Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-27 / 176. szám

1958. JÜLTUS 87, VASÁRNAP KFLFTMAGYARORS7ÄG 7 [A szovjet kormány emlékiratot | intézett a török kormányhoz Képzeljük magunkat egy pilla­natra valamelyik háborúra spekuláló amerikai milliárdos vagy politikus helyébe. Milyen kitűnően festett számukra a vi­lágpolitikai helyzet még egy hét­tel ezelőtt! Libanonban Aliig felfegy­verkezett amerikai tengerészgya­logosok szálltak partra; Jordá­niában angol ejtőernyősöket dob­tak le; Egyiptom túlsó oldalán, nyugati szomszédságában: Libiá- ban is angol csapatok törtek rá erre a gyenge, fegyvertelen or­szágra. Világszerte sokan úgy érezték, hogy a kocka el van vetve, nem lehet meggátolni a harmadik világháború kitörését. Alig néhány nap telt el azóta — s ma már mindenki a készülő csúcstalálkozóról beszél, amely arra hivatott, hogy biztosítsa a közép-keleti békét. Bizony, hatal­mas változás ez, ilyen rövid idő alatt, s az a bizonyos amerikai tőkés és politikus most nyilván szorgalmasan szedi a fejfájás el­leni tablettákat, vagy nyomda- festéket nem tűrő szavakkal szid­ja az égi hatalmasokat. Mi tette lehetővé a külpolitikai helyzetnek ezt a hétmérföldes léptekkel bekövetkező, hihetetle­nül gyors megváltozását? Előadásokon, újságcikkekben gyakran hallunk, illetve olva­sunk arról, hogy a béke legfőbb biztosítéka: a Szovjetunió béke­szerető politikája, hogy a Szov­jetunió a béke őre. Nos, ennek az igazságát mutatták be rop­pant szemléletesen a múlt hét eseményei. Ki kezdeményezte abban a pattanásig feszült nem­zetközi helyzetben, hogy a világ vezető államférfijai üljenek le egy asztalhoz és mentsék meg az emberiséget a fenyegető világka­tasztrófától? Talán az Egyesült Államok elnöke, vagy Anglia kormányfője? Szó sincs róla! A Szovjetunió miniszterelnöke, Hruscsov elvtárs volt az, aki drá­mai hangú felhívást intézett a nagyhatalmak vezetőihez és csúcstalálkozóra hívta őket Nem volt meglepő ez a szovjet lépés. Hiszen a tények megcáfol­hatatlan bizonyítékot szolgáltat­nak rá, hogy ahányszor csak a második világháború óta sor került a nagyhatalmak államfér­fijainak találkozójára, kivétel nélkül mindig a Szovjetunió volt a kezdeményező fél. Ismeretes, hogy tavaly november 6-án, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 40. évfordulóján mondott ünnepi beszédében szintén Hrus­csov elvtárs volt az, aki javasol­ta, hogy a megérett nemzetközi problémák tárgyalására tartsa­nak csúcsértekezletet. Az év el­ső negyedében még úgy látszott, hogy az idén nyáron sor kerül a csúcstalálkozóra, de az impe­rialisták halogató, késleltető po­litikájukkal igyekeztek megin­gatni az egyszerű embereknek a csúcsértekezletbe vetett hitét és bizodalmát. Már-már sokan arra gondoltak, hogy ez a halogató Imperialista taktika, legalább is átmenetileg, sikert arat. Ebben a helyzetben robbant ki a közel-keleti válság. Libanon­ban népfelkelés támadt az im- perialistabará. kormány ellen, majd Irakban bátor hazafiak ki­kiáltották a köztársaságot, eltö­rölték a föld színéről a korrupt, feudális, a gyarmatosító nagyha­talmakkal összefonódott rend­szert. Felborult a közép—keleti egyensúly, amelyre pedig Lon­donban és Washingtonban oly gondosan vigyáztak. Nyilvánva­lóvá vált, hogy nincs az az erő, amely a feltörekvő imperialista­ellenes arab nacionalizmusnak útját állhatná. De az imperialis­ták mégis megkísérelték a lehe­tetlent, s fegyveresen próbálták útját állni az újnak, az arab né­pek egyesülési törekvésének. Ez az imperialista agresszió — ahogy mondani szokták — még a vakot is látóvá tette. Az embe­riség túlnyomó többsége mélysé­gesen felháborodott ezen a szinte leplezetlen merényleten. Egysze­rű emberek tíz- meg tízmilliói — és hivatalos tényezők — a szo­cialista országok vezető körein kívül is elítélték az amerikai- angol agressziót. S amikor ismeretessé vált Hruscsov elvtárs békeajánlata a csúcsértekezletre vonatkozólag, a közvélemény hatalmas nyo­mása folytán a vezető imperialis­ta politikusok képtelenek voltak visszautasítani ezt az ajánlatot. Különösen Nyugat-Európában, ott is elsősorban Angliában ha­tott ez a tömeghangulat a kor­mánykörökre, hiszen Angliában az ellenzéki munkáspárt, — nyil­ván már a jövő évben esedékes választásokra gondolva — élesen ellenezte a közép-keleti angol— amerikai intervenciót. Macmil­lan tanácsára azután Eisenhower is többé-kevésbé beadta a dere­kát, s így a két nyugati nagyha­talom azt válaszolta a Szovjet­uniónak, hogy az ENSZ Bizton­sági Tanácsának keretei között tartsanak megbeszélést a közép­keleti helyzetről. A szovjet kor­mány nem sokáig gondolkozott a viszontválaszon. Még huszon­négy óra sem telt bele, amikor már napvilágot látott Hruscsov elvtárs üzenete arról, hogy a Szovjetunió hajlandó a Biztonsá­gi Tanács keretei között, kor­mányfői szinten tanácskozni, s az az álláspontja, hogy ezen a csúcs­megbeszélésen Nehru indiai mi­niszterelnöknek is ott kell len­nie, továbbá, hogy be kell vonni az értekezlet munkájába az ér­dekelt arab országokat is. Ezekután a csúcsértekezlet megtartásának haláridejét meg lehet ugyan különböző imperia­lista mesterkedésekkel hátrál­tatni (az például már valószínű, hogy hétfőn nem ülne össze) — de magát a csúcsértekezletet semmiféle módon nem lehet már megakadályozni. Nagyon tanulságos dolog ta­nulmányozni, hogyan is foglal­koznak most az amerikai la­pok a leendő csúcstalálkozóval. Maga az imperialista sajtó el­árulja, hogy az amerikai vezető Újabb amerikai tengerészgyalogosok kezdték meg a partraszállást Beiruinál Beirut, (Reuter): Mint a Reuter jelenti, Beirutnál pénteken a li­banoni partok előtt veszteglő amerikai csapatszállító hajókról újabb mintegy ezerötszáz főnyi tengerészgyalogos zászlóalj kezdte meg a partraszállást. A zászlóalj egy héttel ezelőtt légi úton érke­zett Észak-Karolinából. A zászló­aljat Beirut térségében helyezik el. Az amerikai légierők egyik szó- vivője, akit megkérdeztek, hogy milyen céllal folytatnak az ame­rikai gépek feldei’ítő repüléseket Libanon felett, kijelentette: „je­lentős légi fényképezést végez­nek ; nagymennyiségű hasznos topográfiai adat birtokába ju­tunk.” Arra a kérdésre, hogy a légierő talált-e bizonyítékot Szíria felől történő beszivárgásra, a szó­vivő így válaszolt: „ez nem lát­szik soknak”. Pénteken megérkezett Beirutba Paul D. Adams vezérőrnagy, a Libanonban állomásozó amerikai szárazföldi erők új parancsnoka. körök még jó képet sem tudnak vágni ehhez az értekezlethez, s körülbelül úgy mennek majd oda erre a találkozóra, mint a fogfájós ember a fogorvoshoz. Nagyon találó a Washington Post hasonlata: „az Egyesült Államoknak most olyan pikni két kell adnia saját hátsó ud­varában, amely “em látja szí­vesen vendégeit.” A New York Times arra figyelmezteti amerikai kormányt, hogy megpróbáltatásnak tekintse ezt a reákény szeri tett csúcsértekez­letet, hanem próbáljon itt al­kalmat keresni arra, hogy a propaganda területén felvegye a versenyt a Szovjetunióval. — Egyes amerikai lapok azt köve-2 telik saját kormányuktól, hogy 2 még a csúcstalálkozó megtartá-S sa előtt terjesszen elő konkrét* javaslatokat a közép-keleti kér-* dés megoldására és így vegye ki* a kezdeményezést a Szovjetuniót kezébők j S most próbáljuk röviden ele-* mezgetni, vajon lesz-e megegye- * zés ezen a csúcsértekezleten. A t kérdésnek azonban az ilyetén? feltevése nem szerencsés, hiszen? önmagában már az is roppant» nagy jelentőségű, hogy a Szov-1 jetuniónak sikerült megállítani! a közép-keleti imperialista ag-5] ressziót és sikerült tárgyalóasz-r tálhoz kényszerítenie az impe-f riaüstákat. 2­Azután: már több nyugati?! hírforrás is felvetette azt a gon-|, dolatot, hogy ez a csúcstalálko-l1 zó ugyan „papíron” csak a kö-| zép-keleti helyzettel foglalko-J zik majd, de a Szovjetunió va-| lószínűleg felhasználja majd azt alkalmat, hogy a többi vitás? nemzetközi kérdésben Is tár-", gyalásokat folytasson. — S ha akár csak egy pontban megegye-V zés történik, ez megkönnyíti ' majd másirányú megegyezések? elérését is. ? Ami a szorosan vett közép-* keleti helyzetet illeti, kár lennel most előre találgatni, hogy* ilyen, vagy olyan alapon lehet-{ séges-e a megegyezés. Az egyik? legfontosabb kérdés nyilván az X lesz majd, hogy a jövőben mi-* lyen feltételek mellett juthat-“ nak hozzá a nyugati hatalmak?; elsősorban a nyugateurópai or-fl ságok a közép-keleti olajhoz. A' : jelenlegi helyzetben mindenkép- « : Pen komoly lehetőség van rá, j hogy a csúcstalálkozó sikerrel? ■ végződik majd. V Persze, éretlen dolog lenne? most már azt várni a csúcs- 1 megbeszéléstől, hogy most majd j ■ beköszönt az örök béke korsza-' ^ ka s megszűnik minden impe-?1 rialista háborús mesterkedés.?1 Hogy csak egy jelenséget em-‘ [ lítsünk: a ma élő nemzedék <, szemtanúja annak, hogyan hűl- 1 lanak részeikre a régi gyarmat-' 1 birodalmak, hogyan vívják ki j sorra egymás után függetlensé- í ] güket a gyarmati népek. Dei szemtanúi vagyunk annak is,* hogy az imperialisták nem „nye-X lik le” szó nélkül ezeket a „bá-| kákát” s mindenféle ármányko-J dással, ha kell fegyveresen is5 iparkodnak a fejlődés útjábaj állni. (Lásd: Indonézia, Viet- • nam Algéria, stb.) Világos,? hogy ez így lesz a jövőben is.!. A csúcsértekezlettől tehát sem-?1 miképpen nem szabad csodát?) várni. Annyi azonban bizonyos,?; hogy a csúcsértekezlet ousztaté-íi nye: a világ békeszerető erőinek 2 j nagy diadala, amely jelentősen 2 hozzájárul a világhelyzet enyhü-2 léséhez, a háborútól tartó embe-*1 riség fellélegzéséhez. *< MOSZKVA, (TASZSZ): A szov­jet kormány ankarai ügyvivője útján emlékiratot adott át a török kormánynak. Az emlékiratban hangsúlyozza: kötelességének te­kinti, hogy figyelmeztesse a török kormányt arra a súlyos felelős­ségre, amellyel a közel- és közép­keleti katonai konfliktusban való részvétel esetleges következmé­nyei járnak Az emlékirat hangoz­tatja: a beérkező hírek arról ta­núskodnak, hogy a török kor­mány már napok óta katonai lé­pésekre készül Irak ellen, s hogy a török csapatok Irakba való be­hatolásának megvalósítására ürügyképpen Husszein király megfelelő felhívását használnák feL Nyilvánvalóan csak az Egyesült Államokkal való teljes megegyezés hiánya, s a Szovjetuniónak, vala­mint más békeszerető államoknak a Libanon és Jordánia ellen meg­kezdett beavatkozás, s az Irak, meg a többi arab állam ellen ké* szülő fellépés miatti határozott tiltakozása, továbbá az agresszo- rokhoz intézett komoly figyelmez­tetése akadályozta meg azt, hogy a török csapatok iraki beha­tolására vonatkozó terveket meg­valósítsák. A helyzet ebben a körzetbe» változatlanul veszélyes. Az Iraki elleni agresszió veszélye nem szűnt meg. Hírek szerint Török­országban folyik a tartalékosé! behívása, Diyarbekirben törő! katonai alakulatokat vonnak ősz. sze, amelyeket Szíria és Irak h; tárai felé irányítanak, bár — mini ismeretes — sem Szíria, sem Irak nem fenyegeti Törökországot. A szovjet kormány szeretné reá mélni, hogy Törökország nem lépi az agresszorok sorába, s nem en-* ged meg semmiféle olyan lépéstj amely a közel- és közép-keleti helyzet kiéleződésére vezethetne^1 Rendeződik a helyzet az Iraki Köztársaságban arról is, hogy a régi rendszer, funkcionáriusait, akik hatalmukat! személyi vagyonszerzésre is fel-1 használták, bíróság elé állítják és1 a bíróság deríti ki vagyonuk ere-1 detét. Leváltották a gazdaságfejlesz­tési hivatal funkcionáriusait, akis) az iraki olaj forrásokból eredő jö-l védelemnek hetven százalékát tar­tották kezükben. Ezzel egyidejűén) megalakult az új gazdaságfejlesz-i tési hivatal, amelynek élén Kasszem miniszterelnök áll. A| kormány közölte azt is, hogy Iraic résztvesz az arab országok novem­berben megtartandó kairói olaj­konferenciáján. Az előző rendszer visszautasított minden nemzetközi együttműködést az olajkiaknázási! koncessziók politikájának egybe­hangolására. figyelmezteti Adenauer kancellárt, j ne bonyolódjék a közép-keleti ügyekbe. Az ellenzék élesen bírálta a kormánynak azt a lépését, amellyel egy héttel a partraszállás; után támogatta az amerikai és a brit akciót. A szocialisták és a sza-l bad demokraták szerint szükség­telen elkötelezés volt ez, s csor­bítja majd azt a jóakaratot, ame-, lyet az arab nemzetek Nyugat-j Németország, mint nem gyarmati! hatalom iránt tanúsítanak. Amerikai tisztviselők szerint; Dulles és Adenauer megbeszélésé-’ hez nem készítettek elő napiren­det, így tehát bármilyen kérdést fel lehet vetni. Valószínűleg átte­kintik majd az egész világhelyze­tet, anélkül, hogy bármilyen ha­tározatot hoznának. Természete­sen a Közép-Kelet és a csúcsérte­kezlet szerepel első helyen a tár-: gyalásokon. Az Interparlamentáris Unió értekezlete fhalérozatáiian sürgeti a csúcsértekezlet mielőbbi megtartását RIO DE JANEIRO. (MTI): Nyu­gati hírügynökségek jelentése sze­rint az Interparlamentáris Unió 47. konferenciájának teljes ülése egyhangúan elfogadta azt a hatá­rozati javaslatot, amely a csúcs- értekezlet lehető legrövidebb [időn belüli megtartását ajánlja. A norvég delegátus örömmel üdvözölte, hogy a közeljövőben összeül a csúcsértekezlet, s hang­súlyozta, hogy az ENSZ keretében minden évben meg kellene ren­dezni ilyen konferenciát. Roda olasz delegátus bíráló szavakkal emlékezett meg arról, hogy „bizo­nyos nyugati akciók a legerősza­kosabb arab kormányokat támo-í gatják.” „Minél inkább e vonalat' követik a nyugati hatalmak, annál nagyobb lendületet adnak az arab1 egyesülés folyamatának” — mon-! dotta. MEMZETKÖZI SZEMLE Mit várhatunk a csúcstalálkozótól? í Bagdad. (MTI): A Tanjug jelen­tései szerint az Iraki Köztársaság­iban újból működnek mindazok a I táviró és távbeszélő vonalak, ame­lyeket a forradalom idején bizton­sági intézkedések miatt kiiktattak la forgalomból. A bagdadi repülő­téren ismét leszállnak a Bagdad— • Damaszkusz—Kairó útvonalon [közlekedő gépek. A kormány ren- ;deletet adott ki, amelynek értel­emében mindazok az egyetemi I hallgatók, akik a régi rendszer Jalatt politikai magatartásuk miatt ; külföldre kényszerültek, most • visszatérhetnek az országba. A ! pénzügyminisztérium mellett új hi­vatal kezdi meg működését, amely a királyi család vagyonának keze- , lését végzi. Ez a hivatal leltárt ké- 'szít a királyi család vagyonáról és végrehajtja annak felosztását. I A kormány határozatot hozott [A Közép-Kelet és a csúcsértekezlet Dulles bonni tárgyalásának középpontjában Bonn. (MTI): Mint a Reuter je­lenti, Dulles amerikai külügymi­niszter szombaton délben megér- cezétt Bonnba, hogy tárgyalásokat folytasson Adenauer kancellárral Megfigyelők rámutatnak arra, logy a közép-keleti események kö­vetkeztében némileg feszültté vál­tak' a két ország kapcsolatai, bái i feszültség már oldódóban van. Dulles látogatását Bonnban an- íak bizonyítékaként üdvözlik — jelenti az AP bonni tudósítója —, nogy Amerika hajlandó meghall­gatni a német nézeteket a közép­teleti válságról. Egyes politiku­sok és a sajtó riágy része szerint izonban ez a hajlandóság némileg negkésett. Helyesebb lett volna — nondják az amerikai politika bí- -álói —, ha még az amerikai ten- ’erészgyalogosok és brit ejtőer- lyősök Libanonba és Jordániába dildése előtt tanácskoztak volna. Az ellenzéki pártok és több lap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom