Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-24 / 121. szám

1938. MÁJUS 25. VASÁRNAP KELETMAGYARORSZAG 5 Miért „mostohagyerek“ } NEMZETKÖZI SZEMLE a IH-as főépíiésvesetőség ? Több a baj és a panasz a más megyei központhoz tartozó mun. kahclycken. A tiszaberceli és a tiszavasvári téglagyáriak gyak­ran mondják, hogy a Hajdú me­gyei Téglagyári ES-nek „mosto­ha gyermekei vagyunk" Gyako­ri a nagyhalászi kenderüzemiek panasza is debreceni központ­jukra. Ha messze van az irányí­tó, ellenőrző szerv, és nem rend­szeres a segítés, gyűlnek, nőnek a hibák. Ezt lehet tapasztalni megyei építőipari vállalatunk III. szá­mú főépítésvezetőségén is, mely Sátoraljaújhelyen a régi 61/4 Építő Vállalat helyén van. Uj- helyben épületeket építenek, To­kajban, Tiszalúcon, Taktahar- kályban iskolát, Sárospatakon mesterséges megtermékenyítő állomást. Szerencsen a cukor­gyárban és a gépállomáson van munkahelyük, Diósgyőrött bá­nyászlakásokat építenek. Ezek a munkák is fontosak, felelősség­gel kell azokat építeni és töreked­ni kell a határidő előtti befeje­zésre, az építési költségek csök­kentésere. Ez a törekvés azon­ban nem talál kellő támogatás­ra a vállalat központja részéről. A főépítésvezetőségen baj van a mukafegyelemmel. Szerdán délután fél 4 órakor már csukva voltak az ajtók. Ha a műszakiak kiutaztak a munkahelyre, leg­alább a gépírónő kivárhatta voi- na a munkaidő végét. Jurkó elv­társ az ottani pártszervezet tit­kára is bosszús volt, mikor meg­tudta ezt. Az egyik építkezésnél sikerült őt megtalálni. Örült a látogatásnak azért is, hogy el- mondhatta, a főépítésvezetöség panaszát. — Nagyon ritkán jönnek fő- épitésvezetőségünkre a közpopti elvtársak! Ha eljönnek is.lía- mar továbbszaladnak. A munká­sok szeretnék megismerni igaz­gatójukat, főmérnöküket és szí­Az elmúlt hét nemzetközi ese- í ményeinek kavargásában válto- ! zatlanul a franciaországi helyzet állt az érdeklődés középpontjá­ban. A hét közepén csökkent a fe­szültség, a baloldal támogatásával a kormány megszilárdította hely­zetét. A pillanatnyi nyugalmi ál­lapotból azonban bármikor kirob- oanhat vátlozás, mert Pflimlin jár kötelezettséget vállalt a tör­vényesség megvédésére, habozik lellő eréllyel megtenni á szüksé­ges intézkedéseket a pártütők el- icn. Az Humanité joggal veti fel, rogy nyugtalanítóak egyes folya­matban lévő alkudozások, mint Knay tanácskozása De Gaulle tábornokkal, mely párizsi közvé- .^mény szerint közeledési kísérlet volt a kormány és a tábornok kö­pött. A pártütők algériai támasz­pontja továbbra « fennáll, készen vesen vennék, ha legalább fél­évente elmondhatnák észrevéte­leiket, bírálatukat és javaslatu­kat a vezetőség jelenlétében. Kár, hogy a főépítésvezetőség és a nyíregyházi központ közötti ügyintézés, a levelezés meglas­sítja az intézkedéseket. Hiba, hogy a központban könnyen Ígérnek, amikor reklamálunk vagy kérünk valamit, aztán az ígéret valóraváltásáért még há- romszor-négyszer kell szólni. így vagyunk most a BM lakásépii kezésnél; várjuk a megígért "0 darab 50-es és a 16 darab 40-ea vb. gerendát. Hétfőn megkezdtük a sárospataki mesterséges meg­termékenyítő állomás építését is, de nincs anyagunk: egyelőre ka­vicsunk és kövünk. Raktárunk nincsen, és éjjeliőrt sem biztosí­tanak — panaszkodott Jurkó elvtárs. Szabados Gábor, Sütő Lajos és még több kőműves kifogá­solta, hogy már régebben el szedték a téli munkaruhát, s még mindig a sajátjukat koptat­ják, mert a nyári munkaruhá­kat nem küldte ki a központ. Azt is panaszolták, hogy elvitték tőlük a sportfelszerelést és a zenekari hangszereket. Azóta szinte nincs is kulturális és sportéletük a főépítésvezetőségi dolgozóknak. Szeretnének talál­kozni Serényi elvtárssal a köz­ponti üb. elnökkel is, mert úgy érzik, hogy a találkozó után másként törődnének a főépítés­vezetőségi dolgozókkal. Bár a vállalat vezetőségnek sok helyen van dolga, ne mu­lasszák el ismételten felkeresni a főépítésvezetőséget és egy ter­melési tanácskozáson beszélje­nek az ottani dolgozókkal prob­lémáikról, és ne adjanak (iá okot, hogy a főépítésvezetőség dolgozói „mostohagyermeknek’* érezzék magukat. O. A. arra, hogy nyomást gyakoroljon a parlamentre. Hogy a francia helyzet ebben az izzó atmoszfé­rában is tisztult a hét közepén, az a baloldal szilárd együttműködé­sének köszönhető. A kommunis­ták felszólítására a francia nép nagyszerű összefogással felelt az alkotmány védelmében. Ország­szerte ezer és ezer bizottság ala­kult a szabadságjogok és a köztár­saság védelmére. Ennek az egy­ségmozgalomnak további szervez­kedése és kiszélesülése biztosít­hatja a ma még nyugtalanító franciaországi helyzet további ja­vulását. Párizsj, mellett a libanoni ese­mények és a Nixon csúfos kudarc­ba fulladt délamerikai látogatása nyomán tovább gyűrűző hullámok vonták magukra a figyelmet, amelyek közös alapra vezethetők vissza: a népek egyre erőteljeseb­bé váló ellenállására az amerikai beavatkozással szemben. Különsen világosan tükrözi ezt a libanoni helyzet melyet szánalmas magyarázat „külföldi bújtogatással” indokolni. Az angol Economist megvilágítja a függetlenségi mozgalom kirobba­násának valódi okát, amikor rá­mutat, hogy „a libanoni zavargá­sokat és elégedetlenséget nem le­het egyszerűen szíriai és egyipto­mi ügynökök számlájára írni. Li­banon keresi helyét és azonosulni akar az arab világgal, amelyben élnek. A tetemes amerikai segély­összegek nem tudják megnyerni a libanoniakat az amerikai poli- tik számára, mert az a szellem, amelyben az amerikai segélyt ad­ják és az arab nacionalizmus szel­leme egymással homlokegyenest ellenkező". Chamoun elnök nép­szerűsége akkor kezdett szétfosz- lani, amikor elfogadta1 az Eisen- hower-doktrinát, melyet az Arab »Liga többi tagja elutasított. És [országát ma már csupán mint {rendőrállamot tudja kormányozni, -a tömegek követelésére fegyverrel ! válaszolt. A helyzet csak súlyos- »bodott az iraki és jordániai csa- * patok Libanonba érkezésével és í azzal a gyorsított fegyverszállítás­► sa!, melyet az Egyesült Államok ► hajt végre nagy1 katonai tüntetés ► kíséretében. Az a tény, hogy a je­lenlegi helyzetben a NATO ten- ígeri hadgyakorlatát Libanon kö- tzelében kezdték meg, kétségtele­nül megfélemlítő célzatú és a NATO beavatkozását jelenti Li­banon belügyeibe. Az arab népek mind egysége­sebben utasítják el a Duiles- Eisenhower-doktrinát, a gyarmati rablás nyilt programját. Mint az elmúlt napok eseményei mutat­ják: azt a libanoni nép is igazi nemzeti érdekeitől és szuveréní- tásától idegen tervként értékeli. A népek politikai függetlensé. gük kivívása után maguk akar­nak rendelkezni országuk kincsei­vel és nem amerikai tőkéseket hizlalni azokkal. Nemzeti érde­keiknek megfelelően független po­litikát óhajtanak folytatni, tekin­tet nélkül New-York vagy London érdekeire. Ezért utasítják vissza az amerikai tervet, a fegyverkezé­si verseny, a hidegháború, a né­pek biztonsága elleni merényle­tet jelentő támaszpontok, a kis államok és a népek rovására tör­ténő feltartóztathatatlan terjesz­kedés politikáját. Amerika viszont görcsösen ra­gaszkodik Libanonhoz, mely a legfőbb centrum számára az arab/ nemzeti mozgalom elleni akna­munkának, főbázisa közel-keleti hírszerző szolgálatának, s e terü­leten éri el a tengerpartot két fontos olajvezték. Ezért törekszik a libanoni belső kérdést nemzet­közi konfliktussá változtatni, hogy utat nyissanak a külföldi beavat­kozáshoz és elfojtsák a libanoni nép felkelését. A népek szabad­ságvágyát azonban nem lehet ki­irtani, s rfem lehet megvásárolt vezetőkkel hosszú időn át elfojta­ni. Erre mutat rá a Nida-Al Vatan című libanoni lap, mely vezércik­kében, kommentálva a libanoni helyzetről szóló TASZSZ nyilatko­zatot kijelenti: „Őszinte kezet nyújtunk ennek a nagy államnak, üdvözöljük bátorságát és nemes- leikűségét, mivel nem- dollárok­kal és kereskedelemmel hódítja meg a népek szivét, hanem emberi méltóságuk, szabadságuk és re­ményeik megvédésével“. . Az amerikai vezető körök, ha akarnák, okulhatnának abból a leplezetlenül feltörő vágyból, amely a libanoni lap hangjában ugyanúgy megnyilvánul, mint a libanoni felkelők bátor szabadság- harcából. De az imperialisták: nem tanulnak még az olyan ke­serves leckéből sem, mint amit 'íixon kapott első felére nem lehet vita tár­gya, a falusi kultúra a népé, a vezetés a párt kezében van, ott kell, hogy legyen. A párt célki­tűzései a műveltebb, eszmeileg egységes falu. Hogy ezt elérjük, egyetlen út a szocialista szel­lemben való közös összefogás. Hogy is állunk ezzel ma a me­gyében?^ Jó példa erre a falu — és ilyen sok van —, ahol min­den társadalmi szerv, tömegszer­vezet külön utakon szeretne járni, féltékenyen őrzi kulturális kincséit, nem hajlandó „közös­ködni” más szervekkel. Vannak példák, hogy KISZ-fiatalok tá­volmaradnak a kultúrotthontól, hogy kultúrházak egymással szemben elzárkóznak, hogy ép­pen a széttöredezett erők miatt nem tölthetik be az egész falu kulturális nevelését célzó hiva­tásukat. Hogyan tovább? Ügy, hogy mindenekelőtt tö- mörítsük az erőket, ne a félté­kenység, hanem a közös cél tu­data legyen alapja a kulturális munkának. Mi a közös cél? A szocialista falu. Ezt elérni máról holnapra nem lehet. Még inkább nehéz, ha nem átgondolt, egységes ter­vek alapján akarják megvalósí­tani. A falusi kultúra összhang­jának lehetőségei adva vannak. Van párt, amely biztos, eredmé­nyesen járható ulat jelöl. Van­nak gazdasági adottságaink, megvannak a, nélkülözhetetlen kulturális javaink, és vannak szervek, emberek is a célkitűzé­sek valórayáitásához. A hang­súly azon van;,, hogy ez a mun­ka sokkal tartalmasabb, színvo­nalasabb, és céltudatosabb le­gyen. Ez nem jelenti még, hogy, ezidőszerint a szabolcsi, szat­mári falvakban nincs például ismeretterjesztés, eszmei politi­kai nevelés, olvasómozgalom, kellő orvosi ellátás stb. De hogy ezeknél a példáknál maradjunk, lehetne több ismeretterjesztő előadás, ezek lehetnének szín­vonalasabbak, többet kei’ene be­szélni olyan kérdésekről, mint például a szocialista hazaszere­tet, nemzetköziség, a dolgozó parasztság múltja és jövője, az új mezőgazdasági technika, a nagyüzemi gazdálkodás-nyírt ott a lehetőségek, hazánk helyzete a nagyvilágban, haladó hagyomá­nyaink stb. Talán nem lehne túlzott a célkitűzés sem, hogy minden olvasni tudó parasztem­ber kezébe könyvet, hasznos, tu­dását gyarapító könyvet adjunk. El kell érni, hogy minden ház rendelkezzen a követelmények­nek megfelelő egészségügyi he­lyiséggel, hogy minden anya is­merje meg saját testét, a szülést és gyermekeinek helyes nevelési módját. Néhány példát említünk csupán; mindennapi ' t ezer fontos kérdést vet fél, amelyre választ kell adni. Nem lehet tehát azt mondani, hogy ez vagy az a kérdés ehhez, vagy ahhoz a szervhez tartozik. A falusi kultúra a falu egészé­nek ügye. Éppúgy a kultúr há­zaké, mint a KISZ fiatalo­ké, éppúgy a népfronté mint a tanácsé, vagy a pedagógusoké. Tanácsüléseken, nyilvános pártnapoken a terme­lési kérdésekkel együtt kell fog­lalkozni a falu kulturális hely­zetével, egészségügyi problémái­val. Minden falusi pártszerve­zetnek a termelés segítése, el- ’ NirMse mellett az is köteles­sége, hogy irányítsa, összefogja és fejlessze tovább a! falu kul­turális életét. S itt fel keli hívni a figyelmét minden falu­si pártszervezetnek: a fáin leg­nagyobb tömé /szervezetében, a földművesszövetke retekben .--d- <Tg kihasználatlan erő rejlik Ez a szervezet mimig keveset < M. pedig nagyok erre a lehe- r-Mgei. A jobbrr.ódú falu nagyobb igényű. A nagyobb igém- mii­vé’tebb embere kié nevel. A művelt falu a sző/étkezés > ló- feltétele — ez ismert lenmi té­tel —, ami visszahat a gazda­sági helyzetre, ts hovatov?bo megteremti a javak bőségét. A szocialista kultúra termése dag aratást ígér. (Ta -Sy» a dél-amerikai államokban tett látogatása során, ahol valóban „égett a talaj az alelnök lába alatt”. Ha valaha tápláltak olyan remén veket az USA jelenlegi ve­zető körei arról, hogy velük a világnak ebben a zugában rokon­szenveznek, úgy ezt a caraeasi egyetemi hallgatók alaposan sz’ét- foszlatták. Kiderült, hogy az amerikai ve­zető körök katonai tömbök szer­vezésére, atomtámaszpontok épí­tésére irányuló, más országok be­lügyeibe beavatkozó politikája a latin-amerikai népek körében éppen olyan ellenszenves, mint Közel-Kelettől Görögországig a világ minden táján. Nixor. vesszőfutásának poliftkai és gazdasági. hátterét azóta meg­találták azok az amerikai körök is, akiket megdöbbentett az alel­nök csúfos kudarcba fulladt dél­amerikai missziója, s akik mélyé­re néztek az ennek kapcsán feléjük meredő problémának. A dél-ame­rikai tüntetők nyíltan szemére vetették Nixonnak, hogy azok képviseletében lépett földjükre, akik „lemészárolták Guatemala népét az United Gc Fruit Com­pany kedvéért, akik támogatják a néppusztító latin- amerikai diktá­toroké’, akik felelősek a szüntelen beavatkozási kísérletek politiká­jáért”. Ezek a politikai okok. De hozzájárult a viharosan megnyil­vánuló el’enszenvhez az a gazda­ságpolitika is, mely hátatfordított a dél-amerikai országoknak, ma­gas védővámokkal becsapta előt­tük az ajtót, míg saját ipari termé­keit magas áron erőszakolta rá­juk. Kié: \ nyomorba fullasztot­ta a latin-amerikai államokat, ugyanakkor azonban milliókat nyújtott a saját népük ellen fegy­verkező, váreskezű diktátoroknak. Dél-Amerikában egy év alatt ijesztően zuhant az életszínvonal. A politikai okok mellett tehát gazdaság tényezők is hozzáfárul­iak ahhoz az ellenszenvhez, rr.ely hatalmas tüntetés formájában robbant ki Níxonak éppen azon útján, mely a washingtoni kor-* mány politikáját akarta népszerű- siLni a latin- amerikai népek kö­rében. De aligha járul hozzá az amerikaiak iránti rokonszenv fel- ébresztéséhez az USA hadügymi­nisztériumának gesztusa is, mely- iyel apuerto-ricói és kubai tá­maszpontokra tengeri gyalogságot és ejtőernyős csapatokat vezé­nyel. Az ok nyilvánvaló: az ame­rikai hadügyminisztérium így kívánt nyomást gyakorolni mind­azokra a dél-amerikai államokra, melyek ellenséges fogadtatásban részesítették Nixcnt. „Az Egye­sült Államok gyakran veszi igénybe a csatahajók és tengeri gyalogság segítségét, hogy el­nyomja a nemzeti függetlenséget és behajtsa a Wallstreet-nek még járó adósságokat“ :— jegyzi meg keserűen ezzel kapcsolatban aa Ei Munde című venezuelai lap. Grossmann angol munkáspárti szenátor pedig leplezetlenül ne­vén nevezte a gyereket akkor, amikor kijelentette: „Aki tudni akarja, miért köpdösték le és kö­vezték meg Nixont Dél-Ameriká­ban, az vessen egy pillantást az USA külföldi segélytörvényére. Az úgynevezett külföldi segély hétnyolcada nem gazdasági se­gély, hanem katonai támogatás a szövetségesek részére, akik sorá­ban a demoKrácia olyan fennkölt bajnoki tartoznak, mint Li-Szin Man Dél-Koreában, Csang-Kaj- sek Formózán és Ngo Dink Dient Vietnámban.” Ebből érthetnének az Egyesült Államok vezető körei és megta­lálhatnák a magyarázatát annak, miért nyilvánul meg egyre fel- háborodottabb ellenszenv tevé­kenységükkel szemben Latjn- Amerikától Görögországig, Afriká­tól a Közel-Keletig. a forró földön

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom