Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-06 / 158. szám
KELETMAGYARORSZÁO 1958. JÜLIUS 8, VASÁRNAP Színházi haél Csupa őröm voltéi az elmúlt színházi hét. Négy kitűnő estét jelentett Nyíregyházának. Az első — egy héttel ezelőtt, — bűvös-bájos gyermektáncok jegyében nyúlt a késő éjszakába. — Vizsgáztak a balettiskolások, egy táncokból felépített mesejátékot adtak elő. Maga a mese kissé igénytelen volt, de ha tekintetbe vesszük, hogy a gyermekek zömének első próbálkozása volt ez az év a balett világában, nem szólhatunk másképp, csak elismeréssel. És ami az előadásnál is többet jelent, mérhetetlenül sokat segített ez a helyes törekvés azért, hogy a balettet jobban megszerettesse, népszerűsítse szűkebb hazánkban. A szép mozgás, az önfegyelem, az egészen pici gyermekek együttartása jóleső érzést keltett a nézőkben, s igen gyakorta felhangzott a vastaps, az újrázás követelése. Kár, hogy ehhez a látványos estéhez nem volt jó idő, és bent, a József Attila Kultúrház nagytermében kellett megtartani, a gyönyörű szabadtéri színpad helyett. Viszont öröm, hogy augusztus 23-án megismétlik a mesejátékot, ezúttal a szabadtéri színpadon. Kedden messzi ország kedves vendégeit tapsoltuk a szabadtéri színpadon. A bolgár népi együttes lépett fel. Kelet igézetét varázsolták a színpadot övező fák alá dalaikkal, táncaikkal, és nem utolsó sorban gyönyörű jelmezeikkel. Nemrég láttuk ugyanitt a Magyar Népi Együttest, az összehasonlításnak tehát adva volt a feltétele. Ezt meg is tették sokan a nézőtéren. Első általános megállapításuk az volt, hogy a bolgár népi táncok, dalok és a hangszerelés, a zenekar furcsa, ismeretlen világot nyit meg a nyíregyháziak előtt. Később egy-egy táncruhában, régi-régi dallamban, például a macedón népdalban mégis felismerték a rokon vonásokat, A bolgár népi együttes szép térhatásokat nyújtott, festői cső, portok, — főleg táncok — gyönyörködtettek bennünket. A tánc kíséretében legfőbb kellél kük a nagydob, amelyet a dobos a táncolok közé visz, s veri a furcsa, bánatos ütemeket, amelyeke a sokat szenvedett nép küzdelmes múltját idézik. Ezek a lassú, vontatott ütemek hirtelen csapnak át a nép erejét, vérmérsékletét kifejező gyors, szinte harci riadóvá. Érdekes volt megfigyelni a régebbi és az egész újkeletű dalok, táncok hangulatilag ellenkező alapjait. Az újak: maga a nevetés, a hangos öröm, a régieké a szenvedés, a tűrő fájdalom. Szólnunk kell az együttes kitűnő technikai felkészültségéről, amelyben hibát a legkritikusabb szem sem találhatott. S ez a művészeti vezetőt, Kiril Sztefa- novot dicséri. Említettük a táncok festői szépségét, a térformák megkapó változatosságát, a táncjátékok erős kifejezőkészségét. Itt a koreográfus, Bozsidár Janev nevét kell feljegyeznünk. Ugyanez a nagyfokú felkészültség látszott az énekkarról is, amely a zenekarral együtt szinte egy testté vált Alexander Ko- k&reskov karnaggyal. Jó lenne, ha a város hasonló alkalmaiéra gondolva, amikor is a messziről jött együttesek színpadi kellékeket magukkal hozni nem tudnak, kellő felszerelést biztosítana a szabadtéri színpadhoz. Itt jegyezzük meg, hogy a színpad bokrosítása sem tökéletes még, amely pedig nagyrészt pótolná a hátteret. Sűrű volt eseményekben ez a három nap, kedd, szerda, csü-. törtök egymás után. De a kedvben nem volt hiány. Szerdán este a ma Olaszországának egy kis darabkája kelt életre ezer néző előtt, A „Megperzselt lányok ’, akiket elsodor a könyörtelen kapitalista társadalom; szülők, akik tehetetlenek az alattomos ragadozó ellen, erkölcstelen aranyifjak, lelketlen pénzemberek, hűséges, hiteles nyelven szólaltak meg, itt-ott már ízléstelenül is hitelesen. A sokat vitatott darab Callegari műve, a mi közönségünk előtt is vitatott maradt Számtalan érvet és ellenérvet hallottam, hagy írjam meg ezek összefoglalását. — A darab kétségtelenül azon igyekszik, hogy felhívja az emberek figyelmét: a pénzhajsza, a gátakat nem ismerő féktelen kapitalizmus felfalja az egyszerű embereket Lejtőre sodorja, letaszítja a legnagyobb mélységbe az erkölcsöt, az ifjúságot amelynek fegyvere ebben a társadalomban nincsen. Mindezek ellenére a második felvonás ízléstelenségbe, a harmadik pedig valami mellékvagányra, izgalmas detektívtörténetre csúszik el. Az első felvonásban kitűnően indító lélekelemzés megbicsaklik, s később már csak felfelbukkan, mint például az öreg szülők szerepében, kik közül az apa öngyilkossá is lesz, amikor bebizonyosodik lánya romlottsága. A harmadik felvonás érdekességhajszolása nem is ö’.yan érdekes. A második pedig... itt csak annyit, hogy igen sok nyíregyházi szülő felelőtlenségét kell hangsúlyoznunk, akik a plakátfelhívás, és szóbeli tiltakozás ellenére magukkal vitték tizenhat éven aluli gyermekeiket! Hadd folytassam tovább a véleményt, — amely sokaké. — A miskolci színház együttese olyan alakítást nyújtott, amelyre kevés példa volt még Nyíregyházán! Az első pillanattól fogva érzett, hogy a színészek teljesen egybeforrtak színpadi alakjukkal, s az író hiteles nyelvét káprázatos valósággá formálták. Különösen a két lány, Marcella és Nadja az újságíró, és a kövér, izzadtan lihegő pénzember szerepe nyújtott nagy lehetőségeket és nyugodtan mondhatjuk, hogy ezeket a lehetőségeket nemcsak kihasználták, hanem fel is fokozták a színészek. Elsősorban tapsoltunk Mareellának (Szentirmay Éva)', Nadjának (Máthé Éva), a riporternek (Némethy Ferenc) és Gonó milánói gyárosnak (Fehér Tibor). Igen jók voltak még: Nádassy Anna (Mastropaoloné), Csanády Ila (Mariottiné) és Be- leznáy István (Geratti). Ki kell emelni a rendezést is, Horvai István kétszeres Kos- sutb-díjas rendező munkáját. Ez az együttes másnap, csütörtök este is remekelt. — Gyarmaty Anikót láthattuk ismét a főszerepben, az emlékezetes Bolond Asvayné alakitása után. Mint akkor, most is csak azt mondbartjuk, hogy nagyon tehetségesen, sokszínűén játszik. Maga a darab is rengeteg hiteles megfigyelésen alapszik, .Fehér, Klára jól ismeri a ma fiatalságának és a szülőknek a viszonyát, azt a bonyolult együttélést, amelynek feltétele, hogy a fiatal házaspár mindkét tagja dolgozhasson és az öregek viseljék gondját az unokáknak. Izig-vérig mai téma, mái apró és nagyobb, gondok, örömök. Gyarmathy Anikó anyósa fel tudta vetni a nézőkben a kérdést: gondolnak-e arra a fiatalok, hogy áz öregek szolgálata egyáltalán nem természetes? Hogy ezek az öregek talán nem is olyan öregek, hogy ezek is emberek, akiknek vágyuk, céljuk még mindig van, függetlenül gyermekeiktől. Érdekes volt hallgatni szünetben a nézők vidám, de alapjaiban komoly vitáját. A darab élt, tehát a darab jó, s ezért kár lenne hibájául felróni, hogy néhol kissé hosz- szadalmas, nem elég pergő, cselekményes ez az egyébként kitűnő vígjáték. György László játszotta a fiatal férjet, ízes humorral. Felesége Vargha Irén volt, tele tűzzel, természetes önzéssel, valóban mai fiatalasz- szony — az ezrek közül. Petényinél az öreg barátnőt Somlo Mária játszotta, külön tapsot kapott a kis Déres Zsolt, Gyurka szerepében. Rövid, de igen jól formált epizódszerepe volt Csiszár Andrásnak (színpadi nevén: Dr. Joó Ferenc geológus). Az előadás végét megvilágították a villámok. De azért a közönség megvárta az utolsó szót is. Reméljük, több alkalom néni lesz a nyárop,. hasonló „természetes” színpadi világításra! y—b. BÉKE-MOZI: Utolsó paradicsom. Színes olasz film. (Csak 16 éven ;; felülieknek.) ';; Előadások kezdete: fél 5, fél 7, fél 9 órakor. ! í GORKIJ-MOZI: Negyvenegyedik. Harc a szerelem és kötelesség ; • között. Magyarul beszélő szovjet film. j; Előadások kezdete 4. 6. 8 orakor. !! MÓRICZ ZSIGMOND (SZAKSZERVEZETI) MOZI: Ne várd a má- just. A Tavasz c. jugoszláv film testvérfilmje,. !l Előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. Gyermek ek nek — úttörőknek KEDVES GYEREKEK! Most, miután Mackóvilág valamennyi történetét leírtuk, egy szép és tanulságos mesét mondunk el. Olvassátok figyelemmel és válaszoljatok levélben a mese kérdésére. Hálátlanság Megmart valakit a kígyó. Az emberek a kígyó után eredtek, meg akarták ölni. A kígyó szökött, bújt, hogy rejtekhelyét találjon magának. A réten egy kapáló emberrel találkozott. — Hozzád jövök — szólt rá — rejts el engem! —■ Jól van, — jelelte az ember — ott egy odvas ja, húzódj meg benne. — De ott megtalálnak! — Hát hova bújtassalak? — Nyisd ki a szádat — szólt a kígyó — majd bemászok és ott nem találnak meg. Az ember először ellenkezett, aztán azt mondta: — No jó, bújj a számba és rejtőzz el. Kinyitotta a száját, a kígyó bekúszott, üldözői megérkeztek, keresték, de nem találták, Visszamentek a faluba. — Mostmir kimászhatsz — szólt az ember a kígyónak —- elmentek. — Hogy én kimásszam? — válaszolt a kígyó. — Hálából, mert jót tettél velem, nem nyúlok a szivedhez, sem a beleidhez, de megeszem az ételt, amit a szádba raksz, a vizet, amit iszol. Ezzel megelégszem. De kimászni innen, azt már Az ember sírvafakadt. Éppen akkor repült arra egy flamingó. — Miért sírsz? Az ember elmondta. — Hát, ha csak ez a baj, ezen könnyen segíthetek >— felelte a flamingó. — De attól tartok, hálátlansággal fizetsz érte. — Mindig hálás leszek! — fogadkozott az ember. Ekkor a flamingó bedugta a lábát az ember szájába és kirántotta a kígyót, majd az emberhez fordult. — Adj két esirkét nekem. — Itt van mindjárt egy! — felelte az ember és megragadta a flamingót. Hazavitte, kinyitotta a tyúkólat és bezárta a flamingót. Az ember felesége is megtudta a dolgot is azt mondta az urának: — Nem tűrhetek ilyen hálátlanságot! Ezzel kiment és kinyitotta a tyúkól ajtaját. — Repülj el — biztatta a rab állatot. A flamingó kibújt a tyúkólból, de mielőtt elrepült volna, kiverte az asszony két szemét. Melyik volt a hálátlanabb: a kígyó, az ember, vagy a flamingó? (Megfejtésieket július 15-ig küldjétek be a szerkesztőség címére.) Tanultunk a nagy tanítótól Aki úttörő, bizonyosan szereti a természetet, mert a természet a legjobb tanító. Nem kér tőlünk mást, csak figyelmet és türelmet. Ingyen járhatunk a természet iskolájába és aki nyitott szemmel jár, meglát a, megismeri annak ezer féle tüneményét, titkát. Itt elmondunk nektek néhány olyan dolgot, amit megfigyelhettek és ellenőrizhettek. Hánr’cir visz enni fiainak a fecsfeepár? A megfigyelések szerint egy fecskepár reggeli négy órától este kilenc óráig 538-szor vitt élelmet fiókáinak, mégpedig legsűrűbben — 62-szer — este hét és nyolc óra közt. Hány egere! ehet meg egy macska? Egy tudós — Lenz — megfigyélte, hogy két másfél éves macska naponta átlag 10 egeret evett meg. Felnőtt macskák naponta átlag 20 egeret fogyasztanak el, ami évi 7300 egér pusztulását jelenti. Ha nincs nagy egérbőség, akkor évente 3500 egér elpusztítását számíthatjuk egy macskára. Meddig vadásznak a denevérek? A vadászat ideje estétől hajnalig tart, csakhogy időközben a röpdöső állat pihenőket is tart. Hajnal előtt, — kivált ősszel — korábban térnek rejtekükbe, mint amennyi idővel alkonyat után elhagyták azt. Mivel táplálkozik a zöld gyik? Táplálékát csaknem lágytestű rovarok alkotják. Főleg lepkéket, hernyókat, legyeket, tücsköket, lótetűt, sáskát és a szöcskéket kedveli. De megeszi a pókot, szükségből a mezei poloskát és a földi gilisztát is. Víz nélkül nem él meg. A szabadban a harmatcseppeket nyalogatja Tanuljunk játszani HORDÖÖBLÖGETÉS. Ezt a játékot páronkint fiúk játsszák. Ketten, ketten egymásnak háttal állnak s ebben a helyzetben karjaikat könyökökben összefűzik, hogy mindegyiknek <a tenyere saját mellére szorul. Egyidejűleg terpeszállást csinálnak. Ezután felváltva hol az egyik, hol a másik törzsdöntést végez s ezzel egyúttal társát hátára veszi és jól kinyújtja. Aki lehajlik, azt kérdezi társától: — Mit látsz? — Napot, holdat, csillagokat! — feleli amaz. •k Mához egy hétre többek közt arról olvashattok a „Gyermekeknek — úttörőknek” rovatban, hogy milyen volt a régi katonatemetés. V- ...... , -„V ft
