Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-15 / 140. szám

4 KELETIM AGY ARORSZAG 1958. Tf MUS 15, VASÁRNAP TXz, esztendő* E gy évtizede kerültek állami kezelésbe hazánkban a kultúra fontos fellegvárai, a normálmozik. Ez jelen­tős fegyverténye volt kul­turális forradalmunknak. A film­művészetet a legfontosabb mű­vészetnek nevezhetjük — nem­csak azért, mert sok művészeti ágat egyesít magában, hanem széleskörű, közvetlen nagy tö- megnevelö szerepe miatt is. A műveltség, az ízlés legkülönbö­zőbb fokán álló emberek töme­geire képes egyszerre, eg}’ idő­ben hatni a művészi film s mert a művészet több eszközével, több fajával hat egyszerre, az él­mény maradandóbb, mint bár­milyen más művészet hatása ál­tal kiváltott élmény. Nem volt tehát közömbös a népi hatalom szempontjából egy percig sem, hogy ezt a fontos kulturális té- nyezőt ki birtokolja, a mozik ki- nejp a szolgálatában működje­nek. Jogos volt a követelés: a mozik álljanak a szocializmust építő nép szolgálatába — azaz szórakoztassanak nemesen, ne­. veljenek szocialista emberségre, szocialista öntudatra. 1948 jú­niusában sor került tehát a nor­mál mozik államosítására. A z államosítás eredménye- képpen jelentős változás történt a filmek műsorra tűzése terén, a filmszín­házak. mozik fejlődése terén, bit ürítek a mozik vász­nairól az alantos ösztönöket ki­elégítő, az ifjúsá’g erkölcsét rom­boló, a közízlést sértő ”,filmek, mint a „Z a fekete lovas1’ — „A vámpír” és így tovább... Teret kaptak sokkal inkább, mint 1945 és 1943 között, a szocialista film­művészet alkotásai, a fejlődő de­mokratikus filmgyártás, a haladó filmművészet alkotásai. Volt ugyan időszak, amikor bizonyos sematizmus és dogmatikus szem­lélet jellemezte a mozik műsor­politikáját és például a haladó nyugati filmművészet sem ka­pott bemutatkozási lehetőséget, mert az nyugati volt — ám eze­ket a hibákat pártunk már jóval 1956 előtt kijavította, illetve hoz­zálátott a hibák kijavításához. Az a hadjárat, amelyet az ellen- forradalom indított a szovjet és haladó filmek ellen — nem a nép akaratából és kívánságából fakadt, hanem az ellenforrada­lom számításából! ezzel is szakí­tani próbálták azokat a baráti kötelékeket, amelyek a magyar népet a felszabadító szovjet nép­hez fűzték. Sikertelen kísérlet volt ez. 'Az ellenforradalom leve­rése utón a következő hónapok­ban már sikerrel mutatták be a szabolcsi-szatmári mozik a szov­jet filmeket r.agy látogatottság A mozik megváltozott mű­sorpolitikájának. a kultu­rális forradalom sok más eredményének köszönhető az, hogy nagyot fejlődött a közízlés. Ennek látható jele volt, amikor a Külvárosi legenda című sikertelen és művészietlen magyar filmet maga a közönség utasította visza olyannyira, hogy a filmet nem volt érdemes to­vább forgalmazni. (Ezt az „ér­demes0 kifejezést anyagi bevétel szempontjából is használom.) Még a városi kispolgárság ízlése tekintetében is jelentős fejlődés van. Ezt a réteget hosszú időn keres tül jellemezte a fenntartás nélküli nyugatimádat, a nyugati jó és gyenge filmek egyaránt való, ítélet nélküli fogadása. Ma már ez sem így van — alapos fejmo­sást kapnak azok a nyugati fii­mek, amelyek gyengék, semmit­mondóak — mint például az öt­lábú birka. Ezek a jelenségek arra figyelmeztetik a szakmabe- lieket és illetékeseket, hogy egyre magasabbra kell emelni a mércét a bemutatott, legyártott és megvásárol filmek tekinteté­ben s egyre erősebben kell tá­maszkodni az új sikereket fel­mutató szovjet filmművészetre, a fejlődő népi demokratikus film- J művészetre. Nem véletlen, hogy J a magyar közönség nem elégszik j meg azzal, hogy majd később mutatjuk be Magyarországon a Szállnak a darvak című cannesi nagydíjas filmet, hanem már mpst követeli. Közkívánatra már júniusban megkezdik Magyaror­szágon a film bemutatását. N agyon fontos kulturális in­tézmény egy-egy város­ban. községben a mozi. A mozi üzemeltetésének ügye éppen ezért a város, a község minden szervezetének, intézményének közös ügye. Hely­telen azt mondani: „bennünket nem érdekel, a mozizás a Mozi- üzemi Vállalat gondja...” A mo­zik dolgozói, a kulturális forra­dalom e frontszakaszának kato­nái azzal a biztos tudattal indul­na!! neki az új évtizednek, hogy az eddiginél több, hathatósabb segítséget kapnak a társadalmi szervektől, a helyi tanácsoktól. Nem egyszerűen vállalati érdek az, hogy az emberek megnézzék a jó filmeket, hogy a mozik üzemeltetése megfelelően follyék, hogy az épület ne menjen tönkre idő előtt és így tovább, hanem közös, nagy, társadalmi érdek is. SOLTÉSZ ISTVÁN. Kicsi a bors, de erős. Ha talán nem is olyan kicsi, de minden­esetre az ország legfiatalabb téesz-elnöke Suhajda Lajos. Ba­jusza nincs, nemcsak azért, mert szőke, hanem mert alig van túl az első ikszen — hetedik általá­nos iskolai osztályát végezte még pár nappal előbb. De nem öregebb a téesz veze­tősége sem*: Gyüre Ferenc közöt­tük a „legvénebb", nyolcadikos. Ugyancsak szőke, nyurga fiú, a növénytermelési brigád vezetője. Gyüre Juliánná a kertészeket, Gonda Jóska — a másik hetedi­kes, — az állattenyésztőket ve­zeti. Három brigádja van a „Ha- ladás’4 termelőszövetkezetenek, tudja ezt már a falu, Fényeslit- ke. Méghozzá micsoda három brigád ez! Szabályos interjú as „elnökkel“ A belga óriások győznek Kézből kézbe A nyírpazonyi óvodások évvégi műsorából Mikor először mentem óvodába, Csak néztem, néztem félve szét, A világért el nem engedtem Édesanyám kezét. Pedig már jött az óvó néni, Szépen megfogta kezemet, Magához ölelt, mert érezte, Kis ujjam hogy remeg. Aztán vidám pajtások jöttek, Körültáncoltak hirtelen, Kezem kétfelől megragadták, És szaladtak velem, * Most pár napja az óvodában Várt rám egy kedves üzenet: Ősszel már a tanító néni Fogja a kezemet. így adnak engem kézből kézbe E féltő, jóságos kezek, Talán egyszer majd meghálálom, Ha nagy leszek. (B. Zs.) Ajándékok» fóti gyerekeknek Ahogy még az elmúlt évben megszületett a Fóti Gyermek- város megsegítésére indult mozgalom, a nyíl egyházi nőtanács erőteljes akcióba kezdett. Sok tízezer forint gyűlt össze a város dolgozóitól, s az asszonyok külön elhatározták még, hogy ajándé-. kokat küldenek a Fóti Gyermekváros lakói részére. Meleg, téli| runacskat készítenek és sáiekat, amelyekből már jónéhány készen' is van, és amiket majd együttesen indítanak útnak. no jo, ae mivel mcioKoijaK, hogy nem vesznek fel ,tagokat? — Mivel? — legyint a kis, vö­rösbejátszó Papp Gyurka. — Hát ide csak a legkülönbek jöhetnek. Először is, csak úttörők. Előbb lépjenek be az úttörőcsapatba, aztán ' mutassák meg, hogy kiér­demlik, tegyenek fogadalmat. Hát a téeszben csak a „leg­jobbak" vannak? Egymásra néz a tucatnyi gye­rek, komolyan. Aztán B. Nagy Feri, a növénytermelési brigád­vezető helyettes válaszol kicsit szégyenkezve: — Van éppen gyenge tanuló is ’közöttünk. Éppen most van ki­zárás előtt. V. I.-vel igazán min­dent megpróbáltunk, de nem fog rajta semmi. Nem iehet tovább téesz tag. — Pedig olyan rendes szülei vannak — sajnálkozik Papp Gyurka, No, így a szektásságot meg is, lehet érteni. Egy strasszer elment Csak semmi izgalom mellett. Hogy a dolgozó nép, ..-gy a mozikat látogató közön­ség helyesli azt ; műsorpolitikát, amelyet most mozijaink folytat­nak. azt a legékesebben a láto­gatottsági szám évről-évre való növekedése mutatja meg. 1950- ben 1 millió 372 ezer látogatója volt a megye mozijainak. ) 1957- ben -i látogatók száma már 4 millió 54? ezerre növekedett. Persze, anyagi gondokkal küzd­ve nehéz az indulás. Szerencse, hogy a téesz tagjai egyúttal ze­nekari tagok is. így hamar meg­szavazták a téesznek az „anyagi segítséget.” Négy hatalmas állattal, belga óriás nyullal kezdték meg új életüket. Persze, a kertészetet is Szektás nézetek Felvenni? Most, amikor még kevés a föld? Amikor még adós- ; 'got nyög a térsz, kevés az al­jább ..alapokra fektették", sőt, ráhány gyümölcsfacsemetét is ültettek. Megkezdték a takar-' mánytermesztést az állatállo­mánynak. Alig néhány hét múlva már ..jelentkezők” kezd ek kilincsel­ni: Vegyetek fel a téeszbe! kapnak lábra latállomány? Azt nem lehet, mert kevés munkaegység fog jutni a régi tagokra. — Ugyan erre kár szót vesz­tegeti — nyugtatja meg az „el­nök” az Óriást. — Ebből sem­mi hátrány nem lehet. Az óriás visszakerül lakosztá­lyába. Most jut eszembe, hogy már láttam a tagok szabályszerű munkakönyvét, benne a bejegy­zéseket, mire és hány munka­egységet szereztek, de ...mennyi lesz majd a részesedés? Mit hoz a zárszámadás? — Gondolom, úgy 5—6 forin­tot munkaegységenként — felei Suhajda Lajcsi, összesen vagy kétszáz forint jut majd tagonként. Az elnök már civilben van. Egy labda szorul a fal tövében, az elnök lábujjai idegesen mo­zognak. Fején kék svájcisapka. Egy kicsit vár még, aztán morcosán megindul: — Jónapot kívánok. Megúnta a sok felelgetést. Hiába, mindennek' Van határa, még annák is, ha ilyen „felelős funkcióban” van az ember fia! V—b., „IGAZI“ JÁTÉK — Megenged néhány kérdést, elnök elvtárs? Igen? Talán elő­ször: Hogy halad a munka? Kemény, energikus íejrántás, hogy a haj hátra hulljon. — Halad, halad. Nincs panasz, ha még egy pár napig esik. — A kertészet jól jövedelmez? — Meglehetősen. Már jóné­hány tételt eladtunk az óvodá­nak. Ugyanis őket látjuk el friss zöldségfélékkel. — Korábban, mint a piac? Kis töprengés: Visszapillantás a hitelesség kedvéért — Sajnos, nem korábban. Még nincs melegágyunk, sem öntözé­ses rendszerünk. De lehet, hogy majd mindezt megvalósítjuk. — Mi akadálya van? ~ Hát a pénz. Tavasszal ala­kultunk, egyelőre meg adóssá­gunk van. — Állami hitel? Futó mosoly: — A, dehogy. Az úttörő zene­karunk kölcsönzött. A zenekar­nak szép bevételé van, így tud­tunk megindulni mi is. Nem tréfa ez, hiszen csal? a minap ültünk együtt a már el­hagyott osztályteremben a téesz tagjaival. Hogy alakultak? Rövid a történet. íme: A fényeslitkei általános isko­lának is volt gyakorlókertje. Mint ezek az iskolai gyakorló­kertek általában, a nyári szün­időben ez is minduntalan elga­zosodott. Mozga János igazgató­nak vert először gyökeret a fe­jében, hogy ezt valamiképpen meg kellene akadályozni. Olyan kis munkaközösség kellene, amely nyáron is kötelességének érezné a kert gondozását. Mi le­gyen? És akkor jött a ragyogó ötlet: játsszunk termelőszövetke­zetet! Gyüre András, az úttörő csa­patvezető lett a korelnök, Lippai Margit vállalta a kertészetet, Ko­vács András meg az állatte­nyésztést. De a pedagógusok csak tiszteletbeli vezetők. Az út­törőcsapat szinte kivétel nélkül belépett a téeszbe, megválasztot­ta vezetőségét, és hozzáfogott a munkához. A csapaton kívüliek először csak nevették őket. Interjú, ezúttal a bel^a-bakkal El, hogy ilyen naiatian tegyen egy galamb! — De nem is olyan komoly dolog a galambászat — mondja Gonda Jóska, az álattenyésztés mestere. — Tavaly selyemher­nyókkal próbálkoztunk, még a téeszen kívül, az se volt jó. Sok hely kellett, két osztály tele lett velük. Hanem inkább a méhé­szetet kellene megpróbálni. Csakhogy ahhoz pénzt kell gyűj­teni. Rengeteg pénz egy család! méh! Meg is indokolják, miért kel­lene a méh: gyümölcstermelő vi­dék, hadd legyen, „aki” beporoz­za a fák virágait. De gondolnak malacokra is, és ami nagyon hiányzik itt: faiskolára. De min­denbő. csak fajtiszta egyedeket választanak továbbszaporításra. Hát ez a jövő:' a téesz terve. Az „elnök" ugyan erős gyerek, csupa izom, szilárd és energikus, a hatalmas szürke nyulat mégis alig birja. Siessünk: — Hogy érzi magát, kedves Óriás? — Köszönöm, köszönöm. A lakásviszonyok? — Nem panaszkodhatöm. Sza­bad a fülemet egy pillanatra? Így, köszönöm, nos. tessék meg­nézni ezeket a ketreceket. Luxuskivitel, — A család? — Növekszünk kerém, amint látja. Tizenöt gyerek, óriás ki­csik, akarommondani kicsi óriá­sok, tudom kérem, rám hasonlí­tanak. De leszünk többen is. Ilyen viszonyok között ennek semmi akadálya. Egy kicsit ugyan drukkolok. —- Ugyan, mitől? — Nos hát a téesz tagok men­nek rövidesen táborozni. Füzér- radványba. Sátrakkal. Két hét­re. Két hétre! Mi lesz addig ve­lünk?

Next

/
Oldalképek
Tartalom