Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-10 / 135. szám

2

KELETMAGYARORSZAG

1958. JCNIUS 10, KEDD

Bizalmatlanság helyett

őszintén, elvtársiasan

Szunnyadó

„házi“ bíróságok

I-larna János elvtárs, az urai pártszervezet titkára benyitott a járási pártbizottság titkári szobájába. Danes elvtárs, a járási titkár kezetszorított a vendéggel. Asztalhoz ültek. Nem volt szokatlan a látogatás, máskor is volt már Barna elvtárs a pártbizottságon. De amit mondott, meglepte Danes elvtársat.

— Azért jöttem, hogy bejelentsem: Mike elvtárs, a tanácselnök, nem tartja be a rendeleteket, semmibe veszi alapszót vezetünk 1 határozatait — kezdte Bárha elvtárs és sorolta hosszan a tanácselnökről alko- t tt véleményét.

Megegyeztek: kiszállnak a járástól a helyszínre és megvizsgálják a helyzetet.

Néhány nap elteltével Mike elvtárs, a tanácselnök állított be Danes e.lvtárshoz.

— Kötelességemnek érzem elmondani — kezdte —, hogy Barna elvtárs nem törődik a pártmunkával, önző, csak a hasznot látja. Nem segíti a tanács munkáját.' Inkább hátráltatja.

Az elnök szavai még jobban meglepték Danes elvtársat. Hanem, amikor az urai termelőszövetkezet elnöke is beállított hozzá, kíváncsian várta szavait.

— Én úgy látom — mondta, hogy Barna és Mike elvtársak nem törődnek a szövetkezettel.

|í eszélt még sok 'mindenről.

Az volt a lényege szavainak, hogy sem a párttitkár, sem a tanácselnök nem végez jó munkát. Egyszóval: alaposan leszedte róluk a „keresztvizet”.

A pártbizottság felismerte a helyzetet. Mielőtt — a gyors intézkedés ellenére — kiszállhattak volna a helyszínre, ismét megjelentek az urai vezetők és mint az első alkalommal, ala- p -san „megmosták’1 egymás fejét.

A járási pártbizottság titkára és a járási tanácselnök tanácskozásra hívta egybe az urai pártvezetőség tagjait, szövetkezeti és 'tanácsvezetőit.

Danes elvtárs emelkedett szólásra.

Elismételte szóról szóra, amit az urai vezetők egymásra beszéltek korábban. Kérte a jelenlévőket, mondják el nyíltan, egymás szemébe észrevételeiket.

Az igazság kedvéért meg kell mondanunk: mikor egymással szembenülve kellett megismételni a járási pártbizottságon többször is hangoztatott véleményeket, „szerényebbek” lettek az urai vezetők. Már nem lehetett hallani, hogy „ ... a ta- nácselök nem tartja be a rendeleteket“. És azt, hogy „Barna elvtárs önző. Nem, ilyet

Vasárnap . megyeszerte megünnepelték a traktorosok napját és ezzel együtt a gépállomások fennállásának 10 éves évfordulóját. A gépállomási traktorosok között 38 van, áki már tíz esztendeje munkatársává fogadta a traktort. Kilenc kormánykitüntetést és 12 kiváló traktoros jelvényt szereztek a gépáilomási traktoristák. Több ezer ember ünnepelte a gépállomások 1100 és az állami gazdaságok többszáz traktorosával együtt ezt a napot.

Kétezer ünneplő : Tiszavasváriban :

A Tiszavasvári Állami Gazda-} Ság és a gépállomás együtt ren-S dezte meg a Traktoros Napot. Aí gépállomás vezetősége az ünnepi alkrlmából 47 dolgozót részesített* jutalomban. Egy-egy dolgozónak* 200—800 forint közötti jutalmat* adtak. A gépállomás hatalmas» körzetében részleteiben is befeje-» zás előtt áll a tavaszi idényterv,| de a talajmunka tervét már túl-* teljesítették s a gépi kapálás tér-* ve is befejezés előtt áll. A közö-5 sen megrendezett ünnepségen a* termelőszövetkezeti és egyéni gaz-J dákkal együtt több, mint kétezer} ember vett részt. }

»fiz egész város nálunk volt“

közük a Mátészalkai Gépállo-j másról. Ha nem is egészen az|

nem is lehetett volna ott, egymás szemébe mondani, mert ezek nem felelnek meg a valóságnak. A bizalmatlanság hangja helyett elvtársiasan elmondták az egymás munkájában észlelt eredményeket, hibákat. És amikor vége volt a megbeszélésnek, jóleső érzéssel távoztak valamennyien, örültek, hogy k tmmunistákhoz illően rendezték a rendeznivalókat.

ti anem a járási pártbizottság figyelmeztette az urai vezetőket: az intrikával, az egymás iránti bizalmatlansággal ártanak a pártnak. Károsan hat ez a falu életére, a szövetkezeti mozgalomra, a tanács munkájára is. A helyszínen hozott határozat értelmében á járási pártvégrehajtóbizottság rövid időn belül Urában tart ülést. Értékelik majd a község vezetőinek munkáját. És ha érezteti később is kedvezőtlen hatását személyeskedésük, ott, a helyszínen vonják felelősségre az egymás iránt bizalmatlan vezetőket.

Helyesen tették a csengeri járás vezetői, hogy az intrika megszüntetése érdekében őszintén, udvariasar, egymással szemben tiszta vizet öntöttek a pohárba.

Nagy Tibor.

Százéves a nyírejy'iázi vasót

Száz évvel ezelőtt, 1J5S. szeptember 5-én futott be az első vasúti szerelvény Nyíregyházára. A város annakidején támogatta a közlekedés fejlesztését, s a szükséges területek ingyenes átengedése mellett 30 000 forinttal is hozzájárult a vasútvonal építéséhez. Ez lényegesen meggyorsította Nyíregyháza városias jellegének továbbfejlődését.

A ritka jubileumi évfordulóról a Vasutasnapon emlékeznek meg a nyíregyházi vasút dolgozói.

Nemrég olvashattunk egy esetről. Egy angliai lelkész prédikáció közben elszundított. A hívek egyideig türelmesen vártak a lelkiatya ébredésére, azonban miután papjuk semmi hajlandóságot nem mutatott az ébrenlét iránt, szép csöndesen clszcled- tek.

Akaratlanul is ez a történet jut eszünkbe, amint be akarunk nyitni a nálunk működő társadalmi bíróságok valamelyikéhez. Ugyanis hiába lépnénk be oda. a társadalmi bíróság tagjai mélyen szundítanak, és ügyet sem vetnek ránk. Vagyis a legtöbb helyen még üresen áll a székük, pedig rendelet is előírta megalakulásukat. S mégis minduntalan történnek kisebb-nagyobb botlások, anélkül, hogy a társadalmi bíróság közbelépne jellem- formáló, lelkiismeretct ébresztő csengőjével.

Vajon megtörténhetett volna-e az alábbi eset, ha „házi bíróságaink” a tömeg elé ültetik a hi- bázókat? Az egyik tárgyaláson az elítélt — aki egyébként munkásember, öt gyermekes családapa. s első ízben keveredett vétségbe — az utolsó szó jogán a jelenlévő dolgozó társaihoz fordult:

— Hibásak vagytok ti is, mert nem figyelmeztettetek, amikor még nem volt késő...

S hányán és hányán kerülnek kisebb-nagyobb vétségekért ítélőszék elé, mert hozzányúltak a közöshöz, kapzsiságukkal kárt vétettek a társadalmi tulajdonban. Éppen a társadalmi bíróságoknak lenne a kötelességük nevelni, figyelmeztetni a konkoly- hintóket, a megtévedt munkásokat. Gondolnánk — legtöbb üzemünk, vállalatunk kapva kapott az akalman, s egyre-másra alakították meg a „házi bíróságokat”. Sajnos, ez nem így történt. Valahogy, a második negyedévi hajrában megfeledkeztek róluk és a legtöbb vállalatunknál és üzemünknél — ahol pedig eléri a létszám a 300-at — ma sincs

meg a társadalmi bíróság. Egyedül a MOKÉP-nél tölti be hivatását, ahol eddig háromizben. tárgyaltak kisebb-nagyobb szabálytalanságokat. Az egyik alkalommal Jaczina János és társai ültek a vádlottak padján, akik olyan mértékű csalással kerültek oda. hogy az üzemi társadalmi bíróság a jelenlévő 150 —209 dolgozó véleményével egyezően úgy döntött: a járásbírósághoz teszi át az ügyet. A másik eset nem volt ilyen súlyos. — A Mokép egyik ellenőre felületesen leltározott, ezért a népes tárgyalóteremben — megrótták isi figyelmeztetésben részesítették, sl azóta a fiatal ellenőr nem köve* tett el hasonló hibát.

Sajnos — a legjobb akarat mellett sem számolhatunk be —■ több társadalmi bíróságról. LéíeJ zik ugyan egy a Dohánygyárban1 is, de eddig még nem gyakorolta hivatalát. A többi helyen, mint a Kisker.-nél, Tejüzemnél, Mély-, építőknél, Megyei Építőipari! Vállalatnál, a Kisvárdai Vulkán-! nái cs másutt még zöld a jelzólámpa a társadalmi tulajdoni apróbb értékeinek kincskeresúii előtt. Ezeken a helyeken még) nem vették kezükbe azt a fenyítő pálcát, amelynek ugyan bizonyos ideig nyoma marad, de at „áldozatot” megmenti a becsületes életnek.

Aligha nélkülözhetik soká azj üzemek és vállalatok az embernc-1 velés magas iskoláját. Szegénye ségi bizonyítványt állítana kii magáról az az üzem, amely ar-, ra hivatkozna: nincs idő, ezz éli

majd később foglalkozunk. E* egyenlő lenne azzal, mint tétován és szótlanul nézni a zsebekben kivándorló szerszámokat, ruhaanyagokat s más értékeket. Ezzel együtt segítőkezet nyújtani ahhoz, hogy némely félre-’ lépett, de egyébként nevelheti! és jóindulatú dolgozó lejabb csússzon a lejtőn. Nem. Eb'f-3' nem lehet beletörődni!

(Páll G.)

ZÁHONY A FEJLŐDÉS UTJÁN

Uj városnegyed, sokezer munkás — de az igények t* noíieu

K

CSORVÄSI SÁNDOR, a Nagy-j mezői Állami Gazdaság igaz-alj-* ia Munkaérdemérmet kapott aj Traktoros Nap alkalmából.

i ne tudná már megyénkben, hogy micsoda Záhony? Az idősebb generáció talán még arra is emlékszik, hogy v.-ii volt Záhony! A vasúti „bakterház‘‘ és néhány munkás emlékét már csa'c a záhonyi öregek őrzik, de nekik se jut eszükbe, csak ha erre külön emlékezniök kell. A záhonyi tanácselnök — aki dolgozó paraszt- ember volt — idézi most ezeket az emlékeket: '

— A fele? Talán még a fele sem volt a község annak, ami most. Nagyobbrészt szalmatetös házak; zsúfolt lakások, kicsi udvarok . . . jól látszik ez még a belterületeken, a 204 négyszögöles telkek, három. négy családdal.

— Milyenek a mostani építkezések?

Tág fogalom e:, hogy mostani, hiszen itt is, mint másutt hazánkban az új időt csak a felszabadulás óta lehet számítani. Olyan nagy válaszkő április í-e népünk életének történetében, amelyhez ehhez fogható ezer éj alatt nem fordult még elő.

Jjj városnegyed, új utcák épültek Záhonyban. A vasutas-telepen 120 lakás, közel ezer ember! Ennyi lehetett Záhony összlalcosságának száma 1940-ben. S ez az új ezer a régi ezren felül települt, épített- házat és kapott kenyeret. 1946—ÍS-ra tehető a legrohamosabb fejlődés korszaka. Ekkor épült ez a telep is.

— No, az új házhelyeken épült lakások már 600 négyszögöles telkeket birtokolnak s ezen egy család lakik — büszkélkedik a tanácselnök, és fűzi tovább —. Zöldkereszt, három orvos, villany, mozi, kultúrház: ez "már mind a mi legutolsó tiz évünk vívmánya.

Záhony a felszabadulás előtti néhány munkásával ugyanolyan község volt. mint megyénk bármely más községe. Kevés földjén csaknem kizárólag dolgozó parasztok éltek. S most? Rövid éltized platt kialakult az új munkásosztály. Igaz, nagy részük még földjén is dolgozik, de gondolkodásmódjukban, igényükben mindinkább ízig-bérig munkássá válnak. A termelőszövetkezetben is jobbára asszonyok dolgoznak, mert a záhonyi állomás, a nagy kincsesbánya hívja áz embereket. .-■ ■■■

Kétségtelenül igen nagy az átalakulás. Erre tatán a legjobban az elnök néhány szava utal, az elnöké, aki sokat- megpróbált a múlt nehéz parasztsorsából.

— Ma már itt nagyon szegény családokról beszélni nem lehet. Egy két olyan család akad csak, amely alkalmi munkából él. Ezek már öregek, munkaképtelenek, vagy más okok játszanak közre.. De ezek olyan nagyon kivételek, hogy névről el tudnám sorolni félkezemen őket, a háromezer emberből.

Szép új iskola gondoskodik arról, hogy a most felnövő generáció-sokkal műveltebb legyen, mint a regi. Az analfabétizmus

lassan, eltűnik; 43 analfabétáról tudnak, közöttük 34 ötven éven felüli öregember. De a község pedagógusai már látogatják őket s ősszel kezdődő tanfolyamon a még nevelhetők megtanulnak írni és olvasni.

t-écgy mennyire megváltozóit cz emberek gondolkodásmódja, arra mi sem jellemzőbb, tr.ir.ihojy az állomáson, ahol az egész kulturális élet mintegy központosodik, rendszeres ismeretterjesztő előadásokat tartanak, s ezt a dolgozók igénylik és kérik. Áprilisban két előadást tartottak, melyeket közel ezren hallgattak meg. Egészségügyi, szakmai, földrajzi, politikai tárgyúak voltak ezek az előadások. A közönséget — mint tájékoztató szerv — egy munka- csoport szervezi. Sok szervezés azonban nem kell. A dolgozók véleménye szerint épp az a baj, hogy kevés a kulturált s2óraIcozó- hdyek száma.

— És itt elérkeztünk Záhony egyik legnagyobb problémájához

_ mondja Kovács László, az állomás kultúrotthonának igazgatója

(egyébként Szocialista Kultúráért érdemrenddel kitüntetett vasutas). Van ugyan kultúrházunk elég nagy, 340-en férnek el benne. de egyúttal ez a mozi is, s hetenként két alkalommal használható csak a terem más célokra, például színi előadásokra. Nincs klub- helyiségünk, pedig ez nagyon hiányzik.

— Hol szórakoznak hát a munkások?

— És hol szórakoznak a záhonyiak? — kérdezi viszont Kovács László. Hiszen a község zöme munkás, vasutas. Bizony ez ez egy kultúrterem van csak: ha szórakozóhelynek lehet nevezni, akkor még szó eshet az állomási „sörkert ’-röl. Ez és a lakásproblémák Záh";"” fájó vonlai.

Sem cukrászda, sem kellemes környezetű vendéglő, sem klub- helyiség, sem külön mozi Záhonyban nincsen. Nem tart lépést az igények emelkedésével. ez általános, rohamos fejlődéssel az egészségügyi ellátás sem. Három orvosi állás — a meglévő hárman kívül — betöltetlen. A. bölcsőde időközben kicsi lett és korszerűtlen. Gyenge ma már. a zöldség- és gyümölcseUátás is. Mindez hiba, és orvoslásra vár.' A legtöbbet a földművesszövetkezet tehetne. Jobban talpára kellene állnia itt Záhonyban.

Mindem1:'r hibái- — a hunyok, megszüntetés* bármenynyire is sürgető —, mégis, mint negatívumok is azt igazolják, hogy Záhony, a hajdani szalmatetős kicsi falu nagyot lépett előre az ipari városok útján. A -fejlődés fő épülete: a termelés, c munka. a kulturáltság egyre inkább a magasba tör. Hol szórakozzon a záhgnvi *-~'-er? Mg~f ■— vér ''leletre. Magúknál* a záhonyiaknak! is meg kellene próbálniuk: választ adni erre a kérdésre.

'v t/v. , J . y, ■*■*b.,

egész város, de ennyi biztos, hogy. majdcsak annyian voltak az ér-j deklődő vendégek, mint a meg- j hívottak. A nagy érdeklődés aj gépállomás eredménye: mellett a. jó sörnek és a még jobban sike-j rült táncmulatságnak is szólt,}

ahol a vasutaszenekar gondosko-«

dott arról, hogy ne unatkozzanak}

a k 1

Megyeszerte ünnepeltek a gépáilomási dolgozók