Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-23 / 172. szám
'VfTtf ‘fmlfttrjul rgynirrpsm f XV. ÉVFOLYAM, 112. SZÄM Ara 50 fillér 1958. JÚLIUS 23, SZERDA C~f e l ern e lie szanál Szabó les-cS zafniái' népe i,A Nyíregyházi Textilruházati Ktsz 134 dolgozója értesült a Közép- és Közel-Keleten kialakult helyzetről. Újabb háborús tűzfészek fényei villannak, s veszélyeztetik a világbékét. Mi itt valamennyien mélységesen elítéljük az Egyesült Államoknak és Angliának Libanon és Jordánia elleni agressziós cselekedetét. Követeljük, hogy az említett két állam szüntesse be a tűzfészek szítását és a világ szabad dolgozóinak elnyomására irányuló cselekedetét! Élnek még emlékeink, a tizenhárom év előtti világégés és az 1956-os ellenforradalom borzalmas napjai. Nem akarunk, de nem is engedünk többé háborút. Ezért tiltakozunk! A Textilruházati Ktsz békeszeretö dolgozói.' ' Mátészalka tiltakozik VEGYESIPARI VÁLLALAT: ■„Elítéljük az imperialisták közel- keleti agresszióját. Nagygyűlésünkről írjuk a sorokat, ahol minden dolgozó megjelent: Azonnal vonuljanak ki az angol és amerikai csapatok a Közel-Keletről. Békét csak így lehet biztosítani és mi azt akarjuk, hogy a gyarmati népek mielőbb élvezhessék szabadságukat.” FÖLDMŰVESSZÖVETKEZET: »,Mélységes felháborodásunkat fejezzük ki az amerikai csapatok libanoni partraszállása miatt. Ugyancsak elítéljük az angol beavatkozást is. Volt már módunkban megismerni: mit jelent az Imperialisták ilyen irányú cselekedete. Legjobban a közelmúltban a hazánkban lezajlott ellen- forradalom húzta le a leplet az imperialistákról. Éppen ezért követeljük, hogy tiltakozó szavunkat hallja meg az ENSZ és mielőbb cselekedjék. Kormányunk legutóbbi nyilatkozatát mindnyájan magunkévá tettük és vele együtt sorakozunk fel a békesze- •; rető, józan emberek soraiba.” PALYAFENNTARTAS: „Támogatjuk kormányunk legutóbbi nyilatkozatát és követeljük: mielőbb vonják ki a függetlenségi harcot megakadályozó imperialista csapatokat a Közép-Keletről.” SÜTŐIPARI VÁLLALAT: „Az" amerikai és angol imperialisták a Közép-Keleten durván megsértették az Egyesült Nemzetek Szerve- ;! zetének alapokmányát. Mindezt '• > azért tették, hogy kizsákmányoló-; > sukat biztosítsák az arab népek felett. Elítéljük ezt a cselekedetet és a békét óhajtó embermilliók tiltakozásához felzárkózva követeljük: vonják ki a csapatokat Libanonból és Jordániából!” „/Vem akarunk újabb világégést“ ,,Baktalórántházáról talán hazánkon kívül nem is hallottak még az emberek. Itt élünk mi néhány ezren, dolgozó emberek. Élünk és őrölünk boldog, szabad sorsunknak. És éppen ezért tartjuk kötelességünknek tiltakozni az ellen, hogy néhány őrült elhatározása megzavarja a mi békés, alkotó életünket. Mi a község, különösen a földművesszövetkezet dolgozói nevében eme- lünk szót ezúttal. Vonják ki haladéktalanul a csapatokat a Közel-Keletről. Az amerikai és angol tőkések újra lángba akarják borítani a világot. Józan ésszel fel lehet mérni: mit jelentene egy újabb háború az emberiségnek. Nem akarunk újabb világégést, ezért követeljük a kivonulást!,, „Ragyog jon a szabadság fénye !“ „Egy emberként tiltakozunk:.; Kisvárdáról, a Vulkán Vasöntödéből küldjük sorainkat: Tiltakozunk az ellen, hogy a függetlenségükért küzdő arab népek belügyeibe imperialista kalandorok bearvavatkozzanak. Céljuk a napnál világosabb: fékezni akarják a történelem kerekét, amely napjainkban már a gyarmati népek felszabadulását hozta magával. Agresszióval nem lehet elfojtani a népek elhatározását. Éppen ezért, a világbéke érdekében követeljük: minden angol és amerikai katona azonnal hagyja el a Közép-Keletet” Szerte a megyében Kevés a hely, sok az üzenet. Pedig nagyon idekívánkozna még az aranyosapátiak tiltakozása is. Tizenhat kisgyülésen ítélték el az imperialisták beavatkozását. Tar- pán ugyancsak kisgyülések keretében emeltek szót az emberi jogok porbatíprása ellen. Vásáros- namény és Nagyvarsány volt még a nagyobb állomás: itt több helyen azonos időpontban tartottak tiltakozó gyűléseket s küldtek táviratot az Országos Béketanácshoz. Vencsellőn megkezdték a cséplést Az exortburgonya szállítása lekötötte Vencsellő község dolgozó parasztjainak id.ejét, mégis határidő előtt végeztek az aratási munkákkal, a legkisebb szemvesz- tescg mellett. A jó időjárást kihasználva végezték a behordást. A cséplőgépek jó állapotban, kijavítva várták 21-ét, amikor a gépállomásról feldíszítve elindultak, a jókedvű munkásokkal, hogy 1958. évi kenyerünket a legrövidebb időn belül raktárakba szállítsák. A cséplőmunkások versenyre hívták egymást a legkisebb szemveszteségért, a jó csép- lési eredményekért. fl Magyar Népköztársaság kormányának jegyzéke a jugoszláv kormányhoz A Magyar Népköztársaság kormánya az alábbi jegyzéket juttatta el a jugoszláv kormányhoz: „A Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövetsége tiszteletét fejezi ki a Jugoszláv Szövetségi Népközársaság külügyi államtitkárságának és a kormány megbízásából az alábbiakat van szerencséje tudomására adni: A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság budapesti nagykövetsége folyó évi június 23-án 351/58. számmal jelzett jegyzéket adott át a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériumának. E jegyzékben a jugoszláv kormány „mély elkeseredését“ fejezi ki Nagy Imrének és társainak elítélése miatt. Véleménye szerint az Igazságügy minisztérium közleményének azok az állításai, amelyek Nagy Imrének és társainak a jugoszláv nagykövetség épületében való tartózkodása alatt tevékenységére vonatkoznak, valótlanok. A jugoszláv kormánynak a jegyzékben kifejezett véleménye szerint az Igazságttgyminisztérium közleménye támadást jelent a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság ellen, azzal a céllal, „hogy kiélezze és igazolja” a már folyamatban lévő szervezett jugo- szláv-ellenes akciót”. A jugoszláv kormány továbbá azzal gyanúsítja a Magyar Népköztársaság kormányát, mintha megsértett volna valamiféle megállapodást. A jugoszláv kormány magatartására vonatkozóan viszont a jegyzék azt állítja, hogy „Jugoszlávia sohasem avatkozott be Magyarország belügyeibe, s azt ma sem teszi”, sőt „Jugoszlávia jelentős önzetlen erőfeszítéseket tett a magyarországi viszonyok stabilizálása érdekében”. Mindezekkel kapcsolatban a Magyar Nép- köztársaság kormánya felhatalmazta belgrádi nagykövetségét a következők közlésére: A Nagy Imre és társai elleni bűnperben a Legfelsőbb Bíróság a Magyar Népköztársaság törvényeibe ütköző bűncselekmények miatt magyar állampolgárok ellen indított eljárást. A vádlottakat hazaárulás és fegyveres zendülés szervezése bűntetteiben marasztalta el, s az igazságszolgáltatás szabályainak körültekintő érvényesítésével szabta ki igazságos büntetésüket. Ez az ügy tehát a Magyar Népköztársaság kizárólagos belügye, amelybe semmiféle idegen hatalom, így a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya sem szólhat bele. A Magyar Népköztársaság kormánya ezért minden erre irányuló kísérletet, mint illetéktelen beavatkozást, teljes eréllyei visszautasít. Egyébként illetékes jugoszláv tényezők ismételten elismerték, hogy a Nagy Imre-ügy kizárólag a Magyar Népköztársaság belügye. A Magyar Népköztársaság kormánya - mély felháborodással utasítja vissza a jugoszláv jegyzéknek azt az átlátszó kísérletét is, amellyel Nagy Imre és társai elítélését a Rajk-perrel igyekszik összefüggésbe hozni. Nem más ez, mint igazságügyi szerveink durva rágalmazása, s azt a célt szolgálja, hogy Nagy Imre és társai bűneit a tragikus Rajk-üggyel takargassa. A jugoszláv kormány eljárása annál felháborítóbb, mert köztudomású, hogy Nagy Imre és bűntársai esetében a legszélesebb közvélemény előtt milliók és milliók által ismert tények képezték annak a vizsgálatnak a kiindulópontját, amely feltárta, s a bűnügyi eljárás során bebizonyította e csoport szándékos összeesküvő tevékenységét. Bár a jugoszláv jegyzék illetéktelen beavatkozás Magyarország belügyeibe, mégis szükséges, hogy a jegyzéknek hamis látszatot keltő, a valóságnak meg nem felelő állításaival szemben az alábbi megjegyzéseket tegyük: 1. A jugoszláv kormány sérelmezi az Igazságügyminisztérium közleményének a jugoszláv nagykövetségre is vonatkozó azt a megállapítását, hogy „a Nagy Imre-félc összeesküvők egyes csoportjai ott kerestek menedéket, ahonnan korábban is támogatást élveztek”. A tények viszont a következők: a) Georgievic Milán,a budapesti jugoszláv nagy- követség volt első titkára, aki 1955 tavaszától hivatalos kapcsolatban volt Vásárhelyi Miklóssal és Gi- mes Miklóssal, ugyanez év őszén nevezetteket arra kérte, hogy kapcsolatukat