esetleges nem várt problémák elhárításának előké­születéről és így tovább. Aztán mélységes csönd ereszkedik a mű­tőre. A három operáló orvos el­helyezkedik a beteg köré. Jobb­oldalt Eisert sebészfőorvos, vele szemben Romhányi és Oláh se­bészorvosok. A többiek — orvo­sok, orvostanhallgatók, nővérek — megfelelő távolságban veszik körül őket. söndés, megszokott hétköz­nap van. A nap aranyló sugarai az ablak melleit álló fa lombjaival vias­kodva vékóny csikként verődnek vissza a műtőben. A városban az emberek a megszokott munkáju­szivek táplálják mindazt a moz­gást, amit az élet perceiben vég­zünk. S e pillanatban három or- vas egy beteg emberi szív, egy törékeny kis női szív megmen­téséért fáradozik, hogy újból ütsz­A szív, amely az életet je- * lenti, amit az írók, köl ők már oly sokszor és szé- , pen megírtak. versbe * foglaltak — ott lüktet, ott dobog { a szemünk előtt. Elég egy elvé- í tett mozdulat, s örökre elnémul-1 hat. E másodpercben a három J pár kéz, amely eddig oly harmó- t nikusan működött egy ütt — meg- f áll. Homlokunkon az izgalomtól % megjelennek a verejték első | gyöngyszemei. Mindenki Romhá-% nyi doktort figyeli, aki óvatosan? lehúzza kezéről a (furhikesz‘yűt.% aztán minden gondolatát, figyel-% mát egy célra összpontosít va.f jobb kezének ujjúval a szívbe > nyúl..; Idegtépő másodpercek, őszin­tén szólva alig merek odanézrli, inkább az orvosokat figyelem, akik gyöngyöző homlokkal a be­teg szivet figyelik. Eisert sebész- tőorvos valamit mond, nem ér­tem, csak látom, hogy e pillanat­ban az a kéz. amely egy-két má­sodperccel ezelőtt a szívbe nyúlt, alig észrevehetően sikamlik... egy ... két... három mozdulat, majd Romhányi doktor boldogság­tól sugárzó arccal felsóhajt: — Ragyogóan sikerült! S ezzel szinte cgyidőben az altató orvos is jelenti: — Javulás a pulzus­nál. a vérkeringésnél, A három sebészorvos boldogan néz egymásra. Romhányi doktor megköszöni és gratulál az asszisz­táló és műtétet vezető *ebészfőor- vosnak, s 6 viszont. Megkönnyeb­bülve törlik le gyöngyöző homlo­kukat. izei 50 kilométer film - 400 előadás Az elmúlt félévben több mint’ 400 előadást tartott az ismeret­terjesztő -társulat megyénkben, A hallgatóság száma meghaladj ja a 25 ezret. Az előadások na­gyobb felét falun tartották1 meg. A vetítésre került isme­retterjesztő filmek száma mint-1 egy kétszáz, ami azt jelenti, hogyha ezeket a filmeket ösz- szeragasztva az országúton le­fektetnék, Nyíregyháza főtere-! tói Debrecen határáig érne a; hosszú filmszalag. MERRE „SZÁLLNAK A DAR-! VAK”? A Kelet-Magyar országból ol-‘ vastuk, hogy milyen sokan és mi-r lyen nagy érdeklődéssel láto­gatják Nyíregyházán a Szállnak: a darvak c. filmet. Ennek nagyon örülünk, mert arra következte­tünk hogy jó film lehet Ám na­gyon sokan kérdezik: mikor keríil1 el ide Űjfehértóra, hol vetítik! most, melyik községben? Erre kérnénk megnyugtató választ, mert nagyon szeretnénk, ha mi-1 nél előbb hozzánk is elkerülne a film. Különösén várjuk mi, a újfehértói KISZ tagjai­c l.aDunk július 8-1 számába:) megírtuk hogy a „Szállnak a (lár­vák” c. nagysikerű film augusz­tusban Mátészalkán és Kisvárdán, szeptemberben pedig Nyírbátor­ban és Tiszalökön kerül bemuta­tásra.” A Moziüzemi Vállalat. Szabolcs-Szatmár megyei igazga­tóságától nyert értesülésünk sze­rint Űjfehértón előreláthatólag októberben, vagy novemberben mutatják be a kérdéses filmet, te­kintve, hogy csak egy kópia áll rendelkezésre és elsősorban a leg­nagyobb lélekszámú járási szék- * helyekre viszik el. szaadja azt az embernek, s vele együtt az élet szépségeit... 9 óra 55 perc. Lélegzeláiliíó csönd,. feszült figyelem. A nővér Romhányi kezébe adja a keskeny- pengéjű sebészkést. Hallom az orvos mély lélegzetvételét, aztán siklik a kés, megkezdődik a mű­tét... S e pillanatban három pár kéz nagy megszokottsággal, har­monikus együttműködéssel és be­idegzéssel mozdul. Az operációt veze*ő főorvos figyelme mindenre kiterjed. Állandóan kíséri a beteg állapotát, pulzusát, vérnyomását. Az altató orvos jelent: „Minden a legnagyobb rendben." Izgalmasan telnek a percek, ki tudja mennyi? Ki tudja hánya­dik? Aztán váratlan tényező szól közbe: a betegnek száraz mcll- hártyagyülladása van! — Ez az a váratlan esemény, amit kívülről nem látunk — mondja Eisert sebészfőorvos. Újabb izgalmas percek követ­keznek, A főorvos alig hallha.óan mondja: „A mellkas nyitva". Ez fokozottabb figyelmességet jelent az altató orvosnak. S ami ezután történik, ■ szinte másodpercese bontva, az izgalom olyan foka, amit az életben soha sem felej­tek el. A beteg alszik. Mitsem tud* arról, hogy, egy perecéit ezelőtt mily izgalmas J ' küzdelem folyt szívének| megmentéséért. A műtét nagy-1 szerűen sikerült. Az orvos kezes vakon is biztonsággal nyitotta meg szivében az utat, amelyen a vér most már zavartalanul ke- 1 ringhet... ; 10 óra 55 perc. A betegen az ; orvos az utolsó öltéseket végzi. < Nehéz, egyórás műtét volt. Meg- { nyugszanak az idegek, bár az iz-\ galmak jele még sokáig ott ül az ; arcukon. Búcsúzóul melegen szó-1 rítottam meg azt a kezet, amely > egy félórával előbb emberéletet j mentett meg. t A kórház kapuján az utcára} lépve fiatal házaspár beszélgetett. S •Íz asszony kezét kisgyerme.i f-g-1 ta. Huncut mosollyal hol anyjára.t hol édesapjára pillantott. Nem * messze, a kerítésnek támaszkodva * napfürdozött egy kislány. Az út­test közepén pedig egy autóbusz kürtje szakította meg a csendet, majd ablakából piros nyakkendős úttörők integettek. A hétköznap olyan volt, mint máskor. Az em-% berek úgy jöttek-me.Ue'k az ut-X cán, mintha mi sem történt vol-% na... Ök semmit sem sejtettek* abból, ami ezelőtt egy félórával X a kórházban történt. Nem tudták, hogy az orvosiu-• domány visszaadta áz életet N. t Erzsébetnek... \ BÁLINT LAJOS< FILMVETÍTÉS A HALAKRÓL.1 MA ESTE A MÓRICZ ZSIG­MOND FILMSZÍNHÁZBAN Sokan kedvelik a halakat —* nem csak bográcsban, tányéron,1 — hanem természetes életmód­jukat figyelve. De nem csak ezeknek a természetbarátoknak, hanem mindenkinek érdekes két órát jelent ma este az elő­adással egybekötött filmvetítés a Móricz Zsigmond Filmszín­házban. Előadást Margittay Jenő tart, a vetítésre kerülő film címe: Akvárium. Az elő­adás kezdete: fél hat. Szerkesztői üzenet P. E. Cjfehértó: A beküldött két versikében sok értékes gon­dolat v=n es '«Ivenkint szép kifejezések csillannak fel, főleg az Ö milyen csodás c. versben. Azonban még sok tanulásra van szüksége a szerzőnek ahhoz, hogy a költői kifejezés eszkö- zeivel megfelelően élni tudjon, F próbálkozásai alapján érde­mes, meglévő lírai hajlamát tcwl vább fejleszteni. SZÍVMŰTÉT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom