Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-05 / 131. szám
1258. JfMUS 5. CSÜTÖRTÖK KELETM ACYARORSZAG a KÖM ÜVES-SZIV ! 1955-öt írtak akkor. Március ivóit, tavaszrahajló délután. Az Vica forgataga, mint nyüzsgő méhkas. Emberek siettek napi dolguk vtin, a villamos megszokott csil- tingeléssel fordult a nyíregyházi ikisállomáson. Az Irodaház hangszóróján tánczene áradt az új térre, s úgy látszott: a járókelők sokasága örömmel szemléli a szé- Ipülő teret. — Ekkor mi a Békeház udvat án, az épület tövében tanakodunk, „Ki mászik fel a függő létrán a felső szeget kihúzni?" Tudniillik akkor már befejeztük a 'külső „pof ozást” is az épületen... \Senki sem vállalkozott. Gondol- \kodni kezdtem... Ezzel nem haladunk előbbre, itt nincs mit teketóriázni .. -. Nekivágtam.. S ezen a csendesnek látszó délutánon egy építőmunkás élete forgott veszélyben. — Szerencsésen felértem a létra tetejére, megmarkoltam a tartó- iszeget. Felnéztem és láttam: a tetőn szorítják a kötelet, tehát nem lehet baj. Különben sem ez volt az első ilyen vállalkozásom, hisz 'Szlálinvárosban számtalanszor megcsináltam korábban. Csak ák- iíor még nőtlen voltam. De ötvenötben ...A gyerek jutott eszembe, meg a feleségem, ahogy dőlni Kezdett a létra. Mégsem fogjak clyan erősen odalenn — gondoljam, de akkor már zuhanni kezdtem. A frissen vakolt sima falon ikaptam kapaszkodó után. Hiába. Úgy éreztem, megindul az egész I'épület. Már azt hittem, leszakadjalak a körmeim, de kapaszkodtam. És sikerült. Az első emeleten ablakpárkány volt, egy építőmnn- }kás megmentője. Ott függött ég lés föld között, baljával az ablak- párkányt, jobb kezével meg a létrát szorítva. Ahogy visszahúzták fe létrát és két kézzel ragadhatta .meg az ablak szélét, megverte az füveget. — Segítség helyett ideges női hang volt a válasz. Azt mondta, nem nyitja ki, mert megfázik a gyermeke. — Értse meg, jó asszony, nekem meg az életem van veszélyben ... — kiáltottam vissza torkom szakadtából, míg az asszony rémült arccal besegített az ablakon... Most itt ülünk a kis „felvonulási épület’ egyik szobájábanf szemközt egymással és Jávor László, ez a fiatal kőműves emlékezik. Már lecsengették a műszak végét s egy munka utáni cigarettaszívás megannyi emléket idéz. 26 éves mindössze, két gyermek apja, és fél életét az állványon töltötte. Valósággal kőműves-dinasztia a Jávor-család. A nagyapa, az apa, és most két gyermek „űzi az ipart“, — Tizenhárom éves múltam, amikor apám a kezembe adta a malteroskanalat. Azóta sokmindenen mentem át. Hamarosan a vállalathoz kerültem és ott szereztem meg a szakmát is. ötvenegyben egy páran, fiatalok ,,nyakunkba vettük a világot“ és vállalkoztunk a sztálinvárosi építkezésekre. Ügy beszél erről az időszakról Jávor László, mint élete legszebb napjairól. Hirtelen nem is tudja, hány lakóház felhúzásán dolgozott. — Ott igazán „kitombolhatták" magukat a kőművesek. Csupa új, modern épületeket készítettünk —■ ez volt a vii legnagyobb örö- műnk. Mert ugye, munka az is, ha az ember tataroz, meg vakol, de ha függővel á kézben közeledik az ég felé ..; Annál nem is tudok szebbet elképzelni. fis beszél Jávor László megállás nélkül. Sokszor keresi a szavakat, mert mindig arra tér ki, hogy ő csak egy átlag ember, aki dolgozik és nem tudja szavakba önteni érzéseit. A biztatásra kicsit szégyenlősen próbálkozik: — A szív.... a kőműves szíve diktálja tán, hogy mi annyira rajongunk a