Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-04 / 130. szám

1958, JÉ MUS 4, SZERDA

RELETMAGYARORSZÄG

Delelés közben

A kalászát hányó, derékig érő búza, meg a fiatal fasor sokáig eltakarta előlünk a csenger- újfalüi Béke TSZ kapásbrigádját. Biciklivel mentünk, mégis jókora darabon kerekeztünk a hatalmas szarvaskerep, lóhere és búzatáblák között (egyik oldal az állami gazdaságé, másik a tsz-é). mire valami füstfélét láttunk felszállni. Már kérdezni akartam a mezőgazdasági felügyelőt. hogy jó irányban keressük-e a répaegyelóket, amikor megszólalt:

— Ott vannak ni, sütik a szalonnát.

Irodai munkát végző ember kenyérből sem

t ag nagyobbat, mint amekkora szalonnák pirultak sisteregve a nyársak végén. Gyomorbetegnek meg egyenesen fájdalom nézni, hogy mennyire méghorpadtak az elemózsiái tarisznyák, mire az utolsó bicskát is megtörülték,, s nagyot kattantva becsukták,

A lányok és a fiúk, mire odaértünk (talán jo >b foguk van, vagy hogy több idő jusson a delelésre), végezlek az evéssel, már a pokrócot teregették a hűvösre. Egyesek alvást színleltek, de azért egy-egy rögecske az ő kezükből is át-át- szállt a másik pokrócra és általában úgy, hogy az „alvó” fiú dobása lányt talált, a lányé pedig ííút. Akik ezeket az apró kis élcelődéseket, a félórás vidámságot megkóstolták, nehezen mennének már vissza egyenként delelni, az öt-hat holdakra.

A vidámságnak nincs hiánya az idősebbeknél se’, de ők a hancúrozást már elhagyják, s Inkább csak szavakkal „húzzák“ egymást.

— Vigyázz, a lábadra ne ejtsd, mert eltöri — vicceli az egyik idősebb tag Koroknai Pistát, a párttitkárt, aki nem is egy. hanem két darab szalonnát forgatott a nyárson.

— Hármat öltem a télen, megengedhetem magamnak, hogy kettőt süssek — válaszolt a párttitkár.

A zöldhagymával, jó házi kenyérrel elfogyasztott szalonnára nagyokat húznak a friss vízből, aztán előkerül a „Terv", a „Kossuth", füstölnek már vagy nyolcán, de az újságpapírba csavart paklis dohánynak nyoma sincs sehol.

— ötvenegyezer forintot vittem én haza tavaly — újságolja Katona Zoltán, az egyik brigádtag, Az enyémnél voltak még jobb eredmények is, de aki rendesen dolgozott, a 30 OOO-en alul nem adta egy sem. Márpedig mindenki dolgozott, mert a mostani területnek duplája jutott egy-egy tagra, a betakarítással mégis hamarabb végeztek, mint az egyéniek.

— Adtak le a területből?

— Nem. Szaporodtunk, új tagokat vettünk fel,

Igaz, az uj belépők között akadtak jó középparasztok, akik földet is hoztak. Ott ült a beszélgető karéjban Nagy Imre. aki márciusban, amikor ismertették a kormányhatározatot, hogy ezután hogyan lesz a szövetkezetekben, 17 hold földjével kérte a felvételét. A lábánál . hasalt Huszti József, aki 10 holdat hozott be, szintén márciusban. Rajtuk kívül több, mint tizen dolgoztak ezen a napon is a növényápolásban, új tagok.

— Tavaly 40 forint körül érj- egy munkaegység. az idén 46-ra terveztük — mondja Katona Zoltán, aki fejből is úgv ismeri a számokat, mintha legalábbis könyvelő lenne. Aztán elárulja, hogy most volt kéthónapos pártiskolán és ott sokat számolgatta a szövetkezetük kiadásait, bevételeit, különösen amikor a 3004-es kormányhatározatról vitatkoztak.

A főbb bevételi forrásokat valamennyien ismerik, az új belépők és régi tagok egyformán. Hetven hold szarvaskerep második gyapját magnak hagyják, hasonlóan a 80 hold lóherét is. A négyszáz juhról közel 20 mázsa gyapjút várnak. Nemsokára eladásra kerül 60 darab bízó és egy csomó szerződött növény, mind nagy pénzt hoz a házhoz.

A t eh én v ál tornán yt és a juhtörzset is tovább szaporítják. Legalább tízszer elmondták a rövid beszélgetés alatt, hogy trágya nélkül belterjesen gazdálkodni nem lehet. Jövőre a juhállományuk szaporulattal együtt ezer darab körül lesz.

Kiszámították azt is, hogy a tervük teljesítése esetén egy t7gra átlagosan 35 000 forint jut, ami több mint 2900 forint havi keresetnek felel meg, de ha a munkában töltött hónapokat nézzük, még ennél is több.

Beruházásra is fordítanak bőven. Építenek juhhodályt és egy irodaházat, amiben beépített kutúrház is lesz. Olyan kultúrtermet, csinálnak, ami egyben mozi is lesz. A mozigépről az értesítés már a kezűk en van,, azóta talán a gép is megérkezett.

Letelt a delelés. Megropogtatták a derekukat és újra nekiálltak a répasoroknak. Az egyelést még nem tudja helyettük a gép elvégezni, de a 150 hold takarmányföldjükön már csak a sarkokat kerekítik emberi erővel. Amíg a gép kaszál, ők kétszer is megkapálják a répát vagy a kukoricát . ; .

Csikós Balázs

Megússzuk-e az idén a jégverést?

Az időjárás az idén már űzött velünk néhány csúnya tréfát és számíthatunk még ezután is ilyenre. Ezért vetődik fel sok termelőnél, vajon megússzuk-e az idén a jégverést? Ez az egyik legnagyobb ellensége a gazdálkodó embernek, amely kora tavasztól késó' őszig fenyegeti a termést, néhány perc alatt elpusztítja a termelő egész év! fáradságos munkájának gyümölcsét.

A jégverés állal okozott anyagi károk ellen a tudomány mai allása mellett csak a jégbiztosítással tud védekezni a termelő. Bizonyítja ezt az is, hogy az elmúlt évben az Állami Biztosító megyénkben a termelőszövetkezetek részére 1,180.000 forintot, az egyéni parasztok részére pedig 3,750.000 forint jégkártéri- tést fizetett ki.

Mi az előnye az önkéntes biztosításnak?

Elsősorban az, hogy a termelők maguk határozzak meg a

biztosítási összeget a var hatéi terméshozam szerint. A viszony« lag alacsony díj pedig nem jelent különösebb megterhelést, mert például egy mázsa búza jégbiztosítási díja 7,23 forint, a- rozs, árpa, zab és kukorica dijai 6.46 forint, a téli almáé pedig 30 forint 60 fillér.

S mi a helyzet a szerződéses termclvényekol?

A szerződéses terményeket még ennél is olcsóbban lehet biztosítani és ennek díját nem a biztosítás megkötésekor kell fizetni, hanem a termények átvételekor. Az ilyen szerződéses termel vényekre a biztosítást a1 termeltető vállalatok, vagy a íöldjművesszövctkezetek útján lehet megkötni. Megyénkben a’ jégverés minden évben be szokott következni. Sok gondtól és kártól menekülhet meg, aki idejében köt jégbiztosítást az Állami Biztosító helyi megbízotlai- nál, vagy a járási fiókoknál. Itt az érdekeltek bővebb felvilágosítást is kapnak.

Repülőnap less

Ibrányban

*

A Hazafias Népfront és a Honvédelmi Sportszövetség megyei szervezeteinek közös rendezésében nagyszabású repülőnapot rendeznek Ibrányban június 8-án. Az ünnepélyt a Béke és Barátság Hónapjának jegyében tartják meg.

Gazdag program várja majd az érdeklődőket. Reggel 5 órakor zenés ébresztővel köszöntik a dolgozókat. 7-től 9 óráig a motoros klub versenyzői mérik össze ügyességüket. Az ünnepi nagygyűlésen Berki Zoltán elvtárs, országgyűlési képviselő mond beszédet. Ezt a nyíregyházi íjászok és megyénk legjobb

modellezőinek bemutatója kö-l

veti.

Ebéd után egy órakor repülő,, ejtőernyős és lovasbemutatőj szórakoztatja a közönséget. Ez-] után a nyíregyházi járás KISZ-] szervezeteinek kultúrcsoportjaií lépnek színpadra, majd kötélhú-j zás és más játékok következnek;! Az ünnepélyt este 8 órakor ta-i bortűz és tűzijáték zárja be.

Az ünnepség napján és he-I lyén — az ibrányi nagylegelotű — a nyíregyházi járás 4 föld-j műyesszövetkezete vidám vá-j sárt rendez, s egyben biztosítják a vendégek, az ünneplők étellel^ hűsítő italokkal való jó ellátását.

— Nézze — mondta hirtelen az asz- szöny és egy fényképet vett elő.

A felvétel egy kisfiút ábrázolt, rövidre nyírt hajjal, kéklüszter ruhában.

Kezében zászlót szorongatott és lábainál ott figyellek játékai.

— A mackója még megvan, de 6 már nincs —I sírta el magát az asszony és messze, nagyon messze, a láthatár alján gyülekező bárányfelhőkre nézett.

Megindultsággal és részvéttel néztem rá. Egyszerre megértettem, hogy akár tengernyi bánat is zúghat bévül egy emberben. A szív, ez a csodálatos kis motor nem egyszer még az emberfeletti megpróbáltatásokat is kibírja.

Vártam, hogy újdonsült ismerősöm többet is elmond gyermekéről. Tapintatosan nem akartam emlékeit felkavarni. A valasz azonban sokáig késett..;

Mindketten árnyas fák alatt ültünk, forró hőséget árasztó tavaszvégi délutánon. Hancúrozó gyermekek és esőt szomjazó virágágyak között. Szemközt a bérházak teljes hosszában. Mind nyitva voltak az ablakok és ha szellő támadt, a finom csipkefüggönyök, akárcsak a siki tavak, úgy hullámoztak.

Az asszony végre felém fordult, Hangjában belső fájdalom és mély fölindultáig vibrált:

— Tudni akarja, miképp történt a dolog?

■k

— Tudom, gyermekemről akar hallani először. .. Már 17 hónapja költöge- tem Öt.:.

— Pesten a XIII. kerületben történt minden. Két nappal az ellenforradalom kitörése után fegyveresek szállták meg a háztetőket. A pincékbe is gépfegyvereket hurcoltak le. Hiába tiltakoztunk ... Ránk se hederítettek.;; Csak lőttek, meggondolatlanul,, kocsikra, járókelőkre,

katonákra, mindenre, ami a szemük elé

került.

— Mi és még hárman a lakótársak közül, tent rekedtünk a harmadik emeleten. Higyje el: szörnyű volt. Se nappalunk, se éjjelünk... Ha véletlenül elszunnyadtunk, még akkor is elkergette álmunkat a géppuskaropogás. Ez még a légó-pincénél is rosszabb volt. Most 14 éve — negyvennégyben. Mert akkor Szi- ráki nénivel, és a többiekkel még főztünk is néha. De ott a harmadik emeleten: két tér között, állandó puskaropogásban, egy falat nem sok, annyi sem csúszott le a torkunkon.

— Évike, meg Pisti, — akinek fényképét az előbb mutattam meg magának — félelmükben az apjukhoz bújtak. Laj- csika meg hozzám. Szekrénnyel bariká- doztuk körül magunkat, és így virrasztótok á fegyverropogást,

— Október 28-án már pokoli volt a zaj. Rosszkinézésű suhancok jöttek. Ahogy sejtettük, a mi házunkban fészkelt a „főhadiszállás“. Folyt a bor és köny- nyűvérű nők szórakoztatták a garázda legényeket.

— S akkor jött a legrosszabb. Pistike egy . óvatlan pillanatban félrehúzta a függönyt és kilesett az ablakon, ’Nem vagyok rossz anya, esküszöm magának, csak egy pillanat műve volt az egész. Férjem, meg én is elszunnyadtunk. Erőt vett rajtunk a kimerültség. Mondom, talán egy perc sem telt el, mégis arra riadtunk fel, hegy szörnyű, csaltanás hal- lik és szilánkokra hull szét az ablaküveg. Pistika meg a földön. Még őt sem kímélték . ezek a gazemberek. Ezeknek még az anyjuk sem volt szent!

— Örökké fájó perceket éltünk át akkor. Se orvos, se kötszer. Nagynehezen kopogásunkra, a szomszédok kerítettek vattát, kúsztak, majdcsak hasonfekve segítségért, de mire a házbeli patikus már hozzánk ért, Pistike nem mozdult többé..

—A legszebb ruhájában, játékaival temettük el. Olyan volt a koporsóben, mintha Csak aludna. És én azóta nem hiszem el, hogy ő mér nem lehet közlünk többet. Hogy kioltotta életét egy gyilkos géppisztoly-golyó.

—Nagyon kérem, mondja el: mi azóta egy percig nem vagyunk nyugton. Szászor és ezerszer feltesszük a kérdést: vajon Lajcsikával és Évikével is így lesz? Hát ők is lehullanak még bimbójukban? Mert tudja mire gondolok... Atom-, hidrogánbomba. a stronciur* kilencven. Pusztulás, nyomorúság, nyomorék gyerekek .,.

Próbáltam megnyugtatni, de ő szenvedélyesen folytatta:

— A múltkor részt vettem egy ’égő- előadáson. Ott hallottam, hogy milyen szörnyű pusztításra képes a esontrák. A robbanás után sugárzóvá válik maga test is. aztán jön a roncsolás és minden' izem, minden sejt széthull.

— Még egyszer ismétlem, írja meg: mi anyák gyűlöljük a háborút. Elég volt már a jajból, a könnyből és a pusztításból. Azt.kívántuk: sose robbanjon bomba a fejünk felett!

— De mondja meg, mit tegyünk? Ha tízen tiltakozunk, az csak egy csepp víz a tengerben. Ha ezren: az sem hallik messzire...

Bevallom, nehéz helyzetbe kerültem. Hisz’ ügy akartam hatni erre az asszonyra, bog?’ megértsen engem, Hirtelen

eszembe jutott az algériai DzsamiJla tör-; ténete. Az ő harcos rendithetetlenségét; sorolom el, megkínozták, börtönbe vetet-' fék. Halált olvastak a fejére. Közben béri teg lett, megbénult, de még így is bátran! a szemébe vágta kínzóinak: hiába min-: den, az erőszak nem győzdelmeskedhel!

— Én megérteni, amit mondott. Meg-i értem a példát is, hogy hősi szívre és bátor kitartásra van szükség.

— De mondja: bírja-e még a rrilág, kitartással, türelemmel? — kérdezte az, asszony. Szemében újra bizonytalanság gyűlt. Majd így folytatta:

— Nemrég olvastam, hogy már Magyarországon is egyre fokozódik a rádió- aktív szennyeződés.

Közbevágtam:

— Nézze, ami itt fenyegetés, az Nyugaton és a tengerentúl is az. Ott is tudni kell, hogy halálos játék, amit csinálnak;! Ezért fentos, hogy a béke ügyében min-, dig ebe- lenyen az emberi lelkiismeret!

— Különben az előbb azt fejtegette? mit tehet itt, ezer ember? Sokat, nagyon' sokat! Még egy anva is. Ha nem untatom, felhozok egy példát. Akár maga is meg-\ teheti: írjon a francia asszonyoknak,' meg írjon máshová is, és- üzenje meg, nekik, hogy ők se felejtsenek. Hogy ők is ott legyenek, ha kell, a népharag, a tiltakozás első vonalában. Ossza meg velük i* a Ma nagy felelősségét. Ha kész rá, márt azzal is sokat telt a béke ügyéért! Megteszi?

Csuka Jánosné bólintott.

Ennyiben maradtunk. Felálltunk,) megráztuk egymás kezét, már új rcs-j ménytöl bizakodóan. En meg a varos felé] vettem az irányt, mert dolgom volt, 5 pedig megindult a napsütötte úton haza-, felé. Hogy még féltőbben őrködjön gyer-j mekei álma felett,

H

BESZÉLGETÉS EGY ANYÁVAL