Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-16 / 89. szám

KELFTM AGY A RORSZ S G 1958. ÁPRILIS 16, SZERDA de nem eszterlánci cérna, ha­nem rég ismert babona-láncról van szó. a szentantaJláncról, ami hol eltűnt, hol meg újra feltűnt, mint most is. Újabban a kiske­reskedelmi vállalat kiszolgáló- nőit árasszák el a kockás irka- lapra írt ákum-bákurookkal, amelyek a csodaváró butaság torzszüleményei. A józaneszű ember persze, ha ilyen , .levelet kap, szó nélkül a papírkosárba vágja, hiszen odavaló,- a sze­métre. Igen ám, de e levelek írói bu­taságukban is vannak olyan agyafúrtak, hogy a leginkább hiszékenyeket környékezzék meg. Arra apellálnak, hogy aki­nek szüksége van valamire, az szegény. Hit ezen az alapon nincsen egyetlen gazdag ember sem, mert ki mondhat olyat ma­gáról, hogy semmire sincs szük­sége, bármennyire is messze áll a nélkülözéstől. Még a milliomos Rockefeller se, mert lám -újabb és újabb izzasztó módszerekkel igyekszik kisajtolni munkásai­ból a még nagyobb profitot. Neki erre van szüksége. Ezt persze elmulasztotta megírni a levélben az a bizonyos amerikai páter, aki állítólag elindította ezt a láncot, amint ez a Kisker. Vállalat 81-es boltjában dol­gozó R. E. címére küldött levél­ben áll. Milyen c'sodával kecsegteti a hiszékeny embereket ez a lánc­levél? Az amerikai páterre hi­vatkozva arra utasítja a cím-.- zettet. hogy másolja le a leve­let tizenhárom példányban és naponta küldjön tovább egyet- egyet .olyan szegényeknek, akiknek valami szükségük van“. 11a ezt az utasítást a szegény címezettek megfogadják, mér a 9—10.. napon megindul hozzájuk a segítség. Erre még példákat is hoz fel a jólelkű lánco’ó. Azt írja, hogy egy pesti asszony 13 ezer fcr'niot, a másik pedig a 9. napon kinevezést kapott; De a fenyegetés sem hiányzik a levél­ből. Egy .férfi, aki a láncot'meg­szakította, 13 nap múlva elvesz­tette édesanyját. Ugye, milyen meggyőzőek ezek, a példák? A kilences és a tizenhármas azok a varázslatos számok, amelyek megnyitják Szent Antal kincseskamráját, vagy útraküldik haláltosztogató angyalát. Nos. emberek, én nem­csak 13 kiválasztottammal köz­löm a szükségletek kielégítésé­nek, a - meggazdagodás lehetősé­ICsak a becsületes ♦ cigányokkal • . * Józsi bácsi propellere j V7 alarmkor, a harminc-negy- ’ venes évek derekán,. volt nekem egy felejthetetlen taní­tóm. Az az esztendő, amikor ő állt fent a dobogón, izgalmasan rs érdekesen telt. Kicsi, moz­gékony ember volt, tele valami nagy feszültséggel, ami mind­untalan kitörést keresett. Ab­ban az esztendőben ezer min­den mást is megtanultunk, amit r betűit között hiába kerestünk. Például; igazán megszeretni a természetet, becsülni a városo­kat, kultúrát építő kétkezi mun­kást, s aszerint értékelni bár­kit, hogy ki mit csinál azért, hogy az embereknek jobb le­gyen. Ismerkedtünk a gépekkel..is. Különösen a repülő tetszett az osztálynak. S akkor egy napon egy darab fácskát hozott fel a tanítónk. Mi lesz belőle? Pro­peller. Minek az? Hát, hegy vigye majd a gumimotoros re- pülőmodellt. Aztán faragni kezdte. Csak úgy. Óra közben, főként ter­mészetrajz órán. Készítette a Vékony bordákat. A repülő mégsem készült el soha. Rövid lett neki az a félév, amíg bennünket tanított. Se pénz, se idő, sem megértés nem termett akkoriban s főként nem elemi iskoláknak, ahol még a kiválasztottakon kívül a szegény nép rongyos fiai is tanultak. A z elmúlt vasárnap délelőtt ismét találkoztam vele. Már néhány éve nyugdíjban van, de tud-e nyugodni az olyan ember, akiben a tennivágyás egész lávája tüzel? Pontosan háromszáztizenhá­rom gyermek ült a teremben. Megnőtt az osztály... egy egész iskola. S ezt az iskolát tanítja most vasárnaponként a mese édes, igaz szavával Garai Józsi bácsi, az én tanítóm. Minden vasárnap délelőtt be- füll a József Attila Művelődési Ház bábterme, izgatott gyer­mekhangok megható hangverse­nyét vezényli az ügyes, inas kéz, amelynek ujjain . életre kelnek a halott babák ármá­diái. S még milyen életre! Ug­rál a kutya, meg-megszökik, csahol, s várná. az ember,, hogy egyszercsak leugrik a miniatűr színpadról. A ló veti magát, illeg-billeg, mint a tüzesvérű tirpák lovak. S a többi... meny­nyi aprólékos megfigyelés kel­lett ahhoz, mennyi szeretet, hogy ilyen tökéletes mozgással lopja életre az égj,szerű báb- figurákat. Erre csak ihletett művész képes, s ő az, a szó leg­szorosabb értelmében. S a bábuk. Mert azokat is ő csinálja. Mindegyik karakter. Egy újabb iskola a mesefigurákból, szá­muk hatalmas, megirigyelhetné minden bábszínház országszerte. Az egész berendezés többet ér húszezer forintnál — szerény becslés szerint. Már ahogy ő be­csüli. Nyíregyháza számára azonban felbecsülhetetlen. Megfizethetet­len. Egy nagy' ember, művész al­kotóerejének minden gazdag-, sága van abban, amit így hí­vunk itt: bábszínház. J^£ ogy is kezdődött? Amikor megkapták a „fe­lelősséget“’ az iskola pedagógu­sai, csak Garai József maradt beosztás nélkül. Énekkar, tánc­kar stb. — eilogyott. „No, te leszel akkor a bábfelclős" — mondta az igazgató. „Jó, leszek — vállalta szívesen, — se báb, se semmi, hát ezt meg lehet csinálni.” Éppen tíz évvel ezelőtt, egy ilyen tavaszi napon Pesten járt az igazgató. Hazajön: „No, mi­kor kezded a bábot?” „Mikor? Hiszen nincsen báb.” „Báb nincs, de van huszonöt fej.” Ez elég volt, hogy egy telje­sen új, ismeretlen területen el­induljon a kötelességtudás, s mire az út derekára ér, tisztán kirajzolja a művésztehetség fel­törő ívét. A zóta? Közel- félezer előadás...- több gyermek látta, mint ahány lőtt. De az ajtó nem nyílt. A férfi nekirontott az ajtónak. — Nyikorogva engedelmeskedett a retesz. A löldes szobában desz­kadarabok, kosarak, székek akasztották meg. gének módozatát, hanem íme: világgá kürtölöm: Rajta! Itt az alkalom! Lehet meggazdagodni... De azért a szentantalláncnál jobban aján­lom a lottót, meg a totót. A számokkal itt aztán lehet ját­szani csudamód! De a 13-as, vagy a 9-es számok» itt nem kü­lönösen szerencsések és rém különösen pechesek. Aki nem hiszi, vegye számba, hogy 1957- ben leggyakoribb nyerő számok a lottón: 24, 73, 26 és az 1. A 13-ast ötször, a- 9-est hatszor húzták ki. Nem húzták ki a 29, 31 és 84 számokat. . Viszont tény, hogy a lottón és a totón az emberek sokkal többet nyer­tek, mint az az állítólagos pásti asszony a szgn'.antallánccal. De azt is meg kell mondani őszin­tén. hc.gy a lottó és a totó is csak véletlen esélyeket jelente­nek, mégha valóságos bankókat nyerhetünk is általuk. Az ab­szolút biztos jólét forrása csakis a becsületes: és szorgalmas mun­ka lehet, amelyhez" a mi társa­dalmunkban mindenkirek joga és lehetősége van. Ez mindenféle szentantalláncnál biztosabb ke­nyeret és1 nagyobb jövőt bizto­sít. (Za) lakosa van Nyíregyházának. Százezerre is tehető a számuk. Többszáz ember, akiket meg­tanított a bábszakma ismeretei­re. Több község, ahol meghono­sította, bevezette a bábelőadá­sokat. Nagy számok ezek! És milyen rövid a tíz esztendő! Hivatásszerűen ellátni csupán csak egy feladatot ezek közül: a bábukat készíteni, tervezni, alkotni, vagy rendezni az elő­adásokat, vagy. játszani benne egy-egy szerepet, — külön em­bert kíván, mindegyik. O. vállal­ta mindegyiket. S maga mellé tanította, nevelte nagy türelem­mel a munkatársakat, akik las­san cserélődtek az évtized alatt. Mi lesz. ha egyszer Józsi bá­csi kiesik? Ha elfogy, kiég, mint minden, ami nagy lángot vet hosszú időn át? Messze van ez az idő, de ő gondosan erre ; is számol. A bábszínháznak maradni keli. — Semmi sincs, ami ezt a gyermekeknek pótolni tudná — vallja, — olyan élmény, amit sem színpad, sem film utói nem ér. Itt minden lehetséges. Ha keli, jár a fa, repül a kanál, és mindez kézzelfoghatóan, ott, a gyermekek előtt. Szereti a bábukat, jóformán ott éli életet a színpadon, a bá­buk Között... de a gyermekeket jobban szereti. Amit nem adott meg a múlt, adja meg a jelen a soha vissza nem térő ifjúságnak. ★ r L’ ppen tíz esztendeje, hogy huszonöt bábu életre kelt, hasonló tavaszon. S talán éppen húsz, hogy a megfai agott propeller bekerült a lomtárba. . . A repülő nem tudott repülni. Csak a gyermeki képzelet szár­nyalt az ő osztályában, s ő ve­zette a sok, kicsi, könnyű gé­pet. Ma száll a repülő. Minden va­sárnap délelőtt indul, háromszáz gyermekkel az utaskabinban. S az én tanítóm töretlen erővel fogja a kermányt, s viszi az osztályt, az iskolát a boldogság, mai életünk fénylő kék egén... y—b Ilyen előkészületek után láttak az igazi munkához. Felíeszítet- ték a ládákat.. Aranyat, éksze­reket, emléktárgyakat találtak benne. Zsebültbe tömték az ér­tékes zsákmányt. Mit érdemes még elvinni? — néztek körül. Két bőrönd lapult az ágy alatt. Mindkettőt megtömték ruhával, cipővel és egyéb aprósággal. Egy zsák is előkerült, abba is jutott a szekrény, a fiókok tar­talmából. Vérbefagyva hagyták olt az áldozatot. Nehéz terhűkkel ki­osontak az éjszakába. Egyene­sen a közeli vasútállomásra tar-• tottak. A vonatindulásig embe­rekkel találkoztak. Először semmi gyanúsat nem vettek észre a közeledőkön. Amikor azonban közelebb értek, az egyik, akinél vadászpuska volt, rájuk kiáltott: „Fel a kezekkel! ’ így végződött az éjszakai be­törés. A halottnak vélt áldozat életben maradt, segítséget kért a szomszédoktól, akik elindul­tak fokossal, baltával, vadász­puskával a rablók keresésére. A községi tanács elnöké és a falu néhány bátor embere elfogta az éjjeli rablókat és rendőrt hívtak. Helyszíni tárgyalást ! \ lig egy hete történt Ara- ** nyosapátiban a nem min­dennapi éjszakai kaland. De még fel-felloban a remegés lángja., Az emberek félénke'o- bek, tartózkodók. A szokottnál is korábban ágyba bújnak, na­gyobb gonddal reteszelik be a Kisajtót, eleresztik a kutyákat és az ágy mellé készítik a baltát. Lefeküsznek, de kevés szemre ön álom. Terjednek, nőnek a régebbi rémmesék, kóborló, rabló cigányokról. A gyerme­kek is arról panaszkodnak: ci­gányok kergették álmaikban. Még ma sem nyugodott meg a falu. És a cigányok — mintha sej­tenék, hogy nekik szól a harag — ki sem bújnak a viskókból. Napok óta nem járnak a falu­ban. Az éjjeli rablók ugyanis cigányok voltak — Hanyu Bar­na és vadházastársa Kovács Piri személyében — akik régóta ret­tegésben tartották a kömyé- |ket. Mindketten jó ismerősei a • börtönnek és vakmerő, erösza­♦ kos tolvajok, akik nem válogat­* nak az eszközökben. Egyideig ;azt hitték a faluban: békés útra tértek. De mióta a betörés meg- ; történt, szét feloszlott az illúzió. '• És még mikét beszélnek? Ha­* zaengedik és nem lesz bánló­♦ dása Hanyu Barnának?! Egye- J sek szerint talán már haza is 2 bocsátották. De a higgad.abbak S jól tudják: Hanyu biztos ke- J zekben van és rövidesen meg- í kapja a neki járó büntetést. Az } aranyosapátiak heij színi tárgya­• lást várnak, hogy okuljanak a többi cigányok is. Ez a feltevé­sük onnan származik, hogy a községben sok bosszúságot okoz­tak az utóbbi időben a cigá­nyok. Bár a közel félezer ci* gány között élnek rendesek, egyrészüknek még mindig a könnyű élet, a henyélés, á me­zei lopás, a munkakerülés a kenyere. Lopják a tyúkot, a ha­tárbeli fát, . az elvetett burgo­nyát kiszedik a földből, megve­rik, aki rajtakapja őket, tiszte­letlenek a nőkkel és öregekkel. Lzért tartják tanulságosnak a nemrég történt esetet. Persze nem. valamiféle kollektív bün­tetésre, megrendszabályozásra gc ndolnak. Hisz éppen arról van szó, hogy a bűnösök bűnhődje­nek. ★ ,4 z aranyosapáti példa ya- lóban tanulságos. Azért is, mert néhány helyen hova­tovább több jogot lormálnak a' cigányok felkarolásuk örvével. Va'ójában soha nem érezte ennyire a cigányság a társada­lom segítökészségét. A rendes elet útja 13 év óta nyitva áll előttük. Furcsa lenne hát aként vélekedni: legyen hálás a tár­sadalom, mert a cigányok ren­des életre térnek. Ez elsősorban a cigányság érdeke, mert csak a becsületeseknek van helyük a társadalomban. Akik pedig nem tudnak felhagyni előbbi életükkel, mindig találkoznak a társadalom fékező, nevelő tör­vényes kezével. P. G. Lelkes fiatalok Az ópályi KISZ-szervezet nagy sikerrel mutatta be a közelmúlt­ban vidám kabaré miisorát „Csupa derű a szívem” címmel. A műsor után táncmulatság volt reggelig. A KISZ-szervczet szín­játszói most elhatározták, hogy a járás több községében is be­mutatják a nagy sikert aratott műsort. A színjátszók remé­nyekkel telve várják a tavaszi Icultúrversenyt, amelyen szintén sikerrel szeretnének szerepelni. Reméljük, így lesz. RÁTHORIJÓZSEF KISZ vezetőségi tag. *> Lánc, lánc ___ 2 A tolvajbújtató sötétben va- J laki zörgetett a lalúszéli ház fajtáján. Az ismeretlen kétszei- 2háromszor erősen megfázta a Jszáraz faajtót. Bentről halk •mozgolódás és nyöszörgés hai­Ejszakai lámádé«« t A váratlan „látogató” fürgén • és magabiztosan mozgott. »A meglepetéseket szerette elke­1 ülni. ökölcsapásokkal pillanatok v alatt elnámuoUa a sarokban ♦ jajgató, remegő öreget. Majd 2 betömte száját ronggyal, és erő- J lelj esen rárivalt: „Hallgass, fmert megöllek!” Amint elhall- tgattatta a ház magános lakóját, 2útját a belső.szobábj» vette. Fu- 2tólagos terepszemlét tartott, 2 hisz sejtette, hogy az értékek a ♦ belső szobában lehetnek. Már 1 indult a félig nyitott ajtóhoz, 'tíe előtte megtorpant. A földön «retrengó öregasszony jajgatni £ kezdett, görcsösen vonaglott a 2 hideg földön. A betörő visszalé- 2 pett, lehajolt és néhány jól­1 irányzott ütéssel „elintézte”. Az­* tán másodpercek alatt mezte- fienre vetkeztette áldozatát. ♦ Eddig jutott, amikor valaki 2 belépett a szobába, A másik t betörő.-Fiatal nő volt, ütőszer- 2 számoltál felszerelve. Közös erő- 2 vei bevonszollák a már Csák­it nem élettelen testet a be'ső r szobába. Rádobták az ágyra. A * dunnát rácsavarták és meg- 2 nyomkodták. Ráparancsoltak, 2 ne moccanjon mert a kútba 2 dobják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom