Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-22 / 119. szám
1338. MÄJU5 2S, CSÜTÖRTÖK KELET 5! AGVAE0RSZAG a „Kell az üzemi tanács!”.. ■. „Jó, hogy van üzemi tanácsunk!” — így vélekedtek a kenyérgyári dolgozók, amikor az üzemi fanács megválasztásáról volt szó, és később, amikor az első ülésen a nyereségrészesedés igazságos szétosztásáról tárgyaltak. — Minek az éjjeliőrnek bunda, kucsma, szőrcsizma? hiszen meleg helyiségben, kemence mellet őrködik! — vetette fel több sütő- üzemi dolgozó. — A gépkocsi eszi a ruhát az embereken, hosszú a 24 hónap kihordási idő! — jelentették a kocsikísérők. — A telepvezetők ne védőruhát! kapjanak, mint a pékek, elég ne-f kik kétrészes munkaruha is! —♦ mondták a szakmunkások. S a$ szakszervezeti bizalmiak tájékoz- * tatták az üzemi tanácsot a dolgo-I zók véleményéről. A munkaruhák ügyében még szót sera váltott velem aa iskola, a nevelők életéről, munkájáról, a gondokról, a bajokról — fordult meg a fejében, — Majd az iskola padjai között — remélte gondolatban. — Ott aztán majd a nevelők, a gyerekek ... meggyőződik majd az ellenőr kartárs, ml a helyzet, előveszi füzetét és felírja javaslatainkat, kéréseinket. Sasóva! majd segít. De az ellenőr csak állt. Megigazította nyakkendőjét, aztán az órájára pillantott és már nyújtotta is a kezét. így hát mehetünk Is _mondta mosolyogva, mint aki jé) végezte dolgát. Mire az igazgató észbekapott, csak a kocsi után keringő porfelhő jelezte, hogy valaki járt az' iskolában. De nini! Egyszer csak hirtelen fékezéssel megállt a kocsi, alig pár méterre az iskolától. — Ott nincs is iskolánk — torHajdúszoboszlón megrendezett hatnapos üzemi tanácselnöki tanfolyamon, és sok jó tapasztalatot szereztem ehhez a munkához. Kitaposott út nincs az üzemi tanácsok előtt, ezért is nehezebb és felelősségteljesebb a munkánk. Sok van a munkás-szívre és az észre bízva! A népszerű feladatok mellett nem kisebb lelkesedésed kell végezni a népszerű l- lenrek Játszókat is, s mi így igyekszünk. Most megerősítettük a bizalmi-hálózatot és részekre esti előadásokat lógunk tartani az üzemi tanácsok jogaival és kötelességeivel kapcsolatban. Akik vállalkoztak erre a megtisztelő munkára, és élvezik a munkások bizalmát, bizonyára szivvcl-lélck- kel és legjobb tudásukkal műkődnek közre a vállalati kollektíva érdekében, az üzemi tanács dolgaiban. D. A. Tikkasztó meleg volt. Aki tehette, árnyékot keresett. Egy Fcbjeda gyorsan nyelte a beregi utak kilométerjcit. Utasai alig hitték, hogy célhoz érjenek. A Túristvándi iskola elolt megállt a kocsi. Az igazgatót váratlanul érte a látogatás. Nagy dolog az, hogy egy kis falusi iskolának Pestről akadjon látogatója ... Pár pillanat múlva két ember ült egymással szemben, a hűvös szobában. Most aztán alaposan megvitatják az oktató-nevelő munkát — így a látszat. — Bizonyára olyan dolgok iránt érdeklődik majd az ellenőr, amelyek feltárásával előre segíti majd Túri&tvánüiban az iskola-ügyeket — gondolta az igazgató. Az ellenőr zsebkendőt vett elő. Ki tudja, hányszor törölte le arcáról a verítéket, de hiába. — Végül mégis visszanyerte a hűvös szobában frisseségét és megszólalt: — Mi újság? Az igazgató mrgyarásott, beszélt, dicsérte az eredményeket, panaszkodott. Üjabb kérdés. — Ezt már közöltem a negyedévi statisztikai jelentésemben — válaszolta az igazgató. S aztán néhány szó, kérdések, válaszok és a vendég arcán megelégedett mosoly futott végig. Felállt. Az igazgató meglepődött* Csak talán nem sértődött meg valamiért? Vagy már távozni készül? Mi történhetett? Nem lehet az, hogy elmegy, az lehetetlenség! Hisz' jóformán dúlt meg a gondolat az igazgató fejében. Talán csak nem történt valami baj? Ah, dehogy, csakhat a meleg ... És olyan jól esik ilyenkor egy kis hűsítő. Az igazgató visszament az iskolába. Aztán ő is, a gyerekek is hazafelé indultak. A kis magyarok örömmel vették körül * magára hagyatott Fobjeda-ko- csit. Bentről pohárcsengés hallatszott, Hiába no, meleg van, hűt üt te magát a küldött, istenem, hát ennyit csak megenged-' hét magának egy pesti ellenért, Nem?! Nagy Tibor I. Kallódtad-« már a vizek énekéi? ,Azí a nyugtalan, bősodrású dalt, mely imindíg csak derűs időben támad, mikor ■elmegy már a nap és kicsordul az alkonyat vére. Csónakok viszik, csónakok hordják: az egykori halászlány történetét, akit magához vett a víz, hogy végül- ts tündér legyen belőle. Testvére, a rajnai hajós is így járt valahogy: míg elnézte a holdfényszőtte várakat, mélybe rántották a szirének ott valahol a Lorelei /fenséges sziklái alatt. Ősi és örök regék (csodálatos találkozása ez; dalai a halászoknak, akik mindig olthatatlan szomjhal faggatják a sodró vizeket. Mert ne gondolja ám senki, hogy Könnyű vagy éppenséggel veszélytelen a íhalászmesterség. Sok titka fogása van fennek is még, a folyamokon is. Minde- ihekelőtt teljes ember kell hozzá, nagy áav, szívós kitartás, aztán szakértelem. Meg szerencse is, mert harcolni a természet erőivel a sok-sok buktatóval, s a mais előforduló kudarcokkal bizony csak ezerenesével lehet. Igaz, a halászok azt mondják:,, Ne kívánj nekem semmi jót, Snkább mondd azt, hogy sok békát fogjak”. Jó-jó, de mi azért tudjuk, hogy énnek épp az ellenkezője igaz. IL < Engem mindig vonzottak a folyami történetek. Vonzottak a halászok hétköznapjai; annak megismerése, hogy miképp élnek ezek az emberek? Már gyermekkoromban órákig elnéztem a víz lassú kerítését, a hálók nyugodt rin- gatását a Tissapgrt hűs füzesei alatt. S ahogy nőttem, azt is megtudtam, hogy sosem fog nagy halat az, aki „csak úgy” dobálja a horgot, vagy isten bocsá’, könyvből tanulja meg ezt a mesterséget. Ili, Halászok.., A minap megint összejöttem néhányuk^a! Zalka Máté szülőföldjén, a kanyargó Szamos partján Csöndes volt a nap, a délelőtt varázsoé és a kertekben orgonák ingatták bokré- tás fejűket. Tulajdonképpen a fehér- gyarmati halászcsárdában kezdődött az egész, ahol egy pompás fényképet mutattak meg nekem. Igaz, nem volt azon más, csak egy horogra kapott harcsa, de ez aztán olyan példány, hogy méltán büszke lehet rá a Rákóczi Halászati Szövetkezet. Mikor kifogták, 72 kilogrammot nyomott, hossza meg a két métert is meghaladta. „A legnagyobb fogás az idén" — dicsekedett el a képpel az üzletvezető és láthatóan jól esett neki, amint a körülállók elismeréssel tekint- gettek a ritka halászzsákmányra. Megkérdeztem tőle, ki segítette partra ezt az óriás ragadozót? így ke-: rültem el négy folyó egyik legjobb halászához, Tunyogmatölcsra. IV, Széles Zoltán tulajdonképpen majdcsak csónakban született. Mert ahol napvilágot látott,, az a hely nincs tán* a folyótól még ötszáz méternyire sem. Már apja is a háló rr,ellett kötött ki, sőt az ősök is szívesen választották a halászatot mesterségnek. Persze, régen csak egyszál magukban faggatták a szerencsét, járták a piacokat, de néhány éve az öreg Széles és a fia már a szövetkezetre bízták jövendőjüket. És korántsem meggondolatlanul. Így köny- nyebb, egyszerűbb is, és ráadásul az értékesítés sem rabolja el a halászem- ber drága idejét, Nyugodtabban járhatja a folyókat, ahol Vizország sokágú rengetegében süllő, márna, keszeg, csuka és ponty terem. Az öreg és fia már tavaly is tekintélyes summát vágtak zsebre. Az idén azonban még a legjobb évekre is rálicitáltak. Már április végén nyolc nagy harcsa volt a zsákmány, és azóta sem éppen „szemetet” fogtak. A legnagyobb .— mint már említettem — 72 kilót nyomott, de a többiek sem adták 30—40 kilónál alább. Kaptak is értük majdcsak 3500 forintot készpénzben, ami testvérek között is havi 2—2500 forint jövedelemnek felel meg. V, Szálesék a holtágaiban halásznak a legszívesebben. Fűzek és apró bokrok alján, ahol tükröt tart magának az ég és éjszaka csillagok úsznak tova, arra föl, Északnak. Itt csendes a víz, szelíd a sodrás és akárhová „lehorgonyozhatják’ a varsákat. Persze ez az „akárhová” korántsem minden, mert a vízi ember csak ott ver fészket, ahol valóban hal járás van. Itt, az iszapos tócsomókban harap aztán leginkább a harcsa, és nyugszik a ponty, sokszor tucatszámra, A táj erre különben egyetlen, ölelkező lomb- rengeteg. A homokos parton békét_ álmodik az idő és a fűzfák lecsüngő ágán talán a történelem mereng. Nesztelen siklatlak a csónakok és míg az evezők halk csobogása halük, minden olyan megejtő, tiszta és háborítatlan. Messziről meg a hegyek néznek le ide, figyelik a tisztások apró füstjeiéit, figyelik, amint a halász paprikát szór a finom halászlébe. Mert szép ez a munka még fagyban, viharban is rabulejtő, pláne mikor felkél a hold, nóta stimmel, és ezüstpor szitál a habokra. VI. Faggatom Széles Zoltánt, hogy mikép sikerült neaik szert tenni arra a behemót nagy harcsára? — Nem volt az könnyű, — frissíti fel ki tudja már hányadszor emlékeit. — De mégis? — Na, ha kíváncsi rá, elmondom... — Ügy volt — kezdi megfontoltan, hogy kint rostokoltunk az öreggel a szamosi zsiliprésznél, Csak úgy kíváncsiságból leeresztettük a fenékhorgot és vártuk, mit mond minderre a harcsa Égy darabig nem mondott semmit, de aztán odaszóltam az öregnek: Nézze már baj van a horogzsinóral. Ugyanis úgy izgett-mozgott, mintha legalábbis csiklandozták volna. Fogtam hát magam és megrántottam a rudat, de az olyan feszes volt, hogy a „svsungtól” csaknem' magam is a vízbe estem. Most már tudtuk, hogy valami harcsa, vagy más valami óriási hal lehet a zsinór végén. — Igcnám, de sem merítőháló, sem vonchorog. Most mit tegyünk? Egy darabig tanakodtunk, de aztán egymagám megragadtam a fonalat és húzni kezd- tem. Nagyon nehéz munka volt ez. A kezem égett, a lábaim remegtek, végül azonban mégiscsak megpillantottam a hal fejét, majd egy végső erőfeszítéssel a csónakba rántottam. Rögtön zabolát tettünk a szájára, megkötöztük, s csak aztán bámultuk meg, hogy milyen óriási halat is fogtunk. Hosszabb volt az, mint magunk, és szerencse, hogy egyből bekapta a horget, mert másképp talán tovább állt volna a ..menyasszonnyal-’. (A menyhal tréfás neve.) Szóval így volt. bár az ilyen dolgot inkább látni, mint elmondani kell. . m Búcsúzóul Széles a szövetkezet terveiről beszélt nekem. Elmondta, hegv már alig terheli adósság s közöst, sőt, ha* minden jól megy, akkor előreláthatólag már őszre motorcsónakot is vesznek. — Mert a halászat io modernizálódik ám! És akkor V'égleg befellegzik majd a kerékpároknak. mert Csengertől le egész a Szamosközig lesz, ami akár órák alatt is összegyűjti a horograkerült zsákmányt. Hogy jó lesz? Meghisszük azt! Mert akkor ismét lehull a vállukról egy régi teher, ha mindez éppenség nem is tetszik. Vízország nyugalomra és hízásra pályázó lakóinak. fK, T.) | Sanyi ni£Q£nq.£dkei& ? w ma I nl-linT-«nm^33— Ilii I ||B| 111 Ml— ■Ili———IIIIB —■ III Ma ■ I — Dolgozik a kenyérgyári üzemi tanács Így tűzte napirendre ezt a kérdést a kenyérgyári üzemi tanács. Mintegy öt órán át tartott az értekezlet. Azért is, mert előbb a rendelkezéseit tanulmányozták, és csak azfaft döntöttek. Ügy, ahogy a legjobbnak látszott és a munkások többségének véleményével egyezett. Meg tudták oldani a munkaruha-kérdést anélkül, hogy külső segítséget igényeltek volna. — Valami nincsen rendben a fizetéseknél! — mondták a szakmunkások Gombos Kálmánnak, az üzemi tanács elnökének. — A szállító, munkások többet keresnek, mint mi! Hol itt a szakmunkás becsülete? Megvizsgálták a dolgot, és megállapították, hogy valóban olyan hiba van a bérezésnél, ami joggal sérti a szakmunkásokat. Kimutattál?, hogy amíg a szakmunkások három havi átlagkeresete 4090 forint, a szállító munkásoké 810 forinttal több. Bizottságot alakítottak az ügy rendezése érdekében. Kimutatták, hogy az egy mázsa kenyér szállítási költségére tervezett munkabér (a 12 százalékkal megemelt') 2,28 forintról 3,90-re emelkedett. S kiderült, hogy emiatt volt baj a IVrelap-fc’hrsználásnál. A vállalatnál csökkent a szállítás, ugyanakkor a szállítók a régi bért kapták. Ezt meg kellett oldani a törvényes kereteken belül. A pókmunkás, aki 40—50, fokos melegben 8 óra alatt. 60—70 mázsa kenyeret süt és mozgat meg s ha nem jó a minőség levonnak a keresetéből — jóval kevesebbet kapott munkájáért, mint a szállító munkások, akiknek egy- része másotímagával napi 00—35 mázsa kenyeret mozgat kevesebb felelősséggel és nem szakmunkával. így fordult elő több esetben, hogy a szakmunkás megbetegedés után „könnyebb” munkára íra'ta magát, és a szállításnál jóval többe? tudott keresni! Legutóbb erről tárgyalt az üzemi tanács. Ügy határoztak, hogy •segítenek a korábbi bérezési igazságtalanságon. Azt az elvet követték, hogy elsősorban a szakmunkásokra kell támaszkodni. A szállító munkásoknál pedig, ki milyen munkát végez és erőt fejt ki, annak alapján kapjon mázsabárt. A határozat lényegét az üzemi tanács tagjai és a szakszervezeti bizalmiak a kommunisták segítségével agitációs munkával ma- ■ gyarázzák meg. Rebák Pál bizo- j nyúl a legjobb bizalminak, aki a ; szállító munkások között az igaz- ; ság erejével érvel, és meggyőzi! őket az intézkedés helyességéről.! A bérezés igazsájríalansá&ai ellen Nagy szükség van a bizalmiakra — Az üzemi tanácsüléseken eleiben, vitázó a hangulat, és minidig sikerül kialakítani a kollektíva egyetértését a határozat meghozatalánál — mondja az üzemi tanács elnöke. — A nagyobb probléma a két ülésszak közötti időben van, amikor az üzemi bi- Eotfcságnak kell az üzemi tanács (jogait és kötelességeit gyakorolni, Segíteni és ellenőrizni a határoza- itok végrehajtását. Részt vettem a HALÁSZOK
