Kelet-Magyarország, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-21 / 145. szám
«058. JCNIüS 81, SZOMBAT KELF+MAGYAKORSZÄG Romániai képeslap Tatiana Svazdinski íiatal vég yészmérnöknö az Albesti-Sighi-* soara-i fajanszgyárban. 4 SZÓl köxgaxdasági titkárságának Jigy elmebet „Újítás« a TITÁSZ-nál Nyíregyházán csóválgatják a fejüket a TITÁSZ-nál dolgozó szakemberek, amióta újítás címén kötelezővé tettek valamennyi üzletigazgatóságnak egy olyan munkát, amit józanul gondolkozó emberek nem látnak .jónak. Tavasz óta folytatják azt a gyakorlatot, — a Nehézipari Minisztérium Villamosenergiaipari Igazgatóságának utasítására, — hogy a villanyfa-oszlopo- kat 30—35 centire a tövüknél körülássák, úgy, hogy köréjük cgymilliméter vastagságú vaslemezből készített iker-karmantyút tudjanak dugni. Majd. a karmantyút szétnyitják úgy, hogy másfél cfenti szélességű rés keletkezik, s ebbe forró olajos kátrányt öntenek, száraz homokkal teleszórják és péppé sűrítik, aztán 6—8 órai állás után a karmantyút kiemelik s a szil- valekvárszerű másfélcentis védőburkot betemetik földdel. Ez volna az „újítás”, amely azt a célt szolgálná, hogy a villanyfát megóvja a további korhadastul. A megyében 12 munkás foglalkozik ezzel és az igazgató- -' r számítása szerint három éven belül valamennyi villany<■> I ♦ fánál cl kell végezni az oszlop-,Í to-védclmi munkát. !! Olyan intézkedés ez, ami el- ■! len nemcsak a megyei UTÁSZ; I vállalat, hanem a szolnokiak és' I más megyei TITASZ vezetésé-- • gek is tiltakoznak. Azért, mert-; nem látják gazdaságosnak az ; „újitás” végrehajtását. A mun-;; kaeröt, a szállítóeszközt, a kát-;; rányt, olajat, s egyéb költséget;; nem számítva, csupán a tüzelő;; (ami a kátrány forrósításához;; szükséges) r—. nálunk százezer;; forint körüli összeget vesz:; igénybe. Az újítást elrendelő;; utasításban is úgy van megszö-!l vegezve, hogy kitűnik: nem is-^ I merik az utasítás végrehajtásá-j > nak gazdaságos voltát. Hogyam rendclkczhelett a villamoscner-l 1 giaipari igazgatóság a gazdasá-'i gosság megállapítása nélkül? < Egyezik a véleményünk a;; TITÁSZ-nál dolgozó szakembc-; • rekével, akik ehelyett-az „újí-;; tás” helyett a villanyoszlopok;; beton gyámosítását tartják jobb-;; nak, mert az nemcsak néhány;; évre szól. Végül ezt az „újítást”J a SZOT közgazdasági titkársá-» gának figyelmébe ajánljuk fe-t lülvizsgálás végett. * Egy nap mégis otthagyta az ételt. Sáppadt és kiverte a veríték. T- Még csak az hiányzik, hogy beteg légy — ijedezett az asszony. Pár hónap múlva Bori rádöbbent, hogy Mari — anya lesz. „Óh, hogy a nyavalya törte volna ki, a' hülyének gyereke lesz! Hát még ilyen piszkos férfi is van!” Nem elég szégyen a bolond, még a fattyat is szájra vegye a falu! Este, hogy Mari a konyhába ment, megsózni a kenyeret, amit rendszeresen adott Mancinak, a tehénnek, a bátyja sötéten útját állta. Mindig félt a bátyjától, verekedés, késelő ember hírében is állt. Most megfagyott benne a lélek, hogy kiérezte bátyja hangjából a fekete haragot. — Mondd meg nekem,' szépen beszéltéi te valamelyik férfivel? MARI HALLGATOTT. — Mit ígértek neked? Mit kaptál?! Hallgatott, — Ki volt az a bitang?! Nem kapott feleletet. A megvadult ember ledobta a lányt, le a földre. Patkós sarkú csizmájával rúgta, ahol , érte. — Te,' meg ne öld, te! — jött sikoltozva az asszony. — Börtönbe kerülsz,- mi, lesz velem? Köabevetette magát, sikerült a férfit visszaszorítani. Marira rákiáltott; — Szedd magad, te nyomorult takarodj! A- lány felkelt a földről, ki- támolygolt az istállóba. Lerogyott a -fejöszékre, a fájdalomtól hasogatott minden része. A félelemtől egész testében reszketett. Más nő tálán ebben a helyzetben eldobta volna az életét, de előtte titok maradt az élet, és titok a halál. Lehevert. Manci csak nézte nagy, szelíd szemével, hogy hcl marad a sós, ízes kenyér? De hiába nyalta a kezet, ez este Mari nem. szólt. ÉJFÉLTÁJON elöntötte a vér. - ! Ligy érezte, valaki űzi. Ment hat, rog>adozva a kíntól, a keAZ ÖREG SIPOS MEGMONDTA A MAGÁÉT A bajusz nem lényeges tartozéka az embernek, de azért az öreg Sípost a vajaiak nehezen tudnák elképzelni híres, hosszú bajsza nélkül. Ez éppen úgy hozzátartozik, mint bátor szó- kimondása, igazságérzete, munkaszereteté, ami viszont lényeges emberi tulajdonság. Ez abból is kitűnik, hogy június , 17-én a vajai tanácsházán ezt ' mondták Sipos bácsiról: — Ha valaki az igazat gyorsan tudni akarja a Béke TSZ- ről, legelőbb is az öreg Sípost keresse fel. öt perc alatt több igazat megtud tőle, mint. mástól egy óra alatt... Pára László gazdasági felügyelővel indultunk el a tsz határának megszemlélésére. A határ megnyugtató képet nyújtott: tiszta tengeri-, burgonya- csíkok, vagy éppen-- akkor szorgoskodtak bennük az egyéniek. Volt olyan parcella is itt-ott, ahol bizony elburjánzott a gaz a múltkori kiadós eső után. A legelőt szegélyező fasoron túl a tsz burgonyatáblájára léptünk. 4—5 család dolgozott ott szétszórtan. A felügyelő mindjárt sorolta is őket név szerint: — Amott Sz. Tóth, a brigád- vezető feleségestül, emerre La- dányiék, ott Séráék, amarra meg Siposék. Az öreg kapál elől, utána a felesége és a menye.. A gazda -szeme előtt a talaj felszíne nyitott könyv. A felügyelő azt olvasta ki belőle, hogy a gép idejében tisztította ki a sorközöket. A permetlé nyomai meg arról tanúskodtak, hogy a burgonyabogár ellen is megtörtént a védekezés. Kerestük a csíkos hátú, körömnagyságú bogarat, de hasztalanul. Az öreg Sípos észrevette, hogy feléje tartunk, de a kapa azért ugyanolyan ütemesen járt tovább a kezében. Csak akkor egyenesedett fel, kapáját maga elé állítva és arra támaszkodva, amikor a tetthelyre értünk. — Van-é' bogár? — Ha vöt is egy-kettő, amarra .a szélin, kiveszett mán a méregtül a fene bogara. — Az nem baj, ha nincs, csak egészség, meg jő termés legyen. — Egészség van. Jó termés meg ... szóljanak hozzá — intett fejével körül Sipos bácsi. A felügyelő összehúzott szemmel rítések alatt. Egy kerítésen akkora lyuk volt, hogy épp befért alatta. Az udvaron két hamis kutya, — de ment, nem bánta. Bebújt á szénába, dideregve, ájulva. Korán kopogtak Taránéknál. ..Gyere már szomszéd, Maritok ott fekszik nálam, a szénában. Isteni szerencse, hogy bele nem szúrtam a villát.” Hazavitték. Hívták a bábát, de arra nem sok szükség volt már. Otthagyták, az istállóban, pihenjen, mígcsak magához nem jön. Másnapra eltűnt. ★ EL SEM HINNÉTEK, emberek, hogy ma saját házában él. Kicsi ház, igaz, de szép, tiszta. Mert Mari nem volt beteg, csak a világ kiáltotta ki annak. Az a világ, az a másik. A Manci tehén rég megdöglött, de ez évben is nyolc kisborjú nyalja Mari kezéből a sós kenyerét. És higyjétek el, minden tehén legalább félliterrel több tejet ad a téeszben, ha Mari, azazhogy Mari néni feji. Somogyi Cyuláné. méregette a terjeszkedő lombo- zatú egyenes burgonyasorokat: — Az eddigiek alapján még lehet jó termés . . . Sípos bácsi szeme büszkén csillant meg erre a megjegyzésre. Hajaj! Még olyat! Lesz hát! De ezt már leginkább a kapa szabja meg. Csakhát lehet, egy kis hiba itt-ott azokkal a kapákkal, mert a tsz krumplija van olyan szép, mint a ha*ár- ban a legszebbek, de a közös táblán is lehetett látni tarackos. gazos csíkokat, amelyeken akkor senki sem kapált. Ezekre a sávokra meredtünk mindnyájan. Minden szó nélkül gondolattársulás jött létre, hogy az élelmes gyomok megölői minden kultúrnövényünknek. Még hozzá nem is egyedül járnak, segítenek nekik a bogarak, tetvek, penészgombák, meg egyebek. De azért ember az ember, hogy végül is ő diadalmaskodjék a nyavalyák fölött. Lehet is: főleg a rendszeres, kellő időben történő kapálással. Igaz, ennek nagy részét a gép végzi, de az embernek is jut belőle. Sipos bácsi is erről panaszkodott, ilyen formán: — Nagyon szorít bennünket a kapálás. Ami sok az sok: 310 holdhoz 29 tag van csak. Ebből is csupán 12—13 dolgozik a növénytermelésben. Még nincs pontosan felmérve az egyénekre kiosztott terület, de úgy számít- gattuk, hogy 4—5 hold jut egy- egy tagnak. De még így se volna baj, csakhát egyesek el-elma- radoznak a munkából.. . Talán túl is jutott már a nap a delelőponton, amikor a szétszórtan dolgozó tsz-tagok ebédelni vonultak a fasor árnyékába. Megérkezett a fiatal Sipos is. Délelőtt a 67 esztendős Kérik bácsinak segített behozni az elmaradást. Felesége már reggel óta, ő maga pedig déltől kezdve az apjának segített. A rövid ebédszünetben tovább folyt a diskurzus, most már a fiatal Sípossal is bővülve, sőt, később Sz. Tóth brigádvezetővel is szót váltottunk. Mind a három ember kommunista. Elmondták, hogy 9 kommunista van a tsz-ben. Papp elvtárs, a párttitkár jól irányítja a szervezetet. (ö akkor távolabb, a dohányban kapált.) A növényápolás kezdetén is megvitatták a tennivalókat. Minden párttag pártfeladatul kapta, hogy személyes példát mutasson és nevelje a többit a közös megbecsülésére, a növényápolási feladatok lelkiismeretes végrehajtására. A kommunista példamutatásnál nincs is különösebb észrevétel. Papp elvtárs maga kezdeményezte például a tsz-poria befásítását, rendben tartását. Egyéb feladatainak elvégzésében is mindig az elsők közt jár. A többiek sem maradnak e! mögötte. Talán Séra elvtárs akadozott egy kicsit a kapálásában. Fáj a lába, felesége keveset tud segíteni a 3 gyerektől, de hozott segítséget és így nem lesz az utolsók közt. A többiek segílc- nek egymásnak is, mim az ifjú Sípos példája is igazolja. Hanem nehezebb a helyzet a tavaszi belépőkkel. Ezek nincstelenek, üres a kamrájuk s c-i- eljárogatnak napszámba a kulá- kokhoz, mint például Kozma Gyula is, aki Maticsák Bélánál dolgozott 16-án, a saját területe pedig a közösben gázosán éktelenkedett június 17-én is. A tsz adott a tavaszon két mázsa kenyérgabonát előlegbe, dehát az már elfogyott, az újra meg még várni kell. Elgondolkoztató ez a nap* számbajárás. A faluban több ágú rárproletár van, akik szintén napszámolnak. Felismerték, hogy a tsz jobb, hiszen a tél végén; léptek be néhányan. De az új termésig szóló 6—8 hónapra nincs kitartás. A tsz-ben hiányvan munkaerőben és a belterjesség fokozásával még több em. bért képes eltartani foglalkoztatni. Előleget már igyekezett adni, de az kevés volt. A probléma megoldásának útja világos: már most úgy dolgozzon a tsz, hogy az aratás után több előleget tudjon adni a rászoruló belépőknek. Ez a hárem kommunista véleménye, de vajon így gondolkodik mind a 29 tag?. Ezt nehéz elképzelni, mert ahol olyan emberek vannak még,: mint Ladányi is, akinek előbbre való volt a -háztáji-, mint a kö-| zös érdeke, vagy Pataki, az éj-' jeliőr, aki a Ladányi leváltására vonatkozó közös határozat ellen igyekezett hangulatot kelteni, ilyen közösségben még nincs egység és elég erő a nagy feladatok megoldásához. Ezt érzik! meg a növényápolásban is. Van a Béke TSZ-ben egy másik probléma is, amiről búcsúzáskor az öreg Sipos megmondta a magáét elég keményen: — Itt van kérem, ez a Ber- keszi: raktáros, pénztáros, dé kint a földön nem akar dolgozni, pedig bírná ő is úgy, mint a 67 éves Kórik, hiszen Berke- szi 10 évvel fiatalabb. Én je vagyok fiatal, de a dolog, az dolog, és egy ilyen közösségben mindannyiunk érdeke. Mondtam is neki ma reggel: hát maga nem itt akar megélni velünk i együtt? Mit gondol, mit felelt? Azt mondta, hogy neki elég a havi 17 munkaegység. Az igaz, hogy neki tanítónő leánya, orvos fia, szülésznő felesége van, és a vejével lakik. Dehát akkor miért jött a mi nyakunkrá? Az ő munkaegységének is a mi munkánk teremti meg az alapját. A fiatal Sipos igyekezett, mérsékelni az apját: — Én figyelmeztettem Berka- szit, hogy neki is ki van osztva, a terület, még hozzá határozati- lag. Ha nem bírja maga, akkor kapáltassa meg mással. Való, hogy a kukoricát meg is kapál- tatta. Meg aztán azt is mondta, hogy beteg. Sipos bácsinak erre is volt" szentenciája: — Ha beteg, menjen orvoshoz és gyógyuljon meg, de legalábbis hozzon orvosi bizonyítványt. Mert ha nem követeljük meg a rendet, nem is le&z' rend .., Az Öreg Sípos talán nagyon keményen szokta megmondani a magáét, de 5 maga is olyan, mint, egy darab acél. Bőrét, tenyerét kicserzette az idő, szívét, gondolkodását megkeményílette- a hosszú földesúri szolgálat. Nincs benne semmi visszahúzó erő, semmiféle kispolgári pu- hánykodás. Ő már a közösség embere. Ilyenek, vagy hasonlók egyre többen teremnek a Béke TSZ-ben. Hadd mondja csal: meg a magáét, érdemes'elgondolkodni szavain' Berkészi- nek is, Ladányinak is, a fiataloknak is. így formálódik az új ember munkaerkölcse, a vitában. a jellemek tűzkohójában. ami lám még a növényápolásnál is szükségesnek mutatkozik:
