Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-11 / 110. szám
vnil rmeUrW eTTesBÍJíret EGVf BRIGÁDMUNKA TAPASZTALATAIBÓL — „ENGEM VÁLASZTOTTAK' — APA ÉS ELNÖK — AZ IGAZI KULTÉR- IGÉNY — KRtJDY GYULA EMLÉKEZETE — CSENGERSIMAI GONDCK XV. ÉVFOLYAM, 110. SZÁM Ara 80 fillér 1958. MÁJUS 11, VASÁRNAP A lengyel párt- és kormányküldöttség C§ Buítí&pCSt dolgozóinak baráti találkozója A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és budapesti bizottsága szombaton délután a Sportcsarnokban rendezte meg a Lengyel Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének baráti találkozóját a főváros dolgozóival. A hatalmas csarnokot zsúfolásig megtöltötte a budapesti üzemek, hivatalok, intézmények többezer dolgozója, és az egyenruhás KISZ- fiatalok. A két ország zászlói díszítették a találkozó színhelyét, az üdvözlő feliratok pedig a szocialista tábor egységét, a Lengyel Egyesült Munkáspártot és a Magyar Szocialista Munkáspártot éltették. Röviddel négy óra után a találkozás résztvevőinek lelkes tapsa, ünneplése közben foglalták el helyüket a találkozó elnökségének tagjai: Dobi István, az ElnökiTa- nács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münich Ferenc, a Minisztertanács elnöke. Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fcck Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán és Nemes Bezső, a Politikai Bizottság póttagjai. A két nép barátságát méltatva fogadták a budapesti dolgozók a Lengyel Népköztársaság párt- és kormányküldöttségét: Wladyslaw Gomulkát, ‘ a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, Józef Cyran- kiewiczet, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét, Edward Ochabot, a LEMP Politikai Bizottságának tagját. Feliks Pisula, élelmiszeripari és begyűjtési minisztert, Tadeusz Kropczynski külkereskedelmi miniszterhelyettest és Adam Will- mannt, a Lengyel Népköztársaság magyarországi nagykövetét. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet dr. Sik Endre külügyminiszter, Incze Jenő külkereskedelmi miniszter, Katona János, Magyarország nagykövete, Sándor József és Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetői, Borka Attila, és Kelen Béla, az MSZMP budapesti bizottságának titkárai. A lengyel és a magyar Himnusz hangjai után Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára nyitotta meg a találkozót. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra egyetértést fejezte ki többek között az is, amikor a lengyel elvtársak százmillió zloty értékű áru küldésével és negyven millió rubel értékű hitellel siettek a magyar nép segítségére. Hadd mondjak most hálás köszönetét a lengyel népnek, a lengyel Kádár János elvtárs beszéde a Sportcsarnokban — Kedves Gomulka elvtárs! — Kedves Cyrankiewicz elvtárs! — Kedves Elvtársak! A testvéri Lengyelország Gomulka és Cyrankiewicz elvtársak- vezette küldöttségének látogatása szervesen illeszkedik azoknak a látogatásoknak a sorába, amelyeket a baráti szocialista országok párt- és kormányküldöttségei az ellenforradalom óta hazánkban tettek. Célja is hasonló: népeink megbízásából cs képviselőiként megvitatjuk közös problémáinkat, hogy ilymódon még közelebb kerüljünk egymáshoz és ezzel is erősítsük a szocialista tábor országainak szoros összefogását. — A lengyel párt- és kormány- küldöttség magyarországi látogatásának különös fontosságot kölcsönöz az, hogy a nemzetközi imperializmus az 1956-os lengyelországi jobboldali megmozdulásokhoz is reményt fűzött, a magyar- országi ellenforradalmi felkelés szításává! és támogatásával pedig jelentős erőfeszítéseket tett, hogy Magyarországon megdöntse munkáshatalmat és kiszakítsa az országot a szocializmus világrend- szeréből. A magyarországi ellen- forradalmi puccskísérlet fegyveres leverése után pedig mind a nemzetközi imperialista, mind a belső burzsoá reakciós erők azon buz- gólkodtak, hogy ellentéteket szítsanak pártjaink között, megkíséreljék elidegeníteni egymástól a Magyar és a Lengyel Népköztár saságot. — A közel kétesztendős közös harc, a szocializmus építéséber elért sikerek, a pártjaink között elvi és eszmei azonosság, és nerr utolsó sorban a mostani baráti látogatás, meggyőzően bizonyítják hogy ezek a számítások homokra épültek és kommunistáknak ezért a testvéri segítségnyújtásért. — Alapvető egyetértésünk és politikánk közös vonásainak, egység ünknek és barátságunknak hű kifejezője és egyben szilárd alapba az, — ami ma mind a Magyar, mind a Lengyel Nép- köztársaság viszonyait jellemzi. fl Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lobbys! Egyesült Munkáspárt egyképpen a marxizmus-ienirsizmus alapján áll a belső reakciós erők éppúgy, mint a nemzetközi éle! bajkeverő*, csúfos kwlarcüt vallottak — Nem titok, hogy — mondjuk másfél évvel ezelőtt — előfordultak közöttünk véleményeltérések szocialista fejlődésünk egyik, vagy másik kérdésében, vagy a politikai élet napi gyakorlatában, a taktikát és módszereket illetően. Korábban volt bizonyos eltérés közöttünk a nálunk, Magyarországon lezajlott ellenforradalmi események értékelését és a konszolidációhoz vezető utat illetően és viszont mi is a lengyel elvtársiktól eltérően ítéltük meg a lenit cl belső fejlődés néhány kérdését. — Ezek a korábbi nézeteltérések múló, átmeneti jelle gűek voltak. Az elmúlt másfél évben lengyel elvtársainkkal köl csönösen jobban megismertük a tényeket: mindkét országban hatalmas és pozitív fejlődés ment végbe, a taktikai és módszerbei: eltérések nagyrészt elenyésztek és ami maradt belőlük, az semmiképpen nem zavarja pártjaink jó, testvéri viszonyát. — Másfél évvel ezelőtt a Magyar Népköztársaság súlyos bajban volt és a fődologbán való és annak tanításait alkalmazza politikájában! Mindkét országban a munkásosztály van hatalmon és a munkásosztály vezető ereje, annak marxista—leninista pártja Végzi az irányítást! Mindkét ország eltökélten halad a szocializmus építésének útján! A marxizmus—leninizmus álláspontján vagyunk a proletárdiktatúra kérdésében, a párt kérdésében és az állam szeretjének kérdésében. — Tisztelt elvtársak! — A mi harcunk, rendszerünk szocialista jövőnk olyan lényeges kérdéséit illeti, mint a marxista- leninista elmélet tisztaságának megőrz,ése, a párt vezetésének, a proletárdiktatúrának, a munkásparaszt állam szilárdságának erősítése, — nekünk magyar dolgozóknak az ellenforradalmi felkelés el nem felejthető súlyos leckét és számos hasznos tanulságot adott. — Milliók tanulták meg nálunk mindenek előtt és a korábbinál jobban, hogy csak úgy őrizhetjük meg és fejleszthetjük tovább szocialista forradalmunk vívmányait, ha rendíthetetlenül és végsőkig hűek maradunk a proletárinternacionalizmus eszméjéhez, a szovjet néppel, a többi szocialista néppel bennünket összefűző testvéri kapcsolathoz. — A tömegek látták nálunk, hogy tört a nemzetközi imperia iizmus minden lehetséges módon népköztársaságunk és szocialista vívmányainak megsemmisítésére. Ugyanakkor azt is látták, hogy .niképpen siettek segítségünkre r Szovjetunióval az élen az összes szocialista országok népei, a testvéri kommunista pártok, a nemzetközi munkásosztály öntudatos fiai az egész világon. Ma elmondhatjuk, hogy a magyar dolgozó népben melyebb és igazibb a Szovjetunió és a többi testvéri ország iránti barátság, mint azelőtt, erősebb és szilárdabb a szocialista táborhoz való tartozás érzése, mélyebben él a proletárinternacionalizmus gondolata, mint azelőtt! — Megtanultuk, hogy a párt marxista-leninista eszmei alapon nyugvó egysége olyan erő, amelynek birtokában a párt képes a tömegekkel összeforrni, azok élén sikerrel vívni az osztály harcot. De enélkül az egység nélkül nemcsak a párt, hanem maga a munkás-paraszt állam, a nép is erőtlenné válik. — A párt egységének megőrzése megkívánja, hogy álhatato- san küzdjünk a párt politikáját eltorzító, a párt és a tömegek kapcsolatát rontó szektás, dogmatikus hibák ellen. A pártnak nem szabad elszakadnia a néptől állandóan a legszorosabb kapcsolatban kell lennie a néppel, is- mernie kell annak problémáit, óhajait, véleményét, arra kell tö- rekednie, hogy a nép megismerje, megértse, helyeselje és cselekvőén támogassa politikáját. A korábbi évek politikájának száfnos tanulsága mutatja, hogy a pártnak politikája kialakításánál a legszigorúbb tudományossággal kell figyelembe venni az ország főt ra- dalmi hagyományait, politikai, társadalmi és gazdasági adottságait, mert ez elengedhetetlen feltétele a szocialista rendszer sikeres ép tésének. — Nem feledkezhetünk el és nem fogunk elfeledkezni a k rabbi vezetés alatt pártunk gyakorlatában előfordult és ölj- sok kait okozott dogmatikus és szektás hibákról és nem engedjük meg azok kiújúlását. 1 népi hatalom fő ellensége náfoah: a revkionizmos — De megtanultuk, hogy a part marxista-leninista eszmei alapjáéi-, cg.,. tg-íiek helyt i politikájának, a népi ha'alom fő ellensége hazánkban — és meggyőződésünk szerint a nemzetközi munkásmozgalomban is — jelenleg a revizionizmus. A revizionisták nálunk, a világszerte hírhedtté vált áruló Nagy-csopoit irányítása alatt, a hibák kijavításának hazug hangoz'atásával a párt megsemmisítésére törtek, a munkás-pa[ raszt állam alapjainak aláásása útjára léptek, az osztályellenséggel és az imperializmussal való nyílt szövetségig jutottak. — A kukéira és a sajtó hadállásainak átadása után a revizionisták a burzsoá elemék kezére játszották népi államunk politikai hadállásait is. így nálunk Magyarországon a teljes kifejlett revizionista áramlat leplezetlenül megmutatkozott és feltárta ennek a munkásosztály-ellenes irányzatnak az osztályhátterét — a reakciós és imperialista buizsoáziáti Nálunk gyakorlatban megmutatkozott, hogy a revizionizmus. amelyre ők maguk, vagy imperialista barátaik ragasztották az úgynevezett „nemzeti kommunizmus” címkéjét, valójában se nem marxista, se nem kommunista irányzat, hanem csupán a kapitalizmus irányzat visszaállításának, az imperialisták leigázó törekvéseinek cégére és faltörő kosa. — A revizionisták a tényleg volt hibák emlegetésével, majd mérhetetlen felnagyításával » párt, a munkás-paraszt állam, a Szovjetunió elleni aljas i ágalmaikkal nagy zavart támasztottak nálunk és megbénították a párti a munkásosztály, a népi állam erejét. Drága áron tanultuk meg. hogy a hibákat ki kell javítani, —- de ez egy dolog. És a másik dolog az, hogy a párt egységének és erejének, a népi demokratikus állam alapjainak aláásása senkinek és semmi címest nem engedhető meg — Pártunk a legkritikusabb időben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az osztályharc olyan kiélezett szakaszában, amikor az osztályellenség fegyverrel támad a munkásosztály hatalmára, semmiféle ingadozásnak, semmiféle aggályoskodásnak nincs és nem lehet helye. Mi úgy véltük, hogy mindenekelőtt kíméletlenül le. kell számolnunk az ellenfor- radzlmárokkal, azok mindenféle támogatójával, mert csak így lehet megvédeni a proletárdiktatúrát, csak ezen az úton lehet a népi hatalmat a nép cletérdekeit és szocialista vívmányait megvédelmezni. Csak az osztályellenség és a revizionista áiulók erőinek elszigetelése és megsemmisítése útján lehet a szocializmus építése során előfordult hibákat is kijavítani és a proletárdik'atúra demokratizmusát érvényesíteni és fejleszteni, — Kedves Elvtársak! — Harcunk egyik lényeges, há ugyan nem a leglényegesebb vonása az, hogy a tömegekbe vetett bizalom az alapja és a tömegek aktív támogatására épül. Ennek elnyerése nem megy másként, mint annak nvilt és határozott meghirdetésével, hogy mit akar pártunk. A forradalmi ellentámadás megszel vezésének időszakában is úgy véltük, hogy a revizionisták, a reakciós burzsoázia, az imperialisták zav arktltéseiv el szemben csak egy fegyver lehet hatásos: a kommunista nyiltság. (Folytatás a 7. oJdalon.j
