Kelet-Magyarország, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-20 / 117. szám

195«. MÁJUS 29, KEDD KELETM AC V A RCmsZ AG ft „Kállai kettős“ A Nemzetközi Demokriiikus Nőszövetség IV. kongresszusára (amely Becsben június 1-cn kezdő­dik) a ndtanácsok kezdeményezé­sére megyénk dolgozó női nap, mint nap ajándékokat, s az üd­vözlő levelek százait küldik. A uagykálioi uotanács ízléses vitrin­ben (a képen) színes népviseletbe öltöztetve a „Kállai-kettőst” jel­képezd babákat küldte be a me­gyei ndtanácshoz továbbítás vé­gett. (Hammel József felvétele) Teniszpályák, új erdők, bölcsőde a nyírbátori járás HISZ fiataljai munkája nyomán A nyírbátori járás­ban tizenhárom segí­tő brigád működik 184 taggal. Munkájukat ■főleg a községfejlesz­tési tervekre építik. Különböző megbízá­sokat kérnek a köz­ség vezetőitől és ke­resik a lehetőségét: hogyan tudnának mi­nél többet segíteni a községek szépítésé­ben, formálásában, Az elmúlt évben is dolgoztak már az ön­kéntes segítő brigá­dok és 170 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Nyírmihálydiban az idősebb szülőknek se­gítenek. A lányok be­teg családoknak nyúj­tanak segítséget. Tag­gyűlésen a brigád ve­zetőit rendszeresen beszámoltatják és újabb feladatokat szabnak meg ré­szükre. Piricsén új teniszpályát építet'ek- Nyírgyulajban, Tere­men a sportpályát hozták rendbe. Nyír- derzs fiataljai (ásítot­ták a község utcáit. Encscncsen új kultúr- ház építésében segíte­nek. A porligeten rendbehozlák a sport­pályát, fásitanak. A nyírbátori fiatalok a piricsei erdő telepíté­sében segítenek. A nyírlugosiak a böl­csőde építésénél vé­geztek társadalmi munkát, Penészleken az új orvosi lakás építésében segítenek. Az önkéntes segítő brigádok eredményei mellett az a hiányos­ság, hogy nem tart­ják nyílván és nem értékelik megfelelően az elvégzett munkát Encsepcsen és Piri­csén kevés fiatalt vontak be a brigád munkájába és néni támaszkodnak kellően a szervezeten kívüli fiatalokra. Az önkéntes ifjúsá­gi segítő brigádok létrehozása helyes volt. Működésük so­rán lehetőség van a KISZ-tagok ás szer­vezeten kívüli fiata­lok kapcsolatának javítására, a KISZ-ta- gok tekintélyének nö­velésére. Mindent megteszünk, hogy a jövőben még eredmé­nyesebb munkát végezzenek az önkén­tes segítő brigádok. Polonkai Sándor járási KISZ-titttár.» Fiatalokl Ki versenysik a ki.%8sekcre8Íekkel ? A KISZ Központi Bizottsága takarékosságról szóló határozata-^ nak szellemében Kisszekeresen is'takarékossági mozgalmat indítót-­tak a kiszisták. Vezetőségi és taggyűlésen foglalkoztak a hat.*' rozat jelentőségével és vállalták, bogy egy hét alatt egy máz» pa­pírt és másfél mázsa rongyot gyűjtenek, es átadják a MÉH Válla' A takarékossági mozgalom szélesítésével kapcsolatban a Ibsük* kereslek a járás valamennyi KISZ-szervezetét versenyre htvjak. A verseny főbo szempontjait taggyűlésen, részletes feltételeit pedia a járási KISZ-bizottsággal közösen határozták meg, es megküld.--­a járás valamennyi KISZ-szervezetének. , „ __ A versennyel kapcsolatban nagy az erdeklod.es Egy kozss# fiataljai sem. akarnak elmaradni a Fehérgyai-maO, Meidttletlein" Ssputnyik _ A „mozdulatlan” szputnyik fellövése nem elképzelhetetlen do­log — jelentette ki Nyikolaj Ba- rabasov, az Ukrán Tudományos Akadémia tagja, a Szovjet Tájé­koztatási iroda munkatársának. A „mozdulatlan” szputnyikot az Egyenlítő lelett kell kilőni olyan erővel, hogy az a bolygó-pályán, nyugat-kelet irányba, a. Föld ten­gelykörüli forgásának szögsebes­ségével haladjon- llymóden a szputnyikot mindig ugyanazon a helyen figyelhetjük meg, A mes­terséges égitest masodpereeakaaí 3076 méteres sebességgel száguld majd. A szputnyiknák az Egyen­lítő felett mintegy 36.000 kilómé-* ternyi magasságban kell elhelyez­kednie. Az új tudományos felfedezés —- mondotta a tudós — óriási távlaJ tokát nyit a ma még fantaszti­kusnak tűnő találmányok megva­lósítása előtt. Ilyen például a csfiJ lagrsndsserben létesített állai^oQ» repülő-átszállőhsly A faúJíáísÁg. kapui Uiiámlmk A 2 idő felhőinek igérke- zett. Ezüstfodros har- matcseppek táncoltak a zsenge fűszálakon, s fázósan álltak a diadalkapuk, amelyeket nagy- nagy örömmel építgetett a ha­tármenti falucska. Szombaton már zászlók lengtek az ország­úton, pallók készültek a határon, hogy ne kelljen solcat kerülni a kedves vendégeknek. Vasár­nap reggel pedig korán keltek az emberek. Olyan lesz itt ma — mondották —. amire már régen várták. Meglátogatják őket a nagyszőllősiek, a peleskeiek. szatmáriak, a határ másik olda­lán levő szomszédok. És felemelkednek a határsorompók Zöld színű tányérsapkás ha­tárőrök mosolyognák egymásra. Magyarok és románok. Személy- kocsik várakoznak az egyik ol­dalon, autóbusz tűnik elő a fel­szántott határsáv mögött. Né­hány perc múlva már közös ha­tárvonalainkon csendül a har- mónikaszó dallama, felhangzik az ének: „Fel vörösök, proletá­rok ...” A reggeli táj issza magába az első üdvözlő szavakat, előkerül­nek a cigaretták, gazdát cserél a Terv és a Murasesti. No, egy áldomást a találkozásra—mond­ják a szomszédok, aztán indu­lás a barátság kapuin ét, hogy egy napig a zajtai dolgozók ven­dégszeretetét élvezzék a román elvtársak. „népünk szeretőiét hozták“ szól Simán elvtárs, a küldöttség vezetője. A község apraja-nagy- ja ott tolong a hatalmas, szürke busz mellett, amelynek oldalán és elején a két nemzet lobogója leng, vörös felírás élteti a ro­mán—magyar barátságot. Néhány keresetlen szó, majd virágok kerülnek a kabátok haj- tókdira, a leányok hajába. Gri­goris Dominika, a román nép­viseletbe öltözött asszonyka szí­vélyes mosollyal osztogatja ha­talmas csokrának piros szegfű- szálait. Hamar összebarátkoz­nak vendégek és vendéglátók. A zajtaiak, peleskeiek, a rozsá- lyiak, a szatmáriak. Jelvények kerülnek a szegfűk mellé. Jó a hangulat, sokat beszélnek falu­juk életéről, szó esik a kollek­tiv gazdaságok és a magyar termelőszövetkezetek munka ,árói is. Van miről szólni, hiszen nem egy kollektiv gazdaságbeli dolgozó jött ma el. Közös az Ügyünk, RJzffs a nyelvünk Segített a találkozó a barát- közős mellett a tapasztalatok kölcsönös kicserélésében is. A közös ebéd idején (a zajtaiak és a környékbeliek lakodalmi csi­galevessel és pulykahússal ked­veskedtek) csárdást roptak a vendégek és a. zajtai kiszex leánykák. A szatmári román harmöníkős segített- a cigány­zenészeknek. Aztán elcsendese­dett a terem, szót kért a zajtai tsz virtszerevezet titkára. A I küldöttség vezetőjéhez lépett és \ román nemzeHszínü szalaggal j díszített ajándékcsomagot- adott j át, A vendégek viszontajdndé- I kaira is sor került. I Danes elvtárs, a járási párt■ j szcntmárloní parasztemberek. Lelkes felkiáltások fűszereztek. I% nagygyűlés eseményed, a tö­meg nem, fáradt el hallani Ke­recsent/ elvtársat. „Beszéljen még” — mondották innen is. onnan is. Szívből jövő szavak hangzottak el, / ajándékokkal kedveskedtek a vendégek es vendéglátók. Délutánra még a háziasszonyok is elmentek az ünnepséget látni, ahol a kisvár- dai Vulkán, a nyíriassi, az új­kenézt együttesek és a mándoki úttörőzcneliar remekelt Búcsú­záskor meleg szavakkal nyújtot­ta át ajándékát Szeles Bálint bácsi, a mogyorósi népfront-el­nök, egyszerű mondattal kö­szönte meg Czapp Lajos a szov­jet emberek segítségét. És ami­kor elindult a vendégek külön- vonata, száz torokból zengett az ének: „Egy a jelszónk, « béke . -. R vendégek kicsit késtek A szeszélyes Tisza partján — Tiszabecsen úgyszintén korán keltek az emberek. Talán előre­látásból, mert mire pirkadni kezdett és a leglustább kakas is elfújta a. reggeli nótát — ügy szorongott ott a nép, mint vásá­rokon szokás. S vártak türelme­sen, legtöbbjük kezében virág... Vendégeket vártak, ilyenkor pe­dig így illik. Igaz nem túl mesz- sziről, a határmenti falvakból hívtak meg barátkozásra, jó szomszédi látogatásra szovjet dolgozókat. A vendégek szívesen tettek eleget a meghívásnak. Csak egy kicsit késtek a vór- vavárt barátok. A falu talpon volt, ünneplő ruhába öltözköd­tek a házak, az utcák, készen­létben várt a zenekar is. A fu­tárok azonban, akiket a falu szélére küldtek, olyan híreket hoztak, hogy nem látják feltűnni a vendegeket. Csak nem . érte valami báj őket az úton? — búi­kéit az arcokon az aggódás. Gveflek e! máskor is A falu fotósai is ott lesték az érkezést, hogy „levegyek” az első kézfogásokat, az első ba­ráti csók jeleneteit. De végig száguldott egy ke­rékpáros az utcákon, és hozta a hirt: „Jönnek. Jönnek." Tisza- becs fogadta vendégeit, a legked­vesebbeket, akik valaha átlépték a község határát. A szoi'jet ven­dégek elnézést kértek. Azért, késtek, mert útközben több he­lyen üdvözölték, köszöntötték, marasztalták őket. S Így jó szán­dékú a. késés. Mint látszott, a becsiek hamar értettek a szó­ból. Vasárnap örök barátságot kötöttek, s nem is engedték cl a barátokat napszállitig. Amikor Tiszabecsen, Mdndo- kon, Zaj tán összeeső niültek a barátság poharai, baráti közel­ségbe kerültek románok, magya­■ rok Válla jón, szovjetek, magya­■ rok Lányán, kínaiak, magyarok '• Porosaimén. Megértették egy­mást, mórt a barátság, a szo­cializmus nyelvén beszéltek. És a vendéglátók így búcsúztak: „Gyertek el máskor is." A ven­dégek szemében öröm csillogott: : ..Mi is szívesen látunk bennete- . két...” KOPKA—PÁLL bizottság titkára emlékeztetett: 1 román elvtársak sokat segí­tettek nekünk az ellenforrada­lom idején. Közös az ügyünk- közös a célunk, közös a nyel­vünk — hangzott el ezen a na­pon, nagyon sokszor: Béke és szocializmus. És késő este, amikor a búcsúra került a sor, összeölelkóztek a 15 szomszédos község küldöttei. Két nép ölelkezése, barátkozá:a volt ez, amely nagyon sokat szenvedett, s amely egy évtizede találta meg a közös utat. A zaj­taiak, a szomszédos községek dolgozói saját szemükkel láthat­ták: a Román Népköztársaság megoldotta a nemzeti kérdést, tsa vbgkgj cmfwyp snrdlu zbb Kart a karba öltve menetelnek Mándok olyan, mint április 4-én, május elsején. Nagyon so­kan jöttek el, hogy köszöntsék, lássák az ideérkező szovjet elv­társakat, akik Kárpát-Ukrajna dolgozóinak üdvözletét tolmá­csolják. Az elvtársak szóhoz is alig jutnak, hiszen olyan nagy a zsivaj, mindenki beszélni, hal­lani, látni akar egyszerre. A gyermekek közelebb kerülnek és képeslapokat szorongatnak máris kezükben — ungváriakat. Dallamok szállnak aztán. Oro­szul. hiszen a mándoki általános iskolások nem is egy orosz nép­dalt tudnak! Magyar népdalok is szárnyrákapnak, zenekar ke­rül és megkezdődik a tánc. Az­tán egyre dagad a menet, ami­kor a nagygyűlésre indulnak. Egymást ölelve haladnak az út­törők, szovjet kolhozisták, öre­gek és fiatalok. A nagygyűlést Sajtos Benjá­min, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke nyitotta meg, aztán Jakab elviárs, a já­rási párt vb. titkára emelkedett szólásra. A Szovjetunió, a szov­jet nép nemzetközi méretekben folyó békeharcáról beszélt, a Szovjetunió felszabadító harcát méltatta. Nagy laps zúgott, ami­kor Kerecscny elvtárs, az ung­vári járási pártbizottság titkára emelkedett szólásra. Ukrán nyelven kezdte — magyara! folytatta és a szovjet emberek forró üd­vözletét adta át. Tényekkel mu­tatta meg: negyven esztendő alatt nagyot fejlődött a Szovjet­unió. Amíg például 1918-ban a Szovjetunióban 8000, az USA- ban 90 000 mérnök volt, ma a Szovjetunióban 800 ezer, az VSA-ban mindössze 600 ezer a mérnökök száma. „Ki akar békét?" — tette fél a kérdést. — A nyugatiak imád­koznak a. békéért, ugyanakkor veszett fegyverkezést folytatnak. Mi — mondotta. — tettekkel akarjuk a nemzetközi enyhülést. Aztán arról beszéli, hogy a szovjet kolhpzők eredményei na­gyon nagyok. — Jót akarok 1 .ta­gúknak — kezdte derűsen —. csak ezt az utat javasolhatom, Még jönnek hozzánk sokan és solcszor. Ott majd meggyőződ­nek szavaim igazáról. Egy a jelszónk, a Sóke =,, Talán négyezrén is voltait mar — mándoki, tiszamogyorósi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom