Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-23 / 95. szám

XV. ÉVFOLYAM, 95. SZÁM Ára 50 fillér 1958. APR1I1S 23, SZERDA ^□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□nrjnmnnnnnnnnnnnnnnnnr A lenini szövetkezeti úton A nép, a nemzet mindig összefogott, ha előre kellett lépnie. Kéz a kézben haladt előre, s ha feltartóztatták útjában, akkor is az egység volt az, amely össze­tartotta. Ennek, segítségével, megvárva míg érik a történelem iáján az alkalom, újra előre lépett. Előre és mindig előre! Ez a nép volt az, amely Rákóczi, Kossuth zászlai alatt küzdött a szabadságért, ez a nemzet volt az, amely 1919-ben dicsőséges történelmet formált. S ez a nép volt, amely 13 évvel ezelőtt az emberiség aranykorának hajnalán újra és végérvényesen felébredt. A magyar nép 13 éve építi az utat, amely a boldog kor­szakba vezet. Az út még seholsem sima, de egyre jobban tarható. S minél bátrabban lépünk rajta, annál jobban meg­mutatja szépségeit. Kitárja a horizontot, hogy jobban lás­sunk és messzebbre. A magyar nép útja egy út. Együtt dol­gozik rajta a munkás a paraszttal. Kinek milyen szerszám van a kezében: úgy halad. A munkás szabad két keze bátor rendet vág a múlt bozótjában, a föld népe azonban még sok­szor bizonytalan a lépésekben. Egyik lábát visszahúzza a múlt. .. A minap értekezleten vitatták meg a megye mezőgazda­ságának eddig megtett útját. Itt méltó helyet kapott a lenini zsenialitás alapján, a szigorú tények ismeretében megalko­tott szövetkezeti elv, amely számol a parasztság gondolatvi­lágával, s eredményességének kétségtelen bizonyítéka a szovjet nagyüzemi mezőgazdaság virágzása. A lenini út, a fokozatosság elvén alapuló társulási for­mákon keresztül egységes egészei alkot a legalacsonyabb for­mától a legmagasabbig, a termelési társulástól a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetig. Szemben minden olyan elvtelen, „hivatalnoki" megállapítósokkal, melyek szerint nálunk csak a termelőszövetkezeteknek van létjogosultságuk, s mással nem is érdemes törődni. Igaz, főfeladatunk a termelőszövet­kezetek megteremtésével létrehozni a nagyüzemi mezőgazda­ságot, amely többet, olcsóbban és jobbat termel, mint a csak maga erejére támaszkodó, konzervativizmusba süllyedt kis­gazdaság. De ehhez a legegyszerűbb termelési társulástól kezdve vezet az út! Járható a magyar mezőgazdaságban ez az út? Igen! És egyedül ez járható! Fő figyelmünket a nagyüzemi gazdálkodást legmesszebb­menőkig biztosító fejlett forma, a mezőgazdasági termelő- szövetkezet felé kell fordítani. Ugyanakkor nem feledkezhe­tünk meg arról: a magyar sajátságok között számtalan le­hetősége van annak, hogy a parasztság az összefogás előnyeit élvezhesse. Elébük kell tárni ezeket a lehetőségeket, hogy lássák: a különféle termelési társulásoknak megvan a gaz­dasági előnyük. Mondjuk meg: nem a társulásért szervezünk, hanem hogy együtt erősebbek lehetnek, több árut termel­hetnek, s jobban gazdálkodhatnak a dolgozó parasztok. A közösség morzsái újabb elemeit szülik az összefogásnak. A szakolyi gyümölcstermelő szakcsoport sok munkát végez kö­zösen, a nábrádi, tiszakóródi közös gépet vásárol, az ibrányi szakcsoportok szinte csak a munkaegység hiányával külön­böznek a tsz-ektől. Nyírderzsen négy szakcsoport alakult, a nyírteleki parasztok jelentős rcsze gépimunka végzésére társult. De örvendetesen sok van már megyeszerte az ilyen társulásokból, örülhetnek-e annak, hogy egy sor alacsonyabb termelési társulásban a közös tevékenység sora bővült? Igen! örülünk annak, hogy a bennük tömörült embereknek ismét jobban megy a sorsuk, de nem lehetünk lélektelen hivatalnokok, akik „szövetkezet-szervezési lehetőséget” lát­nak csali egy-egy ilyen kis közösség előrejutásában. Min­denki egy bizonyos fokán áll a fejlődésnek és nagvon sokan maguk lépnek a következő fokra, de vannak akiket türel­mes szóval, odaadással kell biztatni a következő lépés meg- • tételére, amely mögött ott van minden esetben a gazdasági továbbjutás lehetősége. Az egyes típusú termelőszövetkezeti csoportok, szakcso­portok és a különféle, valamilyen termelési tevékenységet folytató társulások a maguk táj-specialitásukkal számotte­vően elősegítik, hogy a parasztság egy részének jelene bol­dogabb legyen, mint a tegnap volt. Tennivaló sok van ezen a téren. Először is, le kell küzdeni nz el zárkózottságot. Küz­deni kell a lélektelen, bürokrata eljárások ellen is, amelyek a lényegnélküli papír-eredményekkel csapják be az államét, a parasztságot is. Ilyen például a nvírlugosi 700 holdas csil- lagfürttermeló szakcsoport, amelynek tagjait úgy toborozták össze, hogy: „Csak az kap csillagfürlmagot, aki aláír az ív­nek.” El kell érni, hogy minden alacsonyabb társulási torma az alapelveknek megfelelő alapszabályt dolgozzon ki saját viszonyai között. S nem viszi előre az ügyet az olyan óltár­sulás, mint a szatmárcsekei rizsszakcsopolrt, ahol nem terme­lők, hanem ■ haszonlesők szervezkedtek. Szervezze a földművesszövetkezet ezeket a társulásokat s vegye igénybe hozzá a egész falu eszét, erejét. Nem valair. kampányfeladat az alacsony társulási formákkal való foglal kozós, hanem a gazdag nagyüzemi mezőgazdaság megterem téséért folyó harcnak szerves része. Olyan híd, amely össze köti az egyéni gazdaságot a szocialista termeléssel. El kell vinni a hídig a magyar parasztot. Hadd lássa, elég erős-e az első lépés megtételére, a jólét egyedüli útján! PQDDODDDDODDDDDDDDDDDDDUDDDDDDDDDQOnDOClDDL. Május I t fi »K fele !«*■*«* a Venzssllüi Gépállomáson Sok jó hírt hallottunk már g Vencsellői Gépállomásró'. Ered­ményeik nemcsak megyei, de or­szágos viszonylatban is figyelem­reméltóak voltak az elmúlt évek folyamán. Most Ismét Jó munká­val kívánják igazolni: a lendít'eí nem hagyott alább, s napjaink­ban is jó munkát végez a Ven- csellői Gépá'Iomás. Május 1 tiszteletére a dolgozók egyénenként tettek fe'a léniátokat a közelmúltban. íme egynéhány: Majkó Béla és Posztós János vállalta, hogy május 1-re terven felül két darab cséplőgépet ja­vít ki, és ezzel az április hó­napban tervezett három gép he­lyett ötöt ad át kijavítva. Hankó János és Iski Gyula szerelők megígérték, hogy a mindennapi munka mellett a rakamazi legelőn használatos szivattyűmotort üzemképessé teszik. Bodnár László és Nagy Sán­dor szintén két cséplőgép javí­tását vállalta. És újabb nevek kerülnek be május 1-én a gépállomás dicső­ségkönyvébe, mert Pikó Lajos. Dezső József, Simái Ferenc, Dajka Gábor, Bodó János, Má­tyás Ferenc, Bodnár István, Bodnár János, Németh Mihály, Hargitai László gépállomási dol­gozók állni fogják szavukat, s ezzel nagyban elősegítik a gép­állomás gazdaságosságát, s a ta­vaszi, nyári munkák sikeres végrehajtását. Munkában a burgonyaültető gép Sok ember munkáját helyettesíti ez a praktikus burgo- nyaültetogép a Balkányi Állami Gazdaságban. Napi 8—10 holdon ülteti e! a gumókat. Pásztor József zetoros sem nézi mikor jön fel a nap, vagy mikor bukik alá, hanem minden időt felhasználva rója a hatalmas táblákat. Képünkön egy 87 holdas Aranyalma táblán végzi a munkát. A gazdaságban összesen 400 hold területen termelnek vetőmag-burgonyát s már évek óta teljesen gépesített a burgonya termelése. AAAAAAAAaAAAAAAAAAAXAAAAAAAAAAAAAA Magasvangtí szovjet és kítuti vendég az MHS megjei uag>aktíva-ülésén Tegnap délelőtt 11 órakor mintegy 300 fő — az MHS me­gyei, járási alapszervezeti aktívái, a fegyveres erők képviselői és sok pártszervezeti vezető — gyűlt össze a Dózsa György utcai Tiszti­klub kultúrtermében a IV. orszá­gos konferencia lefolyásáról széló beszámoló meghallgatására, Fekszi István elvtárs. a megyei tanács vb. elnöke nyitotta meg a gyűlést és üdvözölte a megyénk­ben megjelent ritka vendégeket: Sctyilov altábornagy elvtársat, a DOSZAÄF országos elnökhelyet­tesét, Hu-pin Szín ezredes elvtár­sat, a Kínai Népköztársaság nagy- követségének katonai attaséját, Szabó István altábornagy elvtár­sat, az MHS országos elnökét, Benkei András elvtársat, az MSZMP megyei pártbizottságának első titkárát cs a megjelent akti­vistákat.. Szaniszló János elvtárs, az MHS megyei intéző-bizottságának elnöke tartotta meg a beszámolót, mely ismertette a kongresszus munkáját, határozatait és a szö­vetség jelenlegi feladatait. A be­számoló után felszólalt Setyilov elvtárs, Hu-pin Szin elvtárs, Szabó altábornagy elvtárs. Ezután egy úttörő-csoport közsöntötte a ven­dégeket és a küldöttségei, majd a szövetség szakosztályai, klubjai és a különböző szervek megbízot­tai ajándékokkal kedveskedtek kedves barátainknak. A vendé­gek viszont ajándékokat adtak át. Setyilov megilletődve mondott kö­szönetét a maga cs Hu-pin Szán elvtárs nevében a kedves fogadta­tásért. Végezetül a DOSZAAF megbízásából a szovjet honvédel­mi sportszövetség legmagasabb kitüntetését adta át Benkei cít- társnak. Benkei elvtárs záró szavai után az Internacionálé eléneklésévcl ért véget ez a sokáig emlékezetes ak­tíva-ülés. (A felszólalások ismer­tetésére visszatérünk.) www>^yvyywwvYyvwvyYYvyyvwyvyvv>VYvwywyvw ^Pattanhat mát a liiyti... A bárányfelhős áp- rilisi délelőttön szokatlanul sok utassal csikordult be a sóstói ál­lomásra a pó kocsis vil­lamos. A tavat ívelő er­dő még mindig csak ta­vaszt Ígérőén zúgta va­sárnap délelőtti szál-da­lát, és a kis csoport — csupa egyensapkás nyír­egyházi diák — új színt varázsolt a megszokott koradélelőti egyhangú­ságba. Dalra kaptak a jobbkedvűek, serény be­szélgetésbe kezdtek a többiek, míg a Kossuth- gimnázium és a pénz­ügyi technikum köze] nyolcvan tanulója irányt vett a szállás mögötti le­rakat felé. És még a ki­lencesre sem ért a kis­mutató, kézbe kerültek az ásók, a lapátok, gaz­dára találtak az előké­szített szerszámok s meg­kezdődött a fiatalok ,lómteli munkája... Nem ez a legu óbbi i asárnap délelőtt volt az c ső, hogy Sóstónak ilyen váratlan vendégei van­nak. A város fiataljai — kiszesek és szervezeten kívüliek — több napja „rohamozzák” dombor­szág egyik legszebb he­lyét. A szálak* a KISZ első országos kongresz- szusához vezetnek visz- sza, amikor megyénk képviselői ígéretet te tele egymillió facsemete és 100 ezer suháng elülte­tésére. Ennek jelentős részét ugyan az őszre tervezik, de már dacolni akartak a viszontagsá­gos tavasszal is. Sóslón 15 ezer cseme e kerül majd a földbe a tó, a strand és a ügetek kö­rül. S íme egy kis „sta­tisztika” a megvalósí­tásról: tíz napja kezdték el az ültetést és ma már jelentősebb százalék földben van. A mezőgaz­dasági technikum, a Kossuth- és, Er in . Ho­na-leánygimnázium, a pénzügyi technikum, va­lamint az I es, II-es és Ill-as számú általános iskolák tanulóit röpítet­te ki a villamos délutá­nonként újabb száz cse­meték elülte ésáre. De nemcsak Sóstó az egyedüli hely, ahol a fiatalok bizonyságát ad­ják akaratuknak. Az MTH intézet tanulói a diák sporttelep környé­kén hódítanak meg újabb terülefeket a fia­tal csemeték számára. Honvédségünk és karha- talmistáink is kitísznek magukért. A Zr nvi-lak­tanya, valamint a sta­dion környékének fásítá­sát kuylék feladat'1, s a feladatot — kevés híján — már teljesítet­ték is. Ez pedig nem ke­vesebb, mint hatezer csemete és suháng elül­tetését jelenti. Szerte a megyében. Kálmánházátcl az eldu­gott beregi falvakig, megmozdult a megye fiatalsága. És a cél min­denütt ugyanaz: új fa sorok, egészséges falvak és városok. A tavaszi ül­tetés idején 200 ezer cse. me e és 47 ezer suháng elültetését vette tervbe megyénk fiatalsága. Még nincs pontos összegezés, de a körülbelüli számí­tások is biztatóak. A szokatlan tavasz megne­hezítette a munkát, de máris a tervezett meny- nyiségen felül ültetnek a megye fiataljai, Így teszik ezt a gyulatanyai gazdaság kiszesei is. akik a fásításon túlme­nően parkosítást is vé­geznek a gépállomás környékén. És a Nyírség 1áj szépítésére gondol­tak a nyíregyházi vasút­állomás fiataljai is, ami­kor elhatározták — és végre is hajtották —. hogy 3 ezer suhángot tesznek a földbe a vas­utak mentén. Az idő sürget é$ a munka is szokatlan len­dülettel halad tovább. Az új tavasz rügyfaka- dása megyeszerte elége- désse! töltheti el tettre- kész fiatalságunkat. (angyali

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom