Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-10 / 109. szám
RELETMAGT ARORSZÄG 1958. MÁJUS 10. SZÓMBA) •> f t” :.^^gr^,^gr^^^■«OT»rTrJJ■gD^nggrJr^»^■■^«r «T^l^■M^lr. n MIT ' ■ ■ mm aHBMgrea zreeaxzsxrrxrtw _ JTÓ SZOMSZÉDSÁG Esőre állt az i idő. A felhők olyan alacsonyan csüngtek,'hogy .minden pillanatban várható volt a zápor. A gazdasági udvaron még ott voltak a tócsák- az éjszakai eső nyomai. Hátul, a gépszínnél vontató álldogált három ,,lábon’'. A bal első kerekét leszerelték. A színben melegítő lámpa sustorgott a sarokban; 5—6 ember állta körül a leszerelt kereket, amelyből apn vasszöget halásztak ki, s megkezdték a gumi felpumpálását, — Na, mindenki nyomjon rajta százat —. mondotta a traktoros. S maga -feszült neki a pumpának. Mikor befejezte, kérdésemre elmondta, hogy vége a tavaszi munkának. Néhá- nyan dolgoznak még a búza acatclásánál. de különben a növényápolásig egyál'alán nem ezorit a munka. Már napok óta trágyát szállít a. vontató az egyéni gazdáknak: jószomszédi segítésképpen. Egy fordulóért a gazdák majd a gábenabehordás idején egy szekér életet szállítanak baza a szövetkezetnek. Megböb a dolog egy kicsit/ s mindjárt mondom Is, hogy itt nagyon jól járnak az egyéniek. mert amit a vontató egyszerre kivisz, azt -nekik 3—4 szekérrel kellene kifuvarozni. És mindezért csupán egy fordulóval fizetnek.-r Ez igaz — mondják rá többen is —, de jól jön majd a szövetkezetnek a szorgos időben a visszafizetett segítség. Meg miért is látnánk csak az orrunkig? Egymás mellett élünk, nem haragszunk mi a másikra. — Testvérek vagyunk mink — toldja meg az egyik, egy alacsony, rozsdás bajszú ember, s feljebb tolja fején a kalapot. A beszélgetés után nem sokára felbúg a motor, eléfogják a vontatót a megpakolt pótkocsinak, amire felkuporodik négy ember és elhajtanak. Cserepes Zoltánnak, a csarodai Vörös Csillag TSZ elnökének is az a véleménye, hogy így a jó, így a helyes. Silózás alkalmával — amikor a gyorsaság elengedhetelten — átszólnak néhány egyéni szomszédnak: gyertek, segítsetek, majd megtaláljuk a módját a szívesség visszafizetésének. Es jönnek. — Különben, akikkel az előbb beszélt — mondja —, a mi traktorosunk kivételével, mind egyéniek voltak. Mindig szívesen' jönnek, ha tehetik, így mi sem duv'uk be a fülünket, ha valamire szükségük van. Az istállók felé mentünk, míg az elnök mesélt. Most végzik a talajmeszezést. A korai vele- ményezések előtt jórészt befejezték ezt a munkát. A terület egy réssén aratás után kerül sor a dologra. Ami a szövetkezetiek óletét illeti, az igen nagy változáson esett át. Bizony, itt az a szokás járja már, hogy aki elmarad a rászabott parcella megművelésével, az nagy csöndben, hogy észere ne vegyék, fogja szabad idejében — legtöbbször vasárnap — a szerszámot, és mire a többiek ráeszmélnek behozza az elmaradást. Tudják az ilyen buzgalmat becsülni az egyéniek is . . . Azt mondták a járásnál is, hogy érdemes szétnézni a Vörös Csilla« udvarában. Az első pillanatban, amikor bekukkantottam az is' állóba, azt gondoltam, hogy itt aztán nincs mit nézni: áz istálló üresen ásítozott! Na — gondoltam —. itt nem sok lehet a példamutatás. — A tehenek és a növendékmarha kinn van R líS<-fr«lQp| Hp r> «ó«1 * rytr «Tíáf- iff T» •*-»■*-* j — bíztat az plnöV. T*«5 plvezrt es*y őoül'H másik végéhez ahol kéthetestől három hónaoos korig 19 borid van e«v elkerített- részben. De egyformák ezek a borjúk! Szürkék, mint az egerek. tiszta borzderes., mázok keresztezett ivadókok. Több borjú is volt, de azokat.kiselejtez- tők. A .«7Övetk<**et 25 tehene 28 borúival ^a^da- ríi'fnffq őket a tavaszon r tagok nem kis meg!építésére. de a szomszédok sem adhatták rres az eliso-—ilyen eredmények láttán. Kint a legelőn ismerked'em meg aztán a tsz állatállományával. Fz a kicsi, alig 350 ho’das szövetkezet na«v erősséginek tartja az állót tenyésztést. Az ellenforradalom után, amikor óira megalakult a tsz a tagok magúk adtak örasae pnnyi nérvTf ho^ty 23 süldő* •srásórolta1*' rp-to irhben az időben szerezhették be apránként a S7».rv9!5marhát is é* elszerencsésen hozzájutót- tak egy tíz tehénből álló borzderes állományhoz Jelenleg 25 tehenük — tisztavérű borzderes és keresztezett —. 17 keresztezett növendékük é< 19 borjújuk van. A hajdani 23 malacból It Cornwall anyakoca és 10 hízó nevelkedett. A borjúkat különös gonddal nevelik, s hat hónapos korukban esnek át az első osztályozáson, ahol egy sor küllemi igény alapián eldöntik, hoev érdemes-e további tenyésztésre tartani, vagy másként hasznosítsák ókét. Amikor elbúcsúztam a szövetkezet elnökétől, akkor kanyarodott ismét a széles műútra a tsz vontatója. Mosolyogva integettek az elnök felé a tetején ülő egyéniek. Elgondolkoztam a megismert dolgok felett s arra a következte'esre jutottam, hogy ez az egyéni-tsz kapcsolat mindkét fél '.észére igen hasznos dolog. Az amolyan szomszédolás-féle is jó, mert látják, hallják. hogy mi van a közösben, s néhányan összefogva kóstolgatják a közös munkát. .. Erre példa, hogy az idén nyolcán választották ezt az utat. Nem ok nélkül tartják itt a jó szomszédságot az egyéniek és a szövetkezetiek, (—« —!) | Anyuka névnapjára verssel készül Évike. Nagy ipa segít eligazodni a hatévesnek ■még ismeretlen betűk között. (Hammel József felvétele) 16! dolgoznak a tanácsi vállalatok Egyre jobb munkát mutatnak fel megyénk tanácsi vállalatai. A múlt év folyamán öt üzem nyerte el az „Élüzem" címet. Nincs baj az idén sem. Minden jel arra mutat, hogy a vállalatok a múlt évi ?..ü százalékos túlteljesítést, — ami 15 millió többletbevételnek felel meg — az idén jelentősen túlhaladják. Főleg az élelmiszeres a könnyűipari üzemek járnak elől jó példával. 525 excr forint műssahi Jejlesxtésre A Vízügyi Igazgatóság még aa idén hozzákezd a Simái út mentén egv modern gépüzem építéséhez. Az igazgatósághoz 20 szivátyJ' íyúlelep és 2ö hordozható motor, szivattyú tartozik. Ezek javítása« és szakszerű karbantartása nagy nehézségekbe ütközik korszerű gépműhely hiányában. Ezen se- ’ gitenek, mert 525 ezer forintos beruházással megoldják a nehézségeket C sendes, kellemes kis szoba. A falakon festmények, a rekamié előtt sötétbarna dohányzóasztalt ölelnek körül a puha fotelek. Az asztalon vízzel telt tálkában virágok illatoznak. Puha szőnyegek, rend, tisztaság. Az ablak előtt íróasztal. Rajta könyvek, sok-sok apró papír-szív, virágminták. Az asztali lámpa fénycsóvát vet rájuk.' Pihen az olló is. Reményiné egy pillanatra magara hagyja a holnap talán könnyeket kicsaló papirfigurákat. Feláll és barátságosan fogad bennünket. Haja ezüstösen csillog a fényben. Halkszavú asszony, szeméből jóság, gyöngédség sugárzik. Itt lakik a Kosuth Gimnázium mögött. az egyik csendes kis utcában a „KIVÁLÓ TANÍTÓ” jelvényes pedagógus- Amikor munkája iránt érdeklődőm. kibúvót keres, nem válaszok csak mosolyog. Zavarában nem tud mit csinálni, gyorsan a szekrénynél terem cs egy csomó fényképet nyom a kezembe. De először q nézi meg és mosolyog. •— Nézze elvtárs, milyen édesek — mutatja büszkén. Szemüveget tesz. — Ezek a kitűnő tanulóim. — Itt vannak a kislányok, -r Aranyosak. Ugye?’. — és várja a választ. M indene á gyermek. A harmadikosokat tanítja a III. számú általánosban nagy gonddal, szeretettel. 'Nem kenyere' a dicsekvés. Alig lehet belőle egy szót kihúzni. Pedig kiváló úttörővezető, példás pedagógus. >sd r Osztálya " csúpa csillogás, tisztaság. Tanítványait száz közül is' megismerni. Jó magaviseletnek, kötelességtudók. Az iskolában egyedül az ő osztályának van saját könyvtára, A 101 kötetes „tudomanykom- binátot'1 úgy adták össze. Rendszeresen olvasnak szabad idejükben. Tizenhét ■■gyermekének*' olvasójegye van a Megyei Könyvtárban. És ha azt nézzük, hogy ezek a kis emberek alig nőttek ki a földből — mert 8—9 esztendősök — akkor nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy ez Re- ményiné úttör övezető, nevelő munkáját dicséri. A kollégái sokáig nem tudták elképzelni, hogyan lehet megvalósítani azt, D e sokszor derül mosolyra ez - a muzsikáló szívű asszony, amikor a kis nebulóknak cipőfüzesi, tisztítási vagy vclkőzési versengt tart! örömmel hallgatja, mikor egyesek reklamálnak: „Tanító néni, tessek külön állítani azokat, akiken sok ruha van, mert így nem igazságos a verseny.” És akkor külön állítja: Kit megdorgál, kit megnevettet, megdicsér. Mindenkit érdeme szerint bírál meg. Nehéz, nagyon nehéz az ilyen fiatalokkal bánni. Ö azonban mestere ennek. Ügy emlegetik az osztályát, mint mintaosztályt. Egy éve útiörö— Kivel? — Egy kitűnő tanulóval. És a tanító- néni az iskolában azt mondta, hogy annak még a rendőrök is tisztelegnek. A rendőr rámosolygott a két gyerekre. Aztán sapkájához, emelte a kezét és megszólalt. — Igenis elvtársak. Értettem, de most már oszolj... A másik. — Az egyik tanítványom villamossal jött az iskolába. Megkérdezte az egyik felnőttet, hogy hány óra van. — Nyolc óra tíz — mondta az. — Hű az iskoláját, akkor elkéstem — vakarja fejét a- fiú. — Mondd azt, hogy elküldték anyá- dék a pékhez kenyérért. Erre a gyerek megfordultt hogy a gyerekek az iskolában tartózkodási idejük alatt csak egyszer étkezzenek. Reményiné osztályában ez nem probléma, A tanítványai étkezés előtt kezet mosnak, valamennyien kirakják, amit hoztak, és megosztva, közösen étkeznek. Így játszik ez a finom anyai kéz a gyermeki sziveken, mint valami hangszereken. S hogy miért szeretik tanítványai? Azért talán, mert igazságos, kedves rendszerető? Azért is. No meg azért, mert ö is az éleiét adná értük.. Nem ő mondta el, hanem a kartársaitól tudtam. meg, hogy ha jutalmat kap Reményiné, azt gyermekeire, az úttörőszobára áldozza. Mindig azon gondolkodik, hogyan tudná szebbé, kellemesebbé varázsolni az úttörök életét. Ha szülő értekezletet tart, nemcsak a mamáié, az édesapák mennek el, hanem sokszor a nagymamák, nagyapák is. Sokkal többen vannak egy-cgy megbeszélésen, mint ahány tanulója van, vezető csupán, de már jutalomüUúlésen ■ volt az NDK-han munkája jutalmául. Ap- >rósag, de említésre méltó: Az ő osztályában mindert harmadikos fiúnak van fésűje, tükör je. Minden kis apróságra kiterjed ennek a fialalszívü asszonynak a Hh;',:lmt. Emlékezetében mindig élnek az apró gyermekek-okozta örömök is. íme kettő, amelyeket a legaranyosabbnak nevezett. — Mikor a kitűnő tanuló-jelvényeket osztattuk ki a gyermekeknek, azt mondtam a tanítványaimnak: No, ha ezt a szép ' csillagot a rendőrbácsi meglátja, még ö is tisztelegni fog... — Másnap egy gépkocsivezető keresett fel az iskolában, aki elújságolta, hogy a kis Elek Tamást majdnem elütötte kocsijával. De nem történt semmi baj. Az esetet látta egy rendőr is, oki odament és a kisfiút rendreutasította. A fiúval volt a barátja is. Mikor meghallotta, hogy a rendőrbácsi szemrehányást tett, megszólalt: — Rév dór bácsi, tetszik tudni, kivel beszél most? — kérdezte. — Nem tetszik tudni, hogy aki hazudik az póruljár? Erre tanított a tanító néni. Már pedig én nem hazudok, és megmondom, hogy elaludtam... Így neveli tanítványait Reményi Sán- dorné. Nem csodálkozunk ezen, hiszen—- mint ő maga is mondotta, — a Pécs mel- letti Bükkösdön egy uradalomban kezdte, lit öltöztette fel a cselédség gyermekeit a maga által összegyűjtött adakozásokból, itt esküdött fel a népre, amikor szót emelt a fasizmus ellen és belépett az MKP-ba, A nemzetiségi falvakban úgy szerette a magyar, mint a szerb, vagy a román. Valamennyien tisztelték, becsülték ezt aa asszonyt, akit az élet edzett kommunistává, h gyermekek igaz nevelőjévé. Muzsikál ennek az asszonynak a szíve. Ügy zenél, hogy abból minden gyermek ért. Igen, mert a hangok eljutnak az apró szívekbe és lángra gyújtják azokat. De eljutnak ezek az akkordok a szülők szívéhez is éá ezzel az igazi pedagógus-szívvel együtt muzsikálnak új dalt, amely szebbé, boldoJ babbá teszi a mi kis nemzedékünk éleiét. (E; KJ
