Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-23 / 120. szám
KELETMAGYARORSZAG 1358. MÁJUS 23, FENTEK n MÉG EGYSZER A TURISTVANDI KISKIRÁLYOKRÓL Lapunk egyik számában cikk jelet meg „Letűntek a túrist- vándi kiskirályok“ címmel. Megírtuk, hogy Szeles Kálmán párttitkár' és Tóth Sándor tanácselnök, visszaélve a dolgozók bizalmával, súlyosan megsértették' á párt- és tanácsdemokráciát. Vezetésükkel nem töltötte be vezető és irányító szerepét a pártszervezet. A taggyűléseken és más összejöveteleken nem' érvényesülhetett a . bírálat, nem bontakozott ki a párt és 'tömegszervezetek tagjainak, a falu becsületes dolgozói többségének alkotó kedve. Szóvátettül?, hogy Balogh József elvtárs, a fehérgyarmati járás tanácselnöke tudott Tóth és Szeles tetteiről, viselkedéséről, azonban felelösségre- vonás helyett támogatta Tóth Sándort. Hiába figyelmeztették a község becsületes dolgozói a járási tanácsot.. Balogh elvtárs „elsimította” a vétkesek özeiméit. Együtt italozott a rossz útra tévedt .vezetőkkel. Mi történt cikkünk után? A megyei és járási pártbizottság segítségével a túrist- vándi kommunisták Szeles Kálmánt kizárták a pártból. Tóth Sándor tanácselnököt eltávolították funkciójából. Balogh József elvtársat pártbüntetésben részesítették és visz- szahívták járási tanácselnöki tisztségéből. Erre azért is szükség volt, mert -Balogh elvtárs cikkünk megjelenése után is védelmezte a volt túristvándi „vezetőket”. Nem ismerte be, hogy azok tettei súlyosan sértették.a párt- és tanácsdemokráciát, ami károsan befolyásolta a . tömegkapc§olatot. Leváltásuk után többször megjelent Túristvándiban, s arra kért egyes elvtársakat, hogy „szerezzék vissza a volt vezetők tekintélyét". Ezzel ismételten kifejezésre juttatta: támogatója a súlyos hibákat elkövető kiskirályoknak. Nem. akarta beismerni, hogy Szeges és Tóth viselt dolgait a falu — sőt a járás dolgozóinak többsége — súlyosan elítélte, megvetette. Balogh ‘ elvtárs nem tudott szakítani hibáival. „Elvi” szempontokra hivatkozva takargatta Szeles és Tóth hibáit, védelmezte azokat. Szeles és Tóth leváltása után fellélegzett a pártszervezet. Kommunisták és pártonkívüliek egyaránt 1 örömmel fogadták a döntést. A. taggyűléseken megszűnt a személyeskedés, egyre többet foglalkoztak a pártszervezet, a község előtt álló feladatokkal. Bátrabban megmondják a régi vezetők hibáit. Bár még most is félnek egyes elvtársak, hogy Szelesék. visszaszerzik pozíciójukat és — mint eddig már sokszor.—: most is visszaütnek azoknak, akik szólni mertek hibájukról. A megváltozott szellemet és hangulatot mi sem bizonyítja jobban, mint a nemrég alakult új termelőszövetkezet. Igaz, még nincs működési engedély, de munkájuk nagyrészst így is közösen végzik. A hosszú évek alatt felgyülemlő hibák után azonban nem könnyű egyszerre helyreállítani a rendes pártéletet. Van még javítanivaló. A pártszervezetben jelenleg két irányzat van: egyrészt a leváltott, vezetők rokonaié és támogatóié, másrészt a hibák ellen már korábban is harcoló elvtársaké. Egyre többen megértik azonban Szeles és Tóth hibáit, azok is, akik korábban követték őket és elfordulnak tőlük. Szeles és Tóth beléptek a helyi termelőszövetkezetbe, ahol lehetőségük van becsületes életre. Nem azért váltották le őket, hogy ezzel lehetetlenné váljon helyzetük. Ellenkezőleg. Azért, mert a párt politikájával össze nem egyeztethető magatartást tanúsítottak, súlyos hibákat követtek el. Vezetésre alkalmatlannak bizonyultak. Becsületes munkával azonban visszanyerhetik önbizalmukat. Ahhoz, hogy ez így legyen, másként kell viselkedniük a termelőszövetkezetben is. Ugyanis sikerült elérniük, hogy a Szeles—Tóth „rokoni ágazat“ vette kezébe a szövetkezet irányítását. Ez még önmagában nem lenne baj. A hiba az, hogy rosszül irányítják a közöst. Szeretnék, ha a hibáikat kifogásoló tagok kilépnének a tsz-bői. Legutóbb jogtalanul termeltek ki fát a közösből. Az új szövetkezet tagjai pedig azért nem léptek be a régibe, mert még félnek Szeles és Tóth hatalmától. Pedig menynyivel könnyebb lenne egy megalapozott gazdaságot fejleszteni, mint néhány családnak új alapokat építeni!? Csakhát Szelesék .. s Szeles Kálmán még most is igyekszik megtartani „tekintélyét” a faluban. Különböző összejöveteleken arra kapható személyeken keresztül akarja befolyásolni a hangulatot, a vélemény-nyilvánítást. fgy volt ez a már említett cikk megjelenése után a földművesszövetkezeti közgyűlésen is. Attól sem riadt vissza, hogy cikkünket ellensúlyozó levelek írására kérje fel a falubelieket. Erre azonban nem sokan voltak hajlandók. Ezzel szemben számcs levél érkezett szerkesztőségünkbe, a megyei és járási pártbizottsághoz, amelyekben helyeslésüket .fejezik ki a dolgozók Szelesék szarvának letöréséért. Szeles Kálmán és Tóth Sándor még nem lannlínk eleget a hibákból. Azt hiszik, hogy a faluban még vezető beosztásban lévő rokonaik támogatása révén visszakerülnek a község élére. Tévednek. Ilyen és ehhez hasonló téves, és egész községre káros gondolátok helyett hasznosabb lenne a becsületes munka és a lózan, mértékletes életmód. Tóth Sándor bűneiért a bíróság előtt felel majd. Számon- kerik a jogtalanul kitermelt és értékesített nagy mennyiségű fát. A közeljövőben várható igazságszolgáltatástól is súlyosabb büntetés azonban, hogy tettüket megvetik a község becsületes dolgozói, akik tudják, hogy a párt, a nép bizalmával nem lehet visszaélni. S aki ezt teszi, azt elítéli a párt, attól elfordulnak a dolgozók. Elfordultak tőlük is. De a párttól, a tanácstól nem. Bizonyítják ezt az azóta született eredmények, az új termelőszövetkezet, a közügyekben való részvétel fokozódása. S hogy ezek az eredmények növekedjenek, támogatni kell a túristTándiakat kérésük teljesítésében: segítsék elő, hogy Vári Lajos elvtárs — aki jelenleg Szatmárcsekén tanácselnök —• a tanácstagok és a dolgozók többségének kérésére Túristvándiban dolgozhasson. A túristvándi volt kiskirályok esete is bizonyítja, hogy az ellenforradalmi maradványok elleni kérlelhetetlen harc közben a párt nem tűri a parancsolgatást, a basáskodást. Aki vét a pártnak, a dolgozóknak, kérlelhetetlenül felelősségre vonják. Aki elveszti választói bizalmát, azzal szembefordulnak, eltávolodnak tőle a dolgozók. Vezetni, egy községet irányítani csak türelmes, meggyőző munkával lehet. Ritka jelenség a túristvándi eset megyénkben. Mégis szólni kellett róla, hogy hasonló esetek ne ismétlődjenek meg. Okuljanak belőle a pártszervezetek és még idejében kerüljenek el minden hibát. Nagy Tibor. öávaii tanáe&tay Egy évtizede még! sok szabósegéd csel- ; lengett, tengődött munka nélkül Nyíregyházán. Sokan megunták, hogy a mesterek kénye-kedvétől kell függeniök, és felszabadultan, a maguk uraiként akartak dolgozni: Erről parázs beszélgetések folytak akkoriban a szabók szakszervezetében és merész terv született: üzemet kell létesíteni! Égető kérdés volt ez akkóriban, hogy családjuknak' kenyeret biztosítsanak. Kovács János, ez a csendes, meggondolt ember aktív volt a konfekció-vállalat szervezésénél. Varrógépeket cipelt, téglatörmeléket hordott és részt vett az első szalag üzembeállításában. Kevesen tudják ezt „Kovács sza- ki”-ról a ruhagyár mostani munkásai közül, hiszen sok az új arc a megnagyobbodott gyárban. Azt viszont valamennyien tudják, hogy szorgalmas, jó munkás, aki a társadalmi munkát is szívesen és nagy felelősséggel végzi. Négy - éve választotta meg Kovács Jánost a nyíregyházi XII. választókörzet lakossága városi tanácstagnak. Nem csalatkoztak benne. Akik hozzá mentek problémájukkal, hamarosan tapasztalták az intézkedést. Mint nemrég a Táncsics Mihály utca és a Budai Nagy Antal utca lakói, akiknek nem kell már sötét utcán botorkálniuk, "mert ég a villany a házsorok között. Az Esze Tamás utcaiak villanyvilágítási problémáját most intézi. Az Ady Endre utca járdáját salakkal töltötték fel, amit szintén Kovács elvtárs intézett el a tanácsnál. Havonta tart fogadóórát a Budai Nagy Antal utca 21. szám alatti házban, Fedoréknál. Legutóbb is sokan felkeresték. Egy 82 éves asszony kérte közbenjárását a tanácsnál, hogy kivetett városfejlesztési adójánál tekintsék öreg korát és azt, hogy nincs jövedelme.. Személyi panaszokkal is fordultak hozzá: — veszekedés van a házigazdával, nem egyezrek a lakók stb. —* s a tanácstagnak sikerül több esetben segíteni, kibékíteni a vészeké- dőket, megmagyaráz- ni, hogy mi jogos, mi nem jogos. Más esetben a bíróság éli tanácsolja őket. „El ne felejts menni a tanácsülésre”! — figyelmezteti férjét Kovácsné. És az ember megy. a nép ügyeit megvitatni. Sosem hiányzik az ülésekről. Segít, ha valahol baj van körzetében az állampolgári kötelezettség teljesítésével, elmegy t szülőkhöz, akik népi törődnek azzal, hogy gyermekük rendszeresen járjon iskolába és sokszor tesz látogatást körzetének családjainál, hogy, kikérje véleményüket^ meghallgassa őkét. Dolgozik a nép érdekében, fáradhatatla- • nul. O. A.-rr\ A FALUSI JÓMÓD ÉS A KULTÚRA "erem a mi földünk . .. még a homokhegyek is, mióla bátrabban alkalmazzák az „új módszereket” a mi parasztjaink. Nem is olyan régen még alig valakinek kellett a műtrágya; ha a rendelkezésre ki is vitték az üzletből, ott mosta el az eső zsákostól az udvaron, az eresz alatt. Ma? Talán senki sincs olyan a megyében, aki a földjén ki ne próbálta volna. Szaporodnak a gyümölcsösök is. Általában szép a határ és szebbek a falvak. Öröm végigfutni a mi falvainkon, ahogy épülnek, s szólásmendás, hogy szebb a faluk vége, mint a közepe. Hiszen a végeken találni a szebb portákat a városias házakat. Persze, mindez teltebb bukszákat kíván, és ad is. Ritka a füg- gönytelen ablak, minden szobában van valami olyan dolog, amit soha azelőtt megtalálni nem lehetett. Ha más r.em, hát nagy rádió. összehasonlíthatatlanul jobban élnek a föld munkásai, mint éltek valaha, akár a „ferenejóskás” világban is. Aki ezt tagadja . .. persze van olyan is. „Mert könnyebb a jót megszokni, mint, a rosszat ’ — így mondta Ura községben Soós Károly. És az ember hamar megszokja a jót. Van egy ismerősöm, nem mondom meg, kicsoda, nem akarom megpirítani — aki panaszkodott úgy február táján: Hát vagyunk, vagyunk csendesen .. . Sok a munka, kevés a haszon. Most is behoztam egy kis mákot, hát csak huszonkettejével ment éi, nem negyvenével, mint karácsonykor. (Az a kis zsákocska így is egy jó havi fizetés lenne, hát az, amelyik karácsonykor ment el?) Szóval, még a panasz is dicséri a panaszkodót, Cj allaní, hogy itt is, ott is tör- ténik olyan, ami szinte szenzációszámba megy. Például, hogy egy dolgozó paraszt kétezer napos csibét vett állítólag. Aztán, hogy egy másiknak több mint százezer forintja van a takarékban. Három lányát adta férjhez, három hálószobával, három konyhával, egy rádióval, egy motor- kerékpárral, s még mivel. Lehet, hogy mindez nem szenzáció már a falukban, csakhogy erről az emberek nem igen szoktak beszélni. Hát még ha egynéhány termelőszövetkezet gazdagságát mérnénk tel. Nem szabad a legjobbakat megmondani, mert sokán úgysem hiszik el. Hogy például hatván, száz forint esik egy-egy munkaegységre, s abból meg van 300— 400 is egy dolgos embernek. Fele. ségestől együtt túlhaladhatnak a százezer forinton, de nagyon könnyen az ctvénén. Lefogadom, ha divatba jönne a személyautó, nem lenne elég benzinkút, hogy falvaink igényét kielégítse. ★ IV em ritka látvány, hogy a 1 ^ földekre igyekvő szekéíek magukkal viszik az újságot, a nyomtatott papírt, a bakon ülő gazda zsebében. Aztán ott kint, a déli heverőben, szétterül a papír, és beszámol a friss eseményekről. Mert a politika többé már nem „az urak dolga”. Megtanultak a mi falvaink politizálni. Papp Endre, a csengeri járási mezőgazdasági osztály vezetője mondta el a következőket: „Én paraszt voltam, s vagyok, nem tagadom meg sohasem, -— Tisztaberek 'az én falum, azt ismerem legjobban. Vasárnapot, ünnepnapot mindig otthon töltök. No, ha csak megyek az utcán, azonnal megszólít valaki: Mi újság, mit tudsz? S rá pár percre már valóságos kisgyűlés alakul valamelyik kapu előtt. Az első kérdés: a belpolitika. Hogy, s mint is lesz a mezőgazdaság? A második kérdés már a nagyvilágé. A szputnyiké, az atombombáé, a gyarmati .felszabadításoké. De kösse meg az ember a nadrágszíját, ha kielégítően akar felelni a kérdésekre! Minden beszélgetésből kitűnik, hogy hallgatják a rádiót, olvassák az újságot. És éz nagyon jó. Valami azonban mégsem jó. Mert vaiami mégis hiányzik az ismeretükből: az átfogó, helyes világnézet.” í'Ylyan ez, mintha egy gazda ^ szakismeret nélkül traktor ra ülne. Mert menne az a trak-