Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-21 / 118. szám

10OÍ. MÁJUS 21, SZERDA

reletmagyarorseAg

'S

MEGVALÓSULNAK

AZ ÁLMOK

Ülünk szemközt egymással, ■percenként verjük le cigarettánkról a hamut.. A szemben üló most nagyot szív, s míg „prak- Eissal“, méltóságteljesen eregeti a kis füstfelhőket — elnézem őt. fiatalos arca, barnásfeketén hullámzó hajfürtjei egy másik énjét árulják el. Ügy bizony, a gondolkodás es a külső két Varga Lászlót mutatnak meg a vendég számára. Alig túl a kit xxen, amikor még az ifjúkor' és a komoly gondolkodás természetes vívódása játszódik lé, furcsa egy fiatalember ajkáról ennyi „csupa nagy” dolgot

hallani .;:

Igaz. Ezek a dolgok már kiléptek az ifjú korból, mint ahogy Laci is nap, mint nap meglett emberré nő. Csaknem két évi jó munka után az idén márciusban „cseppent be” a nyakigéró feladatok közé. Ő mondja így. de az arcára rajzolódó vonások igazabbul beszélnek, mellőzik a szerénységet, kettő® örömet fejeznek ki. Sok apró-cseprő feladatot kellett elvégezni régebbi munkahelyén, az ecsedi tanácsnál, míg az emberek és a járási felettesek felfigyeltek munkájára. De felfigyeltek, é® ez az égjük boldogító érzés. Most meg, hogy ő a mátészalkai járás termelőszövetkezeteinek építési előadója, ügy gondolja: ez már valóságos „pazarlása” a sorsnak. Azt azért nem felejti el utána tenni:

— A technikum elvégzése

után úgy érzem, meet nyílnak meg előttem igazi távlatok .. |

Hát ípy ülünk mi most néhány perce a keményfa asztalnál Varga László építési előadóval. Hogy miért fontos ezt külön megjegyezni? Erre talán válaszoljon 6. maga:

— .Igen ritkán szoktam találkozni még a szomszéd szobában ! dolgozó kollégákkal is. Jóformán csak hétfőn és szombaton vannak „íróasztalos ügyeim”. Ekkor az anyagigénylések és kiutalások intézése vár ram.

A hét többi napjait Varga eSvtars a „levegőben” tölti. No. ne értsük félre: úgy a levegőben, hogy kis százhuszonötösén száguld községről községre, végig a szálkái járásban. Nem egyszer esett már meg a rövid két és fél hónap alatt, hogy hajnalban kelt útra. mert így, tavasz tájt a szövetkezesek dolgozói egytől-egyig a földön szorgoskodnak. És ő még munkakezdés előtt leültette a vezetőket egy kis megbeszélésre.

‘— Nemcsak mert kormányhatározat van a termelőszövetkezeti építésekre, de ahogy elsíő utam alkalmával megszemlélte?^ a járás szövetkezeteit, valósággal kötelessé.gémnek tekintettem a fejlesztésüket.

Aztán sorjázni kezdi a problémákat, a lehetőségeket.

— A szálkái járásban 25 termelőszövetkezet építési munkáinak szorgalmazása a reszortom. Természetesen ezek között vannak kisebbek is, de a hodászi 0ttörő, az ecsedi Vörös Csillag, meg a szálkái Zalka Máté igazi „mamrout” trrmelőszöve' kezetek. És ha pillanatnyilag nincs !s minden a legnagyobb rendben az építések körül, én mégis úgy látom: nagy lehetőségek előtt állnak a szatmári szövetkezetek. Ott van például a hodászi. Öröm látni a szemnek, milyen szép állatállománnyal rendelkezik. Ami engem és a szövetkezetieket mégis aggaszt, nincs elég férőhely a célszerű (£> gazdaságos tenyésztésre. Vagy

hogy csak az ecsediek gondját említsem. Alig két fiele egy erős szélvihar összedűtötte az ezer férőhelyes juhhodálj't. Az egyébként tökéletesen megépített épületet korábban bebiztosították, de míg a kivizsgálás után a szövetkezet megkapja a kártérítést, addig a juhok a szabadban töltik az éjszakákat. Természetesen az ilyen gqndo- kon sürgősen segíteni akarunk.

Ha a lehetőségekről érdeklődöm, Varga elvtárs nem marad szófukar.

— Ez az, ami engem legjobban megnyugtat. Államunk segítsége és az emberek igyekezető rövid időn belül új arcot ad a járás szövetkezeteinek. —. Az ecsedi hodálygondot az Állami Biztosító kártérítése után fokozott erővel meg fogjuk oldani. De az új létesítmények terén is minden rendben halad. Bár még nincsenek konkrét jóváhagyott adataink, de a legszerényebb számítás alapján is az idén több, mint hárommillió forint értékben építkeznek a járás szövetkezetei. Hét téeszben végeznek többszázezres istállóépit- keaéseket. Például Hodászon egy 50 férőhelyes magtárpadlá- sos tehénistálló építésére kerül sor. Ennek az értéke meghaladja a félmillió forintot. Ugyancsak itt még ebben az éven megépül égj' 23 férőhelyes sertésfiaztató

iS . . :

Ezután gondolkodik egy percnyit. Látom, kutat a szavak

után, majd végigsimít kezével a haján, és magyarázni kezd:

— De kár, hogy kevés ember

tud érteni a tervrajzok nyelvén.? Mert amit az idei építkezések rajzai elmondanak, talán a legjobban igazolják a társulás, az összefogás erejét. Manap&ag már minden épületet évtizedekre gondolva húznak fel. Érdemes elidőzni csupán a szón is: mag- tárpadlásos. Valóságos „aüto- mata”-épület. Automata, amelyben a tárolt termény lentebb tejben, húsban és trágyában í hagyja el az istálló ajtaját. Szebből csakis a Jolgozo ember-1 nek van haszna .:. 5

Következő szavai úgy > hangzanak, mintha a múlt évek » álmainak felelevenítésével látó * másszerűen a jövőbe nézne:

— Iskoláskoromban az volt a vágyam, hogy egy kor nagy gyárakat tervezek és építek. Én azt hiszem, itt sem hiúsult meg az elképzelésem. Bár még egy kicsit odébb ran. de már magam előtt látom a mezőgazdasági „gyáraknak” beilJő szövetkezeti portákat. Terv szerint ugyanis az a célunk, hogy az építkezések központosításával a jelenlegi majorokat korszerű gócpontokká fejlesszük.

Okkal reménykedhet Varga? elvtárs. A fejlődés nemcsak 5 meghozza, de meg is követeli.* hogy az ilyen álmok megváló-* Ruljanak... ?

Angyal Sándor g

Agárdy Károly fiatal nagyhaltól rajztanár kiállítása zárult az elmúlt napokban Nagykállóban. A kiállítás mintegy összegezése volt Agárdy eddigi munkájának, annak a három évnek, amelyet a főiskola után kint az életben töltött. Képei a káliói határból merített témákat tárták a szemlélők elé. Szép tájak, amelyeket a munka és a lény romantikája foglalt egységbe ecsetje, krétája nyomán: „Alkony”, „Naplemente”, Gólyahír” s megannyi más. Ezek a képek hű tanúi annak, hogy a fiatal művészt megragadta a kallói föld, megszerette és becsüli azt 1% népet, amelynek körében él.

A kiállított képek egyik legértékesebb darabja a nagyobb méretű „Alkony* című pasztcllja volt. Ez a kép mintegy összességében mutatta Agárdy minden erényét: a fcstőiséget, az objektív valóságlátást, a jó szinérzé- ket. Meleg lírai hangulatot sugárzott az alkonyi táj uralkodó színei, a vöröses, kékes esti fényt adták vissza. Nagyvonalúan ábrázol, tömören cs egyszerűen, mtnt ahogy az egy másik képének, az „Alma-csendélet”-nek legfőbb erőssége. Ez a kép is bővelkedik szép színekben, a tárgyi latét is biztos, a kompozíció is kiegyensúlyozott, köny- nyed. Itt azonban a lokális színek, a háttér almáinak természetes hangsúlyozása már a valár rovásara történt, s a levegős sca ellenére kissé megbontotta a

távlatot. Nagyon jó távlati, hatást mutattak kisebb pasztelljei, a „Naplemente", a „Varjús táj'.’, az „Alkony", valamint nagyobb méretű téli tájai. Ezeket térhatásuk, levegőjük, színeik a legjobb képek közé emelik. Ut is. mint általában Agárdy képein, ae egyszerűség, melegség érzik. magától értetődő helyzeteket ábrázol, nem keresi a tárgyak bonyolult komponálását, s ez erősen pozitív vonása a fiatal festőnek.

A kiállított képek alapján megállapíthatjuk, hogy Agárdy a pasztellhez van közelebb, az olaj technikáját bár ismeri, mégis inkább paszleUben gondolkozik. Az őszirózsás nagyméretű képei előadásmódra és anyag- szerűségre jó példák voltak, azonban túlhang&úlyos világitó színei rontották a kép összhangját.

A kiállítás arra mutat, hogy Agárdy Sándor sokat fejlődött. A további haladás alapja az újabb tanulmányok, a valóság helyes ismeretére való törekvés — mint ahogy ez már látszik eddigi munkásságából is. A kiállítás sikere, a vendégkönyv többszáz aláírása és véleménynyilvánítása bizonyság, hogy nemcsak a fiatal festő szereti új. szűkebb hazáját, hanem Nagy- kálló is megbecsüli Agárdy Károlyt.

DANIEL REINHOLD

A tárgyalóteremből:

VÉGZETES INDULAT

A vádlott Ö6s*ekulcsolt kézzel álita a fürkésző tekinteteket, a tekintetek pergőtüzét. Egykedvűen és Közömbösen hullottak le róla a megvetés nyilai.

A hevenyészve berendezett te- rémoen egy tűt nem lehet elejteni. A padokon, ablakpárkányokon a túlsó szoba előterében mindenütt emberfűzér. — Kint, a széles verandán és az. udvar orgonaviragos bokrai közt százak és százak: petriek, derzsiek, császáriak, mánapó- csiak, gyulaiak, encsencsiek, be- toriak . .; A régi.. urasági kastély — a jelenlegi kultúrház — olyan népes, mint egykor Irinyi „nagyságosék” idején. Csakhogy

a jelentés ókhoz nem sok köze van az uraságnak.,.

Vagy talán mégis?

Baj- az epukt homlokzatán mar jócskán meg&árgult a csal a - di címer, — a múlt szele mintha mégis itt keringene az ódon faiak ökzott A bejárat feletti „Salve” köszöntés dicsfénye is megkopott már, de megmaradt talán a múlt figyelmeztető jeleként. De maradt itt más is. Hajdan kíméletlenül kegyetlen háborgó, bujkáló indulatot szült itt a nyomor. Valami démoni erő kerítette hatalmába az embereket? Vagy az élet keserveit, az úri robot kínszenvedéseit egymáson bosszulták meg!?

Ufra téri is*ik a póegpeiri homok

Pócspctri. Véres verekedések, bicskázások, gyilkosságok idéződnek elő a múltból e név hal- lattára. Igaz, ma már más ez a község, világosodik ar értetem, lassan bealkonyul a.z elmaradottságnak. De a múltban elvetett gyommag gyökeret eresztett, és a vallási áhítattal balzsamozott emberek között az indulat még napjainkban is pirosra festi a nyíri földeket.

(Bent, a tárgyalóteremnek kinevezett kultúrházban kezdetét vette a főtárgyalás. Abban a szobában, ahol tíz évvel ezelőtt az. emlékezetes rendőrgvilkosság tragikus cseménvei játszódtak te. ahol az ajtófélfa még őrzi a halélthczó golyó nyomát. S akik

bent ülnek, jól emlékeznek 1948-ra. Emlékeznek. Azonban figyelmüket most a pillanatxaá- guldó gyorsasága köti le. Akar- va-akaraflan ismét néma szereplői lettek egy kegyetlen éjszakának. Alig egy hónapja történt, hűsvét harmadik napján. És most eljöttek valamennyien, s feleletet várnak arra, ki az, akinek kezéhez ártatlan ember vére tapad? Erre vár feletetet a fekete ruhás özvegy, az idős édesanya, és a két árva is Minden szem a harminc- harmincöt év körüli férfire sze geződik. C-f vádolja minden es mindenki. Az emberek és a tárgyak. a bűnjelek, a szakadt véres bnkkancs és a többi .,.

semmire nem emlékezni, ami

nem kedvező” — láthatóan ez a gondolat vezérli. Kevés megbánást színlel, de annál több ko- noksägot es. durvaletküséget árulnák el arcvonásai, egész lénye. Pedig olykor-olykor eíérze- kenyül, ej gyengül a hangja, érvel, védekezik, tisztára akarja mosni vérrel szennyezett kezét.

De a bíróság Ismeri a bűnözők lelkivilágát. És ismeri fegyverüket is. A fiatal, -de tapasztalt bírót nem lehert dajkarnesé- vel félrevezetni. A váCSott védekezhet, mindent Üe&iozhat mentségére, de a tényékét letagadni, megmásítani, «tüntetni nem lehet. Az pedig tény, hogy

L. Jánost a bűnös S. András erőszakos keze taszította a halálba. S amire a bűnös „nem emlékszik,” emlékeztetik' a jelenlévők, a tanúk, az ügyész, a bíró. Emlékeztetik;

Bíró: Beismeri-«, bor.’ Ö» öíte meg L. Jánost azon es

emlékezetes húsvéti éjsrakán?

Vádlott hallgat.

Bíró: Megértette-e, hogy Ont a megyei bíróság szándékos emberölés bűntettében bűnösnek találta. 1.?

Vádlott: M eger tettem..;

Bíró: Bűnösnek ém magát?,,

Vádlott. Részben,..

Igen, S. András csak részben érzi magát bűnösnek. Csu-pán annyiból, hogy néhányszor belerúgott haragosába. Szerinte csak önvédelemből, védekezésből.., De a tények ellene vallanak.

Bíró: Miért ütlegelte, rugdos-* ta az elhunytat, amikor láttam hogy az mar nem mozdul, nem fenyegeti Önt...?

Vádlott: Nem emlékszem semmire. Egyáltalán nem emlékszem ,,,

Véres küstéi

A gyilkos nem emléksxik“

Felmorajlik a tömeg. bevezetik az elhúnyt Özvegyét Még a rab is megremeg egy pillanatra, aztán újra közöny és kife.iezaste- lenség arad szeméből. Hidegvérrel, szokatlan nyugalommal

néz szembe az Ítéltetekké1. Magatartása elárulja, hogy rém az első alkalom, am’kor két fegyőr kíséretében ül a vádlottak padján. Rafinált válaszai, kiagyalt meséi is erre utalnak. „Csali

A vádlott nem emlékszik. — Amire pedig emlékeztetik, annak szerinte pillanatnyi felin- dultsága és az ital az oka. A b'róság egy ideig éi.thetetlenül szemléli a nem mindennap: bűncselekmény részleteit. Sorra felvonulnak a tanúk, akik látták az éjszakai tragédiát. Mi is történt” Két szomszéd együtt ünnepelt husvét harmadik napján. így támadt nézeteltérés egy 15 évvel ezelőtti viszályko- dásból. A vádlott bosszút forralt szomszédja c-llen, leitatta, magához csalta és az udvaron végzett ' ele. Ami pedig ezután következik, az már eltér a szokásos bűnesetektől. Folyt a vér, a gyilkost azonban meg nem elégítette ki indulatainak féktelen tobzódása Mint a párduc, ügy ragadt a magával tehetetlen és mái’ élettelen áldozatra,

tépte, marcangolta, taposta állati , kegyetlenséggel. Hosszá ideig..;

S miért történt minden- Erre a legnehezebb feleletet kapm. A 15 éves sérelem, a hirtelen gyilkoló indulat, az emberi kegyet* lenség csapódott ki egyetlen végzetes pillanatban. Egy olyan személy a gyilkos, aki másfél évet ült már börtönben szándékos emberölés kísérletéért, Akkor az orvon beavatkozás megmentette ez áldozatot. De ez most hiábavalónak „bizonyult.

A bíróság, a falu népe ítélkezett a gyilkos felett. Tizenkét évi börtönre ítélték. A község e* a megye helyeslésével találkozik az igazságos bírói itelet. Az emberek helyeslésével, akik joggal várják, hogy ne zavarják! nyugalmukat,, életüket a megrögzött. bűnözők, .,

m sí

Fiatal festő kiállítása volt Nagykállóban