Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-25 / 174. szám
2 KELETMAGV ARORSZAG 1958. JŰLIUS 25, PÉNTEK Szervezeti élet a gulácsi Új Élet I sz-ben Nyitott ászt al fiókok Termelőszövetkezeteink jelentős része az elmúlt gazdasági évben megszilárdította a termelési alapot s az idén már a lehetőségekhez mérten rendezettebb körülmények között kezdték meg a gazdálkodást. A szövetkezetek idei gazdálkodása a rossz időjárás közepette is megmutatta, hogy fölényben van az apró egyéni parcellákkal szemben, amelyeken az agrotechnikai lehetőségeknek nincs kibontakozási terük. Vannak szövetkezetek — s ezek elsősorban az egészen újonnan alakultak közül valók —, amelyekben még nem honosodott meg a szervezeti és gazdasági rend. Vannak ilyenek s mégis meglepő, hogy például az egyik legnagyobb szatmári szövetkezet, a gulácsi Űj Élet ezek közé tartozik. Vizsgálódás közben először mindig azok a dolgok kerülnek elő, amelyeket hamar észre lehet venni. Ha a bajokra terelődik a szó, elsősorban azt lehet megtudni, hogy a szövetkezetben elhanyagolták a növényápolást A kukorica, cukorrépa, de még a napraforgó sem nyeri meg az érdeklődők tetszését, mert igen elhanyagolt állapotban vannak. Hivatkoznak az esős időjárásra, amely miatt nem lehetett kapálni. Ez azonban nem nyomós érv, mert a környező községekben, mint például Csarodán, Jándon is az az időjárás volt, s ott mégsem vetődik így fel a kérdés. — Ha tíz embernek el kell mennie kaszálni, abból csak hat dolgozik s a többi nincs sehol — mondja a szövetkezet elnöke. De arra a kérdésre, hogy miért csak hat ember dolgozik a tízből, már nem tudnak választ adni. És itt van a szövetkezet szervezeti életében az egyik lényeges törés. Az elnök nem tudja magának megmagyarázni, miért nem dolgoznak «gyes tagok. Ez nem igazol mást, mint azt, hogy a vezetést az elnök (kiereszti a kezéből, s a könnyebb (fajsúlyú emberek tetszésük szerint csinálják a maguk dolgát. Megszokott gyakorlattá vált például az, hogy a tagok egy része kilép a szövetkezetből, s a szezonmunkák idejére állami gazdaságba szegődik. Utána a tagság visszafogadja őket. A párttitkár, Cserepes Béla, nem látja annyira veszélyeseknek a hiányosságokat. Arra hivatkozik, hogy ezer hold az Űj Élet gazdasága, 92 tag van hozzá és nehéz irányítani, igaz az, hogy a pontosan 980 holdas szövetkezet nem kicsi, s nem is összehasonlításképp említem, de a tiszadobi Táncsics Tsz 2382 hold... A gulácsi Űj Élet Termelőszövetkezet a Táncsicsosai szemben egyetemet végzett elnökkel rendelkezik, aki a szakmában teljesen otthonos s a szervezés terén is annak kell lennie. Nehéz tehát megérteni, hogy tíz kaszás közül csak hat áll ki munkába. • vágta a tsz., azonban egészen megfeledkezett annak a pénzzé tételéről s ehelyett potom áron felszámolva és nevetséges súlymennyiséget véve alapul, kiosztották a tagok között a 15 hold erdő hasznát, t (Egy tíz mázsás csomó elment 2—t 3 mázsában és mázsánként né-t hány forintos árban.) Most a ta-$ gok udvarán fekszik a hiteltör-♦ lesztés anyaga, s ők a rönkökön* ülve panaszkodnak, hogy nem tudnak majd miből osztani... És vannak olyan tagok, akik bizonytalankodnak. Az elnök példáját említve a tíz kaszás közül négy van ;lyen, de ez pontosan elegendő, hogy a sokszor bizonytalan vezetéssel párosulva befolyásolja azokat is, akik különben szinte kifogás nélküli szövetkezeti tagok. S méltán bosszankodnak, ha látják: nem mindenki érái egyformán magáénak a közöst Egy azonban biztos, s ez az, amit a párttitkár mondott: megoldhatók azok a dolgok, amelyek a szövetkezetben jelenleg gátolják a megelégedettséget kiváltó jövedelmező gazdálkodást. Hogy ez kiken múlik, az nyilvánvaló. Nem mondhatjuk azt, hogy ha az elnök a lehetőségekhez mérten keményen, az alapszabály szellemében foglalkozik a szövetkezet életével, akkor minden megoldódott. A tagok jóakarata, szorgalma nélkül egyetlen elnök sem képes eleget tenni a rábízott feladatoknak. A jó vezetés hiánya pedig akaratlanul is a közös szétzüllesztéséhez vezet.' Gazdasági, természeti adottságaik; nem rosszabbak a környező sző-; vetkezetekétől, így valóban a‘ megértésen, a közös összefogáson, az előrelátó vezetésen múlik, hogy a gulácsi Űj Élet Termelőszövetkezet a legbiztosabb megélhetési forrásukká váljon a szövetkezeti tagoknak és vonzóbbá a kívülál-, lók részére. < SAMU ANDRÁSJ Egy percig sem fér ahhoz két-ben. iség, hogy egy állami gazdaságban fa vezető szakembernek könnyebb t . feladata, mert utasításokat hajat végre, míg a szövetkezetben az kmberek nevelése, a munka szer- ivezése egészen más alapon törté- inik. Azonban ez a szervezés a sajátságos adottságok között mindenütt lehetséges. Arra kell töreked- inie az Űj Élet vezetőségének is, (hogy megtalálja ennek eszközeit. 'E téren van a legtöbb hiányosság. Az évek teltével a volt Kossuth ís Petőfi Tsz. másfélmillió forint hitelt vett igénybe. A hitel nőtt, a törlesztés nem haladt. Most az elnök a tagsággal együtt azon siránkozik, hogy lenne itt mit osztani, de elviszi az esedékes törlesztés, ami az idén 100 ezer forintot tesz ki. Mint mondják, a hitel jelentős része az állatállományban és egyéb létesítményben fekszik, például a 35 hold fiatal gyümölcsöshogy Nézzük meg közelebbről, van-e okuk a siránkozásra? Egyáltalán nem rejtik véka alá, hogy akkor lenne jó. ha az állam elengedné az adósságukat. Emc- gött, akárhogy nézzük, a kényelemszeretet húzódik meg s egyesek részéről a ..sültgalamb-várás". A szövetkezetnek jó, és jövedelmező az állattenyésztése. A 20 tehéntől havonta 7—8 ezer forint értékű tejet adnak el, a sertésfarmra is büszkék, s a juhászat gyapjúhozama is elérte a 80 ezret. Ha más nem, a tehéntej biztosítaná az esedékes törlesztést. Menjünk tovább! A járási tanács, mivel több, mint 120 hold ártéri erdőterülettel rendelkezik a szövetkezet, engedélyt adott 15 hold kitermelésére, amiből — becslés alapján — 200 ezer forint bevétele lett volna a tsz-nek, s ebből lehetett volna törleszteni. Az értékes erdőt ki is A gondatlanság, a nemtörődömség sok baji okozott mar ai embereknek. Egy zarban hagyott kulcs, egy nyitva felejtett szekrény, vagy penzes-kassza fegyelmit, penzountetest, esetleg súlyosabb eljárást vont maga után. Akiket viszont kellemetlenül érintett a hanyagság következménye, azok elővigyázatosak. Megtanulták, hogy rend a lelke mindennek, ahogy a közmondás tartja. Azokat a hivatali dolgozókat nem érheti baj, akik munkaidő után az asztaiiiókokat, szekrényeket gondosan bezárva, az aktákat, fontos iratokat helyükre rakva hagyják el munkahelyüket. A gondos, rendszeretű ember nyugodtan alszik, mert tudja, hogy mindent rendben hagyott az irodában. Vajon hogyan alusznak az olyanok, akik sietségükben, vagy gondatlanságuk miatt nyitva hagyják az asztalfiókjaikat, melyekben pecsét, fontos iratok, nyugták bevernek? Valószínű rosszakat álmodtak a napokban Szilágyi Ferenc, Pc- termann Gézáné és Juszku Béla elvtársak, a nyírbátori községi tanács dolgozói. Nem tudom. gondoltak-e arra, hogyan hagy-* ták el munkahelyüket? Ha igen, akkor azt hiszem eleg nyugtalanul aludhattak, mert mindhárom dolgozó asztalának a fiók-« ját Takács István vb. elnökkel és Drabik Mihály elnökhelyettessel nyitva találtuk a hivatalos idő eltelte után. A csoportvezető, Szilágyi Ferenc biztosan viaskodott almában a tolvajjal, aki el akarta emelni fiókjából a pénzügyi csoport bélyegzőit, és az aktákat. Juszku Béla előadó talán álmában is azt a bizonyos bűvös 025400-as számot hajtogatta, amelyet annyiszor elolvasott r apjában a sokezer forint értéket tartalmazó nyugtatömbön. Petermann elvtársnő lelki sze mei előtt is biztosan felsorakoztak azok az iratok, amelyek nyitva felejtett fiókjában hó- vertek. Igaz, az ördög most elkerült» őket. De vajon nem látogatja-» majd meg egy óvatlan pillanatban? Azt hiszem igen, mert am soha nem alszik. Kihasználja a< gondatlanságot, az ébertelensé- get és bajt zúdít a hanyagok nyakára. Jó lesz hát a közmondás szerint cselekedni, (F. K.) ► A KISZ-SZERVEZETEK ic ^munkájának egyik fontos feltéte- f le a jó vezetés. Ennek példáját 'láthatjuk Beregsurányban. Ami- t óta Herka Józsefet választották meg titkárnak, itt is fellendült a ; K ISZ-élet. Herka elvtárs lelkiismeretes, katonaviselt ember, szereti az ifjúságot és őt is viszontszeretik. Első gondja volt a falu fiataljainak beszervezése a kulturális és sportmunkába. Stefán Elvirával és Jócsák Katalinnal a 80 tagú KlSZ-szervezet- ber. 3 tánccsoportot hoztak létre és szép sikert értek el a megyei kulturális seregszemlén (itt főleg Ábrán Etelka és Bihari Irén), a Pedagógusnapon és a Szövetkezeti Napon. A sport is fontcs tényező lett a vasár- és ünnepnapok szórakoztató programjában. Van már a faluban futballcsapat, röplabdacsapat és más sportág is. A múlt ^hetekben megrendezett szpártá- ♦ kiádon például 160 versenyző vett ♦részt. A JÓ IFJCSÄGI élet kialakít tésban nagy szerepe van a határőrségnek is., Dankó és Gregor elvtársak igen szoros együttműködést építettek ki a KlSZ-szer- vezettel és a közös megmozdulásokkal nagy tekintélyt vívtak ki mind a határőrség, mind a falu fiataljai részére. Rendbehozták a kultúrház környékét, elkészítették a sportpályát, megjavították a község útjait. Legutóbb segítőbrigádot szerveztek, amely a Dózsa TSZ-nek segített az aratásban. A 15 fiatal közt jó hangulatot keltett Kovács Endre nagy kalapjával, Szpodnyi János jó „bemondásaival”. A lányok és a fiúk jó hangulatban és gyorsan dolgoztak. Kár, hogy a tsz-fiata- lok közül csak Németh Lajos vett részt a vasárnapi műszakban. Jól esett, hogy Kocsis János tsz-el- nök és Mándl elvtárs fogadtak bennünket a tsz. tábláján. Angalct Sándor a KISZ JD pai. munkatársa „Önző" íiaq.i^afidk A napokban szakszervezeti gyűlést tartottak a mozgalom veteránjai. A fontos tanácskozáson több mint hatvan nyugdíjas szakszervezeti tag vett részt. — Az idős szervezett dolgozóknak Mácbel Sándor elvtárs tartott beszámolót a szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről és a mai nemzetközi helyzet problémáiról. Á beszámolót vita követte, melynek során több veterán javasolta, hogy a régi kapcsolatok felelevenítése, a barátkozás, valamint a fiatalok nevelése szempontjából többéi találkozzanak ■ egymással. Ügy döntöttek, hagy» e cél érdekében megrendezik szombaton, július 26-án délután a szervezett dolgozók találkozóját a Hármasdombon. Szalonnát sütnek, mint régen, családjaikkal együtt jelennek meg a veteránok a régi találkozó helyén. Meghívták e kellemes délutánra a KISZ-szervezetek fiataljait ir. A veteránok ez alkalommal réti munkásmozgalmi harcukról, élményeikről számolnak he a fia- * talekvak. f Az imént még zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. Most meg már olyan a nyírlugosi ég, mint egy hatalmas, kék lepedő. Még csak egy felhőcskét sem lehet rajta látni. Elkúsztak mesz- szire. Igaz, a kalásztengert jól megmosdatta az „áldás”, vizes lett a föld. Így, ha kevés időre is, „szegre” kerültek a kaszák. A Picii testvéreket is bekergette az idő a határból. Talán még szerencse is, mert a borúra derű jövet, megérkezett vele a kisbíró is. — Üzenetet hoztam, Gyuri bátya. Megérkezett a kő az óvodához, ki kellene rakni. Arra kéri a tanácselnök, meg a párttitkár, hogy jöjjön a fogattal segíteni. — Kiket hívsz még? — így az öreg. — Miska bácsinak is szólok, meg Belon Gyurkának is. Lesznek vagy heten. —No jó, megyek — válaszolta a hetven felé közeledő őszfejű nagyvapa. Aztán fogta az ökröket és indult az állomás irányába. A tanácsháza előtt felült a szekérre Gyuri bácsi mellé Greskó József, a szabadságát töltő vb. elnök, meg Zsadányi István párttitlrnr ** — Jó, hogy jött ez a kis eső — így a titkár. — Már miért? — kérdezte rá a féhérbajszú paraszt. — Legalább behordhatjuk a követ, mert különben fekbér alá esne. Gyuri bácsi a titkárra néz: — Azt hiszed, másként nem jöttem volna?... Fontos ez nekünk is, Pista öcsém. Bandukol a két ökör. S alig érkeznek meg az állomásra, a hatvanhét esztendős, ráncosarcú, inaskezű Picii Gyuri bácsi feltűri karján az ing ujját és meghazudtolva korát, egy-kettőre a vagon tetején terem. — No, munkára — szól mosolyogva bajsza alól a titkár felé. Megemel egy negyvenkilós kőtömböt és a földre dobja. Aztán a másikat, harmadikat... Nekigyűrkőzik Zsadányi is. Hányják a köveket. Szekér fordul a vagon mellé. — Hóóó! — Megjöttél testvér? — szól le Picii Mihálynak Gyuri bácsi. — Meg — válaszolja az. — No, akkor állj a sorba „öcsém” — mosolyogja el a szó végét Gyuri bácsi, mivel hogy egyidősök unokatestvérével. A Gyuri bácsira meghazudto- lásig hasonlító Mihály bácsi ugyanazt teszi, amit az imént testvére. Biz" a munkában sem alávalóbb. Hányják a köveket a nagyapák. Serénykednek. Feszülnek az öreg izmok, az inas karok. Kidagadnak a homlokokon az erek. De a gond reöői mintha kisimultak volna, és az unokák derűs mosolya csókolna fényt rájuk. A régi kepéi, cselédgondok helyét, látszik, más foglalta el ott a koponyák- , ban. A szekerek kövekkel, az öreg szívek örömmel telnek meg. Gyuri bácsi indít elsőnek. Aztán testvére, Picii Miska hajt. Utánuk a vígkedélyű Túri Jani. Fordulnak egyet, kettőt, ameny- nyit kell. Bírják a nagyapák erővel, szusszal, szívvel, lelkesedéssel. Ej, hát hogyis ne bírnák? Hisz az unokákról van szó! Azokért pedig áldozni kell. Igen, áldozni. Mostmár nemcsak értik a szó varázsát, hanem élik is. Ez pedig nagy boldogság a nagyapáknak, a Picii Miska bácsiknak. Nem is hagytak tán egy szekérre valót sem a későn érkezőknek, a fiatalabbaknak. Flát ilyenek, ..önzők” ezek a nagyapák, mikor az unokákról van szó, FARKAS KÁLMÁN. Talpraállt a beregsurányi KISZ Nincs erőskezű vezetés Veteránok találkoznak szombaton a Hármasdoinbon