Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-18 / 142. szám
1958. JtNltrS 18, SZERDA KFLETMAGYABORbZAG 3 A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az igazságügyi hatóságok befejezték az eljárást ama személyek vezető csoportja ügyében, akik 1956. október 26-án az imperialisták aktív közreműködésével ellenforradalmi fegyveres lázadást robbantottak ki a Magyar Nép- köztársaság törvényes rendje megdöntésére. A Magyar Népköztársaság Legfőbb Ügyésze vádiratában Nagy Imrét és bűntársait: Donáth Ferencet, Gimes Miklóst, Tildy Zoltánt, Maiéter Pált, Kopácsi Sándort, Szilágyi Józsefet, Jánosi Ferencet, Vásárhelyi Miklóst a magyar népi demokratikus áilam- rend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettével, ezenkívül Nagy Imrét hazaárulás, Kopácsi Sándort és Maiéter Pált katonai zendülés bűntettével vádolta meg, Losonczy Géza terhelt ellen az ügyészség a büntető eljárást megszüntette, mert nevezett időközben betegség következtében meghalt. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa Nagy Imre és társai bűnügyében a vádlottak vallomása, 29 tanú kihallgatása, a vád és védelem meghallgatása, s a széles bizonyítási anyag megvizsgálása alapján megállapította: Nagy Imre és legközvetlenebb bűntársai, Losonczy Géza, Donath Ferenc, Gimes Miklós, Szilágyi József 1955 decemberében titkos, államellenes szervezkedést hoztak létre abból a célból, hogy erőszakos úton megragadják a hatalmat és megdöntsék a Magyar Népköztársaságot. A bűnügy tárgyalása során megállapítást nyert, hogy Nagy Imrének és bűntársainak vezető szerepüli volt az 1956 októberi ellenforradalmi felkelés előkészítésében és kirobbantásában. Tildy Zoltán és Maiéter Pál 1956 októberében megismerték Nagy Imre és társai ellenséges célkitűzéseit, azokkal egyetértettek, és cselekvőén bekapcsolódtak az ellenforradalmi felkelésbe. Az összeesküvő csoport tagjai a hazai reakciós erők élén és a külföldi imperialistákkal szövetségben, a Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló puccskísérletet hajtottak végre. A bíróság megállapította, hogy Nagy Imre a hatalom erőszakos megszerzése érdekében legbensőbb híveiből már 1955 végén szűk illegális csoportot hozott létre. Az illegális csoport törvénytelen eszközökkel és a törvényes lehetőségek kihasználásával végezte ellenséges tevékenységét. A népi hatalom megdöntésére irányuló célkitűzéseik végrehajtása érdekében mozgósították és tevékenységükbe bevonták a népi demokratikus államrend minden rendű és rangú ellenségét. Ugyanakkor valódi céljaikat elleplezve demagóg és hazug módon, „szocialista" jelszavakat hangoztatva, átmenetileg megtévesztettek és államellenes céljaikra felhasználtak jóhiszemű embereket is. Az összeesküvő csoport, elsősorban a csoport vezetője maga Nagy Imre, részletesen kidolgozta a népi demokrácia ellenes mozgalom politikai platformját, közvetlen feladatait, módszereit és távolabbi célkitűzéseit. A vád képviselője a bíróság elé tárta ezeket a — nagyrészt Nagy Imre által sajátkezűleg írt titkos okmányokat. Nagy Imre az 1955 decemberében kidolgozott („Erkölcs és Etika' című) dokumentumban a népi demokratikus államrendet „elfajult bonapartista hatalonV’-nak nevezte és annak erőszakos megdöntésére hívott fel. Egy másik. 1956 januárjában írt („Néhány időszerű kérdés" című) dokumentumban ítélet Hagy Imre és társai iiiínperében Az Igazságügy minisztérium közleménye a Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntető eljárásról népi demokráciával szembenál'ó erőkkel való szövetséget tűzte ki feladatul: a munkásosztály hatalmát. feladva a többpártrendszer visszaállítását tűzte ki célul. Az ugyancsak 1956 jaguárjában kelt („A nemzetközi kapcsolatok öt alapél ve" című) írásában a kalan dór csoport egyik céljaként, s „tömbpolitika felszámolása" űrt gyén az ország védelmi szövetségének, a varsói szerződésnek megsemmisítését, az országnak az im- periaíisták kezére játszását jelölte meg. A bíróság a bizonyítékok és vallomások alapján megállapította, hogy Nagy Imre ezeket az írásokat sokszorosíthatta és közvetlen bűntársai, valamint a számukra megbízható elemek körében titkosan terjesztette. A tárgyalás folyamán bizonyítást nyert, hogy Nagy Imre és társai által létrehozott illegális szervezet tervszerű aknamunkát fejtett ki a munkás-paraszt hatalom aláásása, a népi demokrácia törvényes rendjének felbomlasztása, majd pedig a hatalom erőszakos megragadása érdekében. Illegális tevékenységükbe bevonták Tán- ezos Gábort és a később Nyugatra szökött Nagy Balázst, s rajtuk keresztül a Petőfi-kört az ellenséges elemek gyülekező helyévé, a párt és állam elleni támadások fórumává tették. Viták rendezése ürügyén ők maguk szervezték a Pe- tőfi-kör népi demokrácia ellenes megmozdulásait. Számos ellenséges felszólalást előre elkészítettek. Többek között Déry Tibornak az úgynevezett sajtóvitában elhangzott felszólalását, amely az ifjúságot ellenforradalmi fellépésekre buzdította, Losonczy Géza, Haraszti Sándor és Déry együtt készítették elő. Módszereikhez tartozott az is, hogy a népköztársasággal szemben álló Déry Tiboron, Háy Gyulán, Aczél Tamáson és hozzájuk hasonló elemeken keresztül uszító írásokat jelentettek meg a sajtóban. Ezekben a cikkekben a szocializmus építése során előfordult egyes hibákat mértéktelenül felnagyították és a rendszert gátlás nélkül rágalmazták. Mindezzel az volt a céljuk, hogy aláássák a hatalmat, lejárassák az állam tekintélyét, mozgásba hozzák a népi demokráciával szembenálló ellenséges elemeket és ennek talaján erőszakos úton megszerezzék a hatalmat. Losonczy Géza 1956 szeptemberében nyilvánosan is kijelentette Ámo6 Elon Budapesten tartózkodó izraeli újságírónak: „Ha rákerül a sor, mi erőszakkal szembeszállunk a kormánnyal." 1956 október 20-án Szilágyi József egy általa szervezett illegális összejövetelen bejelentette: „Nagy Imre és társai felkészültek a hatalom megragadására.’1 Az ismert október 23-i tüntetést Nagy Imre és csoportja kezdeményezte, felhasználva a Petőfi-kör- ben és az egyetemeken kiépített kapcsolatait. Szilágyi József például október 22-én éjszaka a Műegyetemen tartott gyűlésen Nagy Imrj megbízásából személyesen hívott fel a tüntetésre. Az október 23-i tüntetést Tánczos Gáboron és társain keresztül a Nagy Imre csoport irányította. Ebben az időszakban az összeesküvő csoport csaknem naponta némelyik napon pedig többször is titkos megbeszélést tartott. 1956 okóber 19-én, 20-án, 22-én Nagy Imre kezdeményezésére Losonczy Géza, Donáth Ferenc, Gimes Miklós a szervezkedés más tagjainak bevonásával megkezdte létesítendő kormányuk programjának kidolgozását. Az 1956. október 23-án délelőtt, Losonczy Géza lakásán tartott titkos megbeszélésen, ame lyen Nagy Imre vezetésével részt vett Gimes Miklós, Vásárhel; Miklós, Jánosi Ferenc és Haraszti Sándor kormánylistát állította össze, amelyet a törvényes magyar kormány erőszakos megdöntésével akartak uralomra juttatni. A titkos kormánylistán Nagy Imre saját magát jelölte minisz- terelnöknek. a miniszteri posztokat pedig az összeesküvő csoport tagjai egymás között osztották el, A tüntetéssel egyidőben, annak legális fedezéke mögül kirobbantott fegyveres felkelés közvetlen irányítására a szervezkedés tagjai több külön illegális központot hoztak létre. Az egyik központjukat, melynek tagjai voltak Kopácsi Sándor, Szilágyi József, Gimes Miklós, Fazekas György és Aczél Tamás, a Budapesii Főkapitányságon szervezték. Kopácsi Sándor esküjét megszegve, íökapitányi beosztásával visszaélve s alárendeltjeit megtévesztve az illegális központ által kidolgozott feladatokat hajtotta végre. A felkelő népi demokrácia ellenes erők felfegyverzése, s ugyanakkor a szocializmushoz hű fegyveres erők felbomlasztása érdekében a kerületi kapitányságoknak parancsot adott arra. hogy a lázadókkal szemben ne fejtsenek ki ellenállást, ellenkezően: adják át nekik fegyvereiket s a rendőrségi épületeket. Ily módon Kopácsi a rendőrség készleteiből a zendülök részére több mint 20 000 darab lőfegyvert osztott ki. Ezzel a csoporttal szorosan együttműködött az a másik 1956. október 24-én létrejött alközpont, amelynek Losonczv Géza, Donáth Ferenc és Jánosi Ferenc voltak a tagjai. Ez a csoport többek között a hadsereg soraiban folytatott bomlasztó tevékenységet irányította, s ugyanakkor folyamatosan kiszolgáltatta a népköztársaságot védő fegyveres erők katonai terveit a lázadóknak. Nagy Imre és bűntársai már jóval az októberi felkelés előtt, titkos kapcsolatokat építettek ki, és tárgyalásokat folytattak a bur- zsoá restauráció képviselőivel, akikkel a hatalom erőszakos megragadása érdekében szövetséget kötöttek. E tárgyalások során például Losonczy Géza és Haraszti Sándor már 1956 júliusában személyesen, később Erdei István közvetítésével megállapodtak Kéthly Annával is a létesítendő Nagy Imre-kormányban való részvételben. Nagy Imre 1955 decemberében elhatározta, hogy visszaállítja a régi, úgynevezett „koalíciós” pártokat, s ezekkel együtt alakít kormányt. Amikor azonban az ellenforradalmi erőkre támaszkodva, erőszakkal és csalással megszerezte a miniszterelnöki posztot, ennél sokkal messzebbre ment. Gátlástalanul engedélyezte és lehetővé tette, hogy az ellenforradalom rövid néhány napja alatt alkotmányellenesen 70 különböző párt és szervezet alakuljon, köztük olyan hírhedt — a békeszerződésben is tiltott — burzsoá- fasiszta pártok, mint például Magyar Elet Pártja, Keresztény Demokrata Párt, Keresztény Magyar Párt. Magyar Néppárt, Nemzeti Tábor. Keresztény Front, Katolikus Néppárt, Keresztény Néppárt, és Győrben a Nyilaskeresztes Párt. A Nagy Imre-féle összeesküvőcsoport hatalmának biztosítására szövetséget kötött a legszélsőségesebb reakció más csoportjaival is. Ez a csoport a törvényesen és jogosan elítélt Mindszenty József volt hercegprímás! is „rehabilitálta”, s felléptette a népköztársaság ellen. Miután Tildy Zoltán útján egyetértésre jutottak vele, november 3-án Mindszenty a rádióban meghirdette a kapitalista restauráció programját. Ugyancsak egyetértésre jutottak Nagy Irr.réék az imperialista zsoldban álló burzsoá-fasiszia magyar emigrációval is. Ezt bizonyítja Varga Bélának, az úgynevezett „Nemzeti Bizottmány” elnökének 1956. október 28-i nyilatkozata, amelyben kijelentette: ,,Á bizottmány tagjai állandó érintkezésben vannak a magyar lázadás vezetőivel.” Ezt követően Tildy Zoltán telefonon megegyezett az ellenforradalom támogatására Becsbe érkezett Nagy Ferenccel abban, hogy az emigráció Nagy Imre kormányát támogatja. Nagy Imre miniszterelnöki működése során, esküjét megszegve, az ország alkotmányos irányító szerveit az országgyűlést, az Elnöki Tanácsot és a kormányt, mint testületet a vezetésből kikapcsolta s törvénytelen úton, saját kormányzati szerveként úgynevezett „kabinet”-et hozott létre. Ezt a kabinetet már ekkor úgy állította össze, hogy — tár megtévesztés céljából még helyet adott benne a szocializmushoz hű személyeknek is — abban a reakciónak többsége legyen. November 2-án azonban még ezt a kabinetet is átszervezte, bevonva abba a burzsoá restauráció további elszánt, szélsőséges képviselőit, s az ellenforradalmi felkelés vezetőit. A kabinetnek ekkor már Nagy Imrén, Losonczy Gézán, Tildy Zoltánon kívül tagja lett többek között Kéthly Anna, B. Szabó István, Bibó István, valamint honvédelmi miniszteri minőségben Maiéter Pál, a fegyveres ellenforradalmi felkelők parancsnoka is. Nagy Imre és az összeesküvő csoportja a népköztársaság központi hatalmi szerveinek felbomlasztása, illetve félreállítása után nekilátott a helyi hatalmi szervek megsemmisítéséhez. Felszámolták a törvényes közigazgatási szerveket, a tanácsokat, a gazdasági igazgatási szerveket és helyükbe a többségükben burzsoá, fasiszta elemekből szervezett, úgynevezett forradalmi bizottság”-okat és a munkásság megtévesztésére szánt úgynevezett „munkástanács”-okat állították. Nagy Imre és bűntársai áruló és bomlasztó tevékenységükkel, végül az általuk kikényszerített tűz- szüneti paranccsal megbénították a népköztársaságot védelmező fegyveres erőket. Ugyanekkor szervezték, fegyverrel ellátták vé gül törvényesítették a lázadó ellenforradalmi erőket. Az úgynevezett „nemzetőrség”-be tömörítenék háborús és népellenes bűnösöket, a börtönökből kiszabadult íegyenceket és a népi de mokrácia minden rendű és rangú ellenségeit. Ezek után Budapesten és szerte az országban megindult a fehérterror. A terrorista külc nítmények az eddig felderített adatok szerint Nagy Imre és társai rövid néhánynapos uralma alatt 234 védtelen állampolgárt gyilkoltak meg. Ugyanezekben napokban 3000 haladó, a népi ue- mokratikus rendszerhez hű em bért börtönöztek be. akiknek kivégzését a közeli napokra tervezték. Ezenkívül november 4-i, több mint 10.000 személyről állítottak össze haláliistát, előkészít ve lemészárlásukat. Nagy Imre és bűntársai azzal párhuzamosan, hegy maguk köré tömörítették az ország reakciós, ellenforradalmi erőit, széleskörű kapcsolatot és együttműködést létesítettek az imperialisták külön börő köreivel, szerveivel és képviselőivel. Az összeesküvő csoport ‘egyik tagja. Kardos László kapcsolatban állott Capeval, a buda* pesti angol követség volt beosz" tottjával, akinek közvetítésével csempészték Nyugatra Nagy Imre államellenes politikai írásait. Ma-* léter Pál útján kapcsolatban állottak Cowley angol katonai attasé" val, aki közvetlenül is részt vett a felkelés katonai irányításában, Losonczy Géza útján felvették a kapcsolatot, és együttműködést léi tesitettek Löwenstein herceggel, a nyugatnémet imperialisták hazánkba küldött képviselőjével. Ai megbeszélések alapján Löwen-1 stein herceg a Kossuth-radióhanJ elmondott beszédében biztosítottal az ellenforradalmi felkelőket ai nyugatnémet nagytőke támogatá-j sáról. Ugyanakkor bizonyos imperia-»| lista körök, élükön az amerikai imperialistákkal, egész propaganda-apparátusukat és hírszerző1 szolgálatukat már évek óta az ái-J taluk „nemzeti kommunizmus'-1 nak nevezett ellenforradalmi irányzat magyarországi képviselőinek, a Nagy Imre-csoport tá-*j mogatására állították be. A' „Strassburgi Egyetem” elnevezésű amerikai hírszerző szerv map 1956. szeptemberében kidolgozta' az ellenforradalmi felkelés programját, amelyet az országon ben lül illegálisan terjesztettek, Ad ellenforradalom idején vörögke-1 resztes adományok közé csemj pészve jelentős mennyiségű kézi" fegyvert küldtek az országba. Ez-i zel párhuzamosan az imperialistái sajtó és rádió népszerűsítő kam-l pányba kezdett Nagy Imre szemé-j lye mellett. Hangoztatták, hogy aí nyugati hatalmak számára kedve-| zőbb, ha Magyarországnak a szo-j cialista táborból való kiszakitásátj egy „kommunista névvel ellátott j csoport” hajtja végre. A hirhedti „Szabad Európa” rádióállomás, magyarnyelvű adásaiban, az uh mert, általa szervezett léggömb" akció útján propagálta az ellenforradalmi felkelést, majd annak ki-i robbantása után, katonai utasítá-J sokkal segítette és irányította,; Az összeesküvő-csoport ezeket, azí utasításokat végre is hajtotta. Nagy Imre és áruló csoportja céljainak megvalósítása érdekében, továbbá azért, hogy teljesen, szabaddá tegye az utat az imperialista beavatkozás számára, megkísérelte az ország védelmji szövetségét, a varsói szerződést! törvénytelen módon és egyoldalúan felbontani. E kísérlet beteJ tőzését jelentette Nagy Imre 1955 november 4-i rádiófelhívása,, amelyben a forradalmi munkásparaszt kormánnyal és az általa segítségül hívott szovjet csapatokkal szemben a nyugati imperialis-i tákat nyílt, fegyveres beavatkozásra hívta fel. Az ellenforradalmi fegyveres felkelés bukása után a Nagy Imre- íéle összeesküvők egyes csoportjai ott kerestek menedéket, ahonnan korábban is a támogatást élvezték. Az államcsíny részvevői közül Király Béla, Kéthly Anna, Kővágó József és mások a fele* lősségrevonás elöl Nyugatra szök-1 tek. Mindszenty József a magyar hatóságok tudomása szerint az amerikai követségen rejtőzködött el. B. Szabó István a budapesti: angol követségre próbált menekülni. A Nagy Imre-csoport, amely korábban a .nemzeti kom- munizmus” kalózlobogójával lepett fel, a felelősségrevonás elöl- a budapesti jugoszláv követség-.« szökött. (Folytatás as 5, oldalon!
