Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-06 / 158. szám
VJ lóg proletárJaléegyesüljetek! Köszöntjük Szabolcs-Szatmár megye szövetkezeteinek tagságát! ^□□□□□□OQCgjDQaDDDannnnnnrv^nrvTnnrvnrrTnrTrTTrinnri A BÉKE ÉS AZ EGYSÉG JEGYÉBEN ÜNNEPELÜNK IRTA: ENDRÉDI ENDRE, AZ MSZMP. SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK MEZŐGAZDASÁGI OSZTÁLYVEZETŐJE. M a szerte az egész világon — ahol a szövetkezeti gondolat gyökeret vert — ünnepet ülnek a szövetkezők. Moszkvától New-Yorkig, Kínában épp úgy, mint Afrika országaiban, megemlékeznek a 36. Nemzetközi Szövetkezeti Napról. Hazánkban a szövetkezeti tagok százezrei ünnepelnek a világ millióival. A mi országunkban is évtizedes múltra tekinthet vissza a szövetkezeti mozgalom. De a „Hangya” és a hasonszőrű szövetkezések nem a kisemberek közösségei voltak, hanem a kizsákmányoló rendszer szolgálatában állottak. Lényegében nálunk csak a Szovjetunió segítségével, a felszabadulás után indulhatott meg az igazi szövetkezés, amikoris az új földhözjuttatottak egymás után alakították meg a mai földművesszövetkezetek alapját képező fogyasztási és a kezdetleges termelési társulásokat. A Kommunista Párt felkarolta és a helyes útra terelte ezeket a kezdeményezéseket és megismertette a magyar parasztsággal Leninnek a szövetkezetekről szóló tanításait. Ennek nyomán terebélyesedett és izmosodott szövetkezeti mozgalmunk úgy, hogy 19413- ban már nemcsak földművesszövetkezeti tevékenységről beszélhettünk, hanem megjelentek megyénkben is az első termelőszövetkezetek. A szövetkezés gondolata nemcsak a dolgozó parasztokat ragadta magával, hanem a kisiparosok is látták, hogy a fejlődés a szövetkezés felé halad és ennek alapján ők is a társulás útjára léptek. 10 esztendővel ezelőtt már megyénk legtöbb községében volt földművesszövetkezet, 18 termelőszövetkezet is működött, emellett Nyíregyházán, Rakamazon, Vencsellőn, Nagykálló- ban és Fehérgyarmaton is megalakultak a kisipari termelő- szövetkezetek. Nehéz volt a kezdet. Kevés vagyonnal és tapasztalattal rendelkeztek a szövetkezetek. így is bebizonyították életrevalóságukat, alkotni-akarásukat a közös élet útján. Megtanulták a vezetést, útjuk felfelé ívelő volt. Ez az út azonban nem volt zökkenőmentes. Az előrehaladásban akadályok is jelentkeztek. 1953-ban törés állott be a szövetkezeti mozgalomban, amikor a Nagy Imre-féle revizionista és opportunista nézetek váltak uralkodóvá. Ezt az eszmei, politikai és gazdasági zűr-zavart állította meg és a helyes útra terelte a fejlődést a párt határozata, aminek nyomán szövetkezeteink újra megerősödtek és ismét jelentős tényezőivé váltak népgazdaságunknak. A további erősödést és a fokozódó jólétet, dolgozó népűnk munkájának eredményét akarta az imperialisták martalékává dobni az 1956. októberi ellenforradalom. Megyénkben erőszakkal feloszlattak egy sor termelőszövetkezetet, halálba kergették Matolcsi Gerzson szövetkezeti párttitkárt. A földművesszövetkezeti üzleteket és raktárakat feltörték, kirabolták, felszámolták a tiszavasvári KTSZ-eket, tettlegesen bántalmazták a Porcsalmai Kisipari Szövetkezet elnökét, Kocsány elvtársat. Csupán a földművesszövetkezeti mozgalom több, mint 20 millió forint kárt szenvedett. Mint már annyiszor, ebben a helyzetben is segítségünkre sietett a Szovjetunió, a forradalmi munkás-paraszt kormány és új életre kelt pártunk rendet teremtett az országban. Gátat vetett az erőszaknak, a pusztításoknak és új erőt öntve a becsületes dolgozókba, eltüntettük a pusztítás nyomait, az előbbinél is következetesebben fogtunk hozzá szocialista hazánk építéséhez. Egymás után láttak napvilágot a Magyar Szocialista Munkáspárt és a foradalmi munkás-paraszt kormány rendeletéi, határozatai, amelyek segítségével újult erőre kapott szövetkezeti mozgalmunk. Ma már büszkén számolhatunk be árról, hogy 246 termelőszövetkezetben csaknem 12.000 tag dolgozik közösen. Szám szerint növekedtek és gazdaság; lag is erősödtek az egyszerű termelési társulások. A földművesszövetkezetekben is megerősödött a politikai és gazdasági munka, javult a szövetkezeti vagyonvédelem és ma már a tagság mindjobban magáénak vallja a mozgalmat. Ugyancsak lényeges változás történt a kisioari szövetkezetekben is. 1957-ben a megye 51 ktsz-e 142 millió forint értéket termelt, ami jóval meghaladja az előző évek termelését. Méltán elmondhatjuk tehát, hogy megyénk szövetkezetei ma már egyre jobban megállják helyüket és mind jobban teljesítik feladatukat a szocializmus építésében. Kétségtelen, hogy vannak olyan hibák, amik kijavításra várnak. Tsz eink- nek jobban kell propagálniuk eredményeiket, a földművesszövetkezeteknek is javítaniuk kell kapcsolatukat a falu dolgozóival, a ktsz-ek pedig az eddiginél sokkal jobban törekedjenek a lakosság igényeinek kielégítésére. Ezek azonban nem kisebbíthetik eredményeinket és egyáltalán nem adnak okot arra, hogy még a mai napig is kizárnak bennünket a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségéből. Ezen az úton is felemeljük tiltakozó szavunkat ez éllen az önkényes eljárás ellen és követeljük, hogy a legrövidebb időn belül vegyenek fel bennünket a nemzetközi szövetkezők sorába. Nyírteleit, Csaholc és Nyírbátor gépállomásai a tavassíi verseny győztesei Orvosok kitüntetése A megye területén kimagasló munkájuk elismeréseképpen a következő gyógyszerész és orvosok nyertek kitüntetést dr. Semmelweis Ignác 140, születésnapja alkalmából: Dr. Kemény Lajos, a megyei TBC gondozó intézet főorvosa, Nyíregyháza, „Kiváló Orvos", Kálmán Anna gyógyszerész Ikrán y „Kiváló Gyógyszerész1’, dr. Kondrai Gerő kórházi igazgatófőorvos, KIsvárda, „Érdemes Orvos”, dr. Mikuska Antal körzeti orvos Nagyhalász „Érdemes Orvos". A Gépállomások Megyei Igazgatósága értékelte a tavaszi idényben elért eredményeket. Á megye 16 gépállomása közül 13 túlteljesítette tervét. A tavaszi terv június 30-al ért véget, erre az időre a gépállomások évi tervüknek 27.6 százalékát tervezték; ezt a tervet 18 százalékkal túlteljesítették. — Idénytervüket száznak véve 107.1 százalékot értek eL A talaj- munka-tervet 127 százalékra teljesítették. Az egész évre tervezet gépi kapálásból már 86.4 százaléknál tartanak. A legjobban teljesítő gépállomás a nyírteleki 157.3 százalékos teljesítéssel, második a csahold 125.1, harmadik a nyírbátori 124,71 százalékos teljesítménnyel, Tizenkilenc mázsás ösziárpa-iermés a Nyírteleki Úilami Gazdaságban —— Milliméterekből 110 ezer forintos megtakarítás Nem mindegy, hogy a különböző hosszúságú szövetekből milyen nagyságú ruhákat szabnak. Okos dolog volt kitalálni, hogy mondjuk egy 48 méter 30 centis végből maradék nélkül milyen nagyságú ruhákat lehet kiszabni. Ehhez egy méretvariációs táblázat szükséges csupán, s egy ember, aki a végbeosztást végzi. A ruházati gyár nyíregyházi telepén Balogh Lenke foglalkozik ezzel, s dicséretére válik, hogy hónapról-hónapra sikerül leszorítani a leértékelésre kerülő maradékot. Az első negyedévi átlag 0.14 százalék volt, a második negyedévi átlag pedig 0.07. A szabászat dolgozói harcot indítottak a milliméterek megtakarításáért. A szabásminták észszerűbb elhelyezésével, a belső hulladékok csökkentésével fél centiket tudnak megtakarítani egy-egy szériánál, s ez a második negyedévben 411 méter alapanyag-megtakarítást eredményezett így lett a milliméterekből 110 ezer forintos megtakarítás. A Nyírteleki Állami Gazdaságot nem szántóföldi növénytermeléséről, vagy állattenyésztéséről ismerik, hanem a hires gyümölcsfa-iskolájáról. Azonban, ha nem is foglalkozik nagymértékben növénytermeléssel, amit előállít e téren, méltán dicséri az ottani hozzáértő gazdálkodást. A gazdaságban befejezték az őszi árpa kombájnnal való aratását. Csizmánk József kombájnos húsz holdról 382 mázsa árpát takarított bo $ így a boidankenti átlagtermés pontosan 19 mázsa és 10 kiló. Tegnap hozzákezdtek a friss tarló ieszántásáhoe, amibe még a hét első napján silókukoricát vetnek. Hefvenkéí zsák árpa Estébe hajlik az idS. Nem messze a múúttól árpatábla sárgállik. Jó részén már a lerakott petrencék sorakoznak, s csak az egyik sarkon bólogat még a lebukó nap utolsó sugarai jelé az árpa telt kalásza. A levágott részen, nem messze egymástól, de mégis jól elkülönülve, két kombájn áll. Még dohognak, fújják ki magukból az egész napi munka porát. A két kombájnos, Pethő és Riba munkacsapatával a gépeket tisztogatja. Három-négy holdnyi levá- gatlan terület maradt. Holnap más, nagyobb táblában kell kezdeni. De este van, a fiúk is fáradtak. Be kell fejezni, mára elég volt. Míg ballagdál hazafelé külön-külön a két csoport, Hibának egyre motoz a fejében az a leara- iatlán kis földdarab. Fáradt a teste, de azért ott pajkoskodik vele a mindenki ördöge: „Ki a különb legény? O, vagy én?" Pethő egy holddal megelőzte ma. „Holnap reggel be kéne állni, a másik táblába, meg Pethő is megelőzött." — Nem tud szabadulni a gondolattól. De már mondja is hangosan. Mondja és hallják a többiek. Hallják és viszi őket a lábuk. Viszi visszafelé. Felzúg a motor, mint valami ős-szörny gyomrának a korgása. Tűzszs- meivel végigpásztázza a tarlót, halványabbaknak látszanak a csillagok és ijesztő, torz árnyékot vetnek az útmenti fák. Nehézkesen zökken a kombájn, majd beleharap az előtte hajbókoló kalásztengerbe. Köröz, köröz a nagy étvágyú gép. Riba előbb csak az egy holdas lemaradását akarja behozni, de ahogy csúszik bele az éjszakába, úgy nő a kedve s közel az éjfél, amikor az utolsó pásztákra kerül a sor. Közben észre sem veszik, hogy a halvány csillagok égé-. szén eltűntek és nehéz fellegek ülnek a táj fölött. Ügy számolták, hogy reggel behgrdat- ják a tele zsákolhat, de jön az eső, így gyorsan menteni kell a terményt. Jakab János, a párt- titkár éjjeliőrködött a gépek körül. Törte 6 is a fejét, mit tehetnek az árpával, hogy fedél alá kerüljön. Azonban nem sok idő volt a tépelődésre, mert a nyugati égaljon végigcikkázott egy fényes villámostor, s messze, nagyon mélyen, megdördült az ég. Kerékpárra kapott, s hajtott a falu felé. Gondolta, felkelti Jakab Gyurkát, a zetorost, meg vagy két fiút a rakodók közül. Tudta, hogy kora reggeltől talpon voltak, az egész napi munka után beleesnek az ágyba a fáradságtól, de hátha... Nem valami nagy kedvvel, kászálódott ki az ágyból a zetoros. De ha már arról az árpáról van szó, hát „isten neki”. A rakodók is küldtek né* hány fohászt Ribáékra, hogy jut ilyen őrültség az eszükbe, de azért mind felkapaszkodott nagy álmosan a pótkocsira. Kint a kombájn befejezte a munkát. Át is vontatta magát a megkezdetten tábla szélére, amikor a Zetor megérkezett. A fiúk fürgén kapták a zsákokat s pár kerülő után tetősre pakoltxt indulhatott a Zetor be a tanyára. Éppen idejében, mert a vihar szele ugyancsak markolászta a szalmacsomókat s néhány esőcseppet is bele- vert az emberek arcába. Az agronómust a Zetor zúgása ébresztette fel. De jöttek is már és elmondták, hogy miről van szó. Mire aztán minden tisztázódott, le is pakolták a zsákokat. Hetvenkét árpával teli zsákra' húzták rá a vízmentes ponyvát a fiúk a kom-j bájnszérűn és elindultak! haza, hogy folytassák a2I alvást. tek-jaS*] xv. évfolyam, iss, szám Ára 60 fillér 1958. JtLIUS 6, VASÁRNAP
