Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-22 / 146. szám

SZŐLŐ, VAGY ÓVODA? - HÁZ A TULIPÁN ÜTŐN — ŐSZIN­TÉN A MUNKAVERSENYRÖL — NÉHÁNY GONDOLAT A TI- SZALÖKI HAJÖZÖZSILIP MEG­NYITÁSA ELŐTT — NEMZET­KÖZI SZEMLE XV. ÉVFOLYAM, 146. SZÁM Ára 60 fillér 1958. JÜNIUS 22, VASÁRNAP MEGTISZTELŐ JOG — SZENT KÖTELESSÉG B árhová is állít berniünkét az élet parancsszava, bár­melyik pályára is vezére], bármilyen társadalmi megbízást adhatnak, mindegyikkel szolgálhatjuk népünket. Különösen áll ez a tanácstagra, aki a nép képviselője a szocialista államhatalomban. A tanácstag rendkívül fontos kapcsolat megtestesítésére hivatott egyfelől szocialista államunk helyi szervei, a taná­csok, másfelől a dolgozó nép között. Főképpen e kapcsolat élővé tétele révén töltheti be a tanács az államhatalom helyi szerveként ráháruló feladatokat. Ezért nem mindegy, hogy a tanácstagok hogyan élnek törvényben biztosított jogaikkal, hogyan látják el a tisztségükkel járó kötelezettségeket, ame­lyekkel a választó nép ruházta fel őket. Sokszor volt már erről szó, de most különösen időszerű emlékeztetni a tanácstagokat jogaikra és kötelességeikre. Egyrészt azért, mert itt az ideje, hogy az első félévi munká­ról beszámoljanak választóiknak, másrészt azért, mert egye­sek előszeretettel hangoztatják, hogy itt van a nagy munka­csúcs, nincsen idő az emberekkel való foglalkozásra. Ebből csak annyi igaz. hogy most a nagy munkák idején többet vannak az emberek a határban, mint máskor, ezért nehezebb a kapcsolat fenntartása a régi módszerekkel. De azért, mert nehezebb, ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne kerüljön sor a kapcsolatok erősítésére. Hiszen számos tanácstag állandó és folyamatos tevékenysége, sok községben a tanácsülések rend­szeres megtartása, az állandó és ideiglenes bizottságok jó mű­ködése és ezeken a tanácstagok aktív részvétele, a fogadó órák látogatottsága stb. bizonyíték arra, hogy lehet és szük­séges a folyamatos tanácstagi munka. Az igény megvan most is a választókban a tanácstaggal való kapcsolat iránt, tehát ennek az igénynek a kielégítését elő kell segítenie magának a tanácstagnak is a párt- és tömegszervezetek segítségével. A tanácstagi munka érvényesülésének mindenek előtt van egy fontos előfeltétele. Ez a tanácstag magatartása, mely főként népi demokráciánk törvényeinek tiszteletén, szocialista társadalmi életünk együttélési szabályainak betartásán ala­pul. A tanácstag azonban nemcsak egyszerűen, hanem pél­damutatóan tesz eleget állami és erkölcsi kötelezettségeinek. Vajon elmondható-e mindez Juhász Ferenc tanácstagról. (Beszterecen nem függetlenített vb-tag), aki hátralékban van adójával? Bodnár János járási tanácstag létére (Nyírpazony) majdnem 8.000 forinttal tartozik államunknak. Sajnos, mind­két községben sokan követik ezt a rossz példát. Buzdíthat-e az ilyen tanácstag az állami kötelezettség teljesítésére? Ezen azonban lehet és szükséges is változtatni mielőbb: a tartozás kiegyenlítésével. Fontos formája a választókkal való kapcsolatnak megyei, járási és városi tanácstagoknál a fogadó óra megtartása. A választók megbízásainak elintézése, jogos érdekeik érvényre juttatása fontos és hálás feladat is. A tapasztalatok szerint a fogadóórák megtartásában lanyhulás mutatkozik. Például a megyei tanácstagok a múlt év utolsó negyedében 113, ez év első negyedében csak 35 fogadó órát tartottak. A városnál ugyanebben az időszakban 76-ról 57-re csökkent a fogadó órák száma. A második negyedévről még nincsenek végleges adatok, de feltűnő változásra aligha lehet számítani április és május adatai alapján. I Mind az Alkotmány, mind a Tanácstörvény előírja, hogy a tanácstag köteles a választóknak évenkint legalább két íz­ben beszámolni a tanács működéséről, saját tanácstagi mun­kájáról és a választók közérdekű megbízásainak teljesítéséről. De kötelességük az is, hogy a dolgozókat érintő határozatokat a tanácsülések után ismertessék választóikkal. Többek között azokat a határozatokat is, amelyek meghozatalában maga is részt vett, melyekkel kapcsolatbn joga volt felvilágosítást kérni, javaslattal élni, választóinak véleményét tolmácsolni. A tanácsüléseken való részvétel sem volt kielégítő az első félévben. Az első negyedévről rendelkezésre álló adatok sze­rint például a legjobb eredményt felmutató nagykállói járás­ban is csak 79 százalékos volt a tanácstagok megjelenése. Akadt olyan határozat is, amely törvénysértő volt néhány községben. Például Nyírkátán tanácsi határozattal akarták kötelezővé tenni a társadalmi munkát. Egyes községekben határozatot egyáltalán nem hoztak az első negyedévben. Ilyen szórványos hibáktól eltekintve azonban a tanácstagok zömének van miről beszélni. A legtöbben nyugodt szívvel áll­hatnak választóik elé, mert megyénk, járásaink, községeink számos gazdasági, kulturális, egészségügyi eredményt tudnak felmutatni. Ezekben az eredményekben sok lelkes tanácstag és választó jó munkája tükröződik. Számos tanácstag szívén viselte választóinak ügyét, problémáik megoldását segítene, mint például Jászai Károly ibrányi lakos, járási tanácstag, vagy Hegedűs Mihály nagyhalászi pedagógus, járási vb-tag. A félévi beszámoló tükre lesz a tanácstag 6 hónapos munkájának és új erőt ad a dolgozó nép javáért, további Szo­ciálist fejlődésünkért való harcra, melynek a tanácstagok hadnagyai és századosai — a választók-adta. a párt és a munkáscsztály-kivívta, a munkás-paraszt szövetség-megvédte megtisztelő jog és szent kötelesség alapján. 3 éves tervünk megvalósításához segítséget nyűit a Tiszántúli Tenyészállat Kiállítás is A kilenc napig tartó kiállítást Dögéi Imre földművelésügyi miniszter nyitotta meg Hetek óta nagy volt a sürgés- forgás a debreceni méntelepen. Hosszú idő után újra megrende­zésre került a Tiszántúl hagyo­mányos Tenyészállat Kiállítása. A hortobágyi vásárok, a Nagy-Kün Pásztornapok elevenedtek meg újra. Tartalomban azonban egé­szen más a mostani, mint a régi kiállítások voltak. Míg a múltban a gyönyörű állatokat felvezető gu­lyások nézése az alázatos cselé­dek pillantása volt, ma mosolygós arcú, büszke tekintetű tsz-parasz- i tok és egyéniek mutogatják a leg­szebb állataikat. A hortobágyi csi­kós, a nagyecsedi paraszt, a kun­sági juhász és a Sárrét sertéste­nyésztője gazdaként mutogatja ál­lapotát és azt mondja: az enyém, de egyre többen mondj ált azt is, hogy a miénk. Négy megye legszebb állatai a kiállításon Békés, Hajdú, Szabolcs és Szol­nok megyékből több mint 600 da­rab állatot válogattak ki, hogy ta­núságot tegyenek állattenyészté­sünk fejlődéséről. Ezt a fejlődést ml sem iga­zolja jobban, mint az a tény, hogy a Tiszántúlnak ez a ki­A kiállítást tegnap a koradél­utáni órákban Dögéi Imre föld­művelésügyi miniszter nyitotta meg. liövid bevezetőjében hang­súlyozta, hogy ez a kiállítás ered­ményeivel és nagyszámú résztve­vőjével mutatja, hogy parasztsá­gunk nagyot lépett előre az utób­bi esztendőben, — mutatja to­vábbá azt is, hogy él a versen­gési kedv, a vetélkedés, hogy me­lyik község, melyik megye nevel szebb jószágot. Ebből a vetélkedésből az is kitűnik, hogy Igazán jelentős eredményeket elérni és átfo­góan megjavítani az állatte­nyésztésünket csak a nagy­üzemben lehetséges. A legtöbb embert a díjazott ál­latok felvezető pályája vonzott. — Mintegy hortobágyi jelkép, a fel­vonuló állatok sorát egy gombos- szarvú, döngő léptű, komor, ma­gyar szürke bika nyitotta meg. — Hagyományos pásztorviseletbe öl­tözött, több kitüntetést viselő gu­lyás vezette ezt a gyönyörű bi­kát, ami Buda névre haligat, te­nyésztőié az Ohatpusztai Állami Gazdaság. A fiimezők és fényké­pezek hadától alig szabadult meg a Buda, máris újabb kiválóság ke- tült o bemutató körbe, a Bihar­A termelőszövetkezetek közötti versenyben az első és harmadik díjat a kancáknál szabolcsi szö­vetkezetek hozzák el. A besztereci Üj Barázda TSZ Berta nevű kancája első lett, míg a dombrádi Vörös Csillag TSZ ugyancsak Berta névre hallgató kancája a harmad'k helyet szerezte meg. Az egyé­ni lótenyésztők valamennyi díját Szabolcs megyeiek hoz­ták el. Az első díjat Molnár Gusztáv nagyecsedi, a két második díjat állítása magasabb leljesítmé- nyű állatokat tudott most fel­mutatni, mint 195-1-ben az Országos Mezőgazdasági Kiál­lítás, pedig erre a tájra a külterjes ál­lattenyésztés volt még nem régen is a jellemző. Az eredmények, a nagyüzemek fö­lénye egyben a jövőt is elénk ve­títi és mintegy aláhúzza az ag­rártézisekben lefektetett alapel­vet, hogy parasztságunk felemel­kedésének az útja csak a nagy­üzemi gazdálkodás lehet. Amikor Dögéi Imre elvtárs el­vágta a bejáratot záró kék selyem szalagot, a beszédét hallgató né­pes tömeg nehezen tudott válasz­tani, hogy miben is gyönyörköd­jön először. Ügy van az ember ilyenkor, mint a 8—10 fogásos la­komán szokott lenni, hogy már az elsőből jól tudna lakni, de ki kell tartani végig. Itt is órákat lehetne egy-egy istállóban tölteni, de nem lehet, mert akkor nem jut idő másra. keresztesi Állami Gazdaság 7500 liter tejet adó tehene, a Narancs lépett elő. Nagy taps fogadta az Ópályi Tangazdaság borzderes tenyé­szetének kiváló egyedeit is. A tangazdaság Nárcis nevű borzderes üszője a második díjat hozta el. Míg a szarvasmarha-tenyésztés­ben nem nagyon vetélkedhetünk a szomszédos megyékkel, addig Karácsony Antal gyügyei és Hib- ján János nyíregyházi, a harma­dik díjat pedig Cs. Nagy Zoltán pátrchai egyéni paraszt hozta el Büszkeség ez, de egy kicsit jobb lett volna, ha nem is első, de több második és harmadik díjat hozni szarvasmarha-tenyészetünkkel. — Reméljük, a következő kiállításon a lovak mellett ezzel is dicseked­hetünk. A lovasbemutató egyik legna­gyobb jelenete a 21 éves Kozák nevű mén felvezetése volt, amely. Debrecen város tulajdona. Ez a mén a versenyben nem vett részt, hiszen az országos kiállításon nem is első, hanem Nagy Díjat nyert, így a versenyben való rész­vétele nem lett volna reális. A 21 éves ló-aggastyán olyan kecse­sen és olyan életerővel vonult el, mint egy pányvával a ménesből kifogott 3 éves csikó. Nagykállói siker a kocák „versen vén“ A tenyészkocák első díját a Nagykállói Kísérleti Gazdaság 53-as számú kocája nyerte el. A mangalica kanok versenyében a Gyulatanyai Kísérleti Gazdaság állatai a harmadik helyre kerül­tek. A fehér hússertések második díját hozta el a Nyíregyházi Ser­téstenyésztő Vállalat 59-es kanja; Elismerő oklevelet nyert a nagy­dobosi Petőfi TSZ juhállománya; örvendetes, hogy a kótaji Vö­rös Október TSZ 3 darab kender­magos tyúkja a harmadik díjat nyerte. Harmadik díjat nyert pulykáival a Nyírlugosi Állami Gazdaság is. A nagycserkeszi Üj Élet TSZ pedig sárga magyar tyúkjaival nyert oklevelet. Amikor ezt a kiváló állatpará­dét végignézi az ember, egy fél­napból már nem marad ideje a gé­pek és a pavilonok megtekintésé­re. Igaz, hogy ez a kiállítás első­sorban az állattenyésztés sereg­szemléje, de van mit csodálni a növénytermelőknek és a gépsze­retőknek is. Nagy helyet kap a kiállításon az öntözés, hiszen az ország öntözött területének döntő többsége a kiállító négy megyé­ben van. A homoki gazdálkodás — Szabolcs pavil on j ában Szabolcs pavilonja a homokjaví­tással kezdődik. A Westsik-féle vetésforgó eredményeit tanulmá­nyozhatják a látogatók, majd a képekről, grafikonokról Teich- naann Vilmos burgonyaföldjei tá­rulnak a néző szeme elé. A gyü­mölcs-, dohány- és csillagfürt-ter- melésünket ismertető képek, tab- ók alatt ott sorakozik a makk- egészséges "Gülbaba, Jonathan líma, a szatmári szilvapálinka és i lepsdőnyi levelű szabolcsi do­hány. . * Egy cikk kévés arra, hogy ezt i r agy szerű kiállítást ismertesse az ember. Ahogy Dögéi elvtárs mondotta: Ez a kiállítás is hozzá­árul ahhoz, hegy hároméves ter­vünket sikeresen teljesítsük és jelentősen előre haladjunk a me­zőgazdaság szocialista építése te­rén. Csikós Balázs« Dögéi elvtárs megnyitó beszéde „Kiválóságok“ felvonulása lótenyésztőink számos serleget hoznak haza. m?? rraréTffHTrr ijynrrprrrti

Next

/
Oldalképek
Tartalom