Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-17 / 90. szám

1958. Április i7. csütörtök KELETIM AGYARORSZAG Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka Az országgyűlés, amelyet a Képköztársaság Elnöki Tanácsa rendes ülésszakra összehívott, szerdán megkezdte tanácskozását. Részt vett az ülésen Dobi István, a Képköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke, valamint a kormány tagjai. Jelen volt az ülésen az albán parlamenti küldöttség, élén Tónin Jahova közlekedési miniszterrel, az Albán Munkáspírt Központi Bizottságának tagjával. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomá­ciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az. ülést Rónai Sándor, az or­szággyűlés elnöke nyitotta meg. Megemlékezett Horváth Imre elvtárs elhunytéról. Javasolta, hogy emlékét az országgyűlés jegy zokon y vében örökítse meg s erről özvegyét értesítse. (A kép­viselők felállva hallgatták meg Rónai Sándor megemlékezését az elhunyt külügyminiszterről.) Rónai Sándor ezután így foly­tatta: Bejelentem, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége,a magyar országgyűlésnek megküld­te a Legfelsőbb Tanács felhívását, amelyet a világ összes országának parlamentjéhez intézett a nuk­leáris fegyverkísérletek beszünte­tésével kapcsolatban — mondotta Rónai Sándor, majd bejelentette: n felhívással kapcsolatban a kü­lügyi bizottság határozati javasla­tot fogadott el. Ezután Rónai Sándor javasla­tot tett az ülésszak napirendjére: 1. A Minisztertanács elnökének beszámolója az időszerű nemzet­közi kérdésekről, valamint a kül­ügyi bizottság határozati javas­lata; 2. Az 1958. évi állami költ­ségvetés és költségvetési törvény- javaslat tárgyalása. Az országgyűlés az ülésszak tárgysorozatára vonatkozó javas­latot elfogadta, és úgy határozott, hogy a költségve’és általános és részletes vitáját együttesen foly­tatják le és vele együtt tárgyalja a költségvetési törvényjavaslatot. Ezután így folytatta: — Meghívásainkra hazánkba érkezett az Albán Népköztársaság parlamenti delegációja és részt vesz országgyűlésünk mai ülésén (Az országgyűlés tagjai felállva hosszantartó tapssal üdvözlik a delegációt.) Az országgyűlés és a magyar dolgozó nép nevében szívből jövő szeretettel üdvözlöm a baráti al­bán nép képviselőit, élükön Tónin Jakova elvtársat, az Albán Mun­káspárt Központi Bizottságának tagját, az Albáp Népköztársaság közlekedésügyi miniszterét. (Nagy taps.) — Kedves elvtársak! Kedvet barátaim! A dolgozó magyar nép ismeri azokat a hősi harcokat, amelyeket az albán nép hazája szabadságáért és függetlenségéért évszázadokon át folytatott. E harcokban —■ különösen a töröli elnyomás ellen — népeink leg­jobbjai, törökverő Szkandcr bég és Hunyadi Jánosunk egy időben és szorosan együttműködve küz­döttek. E hősi harcok időszakába nyúlnak vissza a magyar és az albán nép testvéri kapcsolatai. —Szocialista építőmunkánk kö­zös céljai örökre eltéphetetlenekké tették a testvéri kapcsolatoknak azokat a szálait, amelyek mélyen gyökereznek országaink történelmi múltjában. .Az Albán Népköztár­saság dolgozó népe tanúságát adta testvéri érzéseinek azokban a na­pokban is, amikor a magyar nép feje f€-lett az ellenforradalom szennyes vihara dühöngött. Kérem önöket, kedves albán barátaink, tolmácsolják a testvéri albán népnek a magyar-dolgozó nép köszönetét, a nehéz időkben nyújtott segítségért. (Nagy taps.) Ezután Münnich etvtárs arról izolott, hogyan értékelte Hruscsov elvtárs magyarországi látogatá­sát. Majd arról beszélt, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa egyoldalúan beszüntette az atom- is hidrogénkísérleteket, aztán így folytatta: A magyar nép úgy értékelte a Legfelsőbb Tanács határozatát mint az erőpolitika hívei felett aratott nagy erkölcsi és politikai győzelmét. A szovjet vezetők ez­zel kapcsolatos magyarországi megnyilatkozásai, elsősorban Hruscsov elvtársnak az a buda­pesti bejelentése, hogy a Szovjet­unió kész a megegyezésre az el­lenőrzés kedésében a magyar nép történetének szerves részesév'é is tették a Szovjetuniónak ezt a történelmi jelentőségű elhatáro­zását. i A Szovjetunió döntése jelentő- ] ség ének legjellegzetesebb vonásai '■ akkor válnak igazán szembetűnő- * vé, hogy ha az előzményekre is ‘ gondolunk. Az Egyesült Nemze- , tele közgyűlésének legutóbbi XII. ülésszakán az Egyesült Államok delegációja — miközben azt hitte, ] hogy győzelmet arat a Szovjet- ' unió felett — holtpontra juttatta a lefegyverzési tárgyalásokat és 1 ezzel zsákutcába jutatta saját ma­gát is. Az Egyesült Államok kül­politikájának ez a manővere tel­jesen megbénította az Egyesült Nemzetek Szervezetét a leszere­lésre irányuló tárgyalások kérdé­sében. Az Egyesült Államok kül­politikáját ebből a zsákutcából cs az Egyesült Nemzetek Szervezetét ebből a lehetetlen helyzetből csak a Szovjetunió javaslatai tudják kisegíteni. A Szovjetunió által ja­vasolt kormányfői értekezlet az egyetlen hely, ahol a leszerelés kérdéseiről újra tárgyalni lehet. Az atom- és hidrogénfegyverek­kel folytatott kísérletek egyoldalú felfüggesztésével a Szovjetunió ország-világ előtt bebizonyította, hogy a fegyverkezés megszüneté- séről nemcsak tárgyalni akar, hanem a népek békéjének megfe­lelő megegyezést akar elérni. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának ez a döntése súlyos csa­pás a háborús politika híveire, irányítóira és spekulánsaira egy­aránt, de hatalmas erejű bizta­tás mindazoknak, akik a szocia­lista táborral együtt a fegyver­kezési verseny megszüntetéséért, az atomháború veszélyének e;há­rításáért, a nemzetközi feszültség enyh.leséért, a különböző rend­szerekben élő néptk békés egy­más mellett éléséért küzdenek. Ha ezeknek egyes csoportjait, vagy rétegeit a világ bármely tá­ján bénította, vagy csüggeszteúe az utóbbi időben az a tény, hogy az Egyesült Államok holtpontra juttatta a leszerelési tárgya'ásó­kat. ha bénítóan hatott rájuk, hogy a Szovjetunió javaslatai min­dig merev vissza utas. tásra talál­tak, akkor most itt a lehetőség a felszabadulásra a bénító és csüg- gesztó hatások alól, mert a Szov­jetunió új lehetőséget teremtett a leszerelés ügyének a holtpontról való elmozdítására, s új • erkölcsi és politikai fegyvereket adott a békéért harcolók kezébe: a klséi- 'etek felfüggesztésével példát mu­tatott az atom- és hidrogénfegy­verekkel rendelkező másik két nagyhatalomnak. Nem kétséges, máris számos jel mutatja, hogy nemzetközi arányokban új lendü­letet kapnak a különböző tömeg- muzgalmak. amelyek az emberi­ség feje felöl örökre cl akarják hárítani az atomháború veszélyét. Tisztelt országgyűlés! Eredeti­leg az volt a szándékunk, hogy az országgyűlés mostani ülésének összehívását kizárólag a költség- vetés megtárgyalása céljából ja­vasoljuk. De időközben a nemzet­közi éleiben olyan jelentős fejle­mények tanúi voltunk és vagyunk, amelyek hazánk életét is érintik, tehát indokolják, hogy az ország­gyűlés mostani ülésszakán külön­leges figyelmet fordítsunk a nem­zetközi élet néhány lényeges kér­désére. Csak néhány nappal ezelőtt ért véget azoknak az ünnepi napok­nak a sorozata, amelyeket a Szov­jetunió párt- és kormányküldött­sége — pártunk és kormányunk vendégeként — a magyar néppel töltött. Ennek a látogatásnak nagyarányú bel- és külpolitikai jelentősége van. Indokolt tehát, hogy felszólalásomban ennek a látogatásnak az élményein keresz­tül tekintsek a nemzetközi élet kérdéseire, A jelenlegi nemzetközi helyzetet a kormányfői tárgyalások, létre­jöttéért folyó küzdelem jellemzi. Az atomháború veszélye ellen, a csúcstalálkozóért és a nemzet­közi feszültség enyhítéséért folyó küzdelemben a kezdeményezés a béke erőinek, elsősorban a Szov­jetuniónak a kezében van. Akár­mennyi akadályt igyekeznek is gördíteni a nyugati imperialisták a szovjet kezdeményezések si­kere elé, nem kétséges, hogy az eredmény a haladó erők még na­gyobb tömörülése és az agresszív körök befolyásának csökkenése lesz. A szovjet párt- és kormány- küldöttség magyarországi látoga­tása nemcsak páratlan alkalma volt a magyar és a szovjet népek barátsága mélyülésének, hanem nemzetközi arányokban erősítette a béke ügyét, buzdította a haladó erőket, s figyelmeztette az ag­resszív szándékú köröket, hogy háborús és ellenforradalmi áb­rándjaikat eleve kudarcra ítélik a szocializmus hatalmas erői. — A szovjet küldöttség ma­gyarországi látogatása ilyen nem­zetközi helyzetben rendkívül so­kat adott a magyar népnek. — Hruscsov elvtárs és a szovjet de­legáció többi tagja a tárgyaláso­kon és a nyilvános gyűléseken el­hangzott megnyilatkozásokkal erősítette annak tudatát, hogy a magyar nép megbecsült tagja az emberiség boldog jövőjéért küzdő szocialista népek táborának. Szovjet vendégeinkkel együtt ünnepeltük felszabadulásuk év­fordulóját, a magyar nép legna­gyobb nemzeti ünnepét. Vendé­geink jelenléte és megnyilatkozá­saik közvetlen emberi élmények­ben tudatosította előttünk a szó-, cialista népek testvéri egységében rejlő hatalmas erőt. Az egybetar­tozó szocialista népek jelenének és a jövendő nagy lehetőségeinek távlata bűzd tolta lelkesedésre azokat is, akik még magukon hor­doztál; soraikban az eil.T.L.rrada- lom tragikus idejének zavarát. Hálatcít szívvel mondtuk meg szovjet vendégeinknek, hogy a magyar nép kétszeresen köszön szabadságát a Szovjetunió hősies erejének. A Szovjetuniónak a fa­siszta seregek felett aratott dia­dalával nyílt meg Magyarországon a ní) i hatalom megteremtésének lehetősége felé vezető út. Az el­lenforradalom ellen nyújtott-se­gítséggel pedig a magyar nép ha­talmát mentette . meg a Szovjet­unió áldozatvállalása, s megsza­badította Közép-Európát attól a veszé’ylöl. hogy egy új világhá­ború tűzfészkévé váljék, Amint kiderült, hogy amerikai militarista körök holtpontra jut­tatták a leszerelésre irányuló tárgyalásokat az Egyesült Nem­zetek Szervezetének keretében, az is nyilvánvaló lett, hogy a le­szerelés ügye csak kormányfői tanácskozás eredményeként moz­dulhat el a holtpontról. Ezért enyhült a békeszerető emberek aggodalma annak eredményekép­pen, hogy a Szovjetunió közvetle­nül az Egyesült Nemzetek közgyű­lése után nyilvánosságra hozta a kormányfői értekezlet egybehívá- sara vonatkozó javaslatát. A né­pek közvéleménye egyszer már tanúja volt annak, hogy a kor­mányfői értekezlet feszült nem­zetközi helyzetben, holtpontra ju­tott ügyekben meghozta az eny­hülést cs az új kezdeményezések lehetőségét. A Szovjetunió javas­lata és a békeszerető népek ha­talmas közvéleménye 1955-ben lét­rehozta a négy nagyhatalom kor­mányfőinek konferenciáját, a kon­ferencia eredményeként oldódtak meg részben közvetlenül, részben közvetve konkrét kérdések és vi­szonylagosan enyhült a nemzet­közi feszültség. A csúcstalálko­zóért folyó küzdelem eredménye most új enyhülést ígér, de az agresszív körök fondorlatos erő­feszítésekkel küzdenek ellene. A csúcstalálkozó megakadályo­zására, vagy létrejötte esetén — sikertelenné tételére irányuló im­perialista törekvések két úton is igyekeznek céljukat elérni. Rész­ben olyan problémák napirendre tűzését követelik, amelyekről eleve tudják, hogy vagy megold- hatatlanok a jelenlegi helyzetben, vagy el sem fogadhatók tárgya­lásra, részben pedig olyan eljárá­sokat ajánlanak a tárgyalások előkészítésére, amelyek révén biz­tosítani lehetett a kitérést a csúcs- találkozó elől, vagy legalább is annak elodázását. A leszerelés kérdése előtt az imperialisták olyan témákat sze­retnének felvetni, mint például a német egység megteremtése, vagy a kelet-európai országok társa­dalmi rendszere. Aki nem a két Németország képviseletére akarja bízni a német egység lehetőségei­nek megkeresését, hanem nemzet­közi fórumra, az illetéktelenül beavatkozik más országok bel- ügyeibe, olyan kérdésben akar dönteni, amelyben sem illetékes­sége, sem hatásköre nincs. — Ugyanezzel a szándékkal emlege- getik,- hogy a kelet-európai népi demokráciák rendszeréről is sze­retnének tárgyalni, Úgy tesznek, mintha erre a kívánkozásukra a magyarországi ellenforradalom jo­gosítaná fel őket. Arról nem be­szélnek. hogy a kelet-európai or­szágokban a magyarországi ellen­forradalom előtt is már a népi hatalom kialakulásának első pilla­natától kezdve szakadatlanul a népi hatalom megdöntésére töre­kedtek. Minden valószínűség szerint bízvást mondhatjuk, hogy az érte­kezlet a sok akadály ellenére is létrejön. Az agresszív körök minél több akadályt gördítenek az értekez­let útjába, minél tovább odázzák a találkozó létrejöttét, annál ne­hezebb helyzetbe hozzák magukat. A békeszerető emberen szsz- meg százmillióinak közvéleménye előtt akkor szenvednék a legna­gyobb erkö’csi és politikai vere­séget, ha fondorlataikkal sikerül­ne a tárgyalások létrejöttét meg akadályczniok. Elkerülhetetlenül és mindenképpen a béke erőinek tömörülése és aktivizálása felé haladunk. A forradalmi munkás-paraszt kormányt a béke erői előretörésé­nek mostani időszakában a szocia­lista népek testvéri szövetségének ápolása és a különböző rendszer­ben élő népek békés együttélése elvének érvényesítése vezeti. Bevezetőben szóltam a szovjet párt- és kormányküldöttség ma­gyarországi látogatásának jelentő­ségéről. Most pedig örömömet fe­jezem ki én is, hogy országgyűlé­sünk tárgyalásait az albán népi törvényhozó testületé küldöttei­nek jelenlétében folytatja. Forrói szeretettel gondolunk az albán; népre, amely nehéz körülmények közt építi a szocializmust. Örülünk az albán dolgozók sikereinek, együtt vagyunk velük gondjaik­ban, s kívánjuk, hogy az albán parlamenti delegáció mostani lá- .ogatása a történelmi tapasztala­tok kicserélésével is erősítse nem­csak népeink barátságát, hanem a szocialista népek . egységét is.; (Nagy taps) Ennek az egységnek ápolása céljából járt partunk és kormányunk küldöttségé legutóbb a Román Népköztársaságban és a Német Demokratikus Köztársa­ságban. Az ellenforradalom ta­nulságai közé tartozik az a fel­ismerésünk is, hogy a szocialista népekkel, elsősorban a Szovjet­unióval való kapcsolatunk és ba­rátságunk ápolása, a munkásosz­tály, a dolgozó parasztság, a ha­ladó értelmiség érdekében, a dol­gozó magyar nép legszentebb nemzeti ügye. Elsősorban saját magunknak ártanánk, ha ezeknek a kapcsolatoknak és ennek a ba­rátságnak az ápolását elhanyagol­nánk. Ezeket a kapcsolatokat nemcsak a szomszédos szocialista népekkel, hanem a földrajzilag távolabb fekvőkkel, a nagy Kínai Népköztársasággal és a többi ba­ráti ázsiai országgal is ápoljuk. Elmondhatjuk, hogy bizonyos mértékig éppen a magyarországi ellenforradalom tanulságai kö­vetkeztében — a szocialista orszá­gok egysége mélyebb és eleve­nebb, mint bármikor ezelőti. Kapcsolatunk javítására törek­szünk a más társadalmi rendsze­rű országokkal a különböző rend­szerek békés egymás mellett élése elvének alapján. Egyes kapitalista országok vezető körei még ma is fanyalogva fogadják a kapcsola­tok javítására irányuló kezdemé­nyezéseket. Ez az ellenforradalom maradványa, de megvalljuk, nem túlságosan nyugtalanít bennün­ket. Majd jobb belátásra jutnak maguktól is. Az idő nekünk dol­gozik. A béke erőinek további sike­reit ígérő nemzetközi helyzetben alig másfél évvel az ellenforrada­lom után. olyan költségvetést ho­zunk az országgyűlés elé, amely­ben már a saját erőforrásaink alapján tükröződik életszínvona­lunk megszilárdítása a jelenben, sőt fokozatos emelése a jövőben, Kemény küzdelmek vannak mö­göttünk. Sok bonyolult problémát kell megoldanunk. A szocialista országok külpolitikájának sikerei nemzeközi síkon a béke megőrzé­sében, belpolitikai életünkben pe­dig a marxizmus-leninizmus ta­nításai alapján működő Magyar Szocialista Munkáspárt cs a for­radalmi munkás-paraszt kormány sok jó eredménye — életviszo­nyaink eddigi javításában a to­vábbi felemelkedés előfeltételei-j nek megteremtésében — optimiz-- musra jogosít a jövőt illetően és serény munkára sarkall bennün­ket. Okkal mondha om, hogy a forradalmi munkás-paraszt kor­mány teljes erejével azon mun­kálkodik, hogy a magyar nép bol­dog életének építésével járuljon hozzá a szocialista népek egységé­nek és erejének növeléséhez, a népek békéjének és biztonságá­nak megteremtéséhez, a világ­béke győzelméhez, (Hosszantartó taps.) Műniiich elvtárs beszéde 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom