Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-18 / 116. szám
1958. MÁJUS 18. VASÄRNAP KELETMAf« YARORSZAO 5 Kodály »Háry János66 5 című daljátéhnnnh bemutatója * Kiseárdán : A kisvárdai „Bessenyei György gimnázium KISZ szervezete a kó- zelmúlban nagy sikerrel mutatta be a Járási Kultúrház színpadán Kodály „Háry János” c. daljátékát. Az iskolai KISZ szervezet színjátszói az egész tanév -folyamán szorgalmas munkával készültek a kiemelkedő kulturális eseményre, a daljáték oemutatójára. A vállalt nagy feladat komoly szervező munkára ■ késztette a KISZ-fiatalokat, akik együttműködve az iskola „öreg diákjaival'“, a Szülői Munkaközösséggel, e komoly színvonalú színházi előadással is jelentősen szilárdították az iskolában folyó KISZ-szervezeti kulturális munka jó hírnevét. Jó szereposztás, biztos szereptudás, pergő jelenetek, szép ének- és táncszámok, színpompás tömegjelenetek jellemezték az előadást. A sok jó szereplő közül is ki kell emelnünk Durucz László ízes, zamatos, élethű „Háry János“ alakítását, Vigh Éva pedig ..örzse'“,* Révész Ferenc „öreg Marci” ftu-í bovszki Kálmán „Ebelasztiá• és* Csucska István „Krucifix genera- ♦ lis” szerepében nyújtottak kiemel kedőt és kaptak sok-sok tapsot a J közönségtől. t A darab rendezését, a betanítási nagy munkáját Marcinkovit.s Ig-i nác tanár végezte szakavatotlság-i gal, igen jó színpad- technikai ér-% zékkel. A zene- és énekszámokZ betanításával dr. Varga Gyula ér-z demes orvos, Farkas László, St-| peki Pál és Benkő Istvánné zene-% tanárok sikerrel fáradoztak, a| táncszámok betanítása pedig La-» katos Katalin tanár jó munkája* volt. ; A Bessenyei György gimnázium* színjátszói négy este nyújtottak • igen kellemes szórakozást Kisvár- ' da és a járás dolgozóinak. Dr. SZILÁGYI BÉLA színjátszó szakreferens. Idegvarró készülék A brüsszeli nemzetközi kiállításon bemutatják a szovjet ideg- rarrókészüléket. Műtét közben tűvel és fonnállal sokszor igen nehéz összevarrni a vékony és gyenge külső burkú idegeket. A helytelenül összevarrott ideg rosszul nő össze és gyakran fájdalmakat okoz, a fonál pedig olykor az ideget nyomó heg képződésére vezet. Az új készülék segítségével az idegek végét összeillesztik, majd 0.1 milliméteres tantal-fonallal kapcsolják össze. A kapcsok egyenletesen helyezkednek el az elvágott ideg két szélén, helyesen rögzítik az idegvégződéseket, a tantalkapocs pedig nem idéz elő hegképződést. Az idegvarrókészülék a kísérleti vizsgálatok során jól bevált, s a gyakorlati sebészetben már alkalmazásra került. A készülék gyártását a leningrádi „Krasznogvargyejec” orvosi készülék gyárára bízták. bal..» én például úgy vagyok, hogy amikor egyszer leadom, hát leadnám mégegyszer, meg ha kell. ötször, reggelig; megfogja a szívemet, nagyon szeretjük, na. Tanulhatnának belőle Szamossá- lyiban is. A falu másik végén Fehéreknél nagy munka van. — Rontunk, bontunk — mosolyog Fehérné —, építkezünk. Jöjjenek el egyszer a sályiak, nézzenek meg bennünket, hol vagyunk? Mert ott még olyan hangot is hallottam, hogy Tatárfalva kicsi hely, mindig is szegény volt. elmaradott, ugyan, mit tudnának a színjátszói? Hát jöjjenek, nézzék a nagy elmaradásunkat! Itt mi minden héten harmincán, negyvenen megyünk be Csen- gerbe előadásra! Mert tehetjük, mert szeretjük és akarunk is haladni! No, itt is hamar összejönnek az emberek. Köztük a két asszony. Fehér Endréné és Fehér Pálné. mindketten szereplők, mindketten 5 gyermekes családanyák, frissek és tüzesek, mint a lányok. — Ide, ha jönnek, színükig van a kultúrházunk! Nem úgy van. mint régen, mert itt az idő nagyot haladt velünk. Érzik-e tényleg, hogy jobb a rilág, mióta téesz-község lettek? — Érezzük? — mondja az nsz- szony hevülten, mintha csak esküt tenne a szavával. — Ki se lehet mondani, mennyire más lett az élet Mink nagyon szeretjük. Okosan érvelnek, és keresik keresik az indokot, miért nem volt közönségük Szamossályiban? Tya- hor István, a népfront elnöke szerint azért, mert azt hitték, téesz- agitáció lesz. Ö beszélt egynéhány jltanj emberrel. De lehet-e dyen egységes elutasító magatartás? Nincs-e valami más emögött? Egyben mindnyájan egyetértettek: nagy sérelem esett velük, nagyon megbántotta Szamcstatár- falvát Szamossályi, de a tatárfalviak nem haragszanak. Mert hátha nem a szamossályi nép a hibás? Hátha mégis rossz volt a szervezés, vagy akadt egy-két olyan hang, ami félrevezette őket? Mit mond a szamossályi tanács vezetősége? Azért nem volt közönség, mert a pénzt május elsejére tartogatták. Lett volna közönség, csakhogy nyolc óra felé, amikor a ta- tárfalvaiak már elmentek. S ha idegenkedés volt, akkor azárt történt, mert két vagy három évvel ezelőtt egy tatárfalvi ember, mint konferansz, nagyon pikáns vicceket mondott. Elfogadható indokz Részben igen. Azonban Hermán szegen ugyanaznap délután volt előadás, s ott az embereknek— úgy látszik — nem volt' pénzgondjuk. Ha pénzgondjuk volt a sálviak- nak, akkor miért lett volna mégis -közönség nyolc óra után? S az a pikáns vicc-ügy ... nem volt szép dolog, igaz, de tegyék szívükre a kezüket, csak ezért maradt távol a közönség? Dienes Bála, a kultúrotthon igazgatója szerint a sályiak már az előadás előtti napon meg szokták venni a jegyeket. És hálás közönség a sályi. A járási tanácson találták meg alighanem az igazi feleletet. De ahhoz ismerni kell a sályi dolgukat. Tudni kell, hogy itt az ellenforradalom nyomására feloszlott a téesz. Hogy ebben a szövetkezetben az ellenforradalom előtt sok hiba volf, különösen a vezetésben. Ezeket a hibákat jól látNaptár ide, piros betűs nap oda, a gelénesiek a maguk módjára ünneppé nyilvánították május 11-ét. Erről a vasárnapról még az unokák is beszélnek majd egykoron. Mert akkora vigadás- ra még az öregek sem emlékeznek a kilencszáz lelket számláló faluban, mint ezen a napon tolt. Az ünneplőruhás, de kék kötényt viselő tíz holdas Varga József azonban csak ennyivel intézi el: — Mindig olyan történik, ami még soha! — aztán fogai közé illeszti a pipát és nagyot szippant belőle. Száz szónak is egy a vége, Ce. lénesen apák napját tartottak. És erre még nem volt példa Ge- lénesen, talán másutt sem. Az asszonyok hosszú ideig titokban tartották a dolgot. így aztán volt is szaladgálás az utolsó nap. Varga Károly a legvégső pillanatban hozta csilingelő szekérrel a zenészeket Barabásról, és szállította hordószámra a sör*, amelyről az asszonyok már előre gondoskodtak. Ezen a napon azr tán volt mivel öblögetni kiadósán a torkokat. Mert a fehérnép kitett magáért, öt hektó sört rendelt az apák napjára. Egri Bélánk, a nőtanács alacsony, temperamentumos titkárasszonya az öreg Vargára néz, aztán rám tekint. Mosolyog. — Ezt is elértük — jegyzi meg. — Hát aztán kinek az ötlete volt? — faggatom, — Az asszonyoké — mondja nyomatékkal. — Ki kezdeményezte? — Az asszonyok. Mi. Valamennyien! — És a világ kincséért sem árulná el, hogy kinek ták a sályi egyénileg dolgozó parasztok. Aztán még egy fájdalmas pont: a téesz vagyonát az ellenforradalom alatt széthurcolták. Ezt persze meg, kell téríteni, visz- sza kell fizetni. S az előadás napjaira esett, hogy a téesz tulajd> nát képező pár hold gyümölcsöst is visszaállították az eredeti tulajdonba, a szövetkezetnek: ezt a gyümölcsöst ugyancsak az ellen- forradalom idején mások vették birtokba, s használták ez év tavaszáig. A használat, persze, nem volt jogos. Mindez együtt, az előadás szervezési hibái, a sályi. téesszel kapcsolatos kétségek, a jogtalanul bix-tokba vett vagyon-visszafizeté- sek már indokolják, hogy miért maradt el az előadás. Más , kérdés, hogy a sályiaknak ebben igazuk van, vagy sem. Mert nincs. A téesz vagyonának értékét mes kell téríteni, a téesz gyümölcsösét nyílván vissza kellett adni. Ez igaz, voltak hibák a sályi [éeszben, az ellenforradalom előtt nagyok is. Még ma is van javítani való. De minden adottságuk meg van arra. hogy jó közösség váljon belőlük, jövőjük á sálv: emberektől függ. Olyan lesz. amilyenné tudják akarják formálni. De nem elhúzódni, hanem dolgozni kell ezért! Olyan akarattal, megértéssel, ahogy ezt például S-mnostr1 •'"•falván teszik. Sérelem érte a tatárfalviakat. de ők mégis azt mondták azon a szép, tavaszi délutánon: jöjjenek el hozzánk a szamossá- lyiak, mi szívesen látjuk őket. Bizonyos, hogy ebben nem is lesz hiba. És arra is lehetne fogadást kötni, hogy a sályiak is másképp gondolkoznak ma már. és el is mennek. (y—b) is volt hát az ötlete. Okos dolog, mert így legalább minden asz- szonyt dicsérnek majd az apák. No, de hát az embereket sem a gólya költötte. Hiába őrizték hét pecsét alatt a titkot, a férfiak orra szagot fogott. Biz’ azt, mert a töltött káposzta illata már egy nappal az ünnep előtt ott terjengett a levegőben. Hiába bugyolálták ruhákba a nagy fazekakat. — Olyan forró ez most is, mint a spóron — bontja ki az egyik nagy fazekat a ruháktól. Varga néni, akinek a kezei soksok lakodalomban szorgoskodtak már. — Hány töltelék van? — érdeklődöm. — Ezemyolcszázhatvan — mondja ki egyből. Biz" megszámolták. Egyszerre hat háznál is főtt a finom étel. Kisséknél, a két Gálnál, Kovácséknál, Egriék- nél sok-sok asszonykéz vágta, töltötte, ízesítette, ízlelte, hogy ne találjanak benne kifogást a férfiak. Sültek a tészták is, a kicifrázott, kívánatos torták. Az apák napjára meghívtak minden odavaló, arra érdemes férfinépet. Ok az ünnepeltek — gondolták az asszonyok és így aztán mindennel megtraktálták a „vendégeket”. No, de ez a trakta?! Igaz, az apáknak nem kellett fizetni a műsorért. Ingyen mehettek be. A gyermekteleneknek, a fiatalembereknek ellenben zsebbe kellett nyúlni. Viccelték is az egyik jóvágású fiút: — Hát te Gyula, mit keresel itt? — igy az egyik. — Tán apa, vagy? — élcelődött a másik. Az csak vörösödött, aztán kivágta magát: — Bizonyíték nincs róla, az biztos. — Látod, ha apa lennél, most nem kén' fizetni — ezzel aztán be is fejezték a diskurzust, mert szólásra emelkedett az előadó. Arról is gondoskodtak — a maguk hasznára — az asszonyok. Gondolván: hogyha egyszer apák napját tartanak, legyen,/aki kioktatja az apákat arra is, hogy: a gyermeknevelésben, a feleségnek való segítésben, az otthoni munkában, az állatok etetésében, itatásában, fejésében stb. ugyanúgy kötelesek résztvenhi az apák is, mint az anyák. Kokas elvtársat hívták meg személyesen a gelénesi asszonyok. Gondolván, hogy ő csak jól tud majd az emberek szívére beszélni. Nem mondom, beszélt is és saját pél- dáiával is színesítette az előadást. Elmondotta, hogy ő sem szegyei a mosógép mellé állni, a házi munkában feleségének segí- ieni. Valószínű, a papák megsejtették, hogy ilyen „kioktató” előadás is lesz, igy aztán többen „szabotálták” a megjelenést. De voltak azért szép számmal, akik ott ültek a hallgatóság sorai között. Nagybajszú, fényes csizmás parasztemberek, fiatal apák, és nősülés előtt álló legények. És hogy nem volt hiábavaló a Hazafias Népfront megyei titkárának az előadása, arról ts meggyőződtem. Mikor a vége felé közeledett a beszédnek, és elérkezett az állatetetés ideje, a párttitkárral több ember kerékpárra kapott, hogy hazaugorjon. Megetették a jószágot, elvégezték a ház körüli munkát, aztán siettek vissza, ünnepelni... Versekkel kedveskedtek a kicsinyek, a kiszesek a „Minta- férj“-et adták elő nagy sikerret Az apák pedig örültek. Hiszen ez az egész nap az övék volt. Az őszfejü, pödört bajszú hatvankét esztendős Sárközi Pali bácsit Szentiványi grófnő egykori uradalmi kovácsa, először érte meg életében, hogy tizennyolc gyermeke közül az itthon lévők köszöntötték. A kérgestenyerü, munkában fáradt kenyérkeresö- ket üdvözölték ezen a májusi vasárnapon az úttörők, akik a legnagyobb titoktartók voltak a faluban. Deák József hét holdas paraszt elé is odaállt reggel Ju- cika és Józsika, hogy köszöntsék. És sok családban lepődött meg a papa, mint itt is. Kétszáz család, kilencszáz lélek adott össze pénzt, nyersanyagot a szeretet mellett, hogy emlékezetessé tegyék ezt a napot. Orosz Mária tanítónő verset faragott és titokban tanította a kicsinyeknek. És amikor elérkezett a vacsora ideje, alig lehetett megmozdulni az iskola két termében, annyian voltak. Apák, a családjukkal. Gőzölgőit a finom töltöttkáposzta és valamennyi asztalon feldíszítve váriak a megszegésre a finomabbnál finomabb torták. Több, mint húszat számoltam össze. És amikor a zenészek talp alá húzták az első magyar csárdást, az jutott eszembe, hogy a mi népünk az elmúlt tizenhárom esztendő alatt igazán felnőtt. Fel, mert ott. ahol valamikor a földesúri világban az asszonyok málés kenyeret sütöttek, most tortával traktálták az embereket. Ahol egykor a nagy ünnepeket sem ülhették meg, mert alig volt harapnivaló, most egy falu asszonynépe összefogott. hogy megünnepelje — az apákat. És ahol egykor szellemi nyomor uralkodott, most ünnepet csináltak. törvénybe iktatták a saját elképzelésük szerint az apák naoiät. Hát nem szén dolgok ezek?! FARKAS KÁLMÁN.. Tegyük széppé, gondtalanná a fóti pajtások életét! Tudomásunkra jutott, hogy a fóti gyermekvárosban építendő . Szabolcsi ház“ költségeiből még több ezer forint hiányzik. Mi. iskolánk tanulói és nevelői, elhatároztuk, hogy az eddigi adománya, kon felül, személyenként még 1—1 forintot adunk e célra. A gyűjtést május 17-re befejeztük, hogy az állami gondozott árva. elhagyott pajtások hamarosan még jobb körülmények között tanuljanak, dolgozzanak, szórakozzanak. Csatlakozásra .hívjuk fel megyénk valamennyi általános iskolai tanulóját, nevelőjét a következő jelszóval: ,.Tegyük széppé, gondtalanná a fóti pajtások életét”! Árvái István igazgató, Pores alma:
