Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-18 / 116. szám

ms. május is. vas Aknai* keletmagyarorszAg 7 Beregi Jelentés két községről — hírekben |A gyarmati elnyomás ♦ — korunk szégyene Amolyan „istenháta mögötti’1 falunak becézik Barabást meg Vámosatyát. Szó, ami szó: van is a dologban igazság. Sok kacs- karingós utat kell végigszágul- dani, míg az ember a Tiszahát­ról eléri a két község határát. De a tavasz, az elkésett május a beregieket is „megszállta" és augusztusi kánikulával kárpó­tolta mulasztását. Ez pedig a beregi emberekben új tettek végrehajtását váltotta ki. Az első igazi napsütéskor hadat üzent Bereg népe a földeknek és azóta is nagy buzgalommal szorgoskodik az idei termelési eredményért. Barabás, május derekán... . Sok jót hallottunk már a Ba­rabási Állami Gazdaságról. De gyorsan hozzátesszük: hírnevü­ket nemcsak zamatos borukkal szerezték. Ezt igazolja az idei helyzetkép is. Már a hónap első napjaiban megkezdték a vete- ményezéseket, s tíz nap alatt nagy dolgokat vittek véghez. Ügy beszél erről a gazdaság ag- ronómusa, mint igazi hőstett­ről: — Május ötödikén már a haj­nallal keltünk. A gazdaság ko­csijai nap-nap után egyre több embert vittek ki a földekre és hihetetlen gyorsasággal szorgal­maztuk a veteményezéseket. Félmillióval A gazdaság építő brigádja hoz­záfogott egy modern szénaszárító megépítéséhez. Ennek segítségé­vel naponta 100 mázsa szénát szárítanak meg mesterséges úton. Nagy hasznát veszik majd az állattenyésztés terén. Kitűnő állatállománnyal akarnak példát mutatni a környező községek dolgozó parasztainak. Segítik a termelőszövetkezeteket is. A kö­zeli napokban nagyobb mennyi­ségű növendék üszőt bocsátanak a környező községek szövetkeze­teinek rendelkezésére. Most jelenthetjük: a kukorica 70 százaléka földben van, de a kalászosokkal sincs baj. Ha to­vábbra is kedvez az idő, hú­szadikáig készen is leszünk min­dennel. Igaz, a mélyebben fekvő területek még mindig rakoncát­lanok, de az embereink akarata majdcsak legyőzi őket. A növényápolásról sem feled­keztek meg. Annak rendje, mód­ja szerint mindent idejében vé­geznek, mert ezt tartják a leg­fontosabbnak. És dicsekednek azzal is, hogy az égető munka idején sem kezelik csak úgy félvállról a gazdaság fejleszté­sét sem. gazdagodnak — Summa-summárum, az ál­lami támogatást és a saját erőt egybevetve a szénaszárító közel félmillióval tesz gazdagabbá bennünket. Ügy tervezzük, hogy a modern építési technika ered­ményeinek alkalmazásával fél hónap alatt elkészülünk a szá­rítóval — mondják. És még itt hadd jegyezzük meg: szépen emelkedik a tehe­nészet istállóátlaga is. A tavaly tavaszi 4 literes átlaghoz képest az idén a 8,9 liternél tartanak. Különösen Móricz Gyula tehe-. nesz jó munkája segíti ezt elő. És a szőlőről végül annyit: jobb termést várnak a kedvezőtlen időjárás ellenére is, mint ami­lyen tavaly volt. Vámosatyán is serénykednek Hiába is keresi mostanában a járó-kelő a vámosatyai vezető­ket az irodájukban. Egytől-egyig a földeken tevékenykednek. Kü­lönösen nagy súlyt fektetnek á növényvédelemre. Ezekben a napokban kukcricaszárat éget­nek a földeken, hogy megóvják a veteményéket a molyosodástól. ' Szépen halad az scat elleni permetezés is. Különösen a köz­ségi Lenin TSZ tagjai szorgal­mazzák a munkát.- 60 hold ta­vaszi kalászos és 20 hold lenve- tást biztosítottak az idei évre. Az ősziek is szépen zöldednek. Megszépül a község A tavaszi fásításban igen jó eredményeket értek el. Most pe­dig a közvilágítást kívánják megjavítani. Üjabb 20 utcai lámpával teszik még világosab­bá a vámosatyai sötét utakat. Kövezésre is sor kerül az idén a község egyik legsárosabb utcá­ján. A Május 1. úton 300 méter hosszan száműzik . az örökös sa­rat. Sokat lehetne még írni erről a két eldugott községről. De csupán néhány eseményről ad­tunk tájékoztatást. Mindenek felett: öröm ma a Beregben járni, mert a május ott is új életet dédelget.. ■. (angyal) ♦ A Népek Barátsági Hónapjának t előkészületei során számos kom- í szomol-szervezetben és ifjúsági ; gyűlésen újból felolvassák a Szovjetunió Ifjúsági Szervezetei Bizottságának nemrég kiadott kiáltványát, a gyarmati ifjúság iránti szolidaritásáról. A gyarmati elnyomás -— ko­runk szégyene! — állapítja mega kiáltvány. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom az egykori cári Oroszország területén leszámolt a gyarmatosító uralommal: A szov­jet nép a dicső kommunista párt vezetésével új életet épített, amely az egyenlőségen és a népek test­véri barátságán alapul. A szovjet ifjúság, amelyet a pro’etárinter- nacionalizmus eszméje hat át, szo­lidáris a gyarmatosítók ellen és a hazájuk nemzeti függetlensé­géért küzdő fiatalokkal. Az ifjúságnak a gyarmati elnyo­más elleni harca egyben a népek közötti barátságért és együttmű­ködésért, a békés egymás mellett élésért folytatott küzdelmet i? jelenti. A gyarmati elnyomás háborút szít! A szovjet’ ifjak és leányok az egész haladó emberiséggel együtt mélységes felháborodással ítélik? el a gyarmatosítók véres háború-1 ját Algéria és Kamerun népei eh lery valamint az imperialisták mesterkedéseit Indonéziában. Az elmúlt 12 év során Afrika“ ban és Ázsiában többszázmillic ember vívta ki függetlenségét, s az egykori gyarmatok helyén 25 független, szuverén állam szüle­tett. Hiába tombolnak a gyarmatosí­tók, a történelem kerekét nem forgathatják visszafelé. A gyarma­ti elnyomás ideje elmúlt. Ázsia és Afrika. végtelen területei fölött felkelt a szabadság napja. A szovjet ifjúság baráti és se­gítő kezet nyújt a gyarmati és függő országok fiataljainak. Igaz-* ságos harcukban mellettük áll. Erősödjék és fejlődjék a világ ifjúságának barátsága! Ismeretlen ógörög kereskedelmi város rom jaira bukkantak f Közép-Szicíliában, Serra Or- ilando közelében ősi görög keres- \kedelmi városra bukkantak, amely *az időszámítások előtti III. és II. j században érte el virágzását. A • város közepén terül el a piactér $(agora), melyhez hatalmas lépcsők % vezetnek, A rómaiak később az Zősi város romjai fölé új települést j építettek, ahol gazdag római csa­ládok laktak. A római város az időszámításunk előtti 60-ig léte­zett. Ezt a római várost találták meg először, évszázados erdők j alatt. Egyelőre még sem a görög város neve, sem annak történelmi szerepe nem ismeretes. A régészek igyekeznek olyan feliratokat ta­lálni, amelyek fényt vetnének az ősi építkezésekre. NEMZETKÖZI SZEMLE Egy jókedvű cikkíró az Angol Munkáspárt lapjában a követ­kezőképpen figurázta ki néhány héttel ezelőtt a sorozatos fran­ciaországi kormányválságokat: — Amikor egy válság kezdő­dik, a köztársaság elnöke elő­ször is a nemzetgyűlés két házá­nak elnökeit hívja be tanácsko­zásra. Ez döntő fontosságú. A jelenlegi válság során például Le Troguer, a nemzetgyűlés el­nöke nagybölcsen kijelentette: „Ennek a válságnak kétféle ki­menetele lehet, vagy hosszú lesz. vagy rövid.” Ezután a politikai csoportok vezetői egymás után kifejtik véleményüket. Miután eltelik három hét kormány nél­kül, a pártok most már úgy gondolják, hogv bölcsebb, ha tá­mogatnak valakit. A köztársaság elnöke végül is megnevezi a sze­rencsés jelöltet, aki körvona­lazza programját, amely általá­ban ugyanaz, mint a legutóbbi kormányé volt. A szellemes cikkíró jóslata ez­úttal nem vált be. A Pflimlin- kormány megalakulásának kö­rülményei és működésének első napjai Franciaország hallatlanul mély fekélyét tárták fel. Próbál­juk meg elemezni a válságos francia helyzet néhány jellemző vonását. . Franciaország most olyan idő­szakát éli. mint a római biroda­lom a késői császárkorban, vagy mint- a XVII. századbeli Spa­nyolország: már nem világhata- tom többé, de ezt még nem akarja tudomásul venni. Persze, azok az elemek — különösen a nagyburzsoázia és a hadsereg számos magasrangú tisztje —. melyeknek elsőrangú érdeke íü­ződik Franciaország nagyhatalmi pozícióihoz, minden erővel meg akarják állítani, sőt visszafelé akarják forgatni az idő kerekét. Roppant dühvei szemlélik az egymást gyorsan váltogató fran­cia kormányok tehetetlenségét, s úgy gondolják, hogy erőskezű emberre van szükség a kor­mányelnöki székben. Nem véletlen az sem, hogy a mostani jobboldali, fasiszta szú nezetű, s nyíltan kormányelle­nes akció éppen Algériában rob­bant ki, s hogy a felszínre vető­dött vezetője: Massu tábornok, a hírhedt ejtőernyősök parancs­noka. Az ejtőernyősök immár több mint eay évtizede, a máso­dik világháború befejezése óta szüntelenül háborúskodnak, előbb Vietnamban, most Algé­riában — s szüntelenül verik is őket. Gondoljuk meg, hogy Indo­kína után most Algéria végleges elvesztése is küszöbön áll. Az ejtőernyősök élete napról nap>'a veszedelemben forog, a harcnak viszont semmi eredményét nem látják. Így azután kifejlődőit egy minden iránt cinikus, csu­pán az aljas emberi ösztönók ki­elégítésének élő fasiszta roham- csapat, amelyet parancsnokai kényük-kedvük szerint felhasz­nálhatnak. Ezek a fasiszta tábornokok cs ezredesek most elérkezettnek látták az időt, hogy akciót in­dítsanak a hatalom ’ megragadá­sáért. A Gaillard-kormány bu­kása után a kormányválság el­indult a maga szokásos útján, e.l is telt az a bizonyos néhány hét, s Franciaországnak még. mindig nem volt kormán) a. Ho’gy ftyemást gyakoroljon Pá­rizsra, a fasiszta katonai klikk előbb Algír varosában, majd egész Algéria minden nagyobb városában megragad*.-? a hatal­mat, úgynevezett „közüdv”-bi- zottságokat alakított, ,s nyíltan szembefordult a törvényes fran­cia hatalommal. De Gaulle tá­bornok, az ejtőernyősök minisz­terelnök-jelöltje pedig epi en aznap — május 13 án — este vi­déki birtokáról Párizsba uta­zott. Massu tábornok felhívást intézett Coty köztársasági elnök­höz, s a gaulleista képviselők és szenátorok is ki akarták csikar­ni Cotytól, hogy adjon De Gaulle- nak miniszterelnöki megbízatást. Eddig a puccsisták szempont­jából minden úgy ment, mint a karikacsapás, csakhogy a pucs- csisták nem ismerik saját or­szágukat, saját népüket. A fran­cia jobboldal ugyanis már pró­bálkozott egynéhányszor, hogy kezébe ragadja a hatalmat, de a demokratikus francia közvéle­ményen, s különösképpen ellen­akcióján megtört minden fasiszta próbálkozás. így volt az 1913. február 6-án is. Amikor a népi tömegek megmozdultak a fe­nyegető fasiszta veszéllyel szem­ben, s nemhogy fasiszta kor­mány jött volna létre, hanem megalakult és kormányt alakí­tott a Népfront. Persze két .történelmi dátumot nagyon nehéz egymással össze­hasonlítani, a két helyzet tüze­tes és részletes elemzése nélkül. Annyi azonban bizonyos, hogy 1958. május 13-án sem sikerült a fasiszták terve: a 13-ról 14-re virradó éjszakán nem De Gaulle lett a miniszterelnök. A közvetlenül fenyegető fa­siszta veszély láttán a szocialis­ták úgy határoztak, hogy „bár­milyen eszköz révén” útját kell állni a fasizmusnak, s hogy „a parlament nem hajthat fejet a lázadás előtt”. Az angol Reuter Irodának erről szóló jelentése már aznap éjjel rögtön hozzá­tette: a „bármily eszköz révén” szavakat úgy értelmezik, hogy az felhívás a kommunistákhoz: segítsenek szavazatikkal vala­milyen fajta népfrontot alakí­tani az a’kctmány megvédésére. A radikálisok ugyancsak az MRP-párti Pflimlin kijelölt mi­niszterelnök azonnali beiktatását sürgették, mint az egyetlen le­hetséges választ az Algírban tör­téntekre. Így azután a sorsdöntő éjszaka a francia parlamentben a szélső jobboldal gyenge ki­sebbségben maradt, s mintegy hatszáz szavazatból 126-an sza­vaztak csupán a Pflimlin-kor- mány ellen. A kommunisták tar­tózkodtak a szavazástól, mert semmi esetre sem akarták meg­akadályozni, hogy az új kor­mány azonnal megalakuljon. Sőt, miután csütörtökön De Gaulle tábornok úgy nyilatko­zott, hogy felajánlja szolgála­tait'’ és hajlandó elfogadni a kormányzást, a pénteki képvise­lőházi vitában á kommunisták megszavazták azt a törvényja­vaslatot is, amely rendkívüli ha­talmat ad a Pflimlin-kormány­nak . A kommunisták természetesen nem elégedettek a fasizmus el­leni olyan kényszeredett és fele­más intézkedésekkel, amelyeket a Pflimlin-kormány eddig ho­zóit (bár néhány jobboldali cso­portosulás feloszlatása kétségte­lenül fejlődés a helyes irány­ban), — a kommunisták a töme­gekhez fordultak. A politikai bi­zottság azon nyomban, május 13-án éjjel felhívta a pártszer- veze'eket, hogy a szocialisták­kal és a köztársaság minden hí­vével együtt a leghatározottab­ban lépjenek felölt, helyben, ahol dolgoznak, a fasiszta ve­széllyel szemben. A köztársasági érzésű dolgozó tömegek harcos összefogása és akciója annál is inkább fon*os ezekben a vesze­delmes napokban, mert például a Szocialista Párt vezetői — az első órák ijedelmétől eltekintve, még most sem akarják észre­venni, hogy a. fasizmus uralomra jutásának legerősebb akadálya a munkásegység lenne, elzárkóz­nak attól, hogy a kommunisták­kal közös akciót hajtsanak végre. A baloldali pártok összefogása nemcsak hogy a fasiszta vesze­delmet hárítaná el Franciaország feje felöl, hanem végre-valahára szilárd kormányt . is teremtene Franciaországban. A harc még tart. A fasizmus visszaszorításá­ban a hős Kommunista Párté, a roppant súlyos körülmények kö­zött „is sziklaszilárdan helytálló francia kommunistáké a vezető szerep.

Next

/
Oldalképek
Tartalom