Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-29 / 152. szám
2 KELETMAGYARORSZAG 1958. JÚNIUS 29. VASÁRNAP Pártaxervezeteink éleiéből rfj<JLÍJ,(mLÍLé.& JCáLmánliázán Duruzsol a motor, akár a borotva. úgy siklanak a vágóélek. Ismét nyár van, újból aratunk. Az ég borús, nagy lomha felhők úsznak Keletnek. Mint mondani szokás, lóg az eső lába. De Kaszics, a „vezér’* és a segéddé avanzsált Szabó gyerek mitsem törődnek ezzel. Ha már csütörtökön is meg volt a tizenkét hold, úgy ez alkalomból sem adják lejjebb. Hogy sikerül-e még? Még kérdés. De estére feltétlenül megválik! Figyelem a gépet. Akár a hajó, úgy siklik, dombokra föl, völgybe {le, méltóságteljesen. És „sörényé- nél", meg mögötte is minden színarany. Tömör és milliónyi kalászból vert. Csak a düllőút táján változik a szín, ott. ahol a fasor szüntelen friss hajtásokat nevel. Kaszics már régi kombájnos. Szabó Jóska viszont az idén kezdte. Mégis megértik egymást, Ha h'bázik valaki, akkor sem csappá össze, ők ketten már végleg Egybeforrtak a géppel, méghozzá közös célokért, egy nyeregben. Az a tervük, hogy az idén 150 6old gabonát vágnak le. Ehhez jön még 110 hold csillagfürt. Nem mondják, hogy máshol nem viszi többre az EMAG, de azért a minőség sem kutya ugye? A „vezér“’ különben, hogy ezt is eláruljam, meglehetősen szófukar ember. Ha netán tőle tudakolnak valamit, még akkor is elvárja, hogy más válaszoljon helyette. Sohasem kedvelte a fecsegést és a felesleges szóriposztokat. Az az elve, hogy mindenről a munka beszéljen. A tett legyen az emberség bizonyítéka. Elismerem, nagyon is igaza van... Kezdetben azt hittem, hogy Kaszics csak a géppel és családjával törődik. Ügy véltem talán nincs is ideje másra. No, nem így van. A kombájnos munka után vagy értekezletre megy, vagy a géppisztolyt markolja. Pártvezetőségi tag és munkásőr. Védi és óvja azt, amit a nép már kivívott magának: a munkáshatalmat. Igaz ezt is mástól tudtam meg, de talán ezt vetettem papírra legszívesebben, A gépesekről még tudni kell, hogy egytől-egyig derék, kemény legények. Akár Pásztor Miklósról, akár a többiekről van szó. Ha sürget az idő és a munka úgy kívánja. még éjjel is dolgoznak. Méghozzá hogy. Mihelyst megpihennek Kaszicsék és az aratógépesek, rögtön felsorakoznak ők. Vagy szántanak, kazlaznak, vagy a levágott takarmányféleségeket gyűjtik fáradhatatlanul. Íme egy so- * katmöndó szám: A gazdaságnak! tíz-tizenöt nap múlva már 200 < hold másodvetése lesz! Mit mohdjak még? Talán any-, nyit, hogy a mostoha tavasz ellenére is jól fizet az őszi árpa. Meglesz a tizennégy-tizenöt mag. A búza is ugyanennyit ígér, míg rozsból a Gyulatanyai Kísérleti Gazdaság szakemberei tizenkét mázsás átlagra számítanak. A betervezett termésátlagokat minden-« képpen elérik, így a ■ gazdaság4, minden bizonnyal az idén is a leg-£ jobbak sorában lesz! i Zúg a kombájn. Arat a szabol- j esi földeken, ott, ahol még nem-1 rég is a mi apáink gömyedeztek.j Látástól vakulásig: cselédsorban, Duruzsol a motor. Ring azj aranyló kalásztenger. Telnek zsákok, nem is egy, nem is öt, de legalább negyedszáz, A nyeregben ott. ül Kaszics,. Szabó a »se* 1 géd“, és segítségként a többiek. Párttagok, pártonkívüliek. ] A mi embereink! i Üj honfoglalók, itt a keleti vé-j geken... 5 (K. T.)? A kálmánházi kommunisták a pártszervezet vezetőségével alaposan felkészültek a taggyűlésre. Huszonhét elvtárs vitatta meg a párt falusi munkájáról szóló határozatát és a nagy nyári munkára való felkészülést. A vezetőség dicséretére legyen mondva, alapos, valóban elemző beszámolót állítottak össze, amelyet Orosz Sándor elvtárs, párttitkár ismertetett a taggyűlés résztvevőivel. Beszélt arról, hogy a szokatlan időjárás köve kezié- tében a kalászosok kevesebbet adnak a vártnál. Éppen ezért arra van szükség, hogy a betakarítást a legnagyobb gonddal végezzék a dolgozó parasztok, a legminimálisabbra csökkentsék a szem- veszteséget. Feladatunk, hogy a kalászosainkat időben és a legmegfelelőbb módon takarítsuk be — mondotta, majd így folytatta: Betakarításra kerül őszi búzából 950 hold, rozsból 500, őszi és tavaszi árpából 105, zabból 45 és tavaszbúzából 5 hold. Így összesen 1605 hold földről kell betakarítanunk az életet községünkben. A nagycserkeszi Űj Élet TSZ kivételével más helyen nem valószínű, hogy lesz gépi aratás. Elmondta, hogy a községben 400 aratópár van, amelyre négy-négy hold terület learatása vár. Kiszámította a vezetőség ezek alapján azt is, hogy 6 nap alatt tudnak végezni ezzel a munkával. Nagyon fontos — mondta —, hogy a vetőmagnak meghagyott táblák kivételével sárga-, illetve viaszérésben fogjanak munkához a dolgozó parasztok. Ebben az esetben elkerüljük a nagy szemveszteséget. Majd arról beszélt, hogy alaposan fel kell készülni erre a munkára úgy is, hogy rendbe rakják a kapásokat és az aratással egyidöben gondoskodjanak a tarlók felkaparásáról. A kommunisták ezen a taggyűlésen figyelmeztették az fmsz vezetőit arra, hogy mindent biztosítsanak az aratáshoz, hordáshoz, cséplcshez. Ezek után a behordás feladatairól beszélt, és felszólította az elvtársakat, hogy a dűlőutak kijavítását propagálják a dolgozó parasztoknak mielőtt a hordást megkezdenék. A kocsiborúlással is nő a szemveszteség, de ezt az utak kijavításával lehet elkerülni. Ezek után a tűzrendészettel kapcsolatos tennivalókra hívta fel a figyelmet. Ezek után a kommunisták és a pártonkívüliek közötti kapcsolat erősödéséről szólt majd az állat- tenyésztés területén meglévő fogyatékosságokkal foglalkozott. A beszámoló érdemlegesen foglalkozott a mezőgazdaság szó. cialista átszervezésének kérdéseivel is és a kommunistákat, a pedagógusokat fokozottabb munkára serkentette. A beszámoló, amely valóban a községi viszonyokat figye- lcmbevéve foglalkozott a problémákkal, nagy érdeklődést váltott ki a kommunistákból. Kotricz Ferenc elvtárs ismertette a cséplőgépek menetiránytervét, a tűzmegfigyelő szolgálat kialakítását és azokat az utakat, amelyek feltétlen kijavításra szorulnak. Horváth József elvtárs javasolta, hogy azok a dolgozó parasztok, akik részt vettek a nagycserkeszi téesz látogatásában, számoljanak be tapasztalataikról. Szólt arról, hogy az áruellátássál kapcsolatos problémákat megbeszélte a boltvezetőkkel. Segítséget kért a vándorbüfék megalakítására, mert ezen a téren problémák vannak. Harsá- nyi István arról beszélt, hogy még a kapitalista államokban i3 ismert az a tény, hogy a nagyüzemek többet és olcsóbban tudnak termelni. És számokkal illusztrálta, hogyan termelnek meg egy mázsa búzát a nagyüzemek és mennyivel drágábban a kisparasztok. Ezek után komoly vita alakuld ki, hogyan, milyen módon fogj lalkczzanak a szövetkezet-fej-* lesz^és kérdéseivel. Több fontoi határozatot hoztak. A beszámoló és a vita mutatta azt, hogy a kálmánházi kommunisták valóban helyes módon dolgoznak és problémáznak a jövőn. (fk.) Három könyv anyaga van benne . .. Fodor JCsseJt idők útján Fodor József, a Munka vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett költő. Megjelent az „Idők útján’* című verses kötete. Változás a bökönyi viszonyokban O lyan adjonisten. fogadj isten féle viszony, érintkezés volt hosszú ideig a bakonyi kommunista vezetők, párttagok és az egyénileg dolgozó parasztok között. A parasztember csak éppen ennyit érintkezett hivatalos, vagy általa annak vált vezetőkkel, kommunistákkal, amennyit a törvénytisztelet követelt meg. Befizette az adóját, elintézte a baját a tanácsházán és odábbállt. A viharos ellenforradalom a lelkeket, az emberi gondolatokat. is megmérgezte. Bizalmatlanságot szült mindkét részről. A földművelő ember sejtette, hogy másképp lesz, mint volt, de nem hitt. A kommunisták, akik e! voltak foglalva a párt újjászervezésével, félve, bizonytalanul és sokszor abban a tudatban, hogy hátba újból hibákat követünk el, nem mertek közeledni, a kapcsolatot keresni. — Még járta a szó annak idején, hogy a begyűjtést visszahozzák, felemelik az adót. Bezárkóztak a parasztemberek — vélekedik Salamon Miklós tanácselnök. — Mindenki nagy kalapot emelt egymásnak . — Ma már más a helyzet — folytatja Horász József párt'itkár. — Nekem már valamelyik nap azt mondta az egyik juhász, hogy ha megalakul a téesz. belép az összes juhaival együtt. Ma a bizalom az alapja az érintkezési módnak. Beszélgetnek az emberekkel, de nem hübeie Balázs módjára, hanem meggondoltan. És azt tartják: nem baj, ha egy hónap alatt ismerjük meg a falu dolgozó parasztjainak véleményét. A kommunista vezetők szinte mindennapos vendégek az egyéni parasztok házainál. És hogy ezeknek eredményei vannak, azt a tények igazolják. íme. Salamon, a tanácselnök társadalmi munkát szervezett. Hatvan fogat, száznegyven ember dolgozott azon, hogy a falu legrosszabb útjait — a Vöröshadsereg és a József Attila utakat rendbehozza. Vasárnapi istentisztelet után bizony körülfogják sokszor tizenöten is Horász elvtársat, a párttitkárt, hogy meghányják-vessék vele együtt a világ sorját. Vitatkoznak órákig dolgokon. S mivel látják, hogy a párttitkár, a kommunisták őszinték, így azok is bátrabban mernek vitatkozni. Éx'dekes és tanulságos, hogyan használják ki a bökönyi kommunisták a helyi ünnepeket, szokásokat. Illik tudni, hogy Bökönyben minden esztendőben megünneplik Szent Já-1 nos fejevételét. Nos ez alkalommal vasárnap, az istentisztelet után népfront gyűlést tartottak a tanácsházán. Több, mint nyolcvan ünneplőbe öltözött parasztember tanácskozott a növényápolásról, a nagy nyári munkákról, a községfejlesztésről, adóról, csatornázásról és egyebekről. Az ellenforradalom élőn nem szívesen vette a paraszt, ha oktatták. Ma más a helyzet. Bizalommal fogadja a tanácsokat és a vezetők javaslatait. De nem cselekszik úgy, mint ezelőtt, hogy ráhagyta a vezetőkre a dolgot. Ha úgy látja, hibás amit csinálni akarnak, figyelmeztet. — Mi azt javasoltuk — magyarázza Salamon elvtárs —. hogy a cséplést a tanyán kezdjük és úgy haladjunk a falu felé. — Az emberek helytelenítették. A következőket válaszol’ák: — A tűzveszély nagyobb a faluban. A négy gép végezzen a községben és négy Iránjában haladjon kifelé. A dolgozó parasztoknak igazuk volt. Nos, a bökönyi kommunisták pedig nem restellik beismerni tévedéseiket. Tudják hogy ezzel! jóviszony csak erősödni fog. Ezért kezdenek mindinkább úgy gondolkodni az egyénileg dolgozó parasztok, hogy a falu a miénk, s bizony a szűk egyéni gondok mellett mindinkább előtérbe kerül az is, mit építsenek jövőre, hová fordítsák a községfejlesztési alapra begyülő pénzt. Nagy szó ez, a bizalom erősödését mutatja. Ennek köszönhető, hogy az őszin'e kérdésre őszinte választ is adnak a parasztok. Nemrégiben a kommunisták beszéltek néhány 'egyénileg dolgozó paraszttal a község jövőjéről. Kovács László tizenhárom holdas ezüstkalászos gazda ígj válaszolt: „Mi lesz akkor, ha Bö- könybsn is alakul egy ötszáz holdas téesz, amelyik majd ötven hold dohányra is képes lesz szerződni?... Nyilván nem leszünk verseny- képesek. F.s ez muta'ja a jövő útját.“ Lakatos László tizenkét holdas a következőket mondotta, mikor a szövetkezés ügyét említették neki:. „Ha a házat felépítem, a portát rendbe rakom, lehet szó a dologról.“ Sok-sok egyénileg dolgozó paraszt véleményét rakták
