Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-25 / 148. szám

1933. JCNHJS 35, SZERDA HELFT 5! AG V A HORSTA G á 20 vagon almát exportál a herkeszi termelőszövetkezet A megye tsz-ei és tszcs-i mind,többen lépnek be a Megyei Érté­kesítési Szövetkezetbe. E nagykereskedelmi tevékenységet folytató szövetkezett szerven keresztül kívánják lebonyolítani termelvé- nyeik eladását. Különösen az exportra szállításukat. A kisvárdal járás tsz-ci és tszcs-i ezitleig már hatvanezer forint értékű részjegyet jegyeztek a Megyei É'.rtckesítcsi Szövetkezetnél, Pl: a herkeszi Bajcsy-Zsilinszky TSZ hatezer forint értékű részje­gyet íratott és húsz vagon export-almára kötötte meg a szállítási szerződést. A tsz. mintegy harminc vagon termést vár. A tuzséri Vörös Csillag TSZ négyezer forint értékű részjegyet jegyzett, s hat vagon export-almát kötött le. De lesz nekik nyolc vagonnal is, ha közbe nem szól a szeszélyes időjárás. Számos szépirodalmi, még több mezőgazdasági szakkönyvet viszünk fálvainkba a könyvhéten A földművesszövetkezetek ké­szülnek a június 28 és július 6-a között megrendezésie ke­rülő ünnepi könyvhétre. Ez al­kalomból a járási központok könyvesboltjai és a könyveket árusító szövetkezeti üzletek szá­mos újdonsággal lepik meg az olvasni szerető dolgozókat. Többek közt az „Olcsó Könyv­tár-sorozatban árusítani fog­ják Jókai Mór: Fekete gyémán­tok c. művét, míg a „Kincses“- sorozatban Illyés Gyula: „Pető­fi”, Szász: „Szól a síp” és Verne Gyula: „Sándor Mátyás” c. mű­veit. A gyerekekről sem feled- ... kéznek meg. Megvehetik a gyé- srekek az ünnepi könyvhéten Móra Ferenc: „Rab ember fiai“ és „Doktor bácsi mesél” c. ér­dekes írásait. Megyénk mezőgazdasági jel­lege megkívánja, hogy az ünne­pi könyvhéten minél több me­zőgazdasági szakkönyvet ad­junk a termelők kezébe. Olyan könyveket, mint pl.: Teich- mann—Rieger—Szabó „Burgo­nya termesztésről" és Mohácsi Mátyás: „A házikertek gyümöl­csöse“ c. értékes szakműveket. Ezeket szintén megvásárolhat­ják a tudományosabb gazdálko­dás iránt érdeklődő mezőgazda- sági termelők. Amellett, hogy a szövetkezeti szervek könyvsátrakat állítanak fel, a könyvárusítással foglal­kozó bizományosoknál szintén lehet vásárolni az újonnan meg­jelenő és a régi kiadású köny­vekből. A nyíregyházi járási központ könyvesboltja a járás szövetkezeteit és könyvbizomá­nyosait mintegy ötvénc'zer forint értékű könyvvel látja el. Hisz már eddig is jelentősen hozzá­járultak a falusi olvasottság, könyvvásárlás emeléséhez. Töb­bek közt Cs. Nagy Zoltánné újfehértói szövetkezeti boltke­zelő havonként 2—3.000 forint értékű könyvet ad el. Ugyanott Lengyel Anna pedagógus pedig, eze r-ezerötszáz forint értékű könyvet ad az olvasók kezébe. Vagy Mák Gyula nyíregyházi bizományos, aki közel tízezer forint értékű könyvet .juttatott a dolgozók kezébe. Az ünnepi könyvhéten a me­gyei tanáés művelődési osztá­lya és a MÉSZÖV. Fehérgyar­maton, Mátészalkán és Tisza- vasváriban jún. 29-én és 30-án este irodalmi ankétot szervez, a községi szervekkel egyetértés­ben. Számos él tékes és érdekes előadás . hangzik ej az ün­nepi könyvhét napjain, hogy minél több emberrel megsze­rettessük a könyvet. ‘ Földes Mihály június 29-én Mátészalkán és 30-án Nyíregy­házin s Petrolelyi Margit eze­ken a napokon Nyírbátorban és Fehérgyarmaton tart a művei­ből könyv-ánkétot. A megye szakemberei pedig mezőgazda- sági szakelőadásokat tartanak a legfontosabb: burgonya, gyü­mölcs stb. termelés kérdései­ről, «. Kiss Lajos. Megalakult a nyírbátori járás első falusi „bankja“ Több mint százötv-en iB'írbél- telsi és pen.