Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-27 / 150. szám

1058. JÜNTUS 21, PÉNTEK keeetmagvaror^zAg 9 Hasznos kezdeményezések négy helyiipari vállalatunknál Helyiipari vállalatainknál helyes az a törekvés, hogy egyre job­ban irányítják figyelmüket a helyi igényekre, a hiánycikkekre, a helyi anyagforrásokra és a dolgozók minél hasznosabb foglalkoz­tatására. A városi pártbizottság szakemberek bevonásával felmér­te e vállalatoknál a fejlesztési lehetőségeket, a jövedelmező vál- llalati működés feltételeit. A pártbizottság nemcsak figyelemmel kíséri a helyes kezdeményezések sorsát, hanem segíti is az intéz­kedéseket, a hasznosnak mutatkozó elgondolások megvalósítását. A lakosság szükségleteinek megfelelően milyen lehetőségek van­nak a helyi erőforrások kihasználására milyen fejlesztési lehetőség van a termelés bővítésére, a hiányzó új cikkek gyártá­séra négy megyei ipari vállalatunknál? íme a válasz: Jó lehetőségek vannak még ki­használatlanul a nyíregyházi Fi­nommechanikai Vállalatnál. A ve­zetőség észrevette ezeket. Például villamos hőlégfúvókat tudná­nak gyártani, ami importcikk és hiány van belőle. Villamos kismotorok gyártást is terve­zik, amiből szintén hiány van. E két cikk gyártása jobban bizto­sítaná a vállalat üzemrészeinek gazdaságos működtetését s emellett 120 munkással többet tudnának foglalkoztatni. Tóvábbá ha a vá­ros vezetősége a vállalat rendel­kezésére bocsájtana két szerelő csarnokot az üzemben, ott autó­szerviz szolgálatot létesítenének, Mi akadályozza a nádpallógyártás megkétszerezését ? Faipari Vállalatunknál a koporsó gyártásánál keletkezett deszka- hulladékot többek között jelentős mennyiségű nádpallókészítéséhez hasznosítják, Erre nagy szükség van az építkezéseknél és dohány- pajtákhoz használják. Kétszer •annyit tudnának belőle gyártani a vállalatnál, hogyha megoldódna « nadkérdés. ügyanis a megye területén termett náddal a Hajdú me­gyei Nádgazdalkodási Válla­lat rendelkezik. Célszerű len­ne, hogy a Könnyűipari Mi­nisztérium utalja a megyei ta­nács vb. hatáskörébe & me­gyében termelt nád felhasz­nálását. Gyúrótáblát, konyhai székel, teknőt és egyéb háztartási dolgot tudnának gyártani, amihez meg­vannak a feltételek, csak anyag­kiutalásra van szükség. A keres­kedelem szívesen venné ezeket a cikkeket is. cipók gyártására kell irányí- . tani. A vállalat szomszédságából elköl­töztetik ■ a Rövidköt ráktárt s ez­által lehetőség nyílik a vállalat bővítésére, a cipőkészítés fejlesz­tésére.' Üjabb • 50 szakmunkást tudnak majd alkalmazni és több mint egymillió* forinttal növelhe­tik a vállalati eredményt. 0. A. Népművészeti iizetnház épül Paszabon A paszabi szőtted készítői ;; a közelmúltban arról érte­sültek, hogy az idén új üzemházat építenek a szá­mukra, ahol kényelmeseb­ben, nyugodtabban végez­hetik munkájukat. Érdeklő­désünkre a nyíregyházi köz­pont is megerősítette a hírt s közölte a 150 ezer forint értékű épületet előrelátha­tólag augusztus 20-án adják át. Juhász Gyula: Magyar táj — magyar ecsettel. (Móra). Kb. 208 oldal, kötve 16.— Ft. Könyvhét előtt Felére csökkentik a vállalási időt a textilruházatiak A jól dolgozó nyíregyházi Textil- ruházati Vállalatnál hamar meg­térültek a beruházott forintok. — Nagy gondot fordítanak a sza­bók a minőségre és a korszerű ru­hafazonokra. Az igények kielégí­tése érdekében öt darab korszerű varrógépet állítanak üzembe és újabb 15 munkást tudnak foglalkoztat­ottra jövője n A szép munkáról megyeszerte híres nyíregyházi Cipőipari Vál­lalat az utóbbi időben a megren­delések kielégítése mellett tömeg- cikkrgyártással is foglalkozott, ni, hogy ezzel Is csökkentsék a vállalási időt. Félkészárú gyártásét tervezik és egy próbaterem létesítését, ami segítené, hogy a vállalási idő felére csökkenjen. A félkész ru­hát a megrendelő majd felpróbál­hatja, alakjára igazítják és a ru- havarratás ideje így pár napra csökken. cipőiparnak A jövőben a megrendelések rendszertelensége miatt adódó termelési kiesést, a szabad munkaerőket * kereskedelem­ben nagyon hiányzó gyermek­MasztráclA Juhász Gyula „Magyar tál *» magvar ecsettel’1 cimfl kötetéből A Magyar Költészet Gyöngy­szemei sorozatban megjelent Ju­hász Gyula-kölét szűltebb, váloga­tása. Mintegy száz vers a kötet anyaga. " E zer és ezer csomagot kézbesít a posta me­gyénkben: tartalmuk könyv, , címzettek a könyvesboltok, üzemi leraka­tok. Könyvhétre készülünk, s ebben van valami felemelően ünnepi. A jó könyv igazán ba­rát, okos tanácsú, tapasztalt: a lapjain keresztül hűségesen hal juk a népek najsy tanítói- nak, Marxnak, Leninnek köz­vetlen szavait, Balzac. Zó.'a igazságért küzdő nangjit, Tolsztoj végtelen bölcsességét, Petőfi, József Attila hazájáért, népéért aggódó, Igaz • est*mé- nyekért lelkesítő buzdításait, és> korunk nagy kérdéseit. A jó könyv — a. rosszakat mi száműzzük — barát, szava nem csal. A mr könyvkiadásunk nem az üzletért dolgozik, ha­nem azért, hogy ?z emberiség szellemi kincseit tegye le hoz­záférhető módon népünk ke­zébe. Számtalan új könyves­bolt, a könyvtár szélesen ki­épült hálózata biztosítja, hogy a könyvek el is-jussanak azok­hoz a kezekhez^ amelyek az­előtt talán kevesebbszer vagy egyáltalán nem forgatták a fe­hér lapokat. Nem ritka, hogy egy-egy könyv félszázezer példányban hagyja el a sajtót. De van olyan is, ami ennél több pél­dányban jelenik meg. A klasz- szlkusokat ma többen olvassák, és ami szintén jellemző: ve­szik, mint a múltban a pony­vát. És ehhez nagymértékben hezzájárul, hogy könyveink vi­szonylag olcsók, és külsőben is szépek. Világviszonylatban is megbecsült helyen állunk. Könyvet minden ember ke­zébe. És jönnek a könyvek számtalan példányban! szebb­nél szebb formában, valóságos ármádia. Hallatlan bőségük le­nyűgöző. Csendesen, de az igaz, baráti szó erejével har­colnak, szinte a világ minden népének szavaival a művel­tebb, boldogabb emberért ér­tünk élt velünk. Vasárnap este a szabadtéri színpadon „Megperzselt lányok“ Vasárnap este fel 9 órai kez­dettel Nyíregj házán, a szabadtéri színpadon előadásra kerül Calle- gari színmüve, a „Megperzselt lá­nyok”. A Miskolci Nemzeti Szín­ház együttese lép fel ismét a so*i kát vitatott darabban, mely aml olasz fiatalság mai életének prrb^ léniáival foglalkozik. A városban most a legjobban vi­tatott téma a „Szállnak a dór- vak” című szovjet film. Azaz nem is vitatkoznak rajta az em­berek, hanem egységes lelkese­déssel dicsérik. Valóban lelkesen — a szó nem jrázisos, hanem őszinte értelmében. Nem is lehet csodálni. Hiszen a film nem­csak egy megható, emberien szép történe­tet dolgoz fel kitűnő fényképezéssel, mű­vészi forgatókönyvvel, hanem szinte észre­vétlenül, de annál hatásosabban és eleve­nebben át van szőve korunk nagy társa­dalmi kérdésével: a béke kérdésével. — Háború van! — ezzel a kiáltással rohan be Borja szobájába Mark. A fiú felálomból eszmélve nem érti pontosan, miről van szó, öntudatlanul morogja rá a feleletet: „Hadd legyen...'“ Kicsit neve­tünk. De a következő képkockáknál már teljes mélységben, irlóztaló embertelen­ségében érezzük: mi a háború. Búcsúz­kodnak a frontra indulók. Az apa fájdal­mas keserűséggel pattog az önként jelent­kező Borja előtt: ,,Azt hiszed, hogy a há­ború rabló-pandúr?!...'“ ö tudja, hogy nem, egy háborút már átélt. Az egyik ka­tona így szól pólyásgyermaket tarló fele­ségéhez: „Ne szomorkodj, neked most vi­gyáznod kell...“ A másik: „Ne sírj, vissza­jövök." A harmadik feleség így könnye­zik: „Ha megígéred, hogy írsz, nem sí­rok.’“ Hogy „írsz", ez azt jelenti „akkor cisz is,” De ki tudja, hogy ki marad élet­rßiita búeii, mi az a LíyittiadÁ? ben?! Veronikáék házára bomba hullik és eltemeti apját, anyját. A kiégett romok között csak egy falióra marad, amelyik szomorúan és idegtépő egyhangúsággal tik-takkol. És meghal Boris- is. És meg­hal vele a boldogság, a sokszor megálmo­dott szép menyasszonyruhás jövő. Halai! Halál! Hol van az az önfeledt boldogság, árnyék cs szomorúság nélküli jókedv, amely így versikélt a magasan repülő durváknak: — Lomha darvak, kis hajócskák Szállnc'- fenn az égen, De jó lehet fürödni ott A tengernyi kékben! M ilyen nagy öröm zeng, énekel a háború végén hazatérő katonák szeméből, türelmetlenül és na- gyon-nagyon szorító öleléséből és a szeretteiket fogadók köny- nyes szeméből De vannak, akik hiába, várják azt, akit nagyon szerettek, aki be­töltötte vágyakozó gondolatukat, akivel együtt tudlak maradni hűséggel és szere­tettel a nagy és bizonytalan távolságok ellenére is. Vannak síró édesanyák, fele­ségek és menyasszonyok. A győzelem örömet a hiábavárók szomorúsága fátyo­lozza be és mert jaj, nagyon sokat szen­vedtünk és folyóvá dagad a könnyek árja, igy kiáltunk a győzelem napján: „Nem akarunk háborút!" így kiáltunk níi, vala­mennyien a filmen, mert akik a filmen ezt mondják, a mi gondolatunkat, akara­tunkat mondják ki. ...Pereg a film. Felsivit a sziréna és emberek rémülten mondják: „Légi­riadó!...” A mellettem ülő tiz éves kislányka hozzámhajol és félhangosan suttogva ezt kérdezi: — Pista bácsi, mi az a légiriadó? Ránézek és csodálkozó értetlenségem­ben az első pillanatokban nem ts tudok válaszolni. Az első pillanatokban teljesen érthetetlen számomra, hogy valaki ne tudja azt, hogy mi a légiriadó. Minthaazt kérdezte volna: „mi a kirándulás”. Hi­szen a mi gyermek, cs serdülőóveink szó­tárában olyan természetes szó volt a, „lé­giriadó” -r- „háború", mint a „kirándu­lás”, a „játék". A mi gyermekéletünk sár- kában ott lopakodott minden percben azI öldöklő halál... Persze, hiszen a kis Zsuzsika nemJ tudhatja, mi is a légiriadó. O már a béke gyermeke. Amikor a suttogó kérdés el—\ hangzott a sötétben, mellettem, egy asszony szólalt meg felsó-1 hajtva: ,-Eoldog gyermekek, de' jó nektek!” oöo Ez a film tulajdonképpen arra a kér■* désre is válaszolt: háború legyen-e, vagy. béke?! A válasz így hangzott: legyen bé­ke mindörökre! A mi szivünkben is ez a mondat zúgott fel sokkal erősebben, amiéit1 felálltunk székeinkről és némán a kijárati ajtók felé indultunk. Legyen béke mind­örökre! Soha ne ismerjék meg a mi gyer­mekeink, hogy mi a légiriadó, mi a tank­csapda, mi a lebombázott ház és mi az él- hagyatottság, a magány fájdalmas szo­morúsága, mi az öldöklő halál. Legyenek y nagyon boldogak a mi gyermekeink. Ha felnőnek, ragyogjon rájuk a béke nyugal­mas öröme és verseljenek önfeledt vi­dámsággal, boldog szérelmes szívvel: — Lomha darvak, kis hajócskák , Szállnak fenn az. égen, De jó lehet fürödni ott A tengernyi kékben! S. I. 120 fővel több munkást tudna foglalkoztatni n Finommechanikai Vállalat

Next

/
Oldalképek
Tartalom