Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-17 / 141. szám
195S. .fűMUS :r, KEDD KEEETMAGYARORSZÁG a »* ŐRHELYEN Útjukon sokszor csak a csillagos eg kíséri őket, a csendesség szegődik nyomukba barátként. — hívükben a nép szeretete lakozik, a becsület tanyázik. Egész «Hetük a kötelességtudat, a helytállás a nép mellett. Ök a rend őrei. ismerőseink, barátaink, akik önfeláldozóén végzik nehéz munkájukat. Ott állnak az útkereszteződésnél, irányítják a forgalmat. Kerékpárral járják a határt és tekintetük csupa figyelem. Jöhet tél, vagy nyár, eső, hózivatar, ha a kötelesség szólítja őket, nem számit semmi. Elindulnak a cél felé. Alacsony, barnahajú, melegszemű fiatal rendőr ül velem szemben a nyírmadai őrsön. Erdei Gusztáv. Alig múlt huszonkilenc esztendős, de már hat éves rendőri szolgálat áll mögötte. Ennyi ideje áll az őrhelyen. Kerékpárral járja ő is a határt, s bizony naponta harminc-harmincöt kilométert ,js karikázik. Ismerik jól Nyírmadán és környékén ezt a fiatal, barátságos rendőrt. Sokszor szorították meg a kezét az emberek és ő erre mindig csak azt mondta: kötelességemet teljesítettem, a népet szolgálom. Igen, ő, a nép hűséges szolgája. Olyan ember, aki védi a közbiztonságot, a nép vagyonát Rendőr. Sokat jelent ez a szó. Nemcsak a rend feletti őrködést foglalja magában. Mert az Erdei Gusztávok, a rendőrök sokszor életmentők, népnevelők, pedagógusok is, akik önfeláldozóan dolgoznak. íme: Futótűzként terjedt el a hír a faluban, hogy egy fiú felakasztotta magát az állami gazdaságban. Zuhogott az eső, amikor Erdei elvtárs bajtársával elindult a hat kilométerre lévő színhelyre. Nem számított semmi, csak az, hogy a gyereket megmentsék. — Küzdöttek sárral, vízzel, és idejében érkeztek. Megmentették a fiút az életnek. De ennyi nem volt elég. A rendőrök hazahozták a faluba és barátilag beszélgettek vele. Tanították, nevelték a gyereket és a szülővel is beszélgettek. — A télen az egyik alkalommal nagy hófúvásban sürgősen őr községbe kellett menni — magyarázza Erdei elvtárs. — Akkora volt a hóvihar, hogy csak Paposig tudtunk eljutni. A feladat sürgetett, mert lopásról volt szó. Menni kellett... És nekivágtak a hóviharnak, tolták a kerékpárt, fagyos lett rajtuk a ruha, de mentek, hogy teljesítsék a feladatot. És beavatkozásuk sikerrel járt. Az éber rendőrök lefülelték a tolvajt. De hány. meg hány ilyen esetük volt. Vaján 200 szál fát adtak vissza jogos tulajdonosának, az egyik dolgozó parasztnak. Nem győzött hálálkodni. És a rendőrnek, Erdei Gusztávnak nem számít a fáradtság. Egy alkalommal nyolc órát töltöttek a vasúti töltés mellett éjszaka figyelő szolgálatban, hogy elfogják az állam erdőit dézsmáló fatolvajokat. És sikeresen teljesítették a feladatot. És íme a pedagógus rendőr: Késő este sokszor találkozott már kóborló gyermekekkel Erdei Gusztáv. Ott álltak a korcsma előtt és a nagyobbakkal hozatták ki maguknak a szeszes italt. Nézhette-e tétlenül a nép rendőre, hogy alig tíz-tizenöt éves fiuk szeszesitalt fogyasztanak? Nem! És az édesanyák, a szülők örömére avatkozott közbe. Így fogta kézen az egyik késő éjszaka V. Józsefet és Sz. Jánost Erdei elvtárs és hosszan elbeszélgetett a fiúkkal. Aztán hazakísérte őket és beszélt a szülőkkel, akik nagyon köszönték a rendőr nemes, emberi cselekedetét. — Inkább ilyenkor kell közbeavatkozni, amikor lehet hajlítani őket. Mert ha nem, akkor később már „nehezebb páciensek” lesznek . s . Erdei Gusztáv nem sajnálja a fáradságot az ilyesmire. Az ellenforradalom után résztvett a közbiztonság helyreállításában, leplezett le fegyverrejtegetőket Is és ha kellett, kemény volt, olyan, Időjárás-jelző radarkészülék A Német Demokratikus Köztársaságban nemrégen időjárásjelző radarkészülékeket szerkesztettek. A különleges rendeltetésű műszer 3 centiméteres hullámokat sugároz ki magából, amelyek visszaverődnek az esőcseppeken és ily módon ismét visszatérnek az adóba, a kép ernyőjén pedig sötétebb vagy világosabb csíkok formájában mutatják azt a területet, ahol esik az eső. KÖZKÍVÁNATRA SORONKlVÜL mint a proletariátus ökle. Ezt ki vánta a nép, az ellenségeivel» szemben. És ő becsülettel teljesí- ‘ tette a nép akaratát. Most viszont előadásokat tart az állami gazdaságban, Nyírmadán és Pusztadoboson a társadalmi tulajdon védelméről, módszereket javasol a dolgozók nevelése érdekében és nem eredménytelenül. Mióta egy-két esetben eredményesen eljártak, nem fordulnak elő' még kisebb üzemi lopások sem az állami gazdaságban.. És ehhez köze van a rendőrnek a népva- gyon hűséges védelmezőjének. Bizony, sokszor furcsa kérdések elé állítja az élet a rendőrt. Az iskolában történt. Hivatta az igazgató, mert észrevették, hogy több esetben eltűnteit a felszerelések, legutóbb az egyik gyerek betétkönyvét emelte el valaki. És a rendőr tapintatosan, igazán pedagógiai módszerekkel kereste meg, melyik gyermek volt a „szarka”. Valóságos pedagógiai munkát végzett. Ezeket mondta a szülőnek, aki saját gyermekénél találta meg a lopott tárgyat: — Próbálja meg gyermekét minden alkalommal beszámoltatni, így, ha látja, hogy ellenőrzik, jobban vigyáz és nem cselekszik helytelenséget. Az anya hálás a rendőrnek, a gyermek pedig, aki visszakapta a betétkönyvet, felment az őrsre megköszönni a jótéteményt Erdei elvtársnak. Mentett már meg emberi életet, leplezett le fegyverrejtegetőt, oktatott embereket, fogott tolvajokat, beszélt apró emberkék lelkére. Ellágyult a szíve, vagy szigorú, parancsoló volt a tekintete. Mikor mit követelt a helyzet, a néphatalom védelmé, mit diktált a kötelességtudat, a lelkiismeret. Ezért övezi szeretettel a nép fiait, rendőreit, az Erdei Gusztávokat, akik mindenkor becsülettel helytállnak a vártán. (F. K.) A Kossuth Gimnázium öregdiákjai „Arany Emléklapot“ kapnak Két évvel ezelőtt ünnepelte a nyíregyházi Kossuth Gimná- zium alapításának 150. évfordulóját. Ekkor született az az elhatározás♦ hogy az öregdiákokat az ötvenéves találkozón arany emléklappal kellene megtisztelni. Akkor ezt a tervet nem lehetett azonnal megvalósítani, de most már elkészültek az emléklapok és várják az ötven éve érettségizetteket. Ebben az évben münden olyan öregdiák megkapja ezt az arany emléklapot, aki ötven éve vagy annál régebben érettségizett. Ezért az iskola igazgatósága felkér mindenkit, aki 1908-ban vagy korábban érettségizett a nyíregyházi Kossuth Gimnáziumban, hogy mielőbb jelentkezzék az iskola igazgatói irodájában levélben, személyesen vagy telefonon (11-40). Az itt élő hozzátartozók szintén megkaphatják az emléklapot, ha bejelentik távollakó rokonuk nevét, s azt, hogy mikor érettségiztek. Az első alkalommal június 29-én délelőtt 10 órakor osztják ki az arany emléklapokat. Máris felmerült az a terv, hogy a 25 éve érettségizettek is kapjanak ezüst emléklapot, erre azonban még most nem kerül sor. Az emléklapokat természetesen díjmentesen ajándékozza a régi Alma Mater. Szinjátszé-rendszői tanfolyam Színjátszó-rendezők részére jú nius 30-i kezdettel kéthetes tan- folyamot indít a megyei tanács művelődési osztálya. A tanfolya.iv helye Nyíregyházán, a Zrínyileánygimnáziumban lesz. A részvevők megismerkednek a rendező? elméleti és gyakorlati kérdéseivel, a maszkírozás, a díszlet, a színpadtechnika különféle feladataival, és a rendező egyeb munkája-1 val. Előadók a debreceni Csoko- aai Színház szakemberei, vaja-* mint a művelődési osztály munkatársai lesznek. A tanfolyam íiagymértékben hozzá fog járulni a jövő évad műkedvelő együtteseinek színvonalbeli emelkedéséhez. Természettudományos filmek a Móriéz Zsigmond Művelődési Hasban Már a harmadik természettudományos film vetítésére kerül sor szerdán, június 18-án este fél 6 óarai kezdettel a Móricz Zsig- mond Művelődési Ház filmszínházában. Az előző két előadás a méhek életével és a mesterséges bolygók problémakörével foglalkozott, a mostani az állatok színes alakutanzását tárgyalja. A népszerű előadásokat minden héten azonos időpontban tartják. Egy- egy filmvetítést rövid előadás egészít ki. Az állatok szín-, és alakváltozásáról a film kíséretében Ötvös László tanár tart előadást. Á^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAA aaaaaaaa/ ^Oizsqák Idején (— KÉREM, TESSÉK LEGALÁBB MOSOLYOGNI...) A nyíregyházi BÉKE-MOZI bemutatja június 19-től a SZÁLÉNAK A DARVAK című szovjet filmet, a eannesi filmfesztivál nagydijas, első helyezett filmjét 1 Az udvaron néhány megtermett gyerek ücsörög. Ipari tanulók, valószínűleg szakvizsga előtt. Ma a traktorosok napja van, ezek hát azok. Az egyik különösen megtermett. Valósággal Herkules, ebből valódi traktoros lesz. — Néhány szót. . ugye, az idén szakvizsgázik? — Hogyne. — Szereti a szakmá\ját? — Szeretem. — Kicsit nehéz, igaz? :! — Kicsit. Vannak benőne rázós dolgok. — Gondolom. Dehát egyre tökéletesebbek a gépek, nem? — Az igaz. Dehát, például ... hogy milyen massza az, amivel az ember dolgozik. (Ejnye, ejnye, ez a mai fiatalság ... micsoda nyelvet használ!) — Nyilván a talajra gondol — helyesbítek. Kötött, középkötött,.. —- Igen... szóval a ki- f dolgozás ... (Micsoda nyelv! De ezt csak így magamban.) — Mert a recept nem > minden! — teszi hozzá ! büszkén a Herkules. (Recept?!) — Na, talán térjünk át ! másra. Mit szeret a lep- f jobban? — A tortát. * — Értem... de mit tszeret legjobban a mun- tkájában? ♦ — A tortát. — Aha. — Tessék? (Ugrat? Ugrat??) — Talán nem értett meg jól engem. Mit csinál legszívesebben? — Tortát. — De az égre! Egy traktoros? — Cukrász vagyok. A traktorosok a barátaim. ★ Az egyik kis falusi iskolában történt. Vagy tíz gyerekkel beszélgettem. Állattenyésztés, növényápolás volt a téma. Ki tudja, mi a hibrid kukorica? — kérdezem.. Tudják- Mi az a burgonyabogár? Tudják. Sőt, azt is sorolják, hogyan lesz a petéből lárva, a lárvából bogár, még szakmai tanácsot is tudnak adni, hogy matadorral védekezzünk ellene. Egy szőke gyerek a legokosabb. Arról társal- gunk, hogy mennyire jontós az almavirágzáskor a csendes, napfényes idő, mert ekkor van a legjobb gyümölcskötődés. Egy kis fekete lány segíti a beszédet. A kukorica kerül szóba. — Nagy butaság a töl- tögetés —' vitázik velem a fiú — inert tessék csak elképzelni, a töltögetés- sel megnövekszik a talaj felülete, s így nagyobb a kiszáradási lehetőség. — Éj mennyivel köny- nyebb laposan kapálni, mint tölteni! — mondja a fekete lány. El vagyok ragadtatva. Micsoda szakértelem! Milyen hasznukat veszi majd a falu, a mezőgazdaság! No, még egy kérdést, ha erre nem tudnak helyes választ adni, nem baj, de ha igen, hát az már csoda. — Lehet-e borjút nevelni anélkül, hogy szopna? Bólongatnak. Többen is mondják: lehet. — No, szőke fiú, miért, hogyan? — Hát úgy, hogy kifejik a tejet, és nem engedik szopni. — Node, miért? — Hát, hogy akkor annyit iszik a borjú, amennyi neki legjobban kell a növéséhez — vágja rá a fekete lány, maídnem egyidöben a szőke gyerekkel. De látom,. még ketten-hárman tudják ezt is. Ez az igazi utánpótlás! Micsoda, jó gazdák, a.gro- nómvsok lesznek ezek a gyerekek! — Mi leszel, fiam? — nevetek rájuk. Büszkén vetik a választ. egymásután: — Vasutas ... orvos ... génszerelő... Csak otthon nem akart maradni egy se. ★ A kertben ült két lány. Ugyan, mire gondolhatnak, így érettségi idején, mert a kezükben könyv, füzet. Mondom, hogy újságíró vagyok, néhány szót ké rek. — Megvolt az érettsé gi? — kérdezem találom ra. — Meg, hogyne — mo solyognak, mintha ez len.- ne a világ legtermészetesebb dolga. — Nehéz volt? — Hát? — nevetnek össze. — Nehéz is, meg nem is. — De jó így, mégis érettségi után. nem? — Így is jó. De azért szeretnénk mégegyszci diáklányok lenni. — És ... most. az imént mire gondoltak, amikor még nem voltam itt? —Mire is? — nevetgélnek. — Hogy hová kellene menni a nyáron. — Üdülni? — Persze. Amíg tart a vakáció. — És ... bocsássanalt meg a merészségért, van ... van már valaki aki szintén... — Hogyne! — villognak az egészséges liny- fogak. — No, csak jobb akko- érettségi után lenni nem? Ugye, lányok? — Nem vagyunk Iá nyok. Tessék? Tényleg, ott az Ujjúkon a kerikagi"'rv, — Ilyen hamar? — kérdem megrökönyödve, — Hamar? Két éve tanárnők vagyunk. Hű, de megöregedtem! V-é