észleki dolgozó tömö­rült a megalakult takarékszövet­kezetbe. Különben a nyírbátori járásnak ez az első falusi, „bank­ja”. A szövetkezet vezetősége el­határozta: hárőih-négytágú kül­döttséggel meglátogatják a me­gye legjobb takarékszövetkezetét, és tapasztalatokat szereznek a szövetkezetük életének helyes ki­alakításához. A megyénk szövetkezetei év- rői-évre megünneplik a. Nem­zetközi Szövetkezeti Napot, július hónap első vasárnap­ján. Az idén ez szintén' így tör­ténik. A földművesszövetkeze- tek, a termelőszövetkezetek és kisipari termelőszövetkezetek közösen emlékeznek meg a nemzetközi szövetkezők nagy ünnepén a szövetkezeti össze­fogás jelentőségéről, erejéről. Joggal követelik, hogy a ma­gyar szövetkezeti mozgalomnak’ is biztosítsanak helyet a Szö­vetkezetek Nemzetközi Szövet­ségben. Mert alapnélkül tart­ják távol — a kapitalista or­szágok szövetkezeti képviselői­nek’ jórésze helytelen állásfog­lalása miatt a magyar szövet­kezeti mozgalmat é szert' munkájába való tevékeny rész­vétedtől. A’ megyénk különböző szőr vetkezetei előkészítő! bizottsá­gokat. alakítanak az ünnepsé­gek megrendezésére. Például a nyírbátori szövetkezetek — igen helyesen — össz-szövet- kezeti bizottságot hívtak . élet-1 re a földművesszövetkezetek, a J isz-ek és a kisipari szövetkeze-r tok megbízottaiból. Ez a bi-| zoltság nem „tiszavirág” életűr Az a céljuk, hogy minél szó- rosabb együttműködést építse-; nc-k ki elsősorban a termelés- , ben.— a kölcsönös segítség- , nyújtás elve alapján. A szövet- , kereti bizottságnak csak első i ■ erőpróbája lesz a Nemzetközi Szövetkezeti Nap közös meg­rendezése. Megyénk többi sző-< vetkezete kövesse e helyes I kezdeményezést. Hozzanak lét- > re minél számosabb össz-szö-! vetkezeti bizottságot! 1 A szövetkezetek használják \ ki arra is az ünnepség elüké- j szitásét, hogy .tovább javítsák, 1 fejlesszék gazdasági, politikai és kulturális munkájukat. — Adjanak teret a szövetkezeti dolgozók kezdeményezéseinek, . a munkaverseny kibontakozá-1 sanak, s még jobban mélyítsék! el tagjaikkal a kapcsolatot, larkasxoknyás lányok kősóit a% ajaki földeken Ajak Nyíregyháza felőli végén kezdődik a Borzoz-domb, A „ke­resztanyja" merész lehetett, mert inkább sík területet szel kelté a kövesút. Dombnak színét se látni. Az út két oldalán ki­terjedt burgonyatábla nyújtóz­kodik — csak itt-ott töri meg egy-egy kukoricás.; Egyéni gaz­dáké a terület —, de vetésforgó, szerint gazdálkodnak. Régidök óta. Nem is akarnák leszokni! Hisz sokkal előnyösebb, mint a tarkított határ. A burgonyabogár elleni védekezésben szintén hasz­nát veszik. Éppen azt üzgérelik. A kövesuttól. kündulvaí^- a kanálison keresztül — nagy csa­pat lány és asszony kezd „haj- tóvadászalot“. Mintha, legényke­rítésre mennének. A bő, sok és színes szoknya úgy ring a lá­nyok telt alakján, mint meg­annyi virágzó almafa a hintáz- tató szélben. Érkezésünkre a fi­Kocsma - vagy kisvendéglő? Nemcsak balkányi probléma! A balkányi „kocs­ma, vagy vendéglő“ gyhöz szeretnék hoz- ászólni. A körzeti zövetkezet tagja, s a zakolyi helyi szer­ezet ügyintézője va- yok. Mintegy har­minc éve lakom a cözségben, s mivel supán néhány kilo­méter távolság van özöttünk, úgy isme- em Balkányt, akár a enyeremet. Magam is a kocs­ma vendéglővé való talakítása mellett agyok. Sok okom van rá. Azonban elöl- áróban el akarom ♦ mondani: megvan a ♦ „történelmi” feltétele 3 a jól működő, zenés vendéglőnek. A szó- banforgó kocsmahe­lyiségben az is volt. Abban az időben raj­ta kívül még egy jó- menetelű csárda és egy zenés, mozival berendezett kávéház gondoskodott a szó­rakozásról. Pedig az- időtájt csak néhány száz emberre, a heti­piacokra és a vásá­rokra támaszkodhat­tak. Mi, pedagógusok szintén megfordul-' tunk bennük. Mert. aki akart, kulturál­tan is szórakozhatott. Mió.ta szövetkeze­tünk kocsmává „fej­lesztette át” a ven­déglőt, visszahúzód­tunk. A három köz­ség (Geszteréd szin­tén idetartozik) értel­miségének nincs ho­va járnia szórakozni. Mi, idősebbek, már megszoktuk, de a fia­talok nem! Menekül­ni szeretnének innen. A tanácsok, állami gazdaság és a gépál­lomás dolgozói, a tsz- tagok és egyéni gaz­dálkodók között szin­tén szép számmal akadnának zene mel­lett szórakozni kívá­nók. És hol töltik a szombat estét és a vasárnapot-, a szövet­kezeti • dolgozók? A legtöbbje otthon, a rokonainál, a barátai­nál gubbaszt. Pedig . szívesen elüldögélné­nek a vendéglőben. Különben . bennem nem kis , mértékű kocsma-gyűlölet la­kozik. Ott sokan lé­isszák magukat és a részeg . emberektől nem sok jót várha­tunk. A gyermekne­velés terén sem. Ezért { amellett Vagyok,- ala-J kítsuk át a kocsmát J zenés kisvendéglővé. í Állítom, lesz közön-£ sége! Elmondta: Katítza András igazgató atalabbjai összefutnak s kíván­csi szemekkel érdeklődnek. Az idősebbek komolyságra intik őket — de nekik is furdalja az oldalukat jöttünk célja. — Aztán ki a vezetőjük? — kérdezzük. ■ ■ y ~ — Menjünk a másik csoport­hoz — biztat özv. Dzsubák And-- rásné, 60 év körüli parasztnéni. — Irma te! — kiált oda az egyiknek. — 'Gyertek osa-k kö­zelebb. Tudja, elvtárs, már har­madik napja keresgetjük eze­ket a csudabogarakat. Ma is ott­hagytam a kenyérkovászom miattuk. Csak lennénk ' túl raj­tuk. Szőke, csinos l^ny ring hoz­zánk a megkapált burgonyák kö­zött. Hasulyó Irma a neve. Az apja a brigádvezétő. Ö csak olyan , titkárosdi“. A harmadik, vagy a negyedik szoknyájából papírt húz elő. 12 név sorakozik rajta. Férfiaké és asszonyoké. Azonban a férfiak inkább, a na­gyobbacska lányokat tuszkolták cl. Sok a munka és kell ,a férfi­erő. Na, meg van is kikből, mert egy családban nem. ritka az 5— 6 gyerek. A nők szoknyái aikból üvegek szája kandikál ki. Az Irmuskáé- ban már akad kifejlődőben levő álca petróleumban úszkálva. A petés leveleket összeszedik és szétiapossák. Ebben, a táblában inkább csak petés leveleket ta­lálnak. Ütjukra engedem a csi­csergő, pergőnyelvű társaságot és ismét közreveszik a burgo­nyaföldet ... A kövesút másik oldalán Ru-‘ bóczki András, Torma: Pál és még hat társuk baktat. Űk is elvétve találnak burgonyaboga­it. Szerintük a S'zőnyi-tagban mutatkozik nagyobb mértékben, mert odavetették a gazdák a csírázta'ott burgonyát. Azért to­vább vadásznak s felírják a burgonyaföld gazdája nevét — ha találnak. — A névsort bead­ják a tanácsházára s már megy is a kiértesítés a tulajdonosnak: permeteznie kell a krumpliját... Nem hanyagolják a gazdák s működik a permetezőgép és a trimfli-zacskó. Kindák Jánost, a gazdasági felügyelőt sikerült „elfognom” a tanácsházán. Már „féllábon” áll, sietne a határba. Megtudom, hogy Verebesi Józseffel, a szö­vetkezeti agronómussal jó egyet­értésben megosztották a munkát. Verebest három nap Rétközbe- rencsen, míg ő idehaza irányítja a védekezést. Ma Ajakon kilenc brigád kutatja, keresi a mezőt. Vasárnap harmincnégy brigád­ban négyszázötven-ötszáz felnőtt és még több gyermek „ünne­pelt“ a határban. Nem nyug­hatnak, amíg burgonyabogarat találnak, mert a krumpli a má­sodik kenyerük. Elég baj az, hogy öt hétig nem kaptak ki-, adós esőt. Azonban erről nem teltetnek — de azt már szégyel- nék ha a burgonyabogár letarol­ná a mezőt. Nem mindenki érti a módját — azért szívvel-lélek- kel csinálja. A Hungária Mata- dorozás-sal nincs is különösebb baj, de a „Holló 10 ‘-zel nehezen birkóznak. Páran leégelték a burgonyabokrokat. A gazdasági íelügyelö mintát vett és tanul­ságként megmutatja a gazdák­nak. Vasas Illés szövetkezeti ter­melési felelős szegődik hozzánk.’ Szóváteszi: a rápabarkón és a répabolhán mór túljutottak s, maradt nála vagy két mázsányi Matador. Igaz, a Szerencsi Cu­korgyáré, de odaadja. Most már a burgonyát'; kell menteni. A gazdák érthetőén — az Ingyen védekezőszert „kedvelik". Bár a szövetkezeti üzletekben besze­rezhetnék, de azért már pénz kell. Azt pedig az ajakiak szere­tik a fogukhoz verni — mert nagy a család. Az. ajakiak megvédik a termé­süket. A táblában vetett burgo­nyában könnyű a védekezés, f nem sajnálják a fáradtságot. A községi tanács és a szövetkezet pedig segítségükre van, s közö­sen — kéz a kézbén — sikerül is! Varga Gyula Készülünk a Nemzetközi Szövetkezeti Napra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom