Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-18 / 142. szám

2

KELFTMAGYARORSZÄC

1558. JÜNIUS 18, SZERDA

* *

ARAT-AS ELŐTT

Az iroda zárva. Az udvaron játszadozó gyerekek közül a legnagyobb igazított útba. A pbrta túlsó sarkába mutogatott, ahol a műhelyek húzódnak. A kerékgyártó-műhelyben Molnár Sándor bácsit találtuk. Egy készülő kerékagyat nagyjázott szekercéjével. Régi ismerősre akadtunk, kilenc évvel ezelőtt p is egyik alapítója volt a fényeslitkei Fürst Sándor TSZ-nek. Köszönésünkre a tőkébe vágta a szekercét és egy rágyuj- tásnyi időre letelepedtünk.

— Jó] lennénk, csak ezek kezdenek már elhagyni — csupa eres, inas karját mutogatta felénk.

— Hatvanon felül van már Sándor bácsi?

— Hatvannégy, ötven éve forgatom már a baltát. Itt, a szövetkezetben sokat segít már a villany, de a múltban, a negyven esztendő megette a karomat.

A villany említésére a távolabb reszelve'ő Séra Lajos fűrészkezelő is fel .pja a fejét.

— Gyere csak Lajos, mutassuk meg a gépeket — szól az öreg a íűrészkezelőre.

A szalagfűrész, korongfűrész, villanygyalu, fúró egymás után búgtak fel. Legalább olyan örömmel mutogatták, mintha ők lennének a feltalálói ezeknek a gépeknek. Igaz, az állványokat és a beszerelést maguk csinál* ák. Nézegetjük, melyik gép mit tud, és arról beszélgetünk, hogy milyen nehéz munkától szabadítja meg az embert, közben egy fiatalember lép tie a műhelybe, egy csomó ekekapatalpat szorongat a kezében.

— Köszörülje ezt meg, Lajos bátyám - nyújtja a kapákat Séra Lajosnak. Egy perc, és már visit is a villanyköszörű.

— Kivert az eső bennünket a kapálásból — magyarázta a fiatalember a váratlan köszörülést.

Aztán arra terelődött a szó, ho' v jó éles kapa kell a felpuhult talajba. Közben megérkeztek a gyalogos kapálok is, akiket az eső hazázavart. A vontatóval megjött P. Márta Sándor, a szövetkezet párttitkára is, ő a gép vezetője.

— Ezt kifogtuk — mondogatják t ö b’ ■ sn is.

Repülőuap,

motorkerékpárverseny Xaniénybaii

Nagyszabású Honvédelmi Napot rendeznek június 29-én Vásárös- naményban a' gergelyiugornyai műút-menti réten. A vásárosna- ményi járás alapszervezetei és honvédelmi alapismereti körei már hónapokkal ezelőtt megkezdték az előkészülést a járási Honvédelmi Napra. Az aiapszerveze- tek benevezések útján kerülnek a járási versenyre, ahol honvédelmi versenyeken mérik össze erejüket. A járási verseny győztesei pedig a megyei, , majd az Országos Pá- kozdl Emlékversenyen vesznek részt. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei elnökségé e nap programjának gazdagítása

céljából színpompás repülőnapot, és motorkerékpárversenyt rendez. A műsorban szerepel a vásáros- náményi járás tsz-éinek és egyéni gazdáinak lovasbemutatója, lesz modeilezöverseny és ijjász bemutató is. A Honvédelmi Nap ünnepi nagygyűlésének előadója: Szaniszló János, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei elnöke. A nagygyűlést kulturális és sportbemutatók követik, majd tűzijáték és tábortűz zárja a nap eseményeit. A tábortűznél élménybeszámolót tárt Zajácz elvtárs, -égi munkásmozgalmi harcos.

Arra gondoltam, hogy a félbemaradt kapálásról beszélgetnek, f de nem. Előtte való nap egészen! késő estébe nyúlva hordták be a] petrencéberi levő takarmányukatj a vontatóval a csűrbe és arra; mondogatták, hogy jól jártak.

— Van-e sok aratnivaló? — ér-J deklődöm a párttitkártól.

— Százötven hold, de különö-J sebb gondot nem okoz.

— Miért?

Százharminc holdon a gép- j állomás gépei aratnak le. A napokban megérkezik a kombájn, ] hogy Vágja az őszi árpát. Aztán j

jön az aratógép is.

— Milyen termést várnak őszi ^ árpából?

— Az aszály ellenére is! megadja a 12—13 mázsát.

— Azt a 15—20 holdat, amit! kézi aratásra hagytak, egy nap] alatt levágják?

— Le. Húsz aratópár azért ké-| szenlétben áll, ha az időjárás, 5 vagy más okból a gép nem tudnál teljesíteni a tervét, szemveszte-< ség, túlérés akkor sem lehet.

— Aratás alatt mit csinálnak?!

— Kapálunk, meg permetezünk.!

A 108 hold gyümölcsösben mindig! akad mit csinálni. Igaz, egy-egy j permetezést 3 nap alatt elvég- zünk. Három saját motoros per-J metezőnk van. ■

— Hányszor permeteztek már]

már az idén? <

— Hatszor. 3

— Eredmény?

— Mi olyan közepes termést az | idén is szüretelünk.

Amíg a párttitkárral beszélget-! tünk, a vontatóról lerakták a tég- < lát. Búcsúzunk, Márta elvtárs a! vontató nyergébe vágja magát,! mentek a következő fuvarért,! hogy az esős időt is kihasználják.;

Csikós Balázsi

JCLeftte tiiáti'uhök

Furcsa betegség ez. Az utóbbi időben annyira elterjedt, hogy én az újkori „népbetegségek” közé sorolnám. Igen, mert nem egy helyen hallani ugyebár arról, hogy vannak üzemi szarkák. Ez is egy újfajta madár. No igen. Ezek valószínű azt tartják, hogy az anyag nem vész el, csak változtatja formáját. De ezt a tételt úgylátszik ezek a kleptomá- niások továbbfejlesztették, mert így egészül ki az ismert mondás: ... nem vész cl csak változtatja gazdáját. Nem mondom! Valószínűleg hasonló „materiális elven” vannak azok az újkori kleptomániások is, akik a félig ülő, félig talponállónak nevezhető Italmérésekben eltűntetik a poharakat. De milyen ügyesen csinálják. Sok ilyen „beteges hajlamú” egyénhez mehetne órákat venni a cirkuszi bűvész, no meg a pincér, a csapos. Legalább megtanulnák a módszerét és eUenorvosságát. De hát ilyen iskolai oktatást nem állt módunkban bevezetni. így aztán ki vagyunk szolgáltatva ezeknek a kleptomániásoknak. Pedig van

ellenük orvosság. A figyelmesség, a leleplezés. Ha ez viszont jobban kifejlődne egyeseknél — mondjuk a volt Vesszős-féle étteremben, — akkor nem állnának most úgy, hogy csupán egyetlen féldecis poharuk van. (Lehet, hogy tévedek, mert azóta néhány nap eltelt és még ez az egy is eltűnt.) Ügy látszik, a kleptomániások a poharakat is

fogyasztják, nem csak ami a poharakban van. Igen, igen, mert! csaknem minden napra jutott- egy „pohárfogyasztás” az utóbbi héten. Hasonló sorsra jutottak*.

boros, talpas poharak is. Három

•

hete még hatvan darab volt, do most már csak hat van. (Lehet, hogy már ez Is elfogyott.) Nemhiába „fogyóeszköz”.

Nem tudom megmondani, hogy a Vendéglátóipari Vállalat 45 egysége — éttermek, cukrászdák, vendéglők. kisvendéglők,, talponállók — között melyik állj e „versenyben” az élen, melyiknek van több „pohárfogyaszló'* vendége, mert ezt a központjukban sem tudják. Mindenesetre* nem ártana egy ilyen statisztikát összeállítani és valamivel Jutalmazni” a pálmatartót. És még valamit. Ezen a helyen kellene iskolát felállítani arra vonatko-l

zóan, hogyan lehet megakadályozni a „pohárfogyasztást”. —. Nem lenne haszontalan, mert) igaz, nem akarok számításokba: bocsátkozni, de ha a negyvenöt] egységnél minden nap csak egyj pohár elfogyasztását számítjuk,| egy hónapban ez akkor is 1350: pohár „eltűnését” jelenti. Hát] nem mondom, jó étvágyuk van! a kleptomániásoknak.

Nem ártana ezt valahogy csők-! kenteni. fis most szívrepesve vá-) rom, mikor kapnak ezek egyszer egy erős gyomorróntást.

(F. K.J

Gazdaságosság

vagy hasznosság?

Az ellenforradalom óta egyre gyakrabban, és egyre égetőbben vetődik fel ez a kérdés művelődési házaink vezetői körében. Ugyanis azelőtt kormányzatunk hallatlan pénzeket áldozott, hogy művelődési házaink saját lábukra tudjanak állni, de ez a pénzáldozat nem csak itt, hanem szinte minden területen jelentkezett, ahol a kulturális élet alapjait kellett megvetnünk. Szükséges volt ez? Szükséges volt, hiszen üzemeink nagyrészében, de különösen falvainkban elképesztő hiányok voltak kulturális beruházások tekintetében — sem a gyárosoknak, sem a földbirtokos osztálynak nem állt érdekében, hogy a haszon csökkenésére rezsiköltségekbe verje magát, különösen nerr. a munkásosztály, a szegény paraszt^ ság javára.

A beruházások, a szinte korlátlan kulturális keretek lehetőségével élve gyökeresen megváltozott a helyzet üzemeinkben, falvainkban. Az eredmények mindenki előtt nyilvánvalók. Rengeteg színi- előadás, könyvtár, és hát természetesen helyiség, kultúrház bizonyítja, hogy a pénzzel elég jól, —- persze nem kií'ogásta-. lanul, — de mindenesetre hasznosan gazdálkodott népünk.' A hibák ott .fordultuk elő, ahol a pénzt felelőtlen szentélyek olyan beruházásokba, vagy' rendezvények költségeire fordították, amelyek szükségtelennek vagy éppen károsnak bizonyultak. (Mint például a művelődési házak túlzott igényű berendezései: perzsa-szőnyeg, több kihasználatlan zongora stb, vagy a „reprezentációs költségek”.) Az ellenforradalom után természetesen a hatalmas anyagi károk és bizonyos meggondolások —, hogy ezeket a felesleges költekezéseket meggátoljuk — megszorították a költségkereteket. Ennek kihatása legnvomósabban a művelődési' ■' házak munkájánál jelentkezett. ■

Gazdaságosságra kell törekedni, látta be minden művelődési ház. vezetősége, meg kell állni saját lábon,, nem lehet várni, hogy á : szakkörök, és más művelődési munkák költségeit az állam viselje. És a művelődési házak nagyobb része el is indult a saját lábán, de talán nem éppen abban a cipőben, amelyben kellett volna. Mert, mint utóbb kiderült, ez a cipő kezdte szorítani a lábakat. Magyarul: olyan műsorpolitikával léptek fel az otthonok, amelyek ugyan valóban hoztak a konyhára, de nem feleltek meg a művelődés célkitűzésének.

Talán ártottak ezek a rendezvények?

Általában nem ártottak, de nem is használtak. És ha azt tekintjük, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy a tömegízlés ismét a kispolgári sínekre csússzon félre, és erről a sínről nehezen térjen vissza, akkor azt is meg kell állapítanunk, hogy igenis, ártottak. A másik oldaláról viszont ott áll a művelődési otthonok védekezése, (mert sajnos, valóban védekezés), hogy a költségeket meg kellett téríteniük, s a szakkörök, a foglalkozta,ott. művelődési munkások illetményeit a ház saját szerzeményéből fizette, nem teljes egészében, de nagyobbrészt. Mert termesztésen az állam további anyagi támogatást is nyújt.

Gazdaságosság, vagy hasznosság? Így merült fel a kérdés, ami még ma is tisztázatlan sok műve'ödési munkás e őit. Milyen darabokat játszassunk, olyanokat-e, amelyek „hoznak a konyhára”, vagy amelyek valóban haladók, tanu'sá- gosák, értékesek, de esetleg nem vonzanak elég közönséget?

Mindjárt feleljünk is a kérdés egy részére. Egyáltalán nem helyes így fel sem r vetni, (és mégis ezt teszik), hogy .'„hozngk-e, vagy hasznosak-e,?’1 Mert nem egy nagy siker a bizonyítéka, hogy komoly, nevelő, értékes darabok jóval nagyobb közönséget vonzanak, mint a „limonádék“. Másrészt, bizonyos régi értelemben vett nevelőcélzat keresése egy könnyű operettben, legalább olyan hiba, mint az előbbi. Azaz: azért, mert egy darab vidám, és könnyű műfajú (persze, ebben is hiba van, ebben a meghatározásban: könnyű műfaj... miért könnyű például Strauss zenéje?), még lehet értékes, sőt, lehet mondanivalója is, s hogy komoly tragédia, még lehet kispolgári giccs. Tehát szögezzük le: nem a műfaj szabja meg a darab értékét, hanem maga a darab. S így könnyebb körülhatárolni a művelődési szervek fele1 ősségét is. Milyen darabokat játszottak? Értékeseket, vagv értéket nem jelentőket? Tekintet nélkül a darab műfajára. És itt azt is meg kell jegyeznünk, hogy azért a komoly színművek nagyobb arányt képviselhetnének, tekintve, hogy több alkalom van valóban ízlést, tudást, általános műveltséget szerezni ezekből, mint a zenés, táncos, szórakoztató' operettekből, vagy dzses?Z-pará- dékból. És mi a művelődési házak célja? Nyilván az, hogy a műveltség kisugárzó állomásai legyenek.

Gazdaságosság, vagy hasznosság? Mindjárt könnyebb a felelet. Elsősorban hasznosság. Mit jelent ez? Mit jelent ez a kultúrháznak? Azt, hegy hivatását betölti. Mit jelent a közönségnek? Hogy valóban megkapja a műveltség bizonyos alapjait, amit fa’usi dolgozóinknak meg is kell kapniuk. Hiszen ezért hozták létre kultúrházainkat, s nem. pedig azért, hogy önmagukat adminisztrálhassák! Másodsorban: legyenek gazdaságosak ezek az intézményeink, mert valóban nincs arra többszáz millió, hogy felesleges költségeket viseljen államunk, olyan költségeket,

amelyeket a művelődési ház tud biztosítani! Mert igenis, tud! Jó darabbal, jó színészekkel fellépni, siker. Ha nem az? Akkor az arra mutat, hogy vagy a rendezés rossz, vagy tényleg baj van a. közönség ízlésével, s erről az elmúlt két! esztendő tehet, az eddigi műsorpolitika, | amely megalkudott azzal a ténnyel, hogy] az ízlés a kispolgári felé csúszott, s a| maga eszközeit nem ez ellen, hanem eh-1 hez fordította s mintegy segített ezt a helyzetet rögzíteni. Persze, erről nem igen beszélhetünk. Hanem igenis, beszélnünk: kell a szervezésről. Üj közönség lépett színre államunkban, olyan közönség, amely azelőtt nem ismert színházt. Ezt a közönséget szoktatni, nevelni kell. Olyan feladat ez, amely minden kulturális munkásnak, főként üzemben és falun', kötelessége. De az elsősorban maguknak: a művelődési házaknak. Nem könnyű] munka, de hálás.

Jó darab sok van. Mai darab is van. Kitűnő színészeket ismertünk meg ebben az esztendőben is. Csodálkoztunk, hogy néhány darabban ilyen kitűnő emberek játszanak — sajnáltuk őket. Igaz, hogy egyre kevesebb ezeknek a daraboknak a száma, s az igaz, hogy ezeket a darabokat már valahol Pesten kellene elsüllyeszteni, s nem kiadni a gyanútlan mű- ve’ődési házaknak. Mégis, szeretnénk már néhány mai darabot is látni. Magyar darabot, a mi életünk kérdéseiről. Baráti népek legújabb kulturális termését is szeretnénk megkóstolgatni. Olyan természetes ez a vágy, mint az, hogy mindennap új lapot követelünk a kezünkbe, mert az idő halad, nem állt meg még soha az idő. kereke. Előre megyünk.

Gazdaságosság, vagy hasznosság? Mind a kettő. És úgy van az, hogy a hasznos lesz igazán gazdaságos, mint azt egyre inkább látják már a művelődési házak vezetői is. És kellene látniuk már azoknak a szerveknek is a fővárosban, akikj a műscrpoliiikában hathatósan tudnak tenni, 3*—^