titkos, konspirativ jellegű kapcsolattá alakítsák át. Később Vásárhelyi Miklós közvetítésével ugyanilyen konspirativ jellegű kapcsolatot létesített Jánosi Ferenccel is, s velük magánlakásokon, vagy más konspirativ körülmények között titkos találkozókat rendezett. E találkozók során Gimes Miklós és Jánosi Ferenc Nagy Imre írásai közül Georgievic Milánnak átadta a következőket: „Erkölcs és etika,, „Néhány időszerű kérdés” és „A nemzetközi kapcsolatok öt alapelve” című írásokat. Amint az ;v Magyar Népköztársaság Igazságügyminisztériumának közleményéből ismeretes, ezek az írások, amelyeket a magyar kormányzati szervek előtt titokban tartottak, részletesen kifejtették Nagy Imre és csoportjának politikai célkitűzését: az államrend erőszakos megdöntését, a népi demokráciával szembenálló erőkkel való szövetségét, a varsó szerződés felbontását és Magyarországnak az imperialisták kezére való játszását. b) 1956. október 23 és november 4 között Losonczy Géza Nagy Imre megbízásából ötször kereste fel a budapesti jugoszláv nagykövetséget és ott Soldatic Dalibor, akkori követtel és Dlkic Oszmánnál, a jugoszláv nagykövetség akkori tanácsosával tanácsozott. E tárgyalások alkalmával Soldatic követ azzal, hogy államtitkot képező információkat kért és kapott, s az információk alapján I^osonczyval a további teendőket megtárgyalta, nyíltan beavatkozott a magyar bel- ügyekbe. 2. A jugoszláv kormány kétségbevonja as, igazságügyminisztérium közleményének azt sj megállítását, hogy „Nagy Imre, Losonczy Géza és mások a budapesti jugoszláv nagykövetség épületéből küldtek utasításokat a fegyveres ellenállás további folytatására, az életet bénító sztrájkok szervezésére, a földalatti aknamunka újjá1' szervezésére”, továbbá hogy a jugoszláv nagykövetség épületéből Gimes Miklós és más bűntársaik útján kapcsolatot létesítettek a központi budapesti munkástanáccsal, a Szabad Európa rádióval és még új illegális lapot is jelentettek meg „Október huszonharmadika” címmel, A tények viszont a következők: a) A budapesti jugoszláv nagykövetségen tartózkodó magyar személyek 1956 november 5-én Nagy Imre vezetésével „intézőbizottságot” hoztak létre, amely sorozatos tárgyalásokat folytatott Soldatic követtel és más, e célból Belg- rádból Budapestre utazott magasrangú hivatalos személyekkel. E bizottság a jugoszláv nagykő-' vétség tagjainak közvetítésével utasításokat juttatott ki a nagykövetségről az összeesküvő csoport városban maradt tagjaihoz az ellenforradalmi kísérletek további folytatására. így például 1956 november 10-én Tánczoa Gábor Nagy Imre megbízásából a nagykövetség egyik beosztottja utján iratot csempészett Iá Nagy Balázshoz, Gimes Miklóshoz és Ádám Györgyhöz. Az ebben lefektetett elvek és utasítások alapján kezdték meg az illegális „Magyar, Demokratikus Függetlenségi Mozgalom” szerve-' zését, amelynek az államrend megdöntése volt a célja. Ugyanezzel a kicsempészett irattal kezdeményezte a Nagy Imréék által létrehozott „intézőbizottság” az „Október huszonharmadika” című illegális lap megjelenését is, mely Gimes Miklós szerkesztésében sztrájkra és további álé lamellenes szervezkedésre szólított fel. b) Losonczy Géza november 5-én a nagykövetség telefonján felhívta Pártay Tivadart, » volt Független Kisgazdapárt jobbszárny ának egyik vezetőjét, akinek azt az utasítást adta, hogy más jobboldali politikusokkal együtt szökjenek külföldre, ahol majd találkoznak Nagy Imre összeesküvő csoportjával és együttesen lépjenek fel a forradalmi munkás-paraszt kormány ellen, c) A nagykövetségről Fazekas György Nagy; Imre utasítására november 8-án Julius Djuca, a belgrádi „Politika” című lap budapesti tudósítója és Gavre Altmann, a belgrádi „Borba” című lap budapesti tudósítója útján, a nagykövetség segít-, ségével, üzenetet juttatott el a Szabad Európa rádióhoz, amely azt azonnal közölte. d) Az ellenforradalmi munkástanácsokkal, a nagykövetség támogatása mellett, elsősorban Julius Djuca és Gavro Altmann jugoszláv állampolgár újságírók útján érintkeztek Nagy Imréék, e) Nagy Imre és társai a jugoszláv nagykövetség útján információkat szereztek a törvényes állami szerveknek az ellenforradalom leverésére (Folytatás ez 5. oldalon^ VITA A NŐK EGYENJOGÚSÁGÁRÓL — NYAKACSKA KOMBÁJNJA — „FÖLDMÜVESSZÖ- VETKEZET’VMELLÉKLET — NEMZETKÖZI HlREK
