Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-29 / 152. szám

KFLFTMAGVAHORSZAC, im JÜNTÜS VASÄRNAP Neves bolgár művészek szerepelnek kedden a szabadtéri színpadon Több neves külföldi együttes mutatkozik be a nyáron a nyír­egyházi szabadtéri színpadon. A nyíregyházi közönség mindig megkülönböztetett figyelemmel és tisztelettel tekint a váro­sunkban művészetüket és né­pük lelki gazdaságát tolmácsoló baráti együttesek előadásai elé. Sok tapsot és maradandó él­ményt vittek tarsolyukban az első idei vendégek, a Berlini •Rádió Humenite-dijas Táncze­nekara és így volt ez tavaly a román és lengyel művészek szereplésekor. Most ismét nagyhírű külföldi együttest lát vendégül Nyír­egyháza. Kedden este 8 órakor a Bolgár Állami Népi Ének- és Táncegyüttes lép színre Közép- Európa egyik legkorszerűbb sza­badtéri színpadán. Mit is mond­junk bemutatóul a Blagoevgrádi Állami Népi Ének- és Tánc­együttesről? Talán vezessük el ízelítőként az olvasót a legen­dáshírű Pirin-hegység lakóinak csodálatos világába, oda, ahol sejtelmes pillantású tavacskák­ban fürdik a táj? Nem, nem ESnyerik-e a li ezer forintot? Mátészalka vasútállomás forgalmi és kereskedelmi dolgozóinak fi termelésben elért jó eredmények alapján közel 7 ezer forint ju­talmat osztottak ki a május 1 tiszteletére folytatott verseny vé- gén. A vasutasnapi mun ka verseny ben a vasútigazgatóság a terme­lésben legjobb eredményt elérő szolgálati helyeknek 135 ezer forint pénzjutalmat tűzött ki. Abban a csoportban, amelyikhez Mátészal- ka vasútállomás tartozik, az első helyezett 7 ezer forintot kap. és további 8 ezer forintot a balesetmentesség, utasításszerű szolgálat és árukár elkerülése esetén. Nemcsak a 15 ezer forint elnyeréséért versenyeznek a vasuta­sok, hanem a jó hírnévért is. Büszkék a versenyben elért sike­reikre, arra, hogy eddig a Vasutasnap tiszteletére vállalt 105 szá­zalékot túlteljesítették, jelenleg 115 százaléknál tartanak. Kovács József állomási üzemgazdász naponta értékeli a vas­utasok eredményét és tájékoztatja a dolgozókat az eredményekről, amivel segíti a verseny további fellendülését. B. Tölgyesi Zoltán és C. Beke József forgalmi szolgálattevők és brigádjuk a páros versenyben 112, illetve 116 százalékot ért el. Velük együtt a versenyben több vasutas kiválóan dolgozik, Úgy látszik, hogy elnyerik a 15 ezer forint jutalmat, amiből majd ki-ki a végzett munkája s érdeme szerint részesül majd, peigethetjük le a keddi művé­szi számokat. Ott megismeri a közönség a bolgárok népi ha­gyományaiban rejlő szépségeket, a művészek zene és táncszámai­nak csodálatos parádéját..: Inkább néhány mondatban az együttest, a szereplőket mu­latjuk be. A Bolgár Állami Népi. Ének- és Táncegyüttes 1954-ben alakult, s azóta szá­mos bel- és külföldi siker volt állomásuk. Legutóbb Csehszlo­vákia városaiba vitték el a bol­gárok ének- és tánckultúrájá­nak csokorba kötött, sokszín­ben pompázó virágait. Jellemző, hogy az 54 tagból álló együttes szinte minden tagja fiatal fiúk­ból, lányokból áll, akik hű és művészi tolmácsoló! a bolgár népi kultúrának. Az együttes művészeti vezetője és a kórus karnagya: Kiril Sztefanov, a tánccsoport feje: Bozsidár Ja- nev, a zenekar karmestere: Alexander Kokareskov. A tán- cck és énekek magúkon viselik Bulgária Pirin-vidékének ősi jegyeit, felelevenítik az érdekes népi énekeket és szokásokat. A blagoevgrádiak műsorán számtalan ének és mintegy 30 énekszám szerepel — Dallamos, hajlékony előadásmódjuk, szí­nes és eredeti népviseletük, megkapó ritmikával megeleve­nített jeleneteik hamar belop­ják magukat a nézők «zívébe. Bizonyára nagyon megkedvel­jük Elene Rahovát és Ruszka Sztoimenovát, — a szólóéneke­seket, — Mladen Sztojanovot, a zenekar szólistáját, akik vala­mennyien VIT-díjat nyertek a VI. moszkvai világifjúsági ta­lálkozón.. Ennyi elég bemutatónak is, többet a szabadtérin, kedden este ... (p, g, Egy romantikus Ifjú pár a múlt­korában házasságot kötött több- ezer méter magasan egy ultramo­dern utasszállító gépmadár fülké­jében. Az esketési ceremónia an­nak rendje-módja szerint zajlott le, még a tanúk is ott voltak és a helyszínen meg is erősítették a nem mindennapi pillanatot. Az „örömszülök” pedig a földön, ké­nyelmes fotelekben, az éter hullá­main keresztül hallgatták a lelki­atya áldáskívánó szavait. Első pillanatra szokatlannak és különösnek tűnik ez a történet. Azonban szín-igaz és azt sejteti, hogy egyre jobban meghódítjuk a kék levegőóceánt. Erre elegendő, ha valaki kíváncsiságból bepillant a nyíregyházi repülőklub egyhetes edzőtáborába, ahol a város tizen­egy legjobb ejtőernyőse készül a július 10—11-i tatabányai másod- osztályú ejtőernyős versenyre és az augusztus 10-i budapesti első- osztályú országos ejtőernyős baj­nokságra. Persze, aki egy ilyen lá­togatásra „elszánja, magát ‘ egy ki­csit fel kell kötnie a fehérneműt. Ugyanis az ejtőernyősök olyan szolgálatkész és barátságos fiúk, hogy mire a jámbor látogató fel­eszmél, már hátára kötötték az ej­tőernyőt és tuszkolják a „Mari nénihátára, azaz a PO—2 típusú kedvenc gyakorló repülőgépükbe, kis sétarepülésre. S ember legyen a talpán, ki az ég és föld között lebegve nem kívánja viszontlátni a reggel behörpintett kakóskávét. Igaz, ennek fejében igen mara­dandó látvány tárul elé a kris­tálytiszta horizonton. Aprócska gyufásdoboznak tűnnek innen ezer-ezerötszáz méter magasból a nyíregyházi „felhőltarcolókAz Érpatak meg olyasféle, mint tenye­rünkön egy kis barázda. A villa­mos meg holmi katicabogár, amely kicsit elfáradt a sok röpködésben. Messze, nagyon messze látni a „Mari néni” hátáról Belátni a re­pülő tudomány legrejtettebb mű­helyeibe. De mélázás közbe ne vegyük ■ le szemünket a 600 méterről ugrásra készülődő Kiss Józsefről — akiről eláruljuk — ez az ötvenedik ugrá­sa. Mielőtt még eltűnne a kék .,tengerbe”, hadd mondjuk meg, hegy Kiss József a nyíregyházi papírértékesítő Israkatnál dolgozik — pontosabban — a Luther-ház földszintjén. Innen, a papír és író­szer kötegek mellől „tornászta" fel magát ilyen magasságba. Egyik legszorgalmasabb ejtőernyőse a re­pülő-klubnak. Közben a parancs elhangzott: — Ugrásra felkészülni..! Saki­bontott ejtőernyő a légáramlat könnyű zsákmánya. Persze csak ideiglenesen néhány másodpercig, mert az ügyes ejtőernyős szem- melláihatóan „éviekéi“ a cél felé. Ugyanis nemcsak úgy találomra, cSp őrf/e (f tf aeteh FELTŰNÉS NÉLKÜL — SZORGALMASAN Találóan így lehetne jellemezni sportlövészeink tevékenységét' Aki a lármásabb mérkőzésekhez, ízzölégkörű ökölvívó, vagy labda­rúgó küzdelmekhez szokott, talán csalódna egy lövészversenyen. Pedig a lőtéren sem minden csendes. A visszafolyton lélegzettel célzó, összpontosított figyelmű lövész sem mentes az izgalomtól. Elég hajszálnyi kibillenése a karnak, piciny rándulás, már könnyen ,,meszelnek“ — nincs találat . A Honvédelmi Sportszövetség lövész-klubjában alig húszán Űzik e sportot, s ha valaki kételkedne szenvedélyességükben, az nem érti spoftszeretetüket. A lövészet nemcsupán szórakozás. Aki ..elje­gyezne“ magát vele, nem tud lemondani róla. A puska hű baráttá válik. S ami igaz, e sportnak is megvannak a maga „aranyos-’ ese­tei. A keddi, csütörtöki, szombati és vasárnapi edzés egyhangúságát épp az ilyen esetek fűszerezik. A lövész elhelyezkedik lőállásán, mellette puskája, a töltények. jegyzőkönyv és kellékei, előtte távcső. A céltábla is helyén van már. Ugye milyen egyhangúnak tűnik? De jönnek a társaik is, és edzés ide vagy oda, minden lövés, vetélkedésre megy. Szabó István is csendesen jelentette első ötös találatát, de ami­kor a harmadik tízes is „ült“ a nemzetközi lőlapon, hangosabban adja közre: „megint van egy vacak hatórás tízesem." (A körtalálatok helyét az óra számlapjának mintájára jelzik. Szerk.) Igaz. néha a céltáblát tartó fa is „kap1. Dehát van az úgy, hogy makrancos a puska,, ilyenkor a legjobb célzás nem segít. Erre Fekete Béla, Pál Lajos, Duleba Kálmán, Török Pál és a többiek is tanúk, de én mégsem futnék szívesen nyúlképében végág a céltáblák előtt, ha ők fekszenek lövésre készen a lőállásbán. Ha már a tenisznél tartunk Több cikk látott manapság napvilágot a teniszsporttal kap­csolatban. Ez írások teniszezőink eredményeiről, mindennapi mun­kájukról szóltak. Az alábbi jegy­zet más oldalról kíván szót emelni. Büszkék pályájukra tenisze­zőink. Hasonló szép fekvésű, sülyesztett játéktér kevés van. Sok huza-vona után társadalmi munkások anyagi segítségével a vízellátás is megoldottnak mond­ható. Ügy néz ki, mi sem zavar­ja a téniszsport tevékenységét. Ám. a sok derűben árnyoldal is akad. A teniszezők legégetőbb gondját az öltözőhelyiség jelenti. Valami fészerféle „építmény” áll a pályán. Áll, úgy, ahogy. A te­teje megelégelhette a szolgálatot, mert csak némi árnyékot ad, de eső ellen nem nyújt védelmet. Beszélnek róla: szó volt egy olyan megoldásról, melyszerint a s adionnál lévő felvonulási épü­letből — ha elbontásra kerülne — futna anyag öltözőre is. Is­merve a téniszsport lelkes híveit, bizonyosan szívesen dolgoznának) rajta, hogy minél kevesebb költ­séggel felépüljön öltözőjük. A mellékhelyiség is furcsán nyert elhelyezést. Szellőzése egysze­rűen van megoldva, nem tettek) rá ajtót. Következésképpen jó ai „kilátás“ onnan. Mégsem tartjuk! illőnek, s az illetékesek jó ízlé­sére utalva bízunk benne: találj nak módot a helyzet megváltozó tatására. Végül egy kisebb dolog, de ez sem érdektelen. Gondoltak rá, hogy betonoldalú,, ülőalkal­matosság legyen a pályám Ez szép. Az már nem helyes, hogy ülőrész nincs rájuk szerelve. Nem létfontosságú dolgok ezek, de az apróbb hibák kijaví­tása nagy segítséget adhat a to­vábbi jobb munkához. Az üzemi bajnokságokban kevesebb cl fegyelmezetlenség Alig egy hónapja, icgy a szakszervezeti »portcsoportok 102 csa­pata hat sportágban elkezdte a küzdelme­set. 1 ívunk már róla, milyen sok jó ered­ményt hoztak ezek a találkozók. Az üze­mek dolgozói között kialakuló jó baráti viszony, éppen a sportkapcsolaiok ré­vén mélyül. Az is eredmény, hogy a' kü­lönböző sportágakban újabb tehetségek adódnak, s a már ver­senyszerűen nem sze­replő rutinos • „öreg­játékosok" tovább tudják, adni jó ta­pasztalataikat. A mér­kőzéseken rendsze­rint szépszámú közön­ség is megjelenik. Kár, hogy ezek a sporttalálkozók sok esetben nem marad­nak meg a sportsze­rűség keretein, belül. Fő’eg az első időben volt sok fegyelmezet­lenség. Ám a fegyel­mi bizottságok eré- lyességéből adódik, hogy utóbb már csök­kentek a szabálysér­tések. Hasznos, hogy nem csupán az ítél­kezésektől vártak ja­vulást e téren. A sportbizottság egy-egy tagja felkereste a fe­gyelemsértőket, és ne­velő munkával is se­gítséget nyújtott. Ká­ros még az üzemi bajnokságokban, hogy sokszor tapasztalható bekiabálás a nézők közül. Némely helyen a női versenyzőket illetlen megjegyzések­kel sértegetik. A ké­zilabdázásban előfor­dult, hogy a szabá­lyokat nem e’éggé is­merő kezdő játékoso­kat helytelen játékra buzdítják, ez zavarja a játékost. Öröm, hogy mégsem a rend­ellenességek vannak túlsúlyban, hanem a siker, az eredmény a több. Most nézzünk meg néhány eredményt a küzdelemből. Húsz csapat szerepel az aszíaliteniszezők két csoportjában. A Fai­pari Vállalat és a MÁV együttese a két csoportelső. Jól szere­pel még a megyei ta­nács, a dohányfer­mentáló, a pénzinté­zet, és a városi tanács csapata. A labdarú­gást is két csoportban játsszák. Elsők: a MÁV és a Dózsa. Jól szerepel a MÉSZÖV, a nyemda, a dohány­gyár és az Épületsze­relő Vállalat csapata, A röplabdabajnokság-1 ban a pedagógusoli csapata vezet 8 ponN tál, de egyformán fi pontja van a Kiegé­szítő és a Húsipari Vállalat együttesének is. Eddig a MÁV sakkozói bizonyultak legjobbnak, mert cso­portjukban tizenki­lenc pontot szerezte k; A B-csoport elsője, az Igazságügy 15 ponttal vezet. A tekézők leg­jobbja a Dózsa. Szo­rosan nyomában iár az Építőipari és a Húsipari Vállalat. Azt mutatják az eredmé­nyek, hogy a szereplő együttesek között nagy a sportolás sze- retete, s a lelkes ver­senykedv minden sportolót fűt a jobb eredmények elérésére* Hammel József $ * ugrálnak a fiúk, hanem az ugrás-' vezető által megszabott célra „he-' lyezkédnek”. A selymes gyepen iz­galommal lesi az eredményi ' Ko- ( uács György, kiváló ejtőernyős,■ ugrásvezető. Mellette „drukkol­nak." az ugrásért Szlovenszki Gyu­la, aki „civilben az áramszolgál­tatók dolgozója és Kukucska György, a 25-ös számú Vasboltból. De odafönt a jó öreg Miska bácsi, mármint Sárszegi Mihály, a „Ma­ri néni‘ pilótája sem ül valami nyugodtan a kormánynál, várako- zástcljcssn köröz. Nincs ok aggo­dalomra, az ejtőernyős a „célon* hajtogatja össze ernyőjét... Ilyenformán készülnek Nyíregy­háza ejtőernyősei a soronlévö ver­senyekre. Reggel 5-töl fél S-ip ug­ranak, délután 3-tól 7-ig gyakorol­ják a 600 méteres célbaugrást, 1500 méterről meg az úgynevezett „kombinált ‘-ugrást. Ejtőernyős tá­boruk — mintatábor — és a bal­esetek ismeretlenek. Most szomba­ton már el is búcsúztak, egy kis időre a népszerű „Mari néni'-tői, a reptér selymétől — újra elfog­lalták helyüket a munkapadnál, az íróasztaloknál. De újra találko­zunk velük augusztus 10-én a nagyszabású repülőnapon, Nyír­egyházán, Keletmagyarország leg­jobb ejtőernyőseinek légiparádé­ján. (Páll)) „Mari néni' hátán ^ 1500 méter magasban'*1

Next

/
Oldalképek
Tartalom