Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-05 / 157. szám
V'iTdg profei fr Jo! tcgyeiB fjetek! Közöljük a Lottó e heti nyerőszámaitf és a tárgynyeremény- sorsolás listáját QDODDCDDDDD!X)DnCX!DDDDDODDOODDDDQDOCIQDQQODŰDD mimdmtájumk l KENYERE A mi tegnap még csak remény volt, ma mir valóság: elértük újra, hogy feibúghatnak a kombájnok, kele- palhetnek az aratógépek, penghet a kasza. Itt van az új, aranyló kalászokban ring az Elet, egy évi kenyérmag váija a gyors betakarítást. Kétszáznyoicvan-háromszáz nap milyen hosszú idő, míg az ősszel elvetett kicsi mag önmagát megtöbbszörözve vigz- szakerul a zsakba. Hányszor reménykedhet, de hányszor környékezi a esüggedés is a termelőt, míg a vető-zsáktól a magtárig jut a kenyérmag. Az elmúlt esztendőben kijutott a esüggedés napjából is. Már az ősz szárazsággal kezdődött, a gyéren bokrosodó vetésre nehezen jött a serkentő tavasz, majd a kövér május helyett az aszály csontos keze kapkodott a felső kalászokért, míg végülis június újra rémé- nyes napokat hozott. A mezőgazdaságban az időjárással még nem tudjuk úgy felvenni a harcot, hogy abból minden esetben mi kerülnénk ki győztesen. A csatát azonban eredményesebben vívják, ahol többen és modernebb eszközökkel harcolnak, ahol az összefogás egy cél érdekében működik. Ha valamikor, most a jó agrotechnika, a nagyüzem-adta lehetőségek megmutatták, hegy a kisparcella nem tud az időjárás viszontagságai ellen sem úgy küzdeni, mint a szövetkezetek, az állami gazdaságok. A Nyírmadai Állami Gazdaságban igen jelentős területről, 900 holdról 11—12 mázsás átlagtermést várnak rozsból. A környező parasztgazdaságok a legjobb években is 7—8 mázsás rozstermést szoktak betakarítani. A nagyeserkeszi Új Élet Termelőszövetkezet földje mellett nem megy el egy nyíregyházi parasztember sem csodálkozás nélkül, pedig a tanyabokrok lakói közismerten jó gazdák. Búzából az Üj Életben most is 12 mázsa körül várnak holdanként és ami nagy szó, még a tavaszi árpájuk is felül lesz a 10 mázsán. A gépi szántás, a vetésforgó, a műtrágya, a jó vetőmag és a szakszerűen, a legalkalmasabb időben végzett gyors munka mindig meghozta gyümölcsét a kisüzemi, elavult módszerekkel szemben, de az idén, amikor igazán nehéz volt megbirkózni a természettel, sokkal inkább a szövetkezés, a nagyüzem előnyére billent a mérleg. A következő napokban, amikor „kihalnak.” a falvak és az aranyló táblákon köszönti majd a falu népét a kelő és a nyugvó nap is, erről a tanulságról ne feledkezzenek meg, de arról sem, bogy a keveset és a többet egyformán félteni kell. A júniusi ioő sokat pótolt, sopánkodásra nincs okunk, de azt is meg kell mondanunk, hogy fokozott gonddal kell a szemveszteség ellen küzdeni, hogy ezzel is pótoljuk azt, amit a május nem adott meg. A szemveszteség egy százalékkal való csökkentése azt jelenti, hogy holdanként 8—10 kilóval több szem kerül a zsákba. Megyénkben mintegy kétszázötvenezer holdon termelünk kenyérgabonát. Ha minden hold:ól 10 kilóval többet takarítanánk be, annyi kenyérgabonát nyernénk, ami Kis- várda, vagy Mátészalka lakóinak egészévi kenyerét fedezné. Legjobb orvosság a szemveszteség ellen a gyorsan végzett, jó munka. Gyorsan és jól dolgozni elsősorban gépekkel lehet. A gépek között is a kombájn végzi a legjobb munkát. Legkevesebb a szemveszteség, ugyanakkor nem kell tartani attól, hogy a keresztekben kicsirázik a mag, vagy viharok dobálják a kévéket és az asztagokban sem kell félni a tűz rémétől, mert a kombájn már zsákba adja a szemet. A gépek kímélik is az embert, megszabadítják az év legnehezebb munkájától, ugyanakkor időt lehet nyerni a gyümölcsösök, a kapás termények hozamának növelésére. A gépi munka előnyét elsősorban a nagy táblákon élvezhetik. Az egyénieknek még zömmel kézi erővel kell végezni az aratást. A szemveszteséget azonban ők is csökkent- hetik. A búza viaszérésben való aratása nemcsak a pergést csökkenti, hanem a búza acélosságát, minőségét is javítja. Ügy látszik, hogy a? időjárás továbbra is csapadékos marad, így nagyobb gonddal kell a kereszteket is rakni, hogy be ne ázzanak és a vihar ne tudja azokat felforgatni. Most a falu minden dolgozójának a figyelmét elsősorban a kenyérnekvaló betakarítása köti le. Amiért egy évig dolgoztunk, nem szabad, hogy az utolsó napokban esetleg saját hibánkból károsodás érje. Ebben a nagy munkában azonban már előre is kell látnunk: a jövőévi jó termést alapozzuk =j meg a gyors tarlóhántással és az idei takarmónybázisunkat 3 növelhetjük a másodvetéssel. Ott gondolkoznak helyesen, ä ahol azt mondták: akkor van befejezve az aratás, ha le van ■ hántva a tarló és földben van a másodvetés magja. Nehéz munka az aratás, mégis ünnepnek számít a falusi ember életében, tin nép, mert az ország kenyeréről, a mindennapi betevőnkről van szó, éppen ezért a műhelyek és irodák dolgozóinak gondolata is ott jár most a búzamezőkön, ahol az Életet takarítják be. Q/tf muziikaizőszáit cl mezők letett Tegnap még zöld tenger hullámzott a mezők telett. .-v júniusi „május” bőséges, éltető aranyával el akarta velünk hitetni, hogy ez már így marad, s csalóka játéka azt mutatta, hogy ekkcira nem érik meg a nép reménysége — a kenyér. De az életet nem lehet becsapnia még az olyan hétpróbés szédelgőnek sem, mint a jelenlegi időjárás. A földbe került mag sorsa, hogy kikeljen, szárba szökjön s a tavaszi szellővel tartott násza ne maradjon magtalan, hanem újra s Újra hirdesse: az halad, aki előre lép, a holnapba tekint. A tegnapi zöld tenger hullámai ezeket az örök, nagy igazságokat suttogták. S íme ma: aranyba érett a zöld remény, s meghajtja fejét, hogy peregjen az áldott gyöngy, a mag, és dicsérje az emberi szorgalmat. Záhonytól Ombolyig, Urától Tiszadobig új izgalomtól ittasuk a lég, új muzsika csendül Apagy határában kettős élet folyik. Emberek tarka serege mozog a mezőkön. Egyré- szük a burgonyabogárral küzd, mig mások a levágott őszi árpatáblák szalagirít hagyják maguk mögött. Még a szövetkezeti táblában is a kézi kaszával boldogulnak, mert a jég igen megtiporta a kalászost. Bent, a faluban a tűzvédelem megszervezésének utolsó simításait végzik, holnap pedig megkezdi feladatának ellátását az állandó tűzvédelmi szolgálat. A föidművesszövetkezetiek a büfékocsi berendezésével, csinosítga- tásával vannak elfoglalva. Ha megindul a komoly aratás, kerékre kapják a mozgó-büfét, s kinn, a határban keresik fel hűsítő italokkal és egyéb jóval az aratókat Csak fél szemmel nevet a nap Nyírmada felett, a Nyírmadai Gépállomás nem kis bosszúságára. Egyik oldalról süt a déli nap, a másikon igazi, kiadós nyári zápor akasztja meg az ara- tógépek munkáját. Pedig a nyírmadai Ko6suth-ban és a baktai Üttörő-ben már a rozsot is megkóstolták a kévekötő-arató gépekA Nyírmadai Gépállomáson mindig akad egy-két hasznos versengő már. Az első próbaí'utamcrf- ban Vasiszta Lajos úgylátszik idős Király Jánosban találta meg méltó vetélytársát. Ezen a vidéken különben talán már ma felbúgnak a cséplőgépek és két szövetkezetben is megkezdik a próbacséplést. A rohodi Üj Élet és a baktai Üttörő befejezte az őszi árpa aratását. A kévéket egyenesen a cséplőgépbe hordják a határból, hogy minél kevesebb munkával, gyorsan magtárba kerüljön a szem, 17.5 mázsás árpatermés a holdanként! eredmény a Hodá- szi Állami Gazdaság egyik, kombájnnal aratott területén. A rozsból is levágott a kombájn eddig több, mint 30 holdat. Sokat kell itt használni a kézikaszát, mert a rozsot igen összezilálta az időjárás. A kombájn legtöbb helyen nem foroghat, csak egy irányban végezheti a munkát, de így is sokkal olcsóbb, mint a kézierő. szerte a megyében: a' kaszák pengése. Itt verejtéktől fénylő, feszült izmok suhintják a pengét, s a kasza nyomán borul a rend, amott aratógép fürge vitorlái kalimpálnak a levegőben, hogy aztán eltűnjenek a zízzenő kalászok között. Távolabb, mint bő eső után a gomba, fehér ernyő lebeg ég és föld között. Alatta méltóságos bugással halad, halad szakadatlan egy gépóriás és aranyló árpávei teli zsákokat, takaros petren- céket hagy maga után. De jó is lenne szárnyra kelni, elsuhanni minden aratóhoz és sorba, sorba megdicsérni valamennyit. Azt is, aki saját testi erejét adja bele ebbe a magasztos szertartásba, s azt is, alti a gépek felett uralkodva áldoz a holnapért. Mit tehetünk? Néhány helyre röpít el tökéletlen szárnyunk s ott adjuk át mindenki részére a kenyércsata hőseit megillető elismerést. aki maga mögött hagyta a félszáz holdat Ez az ember nem más, mint Nyakacska András, a Nyírlugosi Állami Gazdaság kombájnosa. Két kombájn vágja jtt a kalászost, s már elvégezték az árpa aratásának mintegy 70 százalékát. A gazdaságban annyi a rozs, — 1180 hold —, hogy kitenná egy kisebb falu határát. Ebben a hatalmas rozstengerben aztán, módjukban lesz versenyezni a kombájnosoknak, aratógépeseknek egyaránt. A gazdaság az erkölcsi megbecsülés mellett anyagiakban is támogatja a buzgal, mat, mert négyezer forint célprémiumot oszt majd szét a legjobbak között. A Nagykállói Gépállomás körzetében szintén három-négy napja kezdődött az őszi árpa aratása. Hat kombájn „eszi” zümmögve 3 telt kalászokat. Az aratógépek itt csak ma állnak be a rozstáblákba, mert az e heti esők miatt itt is van lemaradás. Nagy az érdeklődés a gépi aratás iránt, megnőtt a gépek becsülete, Van olyan egyéni gazda is, aki mind a négy hold búzáját aratógépre akarja leszerződni. Nem lehet lábon álló árpát talál ni a gyulaházai határban. S azt mondja a tanácselnök, hogy a rozs is beérett, csak az időjárás késlelteti az aratást. A Szabadság Tsz őszi árpája — becslés szerint — 14 mázsát Tizet holdanként, s más kalászossal is jobban állnak, mint az egyéniek. A tekintélyes nagyságú ófehértói határban is vége felé járnak az aratásnak. S ezután az előjáték után arra készülődnek, hogy a rozsot és a búzát is mielőbb keresztbe rakják. Az ófehértói földművesszövetkezet is büszkélkedik, hogy nem lehet panasza a községnek aratás ideje alatt sem, mert hússal, italfélével, és egyéb közszükségleti cikkekkel ellátják a lakosságot. Van már olyan kombájnos is az idei aratásban, Mint látjuk e néhány példából!, az aratás, a kenyérnek való be-1 takarítása megyeszerte megkezdődött. Az aratás még az elején tart, de már találkozhatunk olyan dolgokkal is, mint a Dombrádi Állami Gazdaságban: Tábori Gyula ifjúsági munkacsapata már a csépléshez készülődik. S ezek a fiatalok versenyben akarnak dolgozni az állami gazdaságok ifi cséplő-csapataival, hogy minél eredményesebben, a legmegfelelőbb minőségben végezzék ezt a fontos munkát. Tudják, a jövő évi kenyerükről van szói, (—u. =r s.) XV. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM Ára 50 fillér 1958. JÚLIUS 5, SZOMBAT
