Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-19 / 169. szám

1958. JtLIUS 19, SZOMBAT rfi.etmaovarorszAg 3 fl Biztonsági Tanácsnak gyorsan kell cselekednie, hogy helyreállítsa a békét Libanonban és Jordániában Szoboljev felszólalása a Biztonságí Tanács ütésén New-York (MTI): A Biztonsági Tanács csütörtökön délután ismét összeült. Ideiglenes napirendjén két kérdés szerepelt: Libanon pa­usza az Egyesült Arab Köztársa­ság ellen a belügyeibe való be­avatkozás miatt és egy hasonló panasz, amelyet Jordánia terjesz­tett elő. A tanács elnöke az ülés meg­nyitása után azt javasolta, hogy mindenekelőtt vizsgálják meg Jor­dánia panaszát, amelyről a világ­közvélemény sürgős tájékoztatást kíván. Szoboljev szovjet küldött — az AFP közlése szerint — kijelen­tette hogy „az eljárási kérdések most nem fontosak, mivel a hely­zet oly súlyos és oly gyorsan rosszabbodik, a tanácsnak gyorsan kell cse­lekednie és döntenie, hogy helyreállítsa a békét Libanon­ban és Jordániában.” Fenntartással él álláspontját ille­tően a jordániai panasz megala­pozottsága dolgában, ezzel szem­ben úgy véli, hogy az angol csapatok jordániai beavatkozása kétségtelenül a Biztonsági Tanács hatásköré' be tartozik. Borisz Poievaj felszólalása a stockholmi leszerelési és nemzetközi együttműködési kongresszuson STOCKHOLM (TASZSZ): A Stockholmi leszerelési és nemzet­közi együttműködési kongresszus csütörtök esti ülésén a felszólalók — Görögország, Kamerun, Olasz­ország, Finnország és a Szakszer­vezeti Világszövetség képviselői — nagy figyelmet szenteltek a lesze­relés kérdésének, helyeselték az atomfegyver-kísérletek egyoldalú megszüntetéséről szóló szovjet kezdeményezést, valamint komoly aggodalmukat fejezték ki a közel- keleti imperialista agresszió miatt. Az esti ülésen Borisz Polevoj szov­jet író i j felszólalt. Most, a kongresszus napjai­ban — amelyeket túlzás nélkül merek történelmi jelentőségű na­poknak nevezni — az egész em­beriség a tanúja annak, hogy a .békeharc eszméje, meghódítva az agyakat és a szíveket — halast gyakorolva a népekre, a béke sor­sára, az államok politikájára, ha­talmas erővé vált. — Nyugtalanító napokban gyűl­tünk össze — folytatta Polevoj.— A háború felhői ismét sűrűsödnek a látóhatáron, a gyarmatosítók is­mét kinyújtják kezüket a népek felé, amelyek lerázták az átko­zott gyarmati igát. Rokonszenvünk, minden ezor­jet ember rokonszenve most is, mint mindig, a támadást elszenvedő keleti népek olda­lán áll. De mint az előttem felszólalók lángoló beszedni bizonyítják, ez a vélemény minden békeszerető ember vé­leménye. A továbbiakban a leszerelés kérdését érintve Borisz Polevoj a következőket mondotta: — Mi, szovjet emberek a tel­jes leszerelés régi hívei vagyunk. Ugyanakkor azonban mi rfalisiaK is vagyunk, és megértjük, hogy amikor izzanak a szenvedélyek, a teljes leszerelés nehezen valósít­ható meg. Ezért mint végső célt, továbbra is támogatva a teljes leszerelés eszméjét, a szovjet köz­vélemény egyhangúlag állást fog­lal amellett, hogy az egymással szembenálló államcsoportok leg­alább az első ésszerű lépéseket tegyék meg ezen a területen. A stccknolmi kongresszus csü­törtöki ülésén a küldöttek között szétosztották az ázsiai és afrikai országok képviselőinek nyilakoza- tát. A nyilatkozatban mély felhá­borodásuknak adnak hangot az amerikai csapatok libanoni part­raszállása miatt. A TU/ilatkozat követeli a kül­földi csapatoknak az araó or* szagokból való kivonását. Az ENSZ megfigyelők újabb jelentése Az AP jelenti: A Libanonban működő ENSZ megfigyelőcsoport csütörtökön újabb jelentést kül­dött Hammarskjöld főtitkárnak. A jelentés indítványozza: küld­jenek fel nem fegyverzett csapa­tokat Libanonba, hogy lehetsé­gessé váljon „a közvetlen és ál­landó járőrszolgálat a tulajdon­képpeni határon.” Az ENSZ megfigyelők jelenté­sükben kérik, hogy létszámukat emeljék 65 fővel' és így érje el a 200-at. Kérik továbbá, hogy fel­derítő repülőgépeik számát 18-ra, helikoptereiket pedig 4-re növel­jék. Az AFP közlése szerint Ham­marskjöld főtitkár a jelentést tel­jesen jóváhagyta és továbbította a Biztonsági Tanácshoz. A libanoni népi ellenállás főparancsnoka azonnali visszavonu­lásra hívta fel az amerikai csapatokat Cabot Lodge amerikai küldött azt állította, hogy egy „központi terv“ szerint zajlanak az esemé­nyek a Közép-Keleten. Lodge hangoztatta, hogy „ez a terv Kai­róból ered“. Szoboljev szovjet küldött, aki kedden határozati javaslatot ter­jesztett a Biztonsági Tanács elé, amelyben az amerikai csapatok­nak Libanonból való visszavoná­sát követelte, olyan értelemben módosította a határozati javasla­tot, hogy az angol csapatoknak Jordániából való azonnali vissza­vonását is követeli. Szoboljev kérte, hogy a Biztonsági Tanács még csütörtökön szavazzon a ha­tározati javaslat felett. Kijelentette, hogy a határozati javaslat elutasí­tása esetén a Szovjetunió azonnal kérni fogja az ENSZ- közgyűlés rendkívüli ülésének összehívását, A Szovjetunió küldötte felhívta a tanács figyelmét az amerikai támadó tervek végrehajtására. — Az Egyesült Államok — mon­dotta Szoboljev — immár közvet­lenül fenyegeti a szíriai határt azokról a törökországi támasz­pontokról, ahova csapatokat szál­lított. A szovjet küldött rámuta­tott továbbá arra, hogy Nagy- Britannia csapatokat küldött Jor­dániába, amely — különleges vé­letlen folytán — csak néhány perccel később kérte az angol csapatok küldését. Szoboljev azt a véleményét fe­jezte ki, hogy az imperialista hatalmak most bosszút akarnak állni Szuezért, ezenkívül pedig az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia — s egyes hírek szerint talán Franciaország is — összejátszik egymással. Kádár János elvtárs beszélt a drezdai dolgozók százezres timeggyűlésén Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, aki a magyar pártküldöttség élén részt vett a Német Szocialista Egységpárt szerdán lezárult V. kongresszusán, csütörtökön Drez­dába utazott, ahol részt vett a drezdai dolgozók százezres tö- rneggyülésén. Az emelvényre lé­pő Kádár Jánost hatalmas taps és éljenzés fogadta. Kádár János elvtárs beszédének bevezető részében üdvözölte a drezdai dolgozókat és röviden be­számolt a magyarországi helyzet­ről, építő munkánk eredményei­ről, majd arról a segítségről, ame­lyet a Szovjetunió nyújtott a magyar népnek. Ezután az ellen- forradalmi felkelés tanulságairól szólva kijelentette: „nem szabad elfelejtenünk sem azokat a hibá­kat, amelyeket mi követtünk el, sem pedig azokat az aljasságo­kat, amelyekkel az árulók a nép létérdekei ellen törtek. Megtanultuk, hogyha valami­nek proletárdiktatúra a neve, akkor annak valóban prole­tárdiktatúrának is kell len­nie. A proletárdiktatúrában nem en­gedünk bántani egyetlen becsü­letes állampolgárt sem, de az osz­tályellenségnek az öklünket mu­tatjuk. Megtanultuk továbbá azt, hogy a cselekvés iránytűjét, a marxizmus—leninizmust min­den torzítástól meg kell vé­denünk; nem szabad megengednünk sem a szektariánusoknak, sem pedig a revizionistáknak, hogy megront- sák a marxizmus—leninizmus el­méletét. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének azt mondjuk, hogy nem akarunk tőlük re- vizionizmust importálni, an­nál kevésbbé, mert nekünk is van még éppen elég belőle, a saját 1956-os termés ma­radványaiból” — jelentette ki Kádár János a hallgatóság derültsége közepette. Kádár János beszédének befe­jező részében a közel-keleti ese­ményekről szóit. Hangsúlyozta, hogy 1956-ban, amikor az imperia­listák egyidüben támadták meg a Magyar Népköztársa­ságot és a függetlenségéért harcoló Egyiptomot, vereséget szenvedtek mind a két helyen. Most is vereséget fognak szenved.nl. Kádár János beszédét a két nép, közötti baráság éltetésével fejez-' te be. Hz Egyesült üllsmol kulisszák mögötti mans véréi az EHSZ-üen Washington (TASZSZ): Eisen­hower elnök július 17-én reggel a Fehér Házban fogadta G. Jarrin- got, Svédország ENSZ-képviselő- jét. Újságíró körökben ebben a tényben tanúbizonyságát látják annak a nyomásnak, amelyet az Egyesült Államok igyekszik gya­korolni Svédország ENSZ-küldött- ségére annak érdekében, hogy ne terjessze a Biztonsági Tanács elé határozati javaslattervezetét. Ez a határozati javaslattervezet ugyan­is a libanoni ENSZ-megfigyelő- csoport tevékenységének megszün­tetését indítványozza, minthogy az amerikai beavatkozás viszonyai között az ENSZ-megfigyelők nem teljesíthetik funkciójukat. Mint az AP hírügynökség közli: az Egyesült Államok ÉNSZ-küldött- sége szintén „tevékenykedik” más országok küldöttségei körében, i hogy megakadályozza a svéd ha­tározati javaslat előterjesztését. KA A AA AAAAAAAAAAA AA íáAAAAAAAÁAAAAÁAAAAMAÁAAAAAÁÁÁAAA A Francia Kommunista Párt országos értekezlete Maurice Thorez beszámolója Damaszkusz, (AFP): A damasz­kuszi rádió csütörtökön a követ­kezőket jelentette: „Szzeb Szalam, a libanoni népi ellenállás főpa­rancsnoka felszólította a Libanon­ban partraszállt amerikai csapa­tokat, hogy haladéktalanul vonul­janak vissza és szüntessék be ki­hívó agressziójukat a libanoni nép függetlensége és szabadsága ellen“. Szaeb Szalam értesítette az amerikai kormányt, hogy az esetben ha nem rendeli el erői azonnali visszavonását, a libanoni népi el­lenállás parancsnoksága kényte­len lesz valamennyi baráti nem­zet önkénteseit fei hívni, hogy har­coljanak az agresszió ellen. Damaszkusz (TASZSZ): Da­maszkuszban hatalmas tömegek tüntettek az amerikaiak libanoni beavatkozása ellen. A tüntetők felvonultak a város központi útvonalain és a követ­kező jelszavakat hangoztatták: „Imperialisták, el a kezekkel Li­banontól!”, „Jenkik, haladéktala­nul takarodjatok Libanonból!". „Éljen az iraki forradalom“’, „Él­jen a Szovjetunió, a kis népek hűséges barátja és oltalmazója!”. Ezután a város egyik utcáján tö­meggyűlést tartottak. A gyűlés szónokai a tömeg lelkes helyes­lése mellett megbélyegezték az amerikai imperializmust. A tö­meggyűlés résztvevői teljes szoli­daritást vállaltak a libanoni nép harcával. PÁRIZS (MTI): A Francia Kom. munista Párt országos értekezlete csütörtökön a Párizs melletti Montreuil városházán ült össze. Az ülésen Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtit­kára terjesztette elő jelentését. Elemezte a háború utáni Francia- ország politikai helyzetének ala­kulását, majd De Gaulle hatalom­ra kerülésével kapcsolatban képet adott a francia nép különböző osztályainak, rétegeinek állásfog­lalásáról. Thorez rámutatott arra, mek­kora felelősség terheli a Szo­cialista Pártot a diktátort rendszer hatalomra kerülésében. Ugyanak­kor hangsúlyozta, hogy a szocialista párttagok egyre növekvő számban értik meg és mondják ki, hogy a balol­dal megosztásának politikája — ha tovább folytatódnék — katasztrófába sodorná a köz­társaságot. ÍThorez kijelentette, a demokrácia Franciaországban tizenkét eszten­dő óta a kommunistaellene;:ség miatt van hanyatlóban. A demok­rácia megmentésére, helyreállítá­sára felül kell emelkedni a balol­dal megosztottságán, hiszen ez volt a gaulleisták legjobb fegy­vere is. Thorez jelentésében kitért a kö­zép-keleti eseményekre. Kijelen­tette, hogy Franciaországnak az Egye­sült Államok politikájához igazodása nyilvánvalóvá vált a. libanoni amerikai partra­szállás De Gaulle által történt jóváhagyásban. De Gaulle még azt is hangoztatja, kész részt venni az intervenció­ban, a „nyugati szolidaritás” ne­vében, Soustelle formulája szerint. A kommunisták harcolni lóg­nak mind a diplomáciai, vagy katonai nyomás ellen, mind pedig a libanoni vagy az iraki intervenció ellen. Harcolni fognak azért, hogy meg­akadályozzák a szuezi véres ka­land megismétlődését, és harcoini fognak a népek önrendelkezési jogáért, azért, hogy maguk ren­delkezzenek országaik természetes erőforrásai fölött. Maurice Thorez bejelentette: a Párt Központi Bi­zottsága megbízta a parlamenti csoportot, kérje a nemzetgy ülés azonnali összehívását avégből, hogy kifejezhessék a kaland da t, a háborúval szemben állástfoglaió nép akaratát. Thorez részletesen bírálta De Gaulle alkotmányreformterveze­tét és a neoszavazásra vonatkozó elképzeléseit. — A nép megkérdezésének ka­rikatúrájáról lesz szó — mondotta és hangoztatta: azért, hogy a vá- lasztótestület szabadon, az úgy is­meretében dönthessen, széleskörű vitát kellett volna indítani egy már eleve ismeretes szöveg fölött. Thorez rámutatott arra, hogy a köztársaságvédelmi bizott­ságok célja és feladata a népszavazás „nem” szavaza­taiért folyó harc. Elmondotta, hogy Párizsban 480- ra emelkedett a köztársaságvédel­ni bizottságok száma; e bizottsá­gok fejlődése nagyon gyors a fő­város környékén. Egyedül Ivry városában 32 bizottság működik, az egész országban közel 3500 a számuk. A Francia Kommunista Párt főtitkára megjegyezte, hogy a kommunisták nem akarják min. den elképzelésüket ráerőszakolni ezekre a bizottságokra, de nem is kötelesek elfogadni mások min­den elképzelését. A párt helyzetéről szólva Tho­rez megállapította, hogy a Fran­cia Kommunista Párt becsülettel állta meg a helyét a legutóbbi harcok erőpróbájában. A párt volt az egyetlen, amely nyíltan szembeszállt a diktatúrával, az elhatározott­ság és az egység jegyében. A francia nép Ismét tudatában van annak, hogy a kommunisták pártja nem olyan párt, mint a többi, a francia kommunistákban ölt testet mindazoknak a reménye, akik elutasítják a fasizmus ször­nyűségeit. A párt új tagokat to­borzott az elmúlt válságos hóna­pokban. Május 13-a óta óta hat­ezer új taggal gyarapodott a párt, négyezerrel pedig a Kommuntsm Ifjúsági Szövetség. Thorez így fejezte be nagyjelen, tőségű beszámolóját: — Fel a munkára, a népszava­zás „nem” szavazataiért, fel a harcra, abban a biztos tudatban, hogy a nép lesz a jövő ura, fel a köztársaság, a szabadság és a béke győzelméért, Franciaország győzelméérti Nagy tüntetés Damuszkussban az amerikaiak libanoni beavatkozása ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom