Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-11 / 85. szám

I KEL-PTM AGTARORSZAG 1P5*. APBILIS 11, FÉNTEB GARASOS EM8ER-E I S % ű c 8 Ferenc ?? „Elfekvő készletek" A nagy darab, dlszülő fe­jű tízücs Ferenc aggód­va kémlelte az eget. — Mintha ostorral ker­gették volna a haragos íeüiőket Csak úgy nyomultak egymás határa. Valahol messze vfüámloH, aztán nagyot dórrent, mintha szét akarna repedni az ég. Megeredt az eső. — No érmek a fele sem tréfa bosszankodott Hol az eget nézte, hol meg * földet, amelyen valósággal bugyborékolt a sok víz. Gondol­kodása nem volt sok idő. Azon­nal cselekedni kellett. Egy va­gon oMat!an mész kupaca tor­nyosult a faraktár előtt. Az a veszély fenyegetett, hogy be­gyullad és lángbaborul a farak­tár. A partszervezetben gyűlés volt. Nem akarta zavarni, Kö­rülszaladt az udvaron. Talál-e - aki ségít? Az egyik munkást segítségül hívta. Az eső szakadt. A két ember munkához látott. Kocogva hord­ták taligával a homokot. Több mint két órán át dacoltak eső­vel, sárral, erejüket megfeszít­ve. Bőrig ázott mindkettő. A hő­sies munka sikerrel járt. Elhárí­tották a veszélyt. így mentett meg több mint kétszázezer fo­rint értéket * köznek Szűcs Fe­renc, a mátészalkai Sertéste­nyésztő és Hizlaló Vállalat ter­mel ésvezietó je égy másik mun­kással.,, A gyors munka kimerítette. Ezen az. éjszakán rosszul érezte magát. Másnap mégis munkába állt volna, ha..; Rosszul lett. — Ájultan találták meg az irodá­ban. Gyorsan orvosért küldtek. A baj elmúlt, de hosszú ideig nem tudták, miért is lett beteg Feri bácsi. de N ’tn gyerekjáték 5 ezer hold földön gazdá'kodni. Ha ehhez viszont még azt is hozzászámítjuk, hogy olyan és annyi ta­karmányt keli termelni, ameny- liyl 35 c?er darab sertés helyes takarmányozását biztosítja, ak­kor csak elismeréssel adózha­tunk az illető iránt. Nos, Feri bácsinak ez is feladata. Naponta négy én fél vagon terményt etetnek meg az. állatokkal Eh­hez bizony termelni kell, és nem akárhogyan. Tíz mázsa kemé­nyítőértéknek megfelelő takar­mányt szükséges betakarítani egy-egy holdról, ha eredményt akarnak elérni. Viszont az sem mindegy, mennyibe kerüi a ser­tés, míg meghízik. Arra nincs panasz, hogy Feri bácsi nem biz­tosítja a szükséges takarmányt, de arra is vigyáz, hogy többet ne etessenek. Mert azt tartja, hogy sok kicsi sokra megy. Es hogy mennyire ment, azt mi sein bizonyítja jobban mint az, hogy a múlt évben 1500 mázsa takarmánynak megfelelő kemé­nyítő értéket takarítottak meg, amely pénzben csaknem 1 millió forintra rúg... No, de ha csak ennyi lenne a dolga?! A géppark, a különböző masinák alkatrészekkel, üzem­anyaggal való ellátása is az ő gondja. Mondták is többen: — Jóra bízták, mert Feri bácsi ugyancsak a fogához veri a garast. Hátha a garast nem is. de az üzemanyagot, a 1 testrészeket — amiből haszon is származhat, de kár is — nagyon megnézi... Szűcs Ferencet nagyon bősz- szántotta, hogy so>k a gépjük és nem tudják valamennyit gazda­ságosan kihasználni. No, de ez még csak hagyján. Amikor a fel­sőbb szervtől nyakra-főre küld­ték a gépeket, vontatókat, da­rálókat, ekéket stb.. mindenféle megkérdezés nélkül, ekkor na­gyon dühös lett Feri bácsi. So­káig gondolkodott. Addig törte a fejét, míg kitalálta, mit tesz .;; Az egyik napon nagy sürgés- forgás volt a telepen. Egyré- másra pakolták a gépeket. — Mi van itt. Feri bácsi? — kérdezték áz emberek. — Elszállítjuk a felesleges gé­peket olyan helyre, ahol fel tud­ják azokat használni. — Nem lesz ebből baj? — bi­zonytalankodott az igazgató. — Már hogy lenne. Ki kell használni a gépek kapacitását. Nem? Hozzanak hasznot ezek is. Nem azért gyártották, hogy he­verjenek. Feri bácsinak igaza lett. A gépek dolgoznak. Ezekkel a fe­lesleges masinákkal szerelték fel a Nyíregyházi Allatforgalmi Vállalatot. Több mini 450—500 ? ezer forint értékű gépet állítot-? tak a termelés szolgálatába. És t ezzel mindenki jói járt. Amikor pedig az Élelmiszer- ? ipari Minisztérium Scrtéste-1 nyésztési Igazgatósága rendclkc-J zést adott, hogy a felesleges gc-J pékét adják le, Feri bácsi mo-? solygott egyet és az illetékesek * legnagyobb csodálkozására azon » nyomban közölte: az utasítást* végrehajtottuk. * . X M intha a saját zsebéből* adná ki a pénzt, haj alkatrészre van szüksé-J günk" -— vélekednek * róla a gépkocsivezetők. * Van ebben sok igazság, mert* Szűcs Ferenc nagyon megnézi,* mit vesznek, és mire adjon ? pénzt. Mindent számon tart. J Pontos és rendszsrető. * Történt egyszer, hogy az egyik * gépkocsivezető saját hanyagsága* miatt több órán állt munka né!-* kül a penyigei állopiásón. De * állt három rakodómunkás is, * Akik órabérben pihentek. Szűcs? Ferenc megtudta ezt. Alaposan; összeteremtette a gépkocsiveze- $ tőt. Hát még Rinyu Lászlót,! amikor kérdezés nélkül elsuhant? a motorkerékpárral mégpedig? nem közügyben, csak ..úgy”. X Feri bácsi nagyon dühös lett.? — Ezt nem tűröm — mondta? az igazgatónak. Miért kótyave-* tyélik el a benzint itt minden-* re?! Lakatot veszek, lezárom,! amit kell! Itt lesz a ku'cs ná-2 lám. J — No, de ezt mégsem lehet,} Feri bácsi — csillapította az? igazgató. — Nem mehetnek min- ? den pillanatban magához a kul-? csért. ? Szűcs Ferenc lecsillapodott. A* fiatalok kicsit megmosolyogták * az öreg tcrmelésvezetőt.;. ; ★ | N os, garasos ember-e Szűcs ? Ferenc? Döntsék el:* igen, vagy nem. Annyi* biztos, hogy takarékos,! és egyenes ember. * O'yan pártonknvüli- vezető, aki i szívét adja a vállalatért. És ha * a köz érdekében garasoskodik, ? az csak jó tulajdonság és ha* ezért mondják rá, hogy garasos. j ám legyen; (—s K—) Történt pedig, hogy evekkel ezelőtt, amikor még bővebb anyagi eszközök álltak a kultúr- fclclősök rendelkezésére, az örömteli vásárlás pillanataiban a kultúrfclelős meglátott egy ha­talmas zenegépet. Meglátni cs megszeretni— na, de miért is ne legyen a műve­lődési otthonban zenegép? Le­gyenek csak lemezek, minél több és minél jobb, s hallgassák a szaktársak, barátkozzanak a nehéz zenével. S már látta á kultúrfelelős a benépesült termet, az áhitatosan figyelő munkásokat, paraszto­kat, akiket ő vezet a műveltség ezen útján. Aztán a zenegépen otthon ki­próbálást nyert az első három lemez, s miután bebizonyosodott, hogy a gép is jó, a lemezek is jók, a tűket meg cserélni kell, a többi lemez kipróbálása szük­ségtelenné vált. S azóta bizonyos nyugodt ön­érzettel gondol arra a kultúrfe- lelős, hogy bármikor sor kerül­hetne hangverseny rendezésére, mert a lemezek azóta se törtek össze, jól el vannak csukva, még a por se férhet hozzájuk. Más kultúrfclelős hasonló kul- túrszomjúsággal megkívánt egy szép nagy fényes trombitát. — Csak közben a trombitásnak való más városba költözött. De az egerek nem költöztek bele a trombitába, mert abba gondosan bele van göngyölve az a zongo­rateríti), amihez azért nem ve­hettek zongorát, mert egy cxlra fotólaboratóriumot rendeztek be. Mindenesetre több haszon­nal, mert kelten azóta is rend- szeresen fényképeznek és nagyi­tanuk, családtagjaik lefoagyai9 gyönyörűségére. Az a huszonkét srafcyssy>ji| sem árt senkinek, amely a »H, hcgyczcs különféle módszerré* ismerteti a legújabb tapasztala« tok igényével lí>49-es kiadáabstv annál inkább, mivel mind a hna szonkettő egyforma. Viszont a szép, nagy Umr* táli szőnyegek alaposan m»*., koptak a „megőrzésben”, egy ideig kétszobás, de tuüm egyszobás, majd háromaaabán lakásba kerüllek, testvéri mogz értésben a függönyökkel. A vádiók már nem kopnak, mert hónapok, sőt egyesek évste óta rosszak, s így legfeljebb, csak az enyészet rágódik raj« tűk, no meg a kultúrfelelős* hogy esetleg meg is lehetne esi« náltatni, viszont minek, amikor! egyszer úgyis megint csak ebt romlanak. Tiszta önköltSégosök-. kentós, ha hozzá se fognak mj javításhoz. A táncruhákkal nines »emmd baj, mert évente kétszer fel is ve* szik őket. S hogy a raktárba* ötvenezer rajzszeg van? A* min­dig jó, ha egy raktárban van, rajzszeg, mindig akad ptakat. meg vászon, amit ki kell Níg» geszteni. Történt pedig, hogy a kultúr- felelős egyszer azt áJmodtm hogy elővonultak mindezek % dolgok, s szemlére jelen«kezdek' az elfekvő készletek. S a sor nőtt, egyre nőtt, e* ideje lenne, ha, felébredne né­mely kuHúrfcIelős lelkiismeret«, hogy más, komoly kultúrfelelős példájára nagyobb felelőssé**«! vigyázza a nép vagyonát. y—b Gazdag iiiauru volt a berkeszi Bajcsy-Zsilinszky Termelőszövetkezetben.: A *íöf?+- kezet vezetősége úgy határozott, hogy az április 4-i és * húsvéti ünnepek előtt kiosztják a mostani gazdasági év,ben szerzőit mun­kaegységekre az előleget. A november egytől március vécéig tern jedö időszakra szép összeget, munkaegységenként nyolc forintot osztottak ki a tagok közölt. cA. tcstocríjé(j városában Ungvár, 1958 április „Kedves szüleim, drága hugccskóm! Nagyon sajnálhat jótok, hogy nem láttátok art. amit én. A házakon fel­iratok fogadtak bennünket, magyarokat, és az azúrkék Ung-fnlyó pontosan olyan, print ahogy egyszer a filmhíradóban lát­tuk, Ungvár a testvériség városé, Nagyon, nagyon szerelném, ha itt lehelnétek ve­lem. Szétnéznétek, hogyan élnek itt a szovjet emberek, s mennyire igaz barátok fogadtak bennünket...” Az egyik ungvári képeslapra írta ezt (Ktsdaja, egy lenszőke hajú fiatal lány. a magyar ifjúsági küldöttség tagja. S írta volna a kedves sorokat a friss élmények­ről, ha fért volm a rozmaring-illatú lapra. Nos, ami nem fért a kis képeslapra. * ami maradandó élmény volt a levél írója és a magyar delegáció tagjai szá­mára, megkíséreljük nehézkesen forgó, ünnepi hangúra hajló toliunkkal némileg megörökíteni. Persze nem teljes igényes­séggel. Fényesebb toll is silány lenne az ungvári élmények megörökítésére. A% első csők Barátok, testvérek otthonába érké­péit g magyar fiatalok vendégcsoportja. A határon testvérek várták a magyaro­kat A mieink a csapi állomáson átadták a magyar ifjúság hála-stafétáját és hála- zászlaját a Kárpáton-túli Komstomol­* tervezet titkárának, a mosolygós Smany- kov elvtársnak. A Komszomol- titkár ukrán nyelven és tört magyarsággal kö­szönte. mag a szovjet ifjúság nevében a kedves megemlékezést... Az első baráti esők. után az ungvári. Komszomol táját autóbuszába, szám a magyar fiát ni ok cső* r rtja. Útközben gyakran kapta, szárnyra a szél a magyar, ukrán, orosz népdalo­kat, indulóitat, gazdát cseréltek a jelvé­nyéit. Es megtalálták a közös nyelvet a magyar fiúk♦ ukrán lányok és az ukrán fiúk, magyar lányok. Irány Ungvár! Ungvár, ez a kedves, sokarcú város fogadta vendégül rövid másfél napra a barátokat, Az Ungra néző Kiev szálloda pompásan berendezett szobái s az asz­talokon az ungvári magyar nyelvű lapok, folyóiratok várták a szeretett vendege­ket. flová menjünk? Hol kezdjük a ven­dég járási? Ez okozott nagy fejtörést vendégek­nek és vendégfogadóknak. A helyzetet még bonyolította, hogy szinte percenként megjelent egp-egy komszomolisla valame­lyik kárpátontúli kolhozból. „Hozzánk gyerlek! Nézzétek meg a mi kolhozunkat'' — rendszerint ezzel a rövid strófával. Végül is abban maradtunk, hogy le­megyünk az étterembe. Ez egyébként is „műsoron” szerepelt és nem is volt rossz gondolat. Jó kis tolkti . . . Az első pohárköszönlők nyitották meg g bensőséges összejövetelt, Votkát it*vnk az előételek előtt es után, a seron­levő fogások előtt és közben. Később „módosult a sorrend” a váltakozó ételek szerint. A finom, ebéd után kedves jelenetre került sor. A magyar küldöttség veze­tője, Mandzák János átadta a fiatalok ajándékait a komszomolistáknak. Majd a Magyar Sporthivatal kiküldöttje is át­nyújtotta. baráti kézszorítás és ölelés kí­séretében a szerény ajándékokat. A kom- szomolisták szalaggal átkötött emlékeket ajándékoztak a magyar küldötteknek. Délután megkoszorúznák az ungvári szov­jet hősi emlékművet a. hősök temetőjé­ben. Voltunk múzeumlátogatáson. Meg­néztünk egy művészi kcpkiállitást n kárpá- lontúli művészek cs külföldi festők alho- tásaL. Részt vettunk a Filharmóniában rendezeti barátsági esten, ahol koncertet adtak a magyar küldöttség tiszteletére. IJrnssba, barátság . . . „Drúzsba” — ez volt az első szó, amit a magyarok megtanultak: Druzsba, azaz barátság. Szovjet brétaink is miha­mar elsajátították a legkifemzőbb, leg­melegebb szót: Barátság. Örök és meg­bonthatatlan őszinte barátság . .. A tarnóczi Gorkij kolhozba is kiruc­can' a küldöttség. Rövid látogatásra, röp­ke kézszóritásra, A bejárainál népi szo­kás szerint sóval és tenyérrel fogadták vendégeiket a. kolhozisták. Majd bemu­tatták a kolhoei. Volt itt sok-sok ezer húsvéti csibe a kolhoz farmján, sok kü bárány, kis borjú és sok okos gép, D# beszéljen inkább minderről * ..futólagoe“ vendéglátás, azaz néhány fogás az étlap­ról: Jóízű főtt sonka, előtte s utána vöt- ka, utána tyúkhúsleves, töltöttkáposzta, csirkehús, pörkölt, bor és még sok min­den kínálta, magát az asztalon. Itt is kedves ajándékot kaptak a vendégek. Világvevő rádiót s egyéb apróságot, sok üveg húsvéti kölnit, könyvet, baráti kéz- ■fogást, cső hot... UÍS90I1 Hálásra Nyíregyházán Vissza jövet néhány perc idő volt 8 csopi állomáson a búcsúskod ásra, Elszök­tek a percek, s haza kell-tt indulni. Az állomás mellett a szürkületben fiatal lány várta a csoportot. Megnézett minden arcót, minden magyart. Kit keresett? E(ty fiatal szőke magyar fiút, akivel régóta levelezik. Találkoztak. A fiú, Gidófalvi Pali. találkozott. a kis ukrán lánnyal s indulásig kettesben beszélgetlek. ★ Elbúcsúztunk komszomolisla bará­tainktól, megköszönve, a. legőszintébb és legszívélycsebb vendéglátási, A testvéri­ség városa nehezen engcdlc útjára, láto­gatóit. „Gyepiek cl hozzánk többször is, legyetek gyakran a vendégeink” — igy búcsúztak az ukrán fiatalok. „Viszontlá­tásra Nyíregyházán, barátaink” — mond­ták a magyarok s kifutott a vonat a Tisza-hidra, a barátság hídjára, F, 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom