Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-15 / 88. szám
SZÁMVETÉS — ...MA MAR MÁS PENNÁVAL ÍRNAK... — A NEMZETI GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA — HÍREK — SPORT pQOOCÜOCXXJOOOOOOOOODOODOQDQQDOOODCDOOCOIOOOOP H Gazdasági válság és világpolitika A nyugatnémetországi Frankfurter Allgemeine Zeitung március 27-i számában a hirdetési oldalon feltűnő szedéssel hatalmas, négyoldalas hirdetés jelent meg, amelyet az Északraj na-Vesztfáliai Vas- és Acélipari Művek tett közzé. (Persze, rém a munkások, hanem az igazgatóság.) A hirdetés annyira tanulságos, hogy érdemes röviden ismertetni: „Sztrájk a Huhrvidéken? Nem! Nem sztrájkot akarunk, hanem munkát. A sztrájk veszélyezteti a munkahelyeket. Jelenleg amúgy is eleget íő a fejünk, hogyan láthatunk el munkával mindenkit. Mindnyájan azt akarjuk, hogy ismét emelkedhessek a termelés, hogy ne csökkenjen a vásárlóerő.” Ez a hirdetés önmagáért beszél. íme így fest napjainkban a2 agjmntömjénezett nyugatnémet „gazdasági csoda'".A másik Nyugatról érkezett hír meglehetősen szűkszavú. Hivatalos amerikai jelentés adta tudtul, hogy az Egyesült Államokban a munkanéküliek száma a múlt hónapokban a következőképpen alakult: Február 29: 5,200.000, március 15: 6,000.000, március 29: 6,500.000. A jelentés hozzáteszi, hogy ez a szám előreláthatólag még áprilisban növekszik. Ezek szerint tehát az Egyesült Államokban annyi a munkanélküli, mint amennyi Magyarország egész felnőtt lakossága. Hiába ígért tehát Eisenhower gazdasági fellendülést márciusra — Amerikában már nemcsak az ajtón dörömböl a gazdasági válság, hanem szemmel láthatóak a válság- jelenségek. Persze, a válság várható méreteit, mélységét és tartósságát nem láthatjuk előre, annyi azonban máris biztos, hogy ezek a gazdasági válságjelenségek a világpolitikának egyre jelentősebb tényezői. De hogyan is függ össze a válság a világpolitikával? Hatása sokirányú és meglehetősen bonyolult. Először is: az Egyesült Államok ma annyira rátelepedett a kapitalista világ gazdasági életére, hogy az amerikai gazdasági élet hanyatlása az egész kapitalista gazdasági rendszert válságba taszíthatja. (Lásd: a már említett nyugatnémet példát.) Tehát: valamennyi kapitalista ország munkásai, dolgozói világosan láthatják, hiszen saját bőrükön is tapasztalják a kapitalizmus roppant, belső ellentmondásait. A kapitalista országokban kiéleződik az osztályharc, mert a dolgozók előtt lelepleződnek a kapitalizmus örökkévalóságáról, fölényéről és mindenhatóságáról terjesztett hazugságok — annál inkább, mert a kapitalista világ válságával egyidő- ben töretlenül felfelé ível a Szovjetunió és valamennyi szocialista ország népgazdasága. Ez egyben tovább erősíti a szocialista országok dolgozóinak meggyőződését, saját gazdasági rendszerük fölényéről, előnyeiről. Nyilvánvaló például, hogy a magyar munkásoknak semmiféle gazdasági válságtól nem kell tartaniok. A gazdasági válságjelenségek tehát kétségtelenül nehéz helyzetbe hozzák a kapitalista országok vezető köreit, az egész kapitalista világot. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, ne feledjük el, hogy az 1929/33-as gazdasági válság nyomán került hatalomra Németországban a Hitler-fasizmus. A kapitalisták legharciasabb csoportja, az imperializmus mindenre elszánt megszállottjai a kiélezett osztályharc körülményei között könnyen hajlanak arra, hogy országukban felrúgják polgári demokrácia „játékszabályait” s nyílt terrorista uralmat vezessenek be, a külpolitikában pedig befogják fülüket, ha bármiféle békekezdeményezésről beszélnek nekik, tehát: háborús félelemben akarják tartani az emberiséget. Éppen ezért, a jelenlegi nemzetközi helyzetben a Szovjetunió sorozatos békekezdeményezései fokozott jelentőséget nyernek. A szovjet békepolitika, a szocialista tábor leb'rna- tatlnn erein — a világ közvéleményének támogatásával — előbb-utóbb arra kényszeríti a kapitalista országok vsz-t k">- reit, ha fogcsikorgatva is, de leüljenek a tárgyalóasztalhoz. S ez egyúttal igen nagy segítség a kapitális'a világ egyszerű emberei számára is. Egyrészt úgy, hogy az esetleges megegyezés révén megélénkülnek a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok, s ezért a ’-apítalista országok dolgozói újabb munka alkalmakhoz juthatnak. T'dsrészt pedig: a szovjet békepolitika megnehe- O zíti a kapitalistáknak azt a tervét, hogy a válságokozta ne- 0 ház gazdasági helyzetből a dolgozók meg súlyosabb kizsák- ö mányolásával a legelemibb politikai szabadságjog e'tipráíá- n val. továbbá a gazdaság háborús vágányokra, haditermelésre q való fokozottabb átállításával találhassanak kiutat, □ODauaoDamanaaPDCxjamDDmDamciDDtxnxDDaoDn Miért szakadtak me«j ! Hagy sikerrel a kínai-amerikai tárgyalások? , lMtofrM| PEKING (MTI): Az Új Kína hírügynökség ismerte' i a Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának szombaton kiadott nyilatkozatát, amely a Genfben folyó kínai—amerikai nagyköveti értekezlet felfüggesztésének hátterével foglalkozik. A nyilatkozat rámutat arra. hogy az 1957. december 12-én tartott 73. ülés óta szünetelnek a kínai—amerikai nagyköveti meg- brszéléeek. Ezért az Egyesült Államokat terheli a felelősség. Alexis Johnson nagykövet, az Egyesült Államok képviselője a nagyköveti értekezlet 73. ülésén közölte, hogy új állásba hflyez- ték át és kormányát ezentúl helyettese fogja képviselni. Vang Ping-Nan nagykövet, Kína képviselője, azt válaszolta, hogy mivel a nagyköveti értekezlet közös elhatározással jött létre, egyik fél sem változtathatja meg küldöttségét önkényesen. Ez az egyezmény megszegését jelenti. Ezért nem tűzték ki a következő nagyköveti találkozó időpontját. Vang Ping-Nan nagykövet később levelet írt Johnsonnak. A levélben kifejti: az amerikai fél csak azért igyekszik alacsonyabb szintre helyezni megbeszéléseket (Martinnak, Johnson helyettesének ugyanis nincs nagykövet. rang.,a). hogy ezzel azt a látszatot keltse, mintha a megbeszélések folytatódnának, valójában azonban nincsen szándékában bármilyen kérdést is megoldani. A kínai külügyminisztérium nyilatkozatával párhuzamosan nyilvánosságra hozta azt a leváltást, amely ebben az ügyben Vang Ping-Nan és Johnson nagykövet, valamint Laj Ja-Li követség! tanácsos és Edwin W. Martin követség! tanácsos közölt folyt le. 117 ezer forint nyereséget fizetett dolgozóinak a TÜZÉP Vállalat. A részesedést ünnepélyes keretek között vették át a dolgozók. Tóth András, Köves Pál és Ocsenás András rakodó munkás több, mint három heti fizetésnek megfelelő összeget kapott. Az ünnepélyen többek között kiosztottak még 11 ezer forint jutalmat az igazgatói alapból. Tíz munkás kapott „Kiváló dolgozó” oklevelet. R felkelők két helyen pariraszáiltak Kuba északi vidékem Kirov Opera ésBaienszíRbáz baieticsYSttese Szombaton a Magyar Állami Operaházban Csajkovszkij, a Hattyúk tava című balettjének előadásával mutatkozott be a leningrádi Kirov Opera- és Balettszínház balett-' együttese. A díszelőadáson megjelentek Biszku Béla és Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Helyet foglalt a nézőtéren a magyar politikai, gazdasági és kulturális élet számos vezető személyisége, a tömegszervezetek képviselői. Ott volt a budapesti diplomáciai testület számos vezetője és tagja. Az előadás előtt Fasang Árpid, a Művelődésügyi Minisztérium zenei főosztályának vezetője köszöntötte a vendégeket, majd ob üdvözlésre C. N. Orlov, a lening- rádi Kirov Opera- és Balettszin- ház igazgatója válaszolt. A Magyar Állami Operaház zenekarát P. E. Feldt, az OSZSZSZK érdemes művésze vezényelte. A közönség nagy tapssal üdvözölte az előadás karmesterét és a hatásos színpadképet, amelyet S. Virsza- ladze, az OSZSZSZK népművésze tervezett. Az előadást meg-meg- újúló tapssal kísérte a közönség, a főszereplők: N. M. Dugyinszká-a. K. M. Szergejev, a Szovjetunió népművészei, és a K. V. Grigyin. valamint az egész együttes magasszínvonalú produkciójával elnyerte a nézők tetszését. \ ZSEBBEN jría: B. JAROSEVSZKIJ miféle összeköttetéssel nem rendelkező szegény embernek nagyon nehéz megkeresni a hárem márkát, amely oly égetően szükséges a holnapi napra. A szegény ember legnagyobb ellensége az éjszaka“ — panaszkodott keserűen az újságíró. Leb az éjszakát a pályaudvari kemény tapadón töltötte. Hajnali 4-kor valósággal kidobták őt az épületből. „A szegény embernek rövid az éjszakája" — jegyzi meg Lcb. 5 óra 30-kor neki és még kilenc szerencsés társának sikerül t munkát kapni. Elküldték őket havat lapátolni. A „boldogság” azonban nem tartott srkáig. 9 óra tájban az újságíró előtt újból felmerült a kérdés: hol találok munkát? Végül ismét sikerült „elhelyezkedni ’. „A főutcán megláttam egy öreget, szőrmeárut reklámozó plakáttal a kezében. Naivan megkérdeztem tőle, nem segíthetnék-e neki. Erre dühbegurult. Bizonyára azt hitte, hogy meg akarom fosztani keresetétől. Végül mégis cseh m?".- envhült és egy időre átadta munkáját: ő maga a rrmnkrközvetítő irodába sietett. így hát én róttam helyette az utat: 3G lépés előre, 36 lépés hátra. A szőrmeáruk eleven reklámja lettem“. Két óra múlva az öreg visszatért, s Lebnek új munkát kellett keresnie. Másnap az újságírónak nagy nehézségek árán sikerült munkába állni a cirkuszban. Az éjszakát egy menhelyen töltötte. „Megrázó benyomásokat szereztem’“ — írja Leb. Csak részben! Hány ember veti el Nyugat- Németországban az életet. mert nem talál semmiféle megoldást! Leb egy szóval sem emlékezett meg azokról az emberekről, sőt családokról, akiket a gazdasági nehézségek, a munkanélküliség az öngyilkosságba kerget. Leb e h sírom nap alatt megértette, milyen nehéz a dolgozók élete Nyugat-Németországban. Kalandjai azonban rövid ideig tartottak. Eltelt a három nap, a szerkesztőségben leadta riportját és elfelejtette az egészet. De hogyan éljenek a szegények, a munka- nélküliek ezrei? Hiszen Njmgat-N émeterszágban csaknem másfélmillió a munkanélküli! Am erre Leb nem ad, de nem is adhat feleletet. xv. évfolyam, 88. szam Rra 50 fillér 1958‘ ^FRILIS 15’ KEDD HAVANNA, (AFP): Péntekről szombatra virradó éjjel és szombaton reggel a felkelők Kuba északi partján két helyen is parí1 rászállták. A Havannába« elter- ) jetit hírek szerint a második partraszállásban körülbelül 900 em- í bér vett részt. * | Tj nap virrad a be^ havazott Münchenre. A Peter-hirche sarkán egy ember áll, kezében csillogó érmát szorongat. Csak egy már kája van. pedig nerr munkanélküli, s ncn- nyemerog. Johanne.- Leb-nek. a „Münchnei Illustrierte” nyugatnémet folyóirat munkatársának szép a keresete, de ma egyetlen márka minden vagyona. Elhatározta: megtudja, hogyan élnek Nyugat-Né- í'ietcrszágban az egyszerű németek ezrei, akikről a sajtó nem nagyon pm’ékezik meg. Most tehát három nsp'g rém az újság-hői f’zetlséből. hanem két kez*> munkájából kell megélnie. Az i’yen ember számára az e’sö és legnagyobb gond, hogv munkát találjon. Am ez nem olvan egyszerű: Az újságíró jó néhány helyen — a piacon, a postán, a pú’yaudvaron — megpróbál munkához jutni, de mindenütt közömbös visszautasításra talál. „Rövidesen megértettem, hogy a sem-
