Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-22 / 171. szám
2 kelftmagyarorszag 1958. JtLIUS 22. KEDD Tovább egy lépéssel A falusi politikai munka további javításáról szóló pártokmány elemzi az ellenforradalom óta elért sikereinket, feltárja a hiányosságokat és világosan, érthetően megmutatja a feladatokat. Azt, hogy eredményeinkre támaszkodva meggyőző munkával előre kell lépnünk a szocializmus építésének útján a mezőgazdaságban is. Pártszervezeteinket, a kommunistákat szólítja ismét csatasorba á Központi Bizottság. Hozzájuk szól: a tömegek között végzett munka javításával, példamutatással, szívós, egy percre sem szűnő igaz, meggyőző érveléssel, harcossággal hirdessék a párt igazát, formálják a falvak dolgozóinak életét. A dombrádi kommunisták a határozat szellemében tűzték napirendre a legutóbbi taggyűlésen munkájukat. Megemlítette a beszámoló az eredményeket, feltárta a hiányosságokat, körültekintően meghatározták a feladatokat. A taggyűlés határozatáról A vezetőség a gyakorlatban győződött meg arról: üléseik, rendezvényeik úgy lesznek eredményesek, ha a feladatokat papíron rögzítik, az egyes tennivalók végrehajtásáért személyesen tesznek felelőssé kommunistákat, ha következetesen megvalósítják a hozott határozatokat. Most is ezt tették. Született néhány általános jellegű határozati javaslat is, mint a falusi osztályharc, az nsztályellenség aknamunkájának leleplezése, feltárása és a dolgozókkal való megismertetése. Ez a pont sem megfoghatatlan azonban, mert megmutatták, milyen területen garázdálkodik Dombrá- don az osztályellenség, mit kell tenni aknamunkájuk visszaverése, megsemmisítése érdekében. Beismerték, hogy elhanyagolták figyelemmel kísérni, elemezni a ku- lákok, az osztályidegen elemek tevékenységét. A feladatok sikeres megoldása, a közvélemény helyes irányítása, az ellenség bomlasztó munkájának szétzúzása érdekében tizenöt fős agitációs csoportot alakítottak, amelynek tagjait rendszeresen tájékoztatják a legfontosabb feladatokról. Elhatározták: kisgyűléseken, személyes beszélgetések alkalmával tanulmányozzák az egyénileg dolgozó parasztok véleményét, hangulatát. A tapasztalatok alapján válaszolnak a legfontosabb kérdésekre. Megvizsgálják a különböző rétegű dolgozók helyzetét, a gondjaikban, örömeikben való oszto- zással, meggyőző szóval, jogos sérelmeik orvoslásával szorosabbra fűzik a barátság szálait. A községi pártbizottság által alakított brigád vizsgálja meg a kisiparosok helyzetét, a ktsz pártszervezetében folyó munkát, a párt- és gazdaságvezetők kapcsolatát. Szükséges ez, mert a hibák kihatottak a munkára, s ennek a lakosság látja a kárát. Meghatározták: mit kell tenni a KISZ-ben, a földművesszövetkezetben dolgozó kommunistáknak, hogy javuljon a község húsellátása, a keresett cikkekkel való ellátás, a dolgozó parasztok termelési kedve, a szövetkezet és a dolgozó parasztok közötti kapcsolat. Fontos intézkedés az agrárproletárok és kisparasztök érdekében A pártszervezet tanulmányozta az agrárproletárok és kisparasz- tok helyzetét. Megállapították: helyzetük lényegesen megváltozott. Jobban élnek, mint a fel- szábadulás előtt. Egyes jelenségek azonban kedvezőtlenül befolyásolják életüket. Gyakran előfordul, hogy az előírásoktól eltérő módon foglalkoztatják őket. Lábrakapott a szerződés nélküli aratás, kilencedébe, tizedébe adják a gazdák a részesaratást. Nem védték megfelelően a rétegeket, jogtalan munkát is végeztetnek velük egyesek. Ezt a kérdést soron kívül párt-végrehajtóbizottsági ülés elé terjesztik és a hozott határozatokról a pártszervezetek és a tanács tagjai útján tájékoztatják az érdekelteket. Az agrárproletárok és szegény parasztok között fokozottabban ismertetik a termelőszövetkezeti gazdálkodás előnyeit, a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkeze eredményeit. A szegényparasztokra támaszkodva erősítik a termelőszövetkezetet, nem feledkeznek meg a kis- és középparasztok között végzett felvilágosító munkáról sem. A siker záloga: végrehajtani a határozatokat A határozatból csak néhány pontot ismertetünk. Több fontos kérdésben foglaltak még állást, hoztak határozatot. Az alapos elemzés, a javaslatok azonban önmagukban nem elegendők a jó munkához. A határozatokat kö- vetkezetesen váltsák valóra. Az agrárproletárok és kisparasztök érdekképviseletéről és a kisiparosok adóztatása terén észlelt aránytalanságok megszüntetése érdekében hozott határozatok való- raváltását a taggyűlés utáni napokban megkezdték. Folyamatban van a többi feladatok valóravál- tása is. Nagyjelentőségű és hosszú időre szóló határozatból nem lehet egyetlen taggyűlésen meghatározni minden feladatot. Tervszerűen kell dolgozni. A pártbizottság, a párt-alapszervezetek a következő vezetőségi üléseken, taggyűléseken újabb feladatokat jelöljenek meg. Kovácsolják még egységesebbé az alapszervezeteket. Tartsák felszínen a párt és tömegszervezetek belső életének javításáért végzett politikai munkát s ezzel egyidőben harcoljanak a tömegek megnyeréséért, a Központi Bizottság határozatában megszabott feladatok megvalósításáért. Nagy Tibor • • Oí pere a békéért [V aplementét váró hétfő délután ..; Autók tülkölnek, ^ ' emberek mennek a dolguk után. Csilingel a villamos, csilingel a fehérruhás fagyialtos is. A nyugovóra térő nap sugarai átkarolják a megszokott délutáni lüktetést. Él az utca, él a város. És a gyárban most csengették le a műszakot. Perdül még egyet a kerék, elpattan még néhány szikra s a szerelde sistergő szíjtárcsái lefutják az utolsó kört is. Műszak vége van a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál. Olajos kezű, izzadt testű munkások törlik le arcukról a verejtéket. Olyan megszokott, olyan mindennapi ez a látvány. Nincs benne semmi különös... Csak éppen a rohanás hiányzik. A gondbarázdás családapák, a randevút megbeszélt életteli fiatalok nyugton hagyják a kijárati ajtót. Csoportokba gyűlnek, felkuporodnak a munkapadokra. Csak Kovács Józsi bácsi nyugtalankodik: •— Jól nézek ki, ha elmegy a vonatom.;; — Maradjon Józsi bácsi, hátha megéri az a kis késés! Józsi bácsi végignéz az ülőkön, aztán maga is nekitámasztja hátát az egyik esztergapadnak. „Emberek! Szaktársak..." Mindenki odatekint. Farkas Gusztáv üzemmérnök kiáll a középre és beszélni kezd: — Azt hiszem, mindnyájan békét akarunk. Azt akarjuk, hogy mindig halljuk az esztergapad zúgását, lássuk gyermekeink mosolyát..; Éppen ezért látnunk kell: napjainkban a Közép-Keleten újabb háborús tűzfészek van kialakulóban. Értesültünk már a feszült nemzetközi helyzetről, amelyért kétségbevonhatatlanul az angol-amerikai agresszorokat terheli a felelősség. Amerikai és angol csapatok szálltak partra Libanonban, illetve Jordániában. Elhatározásuk a nap-' nál világosabb: nem engedik, hogy a Közép-Kelet aranya, az olaj, a jogos tulajdonos hordóiba folyjék. Az olajért szálltak partra a csapatok, mert minden hordó olaj súlyos dollárokat jelent számukra. Azért mentek a Közép-Keletre, hogy visszafojtsák a szabadságra vágyó emberek forradalmát... Nem akarunk háborút, éppen ezért emelünk szót a beavatkozás ellen, A béke pedig úgy marad fenn, ha a hódítók visszavezánylik egységeiket. Javaslom, emberek, még most küldjünk tiltakozó táviratot a Külügyminisztériumhoz és követeljük az agresszorok kivonulását. A közel-keleti népek szabadsága és a háborítatlan élet' érdekében... És a kérdés is elhangzik: „Hozzájárulnak-e?”. A hatalmas szerelőcsarnok kupolája visszaveri a hangos morajt. Nem frázisok, őszinte érzéseket kirobbantó szavak röppennek: „Ezt még kérdezni sem kell” — „írjátok a táviratot mielőbb” — „Csak az őrült akar háborút" — Id. Palsák Sándor, Cselovszki Laci, Glovács Bandi, Nagy András, Tassy János, Czakó Géza és még több, mint másfélszáz ember ajkán buggyan ki a szó. S már Kovács Józsi bácsi sem gondol a vonatindulásra, felkérés nélkül átveszi a szót: — Megértünk már elég háborút, egy porejkánk sem kívánja újra a pusztulást... öt perc volt az egész, egy üzem szerelőcsarnokában. És mi mégis úgy hisszük: a beláthatatlan jövendőt melengették az olajos kezű, izzadt testű munkások.., (angyal) (Részleteket közlünk a termelőszövetkezetek megalakulásának tízéves fordulója alkalmából hirdetett pályázati felhívásra beérkezett „Árnyék és fény” című írásból.) Kepések Bőgatyás emberek hajlonganak a terményt érlelő táblákon. Csendesen kérődző ökrök vonszolják lassan a szekeret. Egy hatalmas lajt áll a tarló közepén. Ha elfogy a víz, bivalyt fognak elébe és a majorban lévő közös kútból töltik meg újra. Azután indulnak vissza a tarlóra. Várják a melegtől, munkától izzadó aratók a friss vizet. A kaszások széles rendet vágnak. A marokszedők, kévekötők hosszú köteleket csavarnak gabonából. Erősen megkötik a kévét. Veszprémi Jóska alig múlt 12 éves, de ott van az apja mellett. Igyekszik összekötözni a kévéket. Arcáról cseppekben hullik alá a veríték. Dereka sajog. Nézi a napot. Hej, de soká lesz még esíe! Homlokát megtörli az ingébe. Végignéz- a tarlón. Alig látja az első kaszást. Apja észreveszi, hogy elmaradt a fia. Megáll. Előveszi a kaszakövet. Élesíti a szerszámot. Néz visszafelé. A fiú megfeszíti minden erejét. Sodorja a kötelet, köti a kévét. Utoléri a marokszedőt. Megállnak. A Kaszás is áll. Nézi fiának verítékben ifürdő arcát, beesett szemét, vékony karját. — Bírod még? — kérdezi. Jóska felnéz az apjára. Száraz a torka, nagyot nyel. Inge ujjával végigsimítja homlokát. Aztán kihúzza vászoningét, ezzel törli le arcáról a verítéket. — Bírom — mondja, hogy megnyugtassa apját. Indulni készültek, mikor meglátták az intézőt. Volt az már máskor is a tarlón. Gyakran jár az aratók közé. Ha nem volt baj a munkával, nem szólt. Ahogy nézték „vitéz” Tusnádi Pál jöttét, gondolkoztak: talán csak nem látta meg, hogy megálltak egy pillanatra? Az intéző közeledett. Már újra suhantak a kaszák, zizzentek a kévék. Oiyan széles előnyt fogtak a kaszások, hogy elég volt utánuk két embernek kévékbe rakni a termést, összekötni a kévéket. Az intéző odaért Jóskáékhoz. Nézte, emelgette a bekötött kévéket. Bizonyára arrói kívánt meggyőződni: jól vannak-e bekötve, nem hullanak-e síét hordáskor, cséplés előtt? Megnézett néhány kévét, aztán közelebb lépett a kaszáshoz. — Ügy láttam, az imént beszélgettek — nézett a ziháló mellű kaszásra. — Csak egy percre, a gyerek miatt.. — mondta Veszprémi, és a fiára nézett, aki-ijedt szemekkel leste sz intézőt. Arra gondolt: apját most leszidják miatta. — Az ácsorgás nincs kikötve a szerződésben — nézett szembe a markos kaszással az intéző, majd elindult a következő réndvágó után ... Mikor Jóskaek kiértek a renddel a dűlő szélére, delet. harangoztak. Árnyékot kerestek. Egy bádogedény vízzel lemosták arcukról a csípős verítéket. Kaszájukat felakasztották a dűlőmenti fákra. Előkerültek a tarisznyák. Jóskáék távolabb ültek a többiektől. Apja kibontotta a tarisznyát. Nagy darab máiét vett elő. Tört egy darabot. Odaadta a fiának. Jóska mohón enni kezdett. Száraz volt az, mint a kétszersült. Nem akart csúszni. Az apja hagymát tisztított. Az jó erős, meg icbban is csúszik azzal a máié. Jóska is kért. Szemé könnyezett az erő3 hagymától, de azért csak ette. Olyan étvággyal. mint kamaszkorban szokás. Mikor megevett régy ökölnyi nagyságút, jót ivott egy bádogból. Édesapja melle még zihált a széles rendektől. Aztán, hogy az intéző is megzavarta őket, még jobban igyekezett. Nem akarta, hogy megszólják kitiltsák az aratásból. — Gyere ide — intett fiának. A fák alatt dús volt a növényzet. Lesimította, aztán intett a fiúnak, hogy feküdjön oda. Jóska nem kérette magát. Ott termeit apja mellett, akinek a szemében megjelent egy csillogó könnycsepp. Nézte, nézte a gyereket. Édesanyja nem hozhat ebédet, Nem hagyhatja otthon magukra az apróbbakat. Meg aztán, gyalog egy napi járásnyira voltak Szamostatár- falvától. Ott. a nagyecsedi határban, báró Vécsei Aurél birtokán nem is volt szokás, hogy a kepések főtt ételt egyenek ebédre.- Tizennegyedébe vágták a búzát, a rozsot,! így szólt a szerződés. Jóska, alighogy álomra hajtotta fejét, ismét megszólalt a harang. Ilyenkor, aratás idején, minden félórában húzzák a harang kötelét, nehogy sokáig maradjanak a fa alatt ebédelő aratók. Sok az aratnivaló, sürget a munka. Jóskáék is elindultak vissza a hosszú tarlón, hogy, új rendet vágjanak. Bocskoruk gyakran megtelt szemmel. Ilyenkor megálltak, és, kiöntötték. És mikor visszaértek, újra nekiledültek. Jóska csinálta a köteleket,' kötötte a kévéket. Pajtásai julottakl eszébe Olyan jó volt a kert alatti csa-1 tára, a pajkoskodásra gondolni. Majd ha vége lesz az aratásnak, játszik kedvére. Elmennek fürödni, virágot szedni. Csak, lenne már este, hogy legalább tervezget-1 hetne. Este, mikor lefeküsznek, olyan jól esik hazagondolni. Az anyjára ... Mire este lett, Jóska alig bírta felemelni kezét. Nem fájt nagyon, mert el voltak zsibbadva ujjai. Ismét jóllaktak máiéval, hagymával. Nagyot ittak, aztán aludni tértek a fészer .alatt. Szalmán, rossz .nagyujjassal takarózva aludták álmukat. Ha meg jó idő; kínálkozott, ott aludtak a tarló melletti1 fasorban. Ott jobb volt. Távolabb voltak' az intézőtől, a báró úrtól . .. (Folytatjuk.) Nagy Tibor: ÁRNYÉK ÉS FÉNY