falrakásért. Mert ha az ember beleszületik és megszokja valósággal hozzánő ehhez a munkához. Aztán az sem „mellékes", hogy ha Jávor László családjává7 vasárnap délután kiruccan egy kis sétára a Toldi utcai modern lakásából és elhalad Nyíregyháza új építményei előtt, sűrűn jegyzi meg feleségének: „Látod, ezt én is építettem“. Az Irodaházi Békeház, új iskolák, és lakóházak építésén dolgozott ő hosszú éveken át. És gyorsan számítgatni kezdünk. Ma példánT négy köbmétert rakott — a, c.;inyi, mint 1600 tégla. Eddigi kőmüvessége alatt több, mint 4 millió tégla fordult meg a kezén... — De a brigádom valamennyi tagja jól dolgozik. Kicsit gondolkodik, és mosolyogva jegyzi meg: — Átlag másfélezer tégla esik egy főre.,. naponta. A nevetésben aztán igazán feloldódik a nyelv és a mindennapjairól kezd „mesélni“. — Elégedett vagyok, soha rosz- szabb ne legyen. Közel kétezret „markolok fel“ hó végén, ebből aztán telik mindenre, összkomfortos a lakásom, jól berendezett. Munka után a gyerekekkel szokjam játszani, vacsora végeztével meg rádiózom, újságot olvasok. Csak egy óhaja vari Jávor Lász- iórtak. Az, hogy nyugodt élet legyen, és sok olyan lakóházat építhessen meg Nyíregyházán, mint amilyenen most az Arany János utcán szorgoskodik. Mert azt is a kőműves szív diktálja, hogy nagyobb kedvvel serénykedjenek a lakóházak építésén, mert mielőbb látni akarják a boldog tulajdonosok elégedett tekintetét. ANGYAL SÁNDOR Kultúrmunkdra köt szerződést a nevelőkkel a kisvárdai művelődési ház A művelődési házak egyik legfontosabb feladata, hogy központjai legyenek egy-egy község művelődési életének, otthonai a/ ismeretterjesztésnek. A kisvárdm járási művelődési ház sajátos viszonyai között kétszeres fontosságot tulajdonít az ismeretterjesztésnek, az emberek erkölcsi, esztétikai, világnézeti nevetésének. Az ellenforradalom hatása megmutatkozott a kultúrhaz látogatottságában is. Az elmúlt évben még oly sikertelen előadásokat is tartottak, amikor nagy önfegyelem kellett a művészeknek ahhoz, hogy a kis közönség előtt .színpadra lépjenek. Bródy: Tanítónő című darabját 40 néző igényelte csupán, a 66 tagú Magyar Állami Férfikar műsorát 42 néző előtt adta. A Budapest Táncegyüttes világszerte ismert és megbecsült művészete csupán 8 látogatót vonzott — mindez természetesen az ellenforradalom .után történt. Ma már más a helyzet. Május elsején a Budapest Tánc- együttes két előadást is tartott Kisvárdán, közel ezer néző előtt; a volt Honvéd Kórust pedig soha nem hallott vastaps tartotta vissza a színpadon. Ez évben közel ötezer nézője akadt a művelődési ház rendezvényeinek csak hozz4vetőleges számítás szerint is. A művelődési ház vezetősége elhatározta, hogy „ha a hegy- nem megy Mohamedhez, hát Mohamed megy a hegyhez", más szóval: közönséget nevel magának. Ehhez a kisvárdai viszo- nyok között, ahol általában nagyon szeretik a muzsikát, szükség van bizonyos felvilágosító, nevelő munkára, hogy minél szélesebb körben igényeljék az emberek ne csak a zenés darabokat, hanem a komoly, társadalmi mondanivalója drámákat is. Persze, valószínűtlennek tűnik, hogy zenés darabokon kívül más daraboknak ne lenne megfelelő sikerük Kisvárdán. (Lehet, hogy ez a ház vezetőségének pesszimista, egyéni meggyőződése.) A közönségnevelés elé kitűzött cél: minél több és magasabb színvonalú ismeretterjesztő előadást tartani. Ez igen' jó dolog, s ezért csak dicséret járhat.. Különösen ebben az esetben, amikor a művelődési' ház „házon kívül” végzi a szervezést, tömegszervezetekben és intézményeknél, üzemekben teremti meg a lehetőséget. Legújabb feladatuk, amelyet el fognak végezni: szerződést, írásos megállapodást kötnek a pedagógusokkal, hogy a következő évben milyen téren és hogyan vesznek majd részt a művelődési ház munkájában, hogy' iskolai feladatuk mellett ne játsszon majd nagyon másodlagos szerepet a társadalmi munka, az iskolai nevelés mellett egyenrangú feladattá legyen az iskolán kívüli nevelés. Ami pedig a komoly darabo-- kat illeti: ahogy sikert aratott Vass Lajos kórusa, bizonyosan vas tapsot kap Dabozy Szélvihara is. Csak ehhez elő ia kell adni! y—b. HcifeJt i1éli A Nap „kilencedmagával” ontja su- arait. A szatmári földek felett egyhely- en remeg az átforrósodott levegő és az iakáeok is mozdulatlanul kókadnak az lutak mentén. A millió felé repedezett ta- Daj, mint megannyi kicserepesedett, es- jrieklő száj várja, hogy megnyíljanak a felhők és szakadatlanul habzsolhassa az (életet adó vizet. Furcsa táj ez. Az árkokiban vízililiom pompázik, s tőle két méterre már acélkeménységű rögök szorongatják a „tartvanőtt” veteményeket. Az kárkok szélén egy-egy elszórt vadrózsa- 1 bokor rózsaszínje úgy hat, mint a tavasz nászának régmúlt emléke a perzselő nyárban, ami már egy teljes hónapja *01*1. A kötésig érő, bíborgubójú vörös- iiere-táblák felett farkasalma, vagy kutya- tej árnyékában frissen kelő kukoricabok- Tok próbálkoznak ismerkedni — a való- tággal. Komor, zöld falként álló tiszta búzatáblákat pipitéres, dercefüves, vagy éppen tarka, pipacsos, ritkaszálas búzák váltanak, aszerint, hogy a gazda menynyire adta bele szivét, lelkét a maghozó föld megmunkálásába. A nagygéci határt járjuk. Karácsonyi sZsi gmond, ennek a földnek szülöttje, négy község mezőgazdasági felügyelője kalauzol a napégette mezőkön, ahol — -—amerre a szem néz — tarka szoknyák, fejkendők ékesítik a mezőket; hajladoznak, ide-oda lengenek, mint a piros pipacs, a kék búzavirág, és szorgos kezük nyomán simul a rög. porhanyul a talaj. üdül a répa, a krumpli, felemeli fejét a lelankadt kukorica, a máié. Látni, hogy van gazda, aki az utolsó erőfeszítéssel beleakasztja az ekét a cscntkemény hantba, s utána izmos férfikarok sújtanak le a makacs rögre a csákánykapával, hogy magágyat adjanak a „csalamádénak”, Ezen a földön ilyenkor nevetséges játékszerként ugrál a borona, a tárcsa. A legtöbbre képes emberi izom és a végtelen türelem ad itt a talajnak életet. Május elejéig nem lehetett látni a határban mozgást. Addig az eső volt az úr a földeken. Utána megindult a hajrá. Ketten versenyeztek ismét: az ember, és a természet. Körömszakadtáig marták el az égető májusi kánikula elől, szántottak, vetettek — tíz napig. Aztán a meleg lett az úr. De ezek az emberek nem hagyták magukat! Törték a rögöt géppel, kézzel, a munka nem állhatot meg. Van még tábla, ahol a máié magja szárazon hever a rög alatt, de legtöbben már kapálják a soroló tengeritöveket. Az egyik fasor fullasztó hűsében ebed utáni pihenőt tart a Eóni-család. A kapák kinn állnak a táblában, őrzik a kiegyelt mákot, répát. Bóni György, a gazda, apró egyelőkapát élesítget s közben elmondja, hogy lG57-ig közösben dolgozott és most, vénségére megint egyedül kell bajlódni a .földdel. De mit is csináljon? — találgatja. Kezdje hatvan éves fejjel megint a közöst?! Meg ott talán még mindig vannak, akik nem tudnának összeférni. Ez csak olyan „talán”, amibe kapaszkodik, mert tudja nagyon jól, hogy mások ott már az emberek és egyre kevesebb, aki a torzsalkodást keresi. így van ez már. Keresi az utat ő is, közben — az asszony mondja! — vasárnapja sincs a sok fárasztó munka miatt. Felkelnek a pihenésből es elindulnak ket- tecskén, öregecskén a szomorúan álldogáló kapák felé, törni nagy fáradtsággal kicsi földjük kemény rögeit. A „szemlebizottsághoz" a mezőőr, idős Almási János is csatlakozik, s míg megbeszélik a mezőgazdasági felügyelővel az arankairlás és a burgonyabogár gondját, el is jutunk egy másik gazdához, aki fiatal erővel, fiatal feleséggel kapál- gatja a kukorica-máiét. Gél Dánielnek szép a máié földje, de csak az a rész, amelyiken idejében sikerűit a munkát rendesen elvégezni. Jó fele-harmada a szárazságban szánlódott s az biz’ most ütögetné a csíráját, ha áttörhetné a rögöt. Egy nadrágszíjnyi meg még úgy van, ahogy tavaly ősszel maradt: nem vette be az ekét. Ha jön egy jó eső, lesz benne jó csalamádé. Ha jön az az eső ... A Kossuth Termelőszövetkezet mákföldjén csak férfiakat látni A fiatalok a dohány ültetésben szorgoskodnak, aminek géppel készítették el a talajt. A mák harmadik, egyelő kapálásához is két ember jutott erre a napra, de délutánra hatra szaporodtak, mert a permetező- brigád tagjai —, hogy ne teljen hasztalan az idő. míg a permetezőgépet javítják — szintén besoroltad; a két öreg, idős Fe- rcnczi Imre es Ferenczi Lajos után. Idős Fersnczi Imre a fiatalabb, mert Lajos bácsi már a 71-st tapossa, noha szepszai termete, rugan; os hajladozása legfeljebb ctvenet mutat. A mögötte ssrakozók kozott lévő két felnőtt fia is arról tanúskodik, hogy Lajos bácsi fölött sok év szállt el, azonban ő fiatal maradt. Itt tudni meg oszt is, szövetkezetiek a gyümölcsösben is szorgoskodnak, most folyik a negyedik permetezés. Bármi szépről beszélünk, s látjuk a szépen ringó búzatengert, ami nem szűkölködött a jó munkában, tápanyagban. A kalászosok mellett nem szégyenkezhetnek a tavaszi kapások sem, de azért csak előhozakodnak a bajokkal is. kiért nagy bajban vannak most a Kossuth TSZ-ben. Lenne jónéháry belépő, talán húsztól is több, de nem megy a dolog —' mondják —, mert nincs mire felvenni őket. 36 tag van 180 hold földre és akik jönnének, nem gyarapitanak a közös területet, mivel nincs földjük. Gondolkoztak ide, gondolkoztak oda, de sehogy se sikerült megnyújtani a területet. • Egy megoldás kínálkozott arra, hogy jónáhány családdal gyarapodjanak, vagyis legyen részükre terület, de ez az óhaj nem igen talál megértésre. Ugyanis van a szövetkezet tagsága között sok olyan, aki pár év előtt az állami gazdaságban kezdett dolgozni, s akkor a földjét a gazdaságnak, adta at. Ez terület kitesz 60 holdnyit; ha' ezt visszakapna a szövetkezet, akkor egyrészt megoldódna a földnélkülsság. Aztán' hogy milyen lehetőségek vannak a tsz. gazdálkodásának további esszarűsitesére, a belterjesség folytán a tagság bővítésére, nem tudom, annyi azonban bizonyos, hogy amennyiben a számszerű fejlesztés egyik útja a földgyarapítason keresztül vezetne, gondolkodni kellene ezen as utón. Hadd legyen a nagygéci határban minél nagyobb terület, ahol több ember akarata jobban győzi az időjárással szembeni harcot,. ahol Bóni Gyuri bácsinak mégsem kell majd egyedül verekednie a makacs röggel, ahol a közös ercieszités szebb gyümölcsöket érlel. „ .. .„v!* * Sasaa Andrte,
