Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-08 / 159. szám

4 RELETMAOYARORSZAG 1D?8. JÜLIUS 8. KEDD HIRE !< Becsület C sendes hétköznap volt. A kalauznő nem vette észre, amikor fellépett. Megállt az öreg mellettem és ki­készítette a menetjegy árát. Várt, várt. Látta, hogy nem jön a kalauz. Már csaknem az állomás elé ér­tünk, amikor öreg utazótársam elindult a kocsi belseje felé. Kezében ott szorongatta a pénzt. Megállt a kalauz előtt. — Kérek egy hatvanas jegyet — szólt csendesen. A lány meglepődött, aztán leszakított egy jégyet. — Hol és mikor tetszett felszállni? — kérdezte. — Az imént a Szabolcs utcánál. Ügy látszik nem vettél észre lányom. — Nem — válaszolta az. — Hát máskor jobban vigyázz. Vannak, akik a figyel­metlenséget kihasználják. A lány lesütötte a szemét. Igazat adott az öreg bácsinak, aki a következő megállónál letotyogott és mosolyogva vissza­intett a fiatal kalauznőnek, (fk.) KÜLÖNÖS HAZASSÄG jött létre a napokban Skóciá­ban. A vőlegény 92 éves volt, a menyasszony pedig 89. A „fiatal” pár 70 évi mátkaság után hatá­rozta el magát a döntő lépésre. ★ KÉT KOMBÁJN és négy arató­gép dolgozik Üjfehértó határában. Az őszi árpa betakarítása az esős időjárás ellenére is befejezéshez közeledik. ★ SZÉPEN BERENDEZETT, ízlé­sesen átalakított helyiségbe költö­zött az OTP Újfehértón. A tágas, világos teremben a Totó-Lottó szelvények kiállítására is mód van, sőt rövidesen a szelvények közvetlen elhelyezésére is lehető­ség nyílik. Az OTP fehértói fiókja erre a célra két gyűjtőládát ren­delt. Az irodában közel félezer ember fordul meg hetente. Közü­lük sokan már személyesen is ta­lálkoztak a szerencsével, ★ MEGÉRTE A BIZTOSÍTÁS Milu Péter zsurki, Petőfi út 2. szám alatti lakos portáján ez év májusában tűz. ütött ki. Leégett az istálló és benne nagyobb mennyiségű mezőgazdasági fel­szerelés. Az Állami Biztosító azon­nal felmérte a kárt és mivél Milu Péter biztosított, a közeli napok­ban 19.835 forintot fizetnek ki kártérítés címén. ÍRÖVENDÉG VOLT NYÍREGY­HÁZÁN Szombaton este 8 órakor Szend­rei József író, a „Lesz még gyü­mölcs a fán" című most megje­lent, és a könyhéten nagy sikert aratott mű szerzője anketon ta- láikozott a nyíregyházi olvasók­kal. ★ KÉSZÜL A SZEPTEMBERI MOZIMŰSOR A Megyei Moziüzemi Vállalat­nál már készítik a megye szep­temberi moziműsorát. Nyíregyhá­zán a nyár végén is gazdag mozi- előadásokra van kilátás. A Béke­filmszínház például a „Chaplin parádé” és még jónéhány más külföldi filmek mellett egy új magyar tűmet js műsorra tűz. A Gorkijban kerül bemutatásra A bomba című csehszlovák, Ak­kor Párizsban c. francia. Rend­kívüli nyár c, szovjet film. — A Dózsa-mözi kedvelői is jő műsort láthatnák szeptemberben. Itt ke­rül bemutatásra A bűn c. jugo­szláv—nyugatnémet kooproduk- ciós film, valamint A régi idők mozija c- új olasz, és A 12. óié­ban című szovjet film is. A Szállnak a darvak című nagysi­kerű film augusztusban Máté­szalkán és Kisvárdán. szeptember, ben pedig Nyírbátorban és Ti­száinkon kerül bemutatásra. ★ JÓ HÍR A TÖLGYESBŐL A nyíregyháziak kedves szóra­kozó helyét, a sóstói erdő szélén lévő Tölgyes-csárdát ismét kor­szerűsítik. Üj berendezésekkel látják el. Hírek szerint 50 új asz­talt és 200 darab széket helyez­nek el a közeli napokban a kis boxekban. Ez az időszaki beru­házás több, mint 40 ezer forintot igényelt. <áAAAAAAAA> AAAAAAAA vAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAy* dz íz, cl nifcLo, a lain a mienk Néhány gondolat a „Les* még gyümölcs a fán“ e. regény olvasása után N em könnyű vállalkozás papírravetni a Tisza-, Kraszna-menti, az erdőháti fal­vak hiteles, 1956 októbervégi történe­tét. Nem könnyű úgy az olvasó kezébe adni egy könyvet, hogy abból a nyírségi íz, za­mat érezzen, a mi nyelvünk szava csengjen. Az pedig igen merész vállalkozás volt, hogy a re­gény olvasásakor magukraismerjenek a vasme- gyeriek, a csengeriek és a nagyvarsányiak egy­aránt. Miért vállalkozott hát mégis erre Szendrei József? Mert parasztgyerek, ismeri a falu életét, küzdelmét az újért és a régi harcát, hogy visz- szafelé forgathassák a történelem kerekét. A fiatal író Tiszaluc szülötte. Tiszadob kanyargós partjainál nevelkedett, mígnem újságíró lett Bu­dapesten. Itt végezte el az esti egyetemet és magyar-tanári diplomát szerzett. Sokat volt me­gyénkben, az ellenforradalom viharának-napjai­ban is itt járt. Rengeteg élményt gyűjtött és felhasználta az idei könyvhétre kiadott regényé­ben. Elérte-e Szendrei József — fiatal irónemze- dékünk egyik tagja — azt a célt, amelyet a re­gény írása előtt, s kiadásával maga elé tűzött? Azt hiszem, erre igennel lehet válaszolni. Mert a regény lebilincselően izgalmas, érdekes, s főleg hiteles történetén keresztül vezeti az olvasót a nyírségi termelőszövetkezetbe. A „nyírhetádi” termelőszövetkezet kommunistái és pártonkívüli tagjai alakját rajzolta meg az író, ahogyan bir­kóznak az ellenforradalom magasracsapott hul­lámaival. Megismerjük -itt a kommunista szövet­kezeti elnököt, aki az életét tette rá a közösre, s aki szrvét-lelkét adta a szabolcsi aranyba: a sok­sok hold piroslő alma ültetésébe. És amikor el­érkezett 1956 október vége, az almaszüret, amely a szövetkezetiek nagy ünnepének ígérkezett, be­legázolt a gyönyörű kertbe a vihar, s sötét felle­geivel érkező jégeső verte, cibálta a fákat. Kitört az ellenforradalom. falu megdermedten állt az események előtt. Hazaérkezett a volt földbirtokos néhány géppisztolyos pesti vagánnyal és szétoszlatták a szövetkezetét, vissza­adták a földjét volt bitorlóinak, a kulákoknak, szétmarcangolták a Vörös Október vagyonát. S egyszeresek irtani kezdték , a homoki aranyod­A nyát, a gyönyörű almáskertet is, amelyet a szö­vetkezeti tagok verejtékkel, nagy fáradsággal ül­tettek, türelemmel neveltek és mint nagy kincset szokás: óvtak, féltettek. Vida Sándor, a veterán vöröskatona mankójával - bicegett a határba és tehetetlen dühhel ütni-vérni kezdte a fairtőkat, mígcsak le nem terítették. Teljesült a vandál pusztítók akarata: aki szót emelt, a géppiszto­lyok csövével állították szembe. Vida Sándor teljesen összetörve a kórházba került. Mire hazatért, már szervezték újra a pár­tot, a termelőszövetkezetet. És a tagok újra ül­tették a fát, amelynek termése annyi szegény embert tett már boldoggá itt, a Nyírség homok­ján. A faültetők között szólal meg az elnök: „Lesz, lesz itt még gyümölcs a fán...! Ezzel fejezi be a könyvet az író. És ezzel érzékeli, hogy a nyíri homok dolgozó parasztjai — akik harcoltak az ellenség ellen, akik meg­ingtak egyidőre — nem adták fel a küzdelmet. Űj gyümölcsöt érjél számukra a jövő. A szor­galmas munka, a közös összefogás, a tudomá­nyos földművelés nagyszerű gyümölcsét, amit a Vörös Október talált- üteg először. ól emlékszünk az ellenforradalom nap­jaira. És mondjuk meg: Így volt! Igen, így volt ez a nyírségi dombokon, Szat- márban, az Erdőháton. így volt Kál- lósemjénben, ahová megérkezett már dr. Kállai Kristóf, hogy visszavegye földjét. így volt Vas- megyeren, ahol aljas módon a halálba kénysze­rítették Matolcsi Gerzsont, a termelőszövetkezet hű védelmezőjét. És így volt szinte valamennyi községünkben. A dolgozó parasztság ellenségei a termelőszövetkezetekre törtek, szétfiurcolták a nehezen szerzett közös vagyont és prédának dob­ták a másét. A mű minden lapján látszik, hogy Szendrei József első regénye gondosan megalapozott. Ez a könyv hamar elfoglalta helyét az ellenforrada­lom . napjait hűen megörökítő kiváló szépirodal­mi termékek között. Azt is mondhatjuk: a Kos­suth Könyvkiadó nagy szolgálatot tett a regény kiadásával a megye dolgozó parasztjainak. Olyan könyvet adott az olvasó, kezébe, amely hús-vér emherek sorsával ismertet, amely kisebb. na­gyobb zökkenői ellenére is mindvégig lebilmcse- íoen nagyszerű. K. J­J Asszonyoknak ™ lányoknak Asszonyok a Rio Piicomayo pariján Rio Az indiánok élete mindig kíváncsisággal töltötte el a/, európai embert. Minisét most az érdekel, hogy ki az úr az indián kunyhóban? A tolldí. szes férfi, avagy a nő paran­csol? Hogyan élnek például a Rio Pilcoma, o partján a nők? Mielőtt erre felelnénk; el kell mondanunk, hogy a Pil­eomayo partján élő indiánok­nál is győzött már az apajog. de ebben mégsem jutottak annyira, hogy, az anyajognak ne maradtak volna fenn emlé­kei. Ezeket az emlékeket szo­kásaikban, erkölcsi felfogá­saikban feltalálhatjuk. Erre mutat például az, hogy a lányok a házasság előtt teljesen szabadok A choroti indián láhy, mi­helyt éretté serdül, szeretőt keres magának. A szeretőt né­hány hónapig kegyeli, aztán mással cseréli fel, és néhány évig így éli vidám örömök közt az életét. Érdekes, hogy férfiak soha sem verekszenek össze lányok miatt, de viszont a nők közt erős féltékenység uralkodik. Tapirbőrből vagy más kemény anyagból készült öklözőkesztyűvel, súlyosabb esetben éles csontkésekkel küzdenek meg a megkívánt férfiért. A lányokat inkább a férfiak arca,. semmint a test szépsége vonza. A lány .— ha még oly nagyon is szereti kedvesét —, soha vem csó­kolja meg, hanem megkar­molja vagy az arcába köp. (Ilyesmi nálunk is akad, de itt nem a szeretet jele.) A legszebb legénynek állandóan karcolások nyomai borítják az arcát és a kezét: a gyen­géd enyelgések nyomai. $ mit szólnak ehhez a férfiak .* Bizonyosan akadnak olva­sóink közt, akik fejüket csó­válják, nem így az indián férfiak. Ezek az emberek a lányok szabad életében egé­szen természetes valamit lát­nak. El sem tudják képzelni, hogy ez az úgynevezett „er­kölcstelen” életmód helytelen volna. Az igazság valóban az, hogy az indián lányok, akik esetleg minden éjjel, vagy második éjjel szeretőt cserei­nek, nem rosszabbak, min* ha ■ érintetlenek maradtak volna. Jó indulatúak, dolgosak és de­rek háziasszonyokká, jó anyák­ká lesznek. Életmódjukat olyan természetesnek veszik, mint szüleik vagy rokonaik. A párválasztás A chorotti nő maga választ­ja ki élettársát. Ez is termé­szetes. Ahogyan a szerelmi kalandokban ő volt a kezde­ményező, ugyanúgy a férjvá­lasztásban is ő. Az asszony náluk is általában pár évvel fiatalabb a férjnél. Válás, kü­lönélés ismeretlen ioloa előt­tük. (!) Az asszony és a munkte Aki indián férfit és asszonyt lát együtt menni, könnyen azt gondolhatja, hogy sanyarú helyzete lehet az asszonynak. A férfi általában csak a fegy­vereit viszi, míg az asszony a szerszámokat cipeli. Az asz- szon.v kemény munkát végez. Az ő számára a házassággal életének harmadik s:akasza — a gyermekkor, a lány-évek után — a munkáé kezdődik. Valahogy úgy van: választott egy férfit, hogy érte dolgoz­zék, de nem részesül rossz bánásmódban. A férfi sok Az ünnepélyeken a nők is részt vesznek. A főhelyre a férfiak ülnek, s nem isznak és nem esznek együtt az asszo­nyokkal. Az asszonyok soha nem vesznek részt a táncban, a nős férfiak is csak nagyon ritkán. Leginkább csak távol az asszonytól, olyankor, ha Az indián asszony általában 3—4 gyermeket szül. Sohasem hajlandó addig újabb gyer­meket szülni, míg előző gyer­mekei nem nagyok. Az indián nő általában jogábqn á lónak tartja, hogy méhe magzatját elfojtsa, vagy megölje a szü lés után. Ilyesmi azonban csak akkor fordul elő, ha a gyermek házasság előtt szüle­jan testverek vagyunk. Mind­nyájan azt tartják, hogy sem a kis, sem a nagy iolgokban nem szabad egyiknek a má­sik kárára dúskálnia, paran­csolgatnia. Meg nem rontotta meg őket a vagyon. Legalább­is ezelőtt 40—50 esztendővel így volt. Következő cikkünk: A NŐ A BIBLIÁBAN; 1958. július 8, kedd, Erzsébet mindenben segít neki, sok esz­közt, szerszámot készít fele­sége keze alá. A házieszközök, ruhaneműk, amelyeket az asszony használ, az asszonyéi. Ha a férfi csereüzletet köt, mindig kikéri felesége taná­csát. Tehát azt is mondhatnák, hogy az indián törzsben az asszonyok képviselik a dol­gozó elemet, de azért nem rabszolgák. Egészen önként es szívesen végzik munkájukat családjuk fenntartására. Az asszonyok és a lakomák más törzsnél vannak vendég­ségben. Talán azért, mert ilyenkor az asszony, úgysem tudja meg. Az asszony nem csalja meg az urát, bár férje hűségében mm lehet egészen biztos. Ha kitudódik, hogy fér­jének szeretője van, akkor az asszony megveri a csábítót. Az asszony es a'gyermekek íik, nyomorék, vagy túlságosan hamar következik testvérkéje után. Fenyítésben a gyerme­ket soha nem részesítik, szigo­rú szavakat a gyermek soha nem hall. És e nevelési mód­szerből mégis az következik, hogy a gyermekek szüleikkel szemben barátságosak és fi­h.i az úr a kunyhóban ? Ezek után feltehetjük a kérdést: ki parancsol az in­dián családban? Ki az úr? Az indián „háza”, azaz a kuny­hója kicsiny, de nagy egyet­értés uralkodik benne. Soha nem hallani, hogy valaki szit­kozódna, se a férfi, sem a nő nem igyekszik előnyökhöz jutni a másik rovására. Csa­ládi és társadalmi rendjüknek ez az alapgondolata: mindnyá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom