Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-22 / 146. szám

1958. JŰNIUS 22, VASÁRNAP KELETMAGVARORSZÁG $ Amit a május elvett, visszaszerzi a szorgalmas munka Tiszavasváriban RÖKA MIKLÓS bácsival, a ti- szavasvári Petőfi Termelőszövet­kezet egyik tagjával nézegettük a kalászokat. Sokat fejlődtek az elmúlt napok esőzései nyomán Az őszi árpa, a búza is jó köze­pes termést mutat náluk. Azon­ban ezeknél a növényeknél it üresen lapul egy-két tok a kalász­orsó hegyén és a tövén is. Szóval most nem 15—16 mázsáról, csupán 10—12 mázsáról lehet beszélni, A nagyobb baj a tavaszi takarmány- gabonáknál mutatkozik, főként a tavaszi árpánál. Itt inkább a gyenge, mint közepes termés be­csülhető. A kapásnövények — most az eső után — a szövetke­zeti tagok kezében vannak; ahogy végzik a növényápolást, és ahány­szor végzik, olyan termés várható. TÖBB SZÖVETKEZETI taggal beszélgettünk még ezen a dél- előttön, majd végül megleltük az elnököt is. Mindenütt arról esett szó, hogy a május sok abrakot vett el tőlünk, főként árpából, zab­ból lesz a tervezettnél jóval ke­vesebb. A PETŐFI TAGJAI nem olyan emberek, akik ebbe könnyen be­lenyugodnának. A tavaszon, ami­kor a 3004-es kormányhatározat nyomán elkészítették tervüket, a jelenlegi abraktakarmány-kilátás­nál jobb termést terveztek. Állat- hízlalási és a tej termelési tervük megvalósításáról még az aszály ellenére sem hajlandók lemon­dani. Szarvasmarhaállományuk több, mint 80 darab. Ebből 20 da­rab a tehén; 16 darabot fejnek. Fejési átlaguk 16,7 liter, ami nemcsak a megyében, de országo­san is szép eredménynek számít, ök ezt a szintet tartani akarják. Ehhez pedig — és a hizlaláshoz is — bőséges, jóminőségű takar­mányra van szükségük. MIT TESZNEK, hogy a májusi aszály által okozott kárt pótolják? Meglévő lucerna- és lóhere-ter­mésüket a leggondosabban kazlaz- zák, takarékosan bánnak vele. A második kaszálást még aratás előtt befejezik, és össze is hord­ják. Erre jut erejük is, mert a 180 hold aratásból 120 holdat a gépállomás gépei végeznek el. AZ ABRAKTAK ARM ANY pót­lását szolgálja közvetve a szálas­takarmány is, mert a jó lucerna­liszt a korpával vetekszik, ők azonban az árpa szemtermését elsősorban kukoricával akarják pótolni, úgy, hogy gondosabban és többször végzik a kapálást. Másodvetésű tervükön is változ­tatnak, szereznek hajdina-vető­magot, ami szemtermést ad. Van a szövetkezetnek olyan mélyebb fekvésű területe, amire csak a kö­vetkező napokban lehet még rá­menni, ide pedig kölest vet­nek magnak. Ha újabb aszá­lyos idő következne, akkor a tar­lóba zöldtrágyának szánt napra­forgót is besilózzák kukoricaszár- ral, hogy ezzel is szaporodjon takarmányuk. Eddig még úgy vélekednek a Petőfi tagjai: kicsit több munká­val, nagyobb erőfeszítéssel, de tervüket teljesíteni fogják. Cs. B. Műanyagból készült Jalak Acél- és betonépítkezések falai­ra nem nehezedik teher, tehát élőregyártott műanyagból is ké­szülhetnek. Angliában holoplast néven forgalomba hoztak egy ilyen építőanyagot. Kitűnően be­vált az egyik londoni kórház, egy nagy cipőáruház és más építkezé­sek során. A holoplast fonalmű­gyanta alapú rétegelt anyag. Na­gyon rugalmas, a vegy és az ég­hajlati hatásokkal szemben ellen­álló és bármilyen színben gyárt­ható. Legnagyobb előnye, hogy könnyen szállítható, beillesztése vagy eltávolítása pedig nem kíván különösebb szakértelmet. Tegnapelőtt tartotta évzáró ünnepélyét a Nyíregyházi Állami Zeneiskola Telt ház előtt, nagy érdeklődés mellett tartotta meg tegnap dél- után évzáró ünnepélyét a József Attila Művelődési Ház nagytermé­ben a zeneiskola. Az elnökségben helyet foglalt Benkei András elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, a megyei tanács képviseletében Molnár Antal elvtárs, a Hazafias Népfront küldötteként Szigetvári Lajos elvtárs, a népfront elnök­ségének tagja, valamint a szülői munkaközösség képviselői és a tanári kar. Ünnepi beszédet Vikár Sándor zeneiskolai igazgató mon­dott. — Szilárd meggyőződésünk — mondta többek között —, amikor mi a zenekultúra terjesztésén, fejlesztésén eredményesen dolgo­zunk, akkor a szocializmust épít­jük hazánkban. Nem kell bőveb­ben rámutatni arra, hogy mit ka­pott a kultúra, a művészet a szo­cialista társadalomtól. Fontos hogy mind a tanításban, mind az előadásban a ránk bízott munkát jól végezzük, mert a zenekultúra terjesztése, ápolása egyrészről szocializmus építése, másrészről béke, az igazság és szépség hlrde tése. Vikár Sándor beszédében össze­gezte az iskola ez évi munkáját mindazokat a sikereket, melyeket városunkban, és másutt, Debre­cenben. Békéscsabán elértek. Be­számolója során az emlékek so­gelőre. Mesterségesen megte­remtik a régi világ fülledt lég­körét, azt, amelyből vergődve menekült a mi népünk, hogy na­gyot lélegezhessen a mából. Eb­ből, ahol a munkának megvan a gyümölcse, ahol minden ember ember lehet, ahol tág a határa a boldogulásnak. Vaja község gazdag község lett. A felszaba­dulás földet adott az emberek­nek, a föld almafát nevelt, a fák ontják az almát. A kastélyban iskola, nevelőlakások vannak, a petróleumot száműzték. Az idő sürget': tovább kell lépni, min- c,:g előre! • És akkor néhányan hozzá­fogtak, hogy béklyót verjenek saját lábukra. Társadalmi munkában építeni kezdték a szektavezető lakását, hogy ide tudjon telepedni. Va­jára, amely neki az ígéret föld­iét jelentené. •k De csak jelentené, ha a köz­ség nem lenne éber. A község éber volt, és azt mondta: ne le­gyen mégegyszer földesúri bir­tok a Tulipán út. És ezen az úton gatnak meg, állatorvosi lakást építenek, hogy állandó orvosi ellátást biztosítsanak az állataik­nak is. Társadalmi munkával megépítik a körorvosi rendelőt. Egyszóval nem sajnálják a mun­kát. az áldozatot, hogy a község kulturáltabb, szebb, jobb legyen Ez a társadalmi munka valóban a társadalomért van, s ez a kö­zös munka meg Is hozza majd a gyümölcsét. Ebben a munká­ban vegyenek részt inkább azok is, akik a butaság, a sötét­ség házának emeléséhez jelent­keztek. tJtakért, hidakért, orvosi ren­delő megépítéséért, kultúrhá? szépítéséért soha nem fosnak kapni a szülők feddő szót r gyermekeiktől. De kaphat az s szülő, aki gyermekét a szektába kényszerítve, elzárja előle a jö­vőt. Legyen csak egyre szebb a község. Legyenek csak szorgal­masak a vajai emberek a maguk és a gyermekeik javára. És épül­jenek tovább a takaros kis fa­lusi házak a jegenyesor alatt is kasága bizonyította, hogy az is­kola és lelkes művésztanárai va­lóban fáradhatatlan harcosai zenei kultúrának. Az ünnepi beszédet jutalom- osztás követte, majd az iskola növendékei léptek fel, hogy szá­mot adjanak tudásukról, haladá­sukról. A műsoron Beethoven Menuett, Mozart: Divertimento valamint Vikár Sándor: Rézfúvó- fanfár, Tréfás gyermekszvitt, Ujj Viktor Géza: Kis népdalszvitje szerepeltek. Az előadás sikeréről ráadást kellett adniuk. Eredmé­nyes esztendő volt, ezt tanúsította a növendékek tehetséges játéka éneke is. Egy német sebész lenyelt egy miniatűr rádióleadót ne verjen gyökeret a múlt kí­sértet*. A szektavezető pedig maradjon csak ott. ahol van. Ott, Tuzséron legalább már is­merik, még 1956 óta. Ebben az évben 120 ezer fo­rintot gyűjtenek a vajaiak a falu további szépítésére. Társa­dalmi munkát szívesen áldoznak, hogy az utak járhatók legyenek. Többszáz köbméter földet moz­hogy esztendőre, vagy kettőre e Tulipán útból Tulipán utca-le­gyen. És akik itt laknak jól végzet* munka után menjenek csak el a moziba, vigyék haza a szép könyveket, a fiatalok örüljenek egymásnak a bálban szóval éljék az életüket úgy. ahogy azt a szabad ember joga. biztosítja; úgy, ahogy azt ma is teszi a falu nagyobb, boldogabb fele. y. b. Egy keletnémet sebész lenyelt;; egy miniatűr rádióleadót, hogy;; tanulmányozza annak felhasznál-;; hatóságát a belső vizsgálatoknál.! 1 A keletnémet hírügynökség; > szerint a kis adóállomás útja kö-;; rülbelül 24 óráig tart az emberi; • testben. A 26 mm-es kapszulában;; elhelyezett készülék szüntelenül;; tájékoztatja az orvost az emésztő-;; berendezés nyomásáról és savtar- !. talmáról. i I Ne hagyd! Akadnak még ma is „hívei1’ a harácsolásnak. Kisebb és na­gyobb kártevők, gyors meggaz­dagodásra pályázó fügefahuszá­rok, akiknek minden szent, csak a közösség vagyona nem. Szá­mukra a havi kétezer szánalmas leégés, mivel egyre csak azon tönk a fejüket, hogy rövidíthe­tik meg azt, amit a munkások és a dolgozó parasztok szor­galma összead. Igazán nem finy- nyásak és semmiképp sem szen­timentálisak. A legkisebb rést is megkeresik, aztán — ha mód van rá — csalnak, lopnak, sik­kasztanak. Bennük, mint dús vegetációban tovább tenyésznek a múlt baktériumai, amelyeket vagy a kapitalista szemlélet, vagy az ellenséges érzület lát el táplálékkal. Imádják a gyors ér­vényesülést, a könnyű pénzszer­zést, a fényűző lakást, a dinom- dánomos mulatozásokat, amíg Te megfeszített erővel dolgozol azért, hogy a köz asztalán több legyen. Igazán semmi respek- tussal nincsenek Rád, inkább hibáidat és emberi figyelmetlen­ségedet kutatják, hogy aztán le­csaphassanak. Légy résen, ne hagyd! Ne tűrd, hogy lopják a gyárat, hogy „megfúrják" a becsületet, hogy a szemed láttára fosztogassák a kasszákat, hogy paraszti bosszú­sággá tegyék az áruátvételt. Csapj le rájuk, akármilyen „fir­kás“ is ez a siserehad! A nép­csalók igazán csak addig érzik nyeregben magukat, míg van le­hetőség rá, hogy a Te rovásodra fosztogassák a közösséget. A másfélmillió forintos burgonya­csalás, a tucatnyi hamis leltár, az egyes szervek nevével való visszaélés (például álszövetke­zet)': mind-mind figyelmeztetnek arra, hogy a társadalmi tulajdon védelme több tettet és tettreké­szebb öntudatot követel. Lehet, hogy a „szajrézök’4 egyik-másika olykor-olykor még vissza is lő' rád, de akkor se hagyd magad, mert a bűn sohasem maradhat büntetlen. „Több szem többet ' lát” — tartja a közmondás, és ha ez a több szem őrködni is fog, akkor még azok szava is elnémul, akik talán még mindig azt súgják aj füledbe: „Kaparj kurta, neked is jut". Elvtárs, ne hagyd! Ne hagyd,: hogy a tiédet, a népét lopják,; amelyből holnap még a jelenle­ginél is több lakás, bölcsőde,: napközi otthon épülhet. Ne tűrd még a legkisebb rendellenessé-] get sem, mert kicsiből lesz a! nagy. Vagy ahogy másképp meg-! fogalmazzák: „alkalóm szüli aj tolvajt44. Még azt se nyeld le.i hogy kevesebbet mutat az üzleti: mérleg, hogy 20 deka parizerért' tegyük fel 15 fillérrel töb­bet számolnak, mert a rend itt is a Te fellépéseden múlik. Sose törvényesítsd azt, amit egyesek törvényesíteni szeretné­nek, sose engedj teret az elvte­len korrupciónak, önzésnek, vagy akár a protekciózásnak. A hibák megszüntetése legtöbbször Raj­tad múlik. Gondolj csak arra: neked sem adnak többet az üzemben,, csak annyit, ameny-: nyiért dolgozol. Ne tűrd hát az' árdrágítókat, a minőségrontókat, a közösség kisebb és nagyobb vámszedőit, ne • hagyd, hogy be­csapjanak. Őrködj afelett, ami a tiéd, amit a köz asztalára egy nép közös erőfeszítése ad össze! (-K. T.~) Elfolyt, de hová? Ha tetszik, ha nem, míg a ti- szateleki Béke TSZ-ből eljutott a juhtej a Kisvárdai Tejüzembe, megfogyatkozott. Nem folyt el, mégis kevesebb érkezett meg. Nem itták meg, mégis csökkent. Hogyan? Ügy, hogy megitta a bürokrácia. Mert biz' ez a fur­csa jószág néha még tejjel is táplálkozik. No persze, nem ma­gától, hanem csak úgy, ha van, aki hozzásegíti. Ilyenek pedig akadnak. íme: Oláh József kétéfközi tejbegyűjtő a szövetkezet tej-- szállítási könyvében aláírásával igazolja, hogy május hónapban 387 és fél liter juhtejet vett át. — Sőt: még azt is, hogy az átvett tej zsírtartalma hat szá­zaléknál nem volt alacsonyabb. Csodák-csodája, Oláh József mégis csak 336 liter tejet igazol „felfelé’4 a szövetkezet tejszállí­tási könyvében saját maga által bejegyzettekkel szemben. Míg a tej .Kékesére jut — ahol összesítik —, kezd szapo­rodni és itt már 352 litert köny­velnek. A különbözetet sajnos nem a Béke TSZ javára. A szö­vetkezetnek igazolja Oláh, hogy mennyi volt a zsírtartalom, de ezt már nem jelenti tovább, így Kékesén az Oláh által meg­állapítottakkal szemben csak 5 6 százalékot mutatnak és tüntet­nek fel. S bár papírok igazol­ják, mennyit vett át Oláh, még­is csak 336 liter tej után járó összeg kifizetését igazolja, zsír- tartalom feltüntetése nélkül, 3,20 forintos alapár helyett 2,70- évél. Ez aztán a kacifántos do­log. Valóságos szemfényvesztés, amit akármelyik bűvész megiri­gyelhetne. ... Nos, ennek a bűvészkedésnek’ itta meg a levét a tiszateleki Béke Termelőszövetkezet. Meg­itta, mert 3,20 forintos alapárat számítva a juhtej literjéért, a387 és fél liter tejért 1239.50 forintot kellett volna kapniok, és ezzel szemben csak 891,45 forintot kaptak. (15,75 fórint zsírhiány miatt levonva!!!) Nem furcsa?. 1. A kékesei, átvevőhely többet vett át Oláh Józseftől, mint amennyit jelent. 2. Oláh még . a Kékesén köny­velt 352 litertől is többet igazol aláírásával a szövetkezet köny­vében (387 és fél litert). 3. A szövetkezet mégis 336 li­ter juhtej után kap pénzt! Mindezt kimutatják a bizony­latok, a tételek a Kisvárdai Tej­üzemben. No, de mit érnek ez­zel a tiszateleki Béke TSZ tagjai? Semmit, mert megkárosították őket. Jogtalanul — kevesebb pénzt kaptak, mint amennyi járt volna nekik. És most jogosan követelik a különbözeiét,, ame­lyet véleményünk szerint is ki kell részükre fizetni. Végezetül a kérdés: Tisza- telekről Kékesén keresztül nem hosszú a tej útja Kisvárdáig. Bár a tételek igazolják, hogy a tej nem 336, sem 352, hanem 387 és fél liter volt, mégis elfogyott belőle 51 és fél liter. Hová és hogyan folyhatott el ennyi? (F. K.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom