Kelet-Magyarország, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-30 / 101. szám

vt RELFTMAGYARORbZAG 1958. Április so, szerda MIÉRT MEM DOLGOZIK A VAJAI KISZ? A mikor megalakult Vaján ** Hji ifjúsági szövetség, se­gítették munkáját KJSZ-tagok, szervezeten kívüli fiatalok, párttagok, pedagógusok egy­aránt. Resztvettek rendezvényei­ken, szíves szovai, javaslattal, dicsérettel, bírálattal igyekeztek előbhre juttatni a megoldásra váró tennivalókat. Rendszeresen tartottak vezetőségi és taggyű­léseket, ifjúsági esteket, előadá­sokat. Beszélgettek szerelemről, munkáról, szocialista erkölcsről, jellemről, viselkedésről és más fontos kérdésekről. Jó volt hal­lani a községi vezetők és a ne­velők szavat, követni a párt­munkások a £ és tanácsvezetőket. Nem ismének akadályt, nehéz­séget. Minden rendezvényen nagy számban jelentek meg szervezeten kívüli fiatalok is. Tudták, hogy a KíSZ-ben meg­találják számításaikat, műve­lődési és szórakozási lehetősé­geiket. S örültek, na baráti szó­val, megértő mosollyal fogad­ták megjelenésüket, javaslatai­kat. összefogtak az értelmiségi, munkás és parasztfiatalok. Ott voltak a pedagógusok, hivatalok, intézményen fiataljai, szövetke­zeti tagok, egyénileg dolgozó pa­rasztinak. Egymásra találtak, szórakoztál«, tanultak, edződtek, mert segített a pártszervezet. Fejükbe szállt a siker Kiszisták és pártvezetők, ta­nácsdolgozók és pedagógusok, kullúrmunkások és tömegszer­vezeti vezetők valamennyien osztoztak az örömben. Vala­mennyien segítettek, dolgoztak, fáradoztak, hogy magára talál­jon az ifjúság. Szükség volt az összefogásra, mert azelőtt 'na­gyon is laza volt a falu fiatalsá­gának közössége. S mikor sike­rült testvéri szálakkal' össze­kötni parasztfiúkat és értelmi­ségieket, könyvet és kapátfor- gató lányokat, mikor magasabb- rendű erkölcsről, szerelemről, munkáról, jellemről és viselke­désről hallgatlak előadást s vi­tatkoztak közösen — egyetlen ember távolmaradása, a KISZ- titkár hirtelen megbetegedése miatt maradt félbe a nagyszerű, munka. Alábbhagyott a lendü­let, csökkent az alkotókedv. Csökkent, mert nem nevelték kollektív szellemben, közös össze­fogásra az ifjúsági szövetség vezetőit, akik megtorpantak, amikor váratlan esemény ke- resztezte munkájukat. A titkár nélkül maradt ifjúsági szövetség minden rendezvénye elmaradt. Elmaradt, mert nem segítették a legifjabbakat a legilletéke­sebbek. a pártvezetőség, a köz- ség politikai, gazdasági és kultu­rális vezetői. Pedig hálásak vol­tak az alapszervezeti párttitkár, az igazgató-tanító lelkesíté­séért, elméket tisztázó szavai­kért, javaslataikért. Nem is­mertek erőt, fáradtságot. Ott voltak, amikor ankétot szervez­tek. Megjelentek, ha taggyű­lést hirdettek. Összejöttek elő­adásokra. Rész vettek vitaesté­ken. Készek voltak színdarab- tanulásra. Mindenre, amj fejlő­désüket, előrehaladásukat segí­tette, S mert beteg lett a KISZ- titkár és később más megbízást kellett teljesítenie a szomszé- dós községben, alábbhagyott a lendület. össze fogra segítsék az ifjúságot Vaján Az események láttán azt hit­ték a vajaiak, hogy fáradság nélkül is gyarapodnak az ered­mények. Elhanyagolták az ifjú­sági rendezvények szorgalmazá­sát. látogatását. Hiányzott a se­gítő, bátorító szó. Pártvezető­ségi ülésen napirendre tűzték ugyan az ifjúsági szövetség helyzetét februárban, de nem hívták meg a KISZ-titkárt, s később sem közölték vele az ülésen hozott határozatokat. Ülé­seztek, de arról megfeledkez­tek, hogy ez nem öncélú, hanem az ifjúság érdekében kell, hegj’ történjen. Ilyen körülmények között érthető, hogy nem tör­tént változás, ezután sem. Arra sem fordítanak fáradtságot, hogy tanácskozásra hívják össze a, fiatalokat. A legfontosabbakat sem beszélik meg. Más munka­helyre került vezetők helyére nem választottak újabb erőket, akik a vajai fiatalok között él­ve még nagyobb eredményekre serkenthetnék az ifjakat. Pedig most is igénylik a közösségi életet, szórakozást, művelődést, hogy nehéz, fáradtságos munka után enyhítsék a gondokat, osz­tozzanak egymás örömeiben fia­talok és idősek egyaránt. Segítsenek talpraállítani a köz­ség és járás vezetői a vajai K1SZ- szervezetet. Megéri a fáradtsá­got, ha pártvezetőségi tagok, illetékes pedagógusok, tanács­vezetők, anyái«, apák, :— kiknek gyermekei szintén óhajtják a szervezeti életet, időt szentel­nek a fiatalok taggyűlésének megszexvezesére, friss erők be­vonására, hogy ismét eleven, élő munka légyen a fiatalok szer­vezetében. Mert csak soha nem szűnő munkával lehet KISZ­tagokat és szervezeten kívüli fiatalokat nelvesén. nevelni, fog­lalkoztatni, bevonni feladataink megvalósításába. Ügye megteszik a vajai veze­tők? Nagy Tibor. AAAAAAAA A<*amaaaaaaaaaamaaaaaaaaaamaaaaaamaam JMájiui zaizLáka!alt... (Lnnep előtt) \f ájusról írni annyi, mint kibont am a sugaras ta­vaszt. Idézni az. élet termő bő­ségét, mely mindig csokorba köti a maga nagy igézetét, ha felsüt a nap, és megjönnek a biztató szelei«. Május vitorláján immár 68 éve, új remény dagad. A meg­újulásé, a bizakodásé, hogy egyszer mindenütt tavasz lesz," hogy kegyvesztetté vál az ön­kény és végleg csatát veszít a gyűlölet. A munkások első májusi fel­vonulása, az először égréröppeno vörös zászlók sokasága egy új és igazibb s/ázad eljövetelét Hir­dette meg, Amerikának csak­úgy, mint Ázsia elnyomott né­peinek, vagy Európa munkás- osztályának. A : abszolgaságtól a kapitalizmusig mindez csak utópia voU es ha támadtak is viharok, nem tudták megingat­ni az emberi különbségek mere­délyét, nem tudták kétessé ten­ni a Koronákat és kiváltságokat ::-s nem tudtak beírni százmil­liók szivében annak hitét, hogy eeyszér a kizsákmányolásnak is • vege szakad. Pedig régen is zeriyö volt a május, a mi gene­rációnk e:6tt is virágokat es szépségeket bontott a tavasz, de a termés mégis és mindig a gazdagoké volt. Csak a gazda­gok tudta« örülni önfeledten, míg a Sparlacusok népe színié félve, szinte tántorogva itta a fényt és altcl meg szomjasaob lett. Az egyiptomi szfinszeklől a lyoni takácsműhelyekig min­dig csak az öltözékeket oldotta meg a beköszöntő megújulás, a rabságot már nem, melynek ter­hétől nyögve, bizony oiyan más, minőségileg olyan különböző volt az utak tavasza, annál a tavasznál, ami a szegény és földhözragadt pórnépnek ma­radt. Es az élet javai is csak a katonák, papok, polgárok tár­sadalmának nyújtottak bőséget, míg a negyedik rend fiai nap­fényes íáóben is árnyékban, bő­ség idején is az éhezés sóspusz­taságain- tengődtek. Május zászlóbontása épp ezért dobogtatja meg még ma is a szívünket. Remek ötvözet volt ez, melyben már tapintható formát nyert a munkáossztály igazsága, kifejező erőt az ősz- tályöntudat. jelezve, hogy esz­ük a sötétség, hogy felíve’öbei van a népek hajnala. Es ha élű szőr csak néhány tízezren sej­tették is meg a proleíárforra- dalmak tisztító záporait, a koc­ka el volt vetve, a remény az égre röppent, hogy bizakodásá­ból meg a bizonytalankodók is hitet és erőt meríthessenek. És nézzünk csak szét ma. A májusi seregszemle néhány év­tized alatt már világot mozgató erűvé vált, amely szétsugározza Kelettöl-Nyugatig, a Lappföid töl az Argentin pampákig í XX. század új és mindent le- bíró igazságait. Mert az eszme amit Maix, Engels elvetett már ott növekedik milliárdok szívében, és nincs erő. anre’y kétessé tudná tenni a megtör­ténteket! A májusi zászlóbon­tás ma már egy új társadalom feltörekvésének valósága, amely a holnap útját, a ragyogó jövő egyengeti, a béke és az alkotás nagyszerű tetteivel. A munkás­tavasz. Így végre már a legtávo iabbi zugolyokat is eléri, és példáját, dicsőségét látván, most eszmél csakigazán a Világ, hogy milyen Hatalmas Biztató tud lenni az Ember nagysága. 17/ filmről — röviden Vasvirág I ehet-e álmokat filmre vinni? Egy költő álmait, aki a har­*J mincas évek ryomorúságában a képzelet vásznára festette a jövő ábrándjait? Vajon a film vásznán megelevenedhet-e egyálta­lán Gellcri Andor Endre .szétszórt novelláinak minden szépsége? Ezeket a kérdéseket latolgatja magában a néző a VASVIRÁG vetí­tése előtt. S elismeréssel adózhatunk a forgatókönyv írójának, Költő Miklósnak, s a tehetséges rendezőnek, Herskó Jánosnak. Szerencsés kézzel választottál« ki Gelléri novelláinak legro­konszenvesebb hősét, Petter- sen Istvánt filmjük főalakjá­nak, s éppily ügyesen helyez-, ték be ezt az alakot számos más elbeszélés „kölcsönvett” cselekményébe. Ez a Pétter- sen nemcsak a házépítés, az önálló otthon megszállottja, mint Gellérinél. A filmben ő a „Szállítóknál” alkalmi mun­kás, a „Nagymosoda” há­nyódó fiatalembere, s a „Vera naplójának’1 — az eredetiben csak egy mondatban feltűnő —; udvarlója. Egy nagy szerelem konflik­tusa körül épül a film. Petter- sen beleszeret Verába, a lány azonban megszédül főnöke ígé­reteitől s elhagyja emberét. — , ,. Ez a tragikus, szerencsétlen szelepem a gyújtópontja a filmnek, — ábrázolása költői és meghaló, igaz és emberi. Művészileg teljes képsor alkalmat adott a film operatőrjének, Szécsényi Ferencnek is arra, hogy tudása legjavát nyújtsa. Nem láttunk még magyar filmen olyan ízlésesen modern, találóan egyszerű fényképezést, mint Vera tánca Pettersen kalyi­bájában: az alakok, beállítása, jellemzése pedig egyként dicséri az operatőrt és a rendezőt. . A film az alakok környezetét ábrázolja inkább, mint jellemü­ket, a szerzőknek nincs idejük harmonikusan, kellő tempóban, le­zárni, befejezni a történetet. Ezért érezzük azt, hogy a novellák álom-nyelvét nem sikerült hibátlanul lefordítaniok a film kép- nyelvére. Néhány kiemelkedő színészi alakítással megajándékozza s VASVIRÁG a nézőt. Törpcsik Marit említsük elsőnek: Verát re­mekbe mintázta. Avar István feladatát jól oldotta meg. Várkonvi Zoltán kapitalistájáról talán a legnagyobb dicséret, ha azt mond­juk: nem sematikus. A VASVIRÁG', hibái ellenére, esemény a magyar filmgyártás­ban. HUSEGFOGA DALOM (Folytatás az 1. oldalról.). hazához való hűség leghifeje­és becsülettel kell szolgálnia a zőbb jelképe, haza ügyét. S éppen a zászló a Elmondja az úttörőknek, hopp a mi néuünk egyformán szentnek tartja a nemzeti zászlót és a vörös lobogót Nemzetünk hagyományaiban is szerepel együtt e kettő. Petőfi Sándor a háromszínű magyar lobogó és a világszabadság piros zászlója alá hívta a magyar if­júságot. Majd arról beszél, hogy né­pünk és más nemzetek történe­tében is mennyi példa van a zászlóhoz: a hazaszeretet és az esz ne kifejezőjéhez való, életet is feláldozó ragaszkodásnak. Du­gonics Titusz, II. Rákóczi Ferenc szabadságharcosai, a francia forradalom kommunardjai, u Nagy Honvédő Háború hősei, a 19-es magyar Vörös Hadsereg ka­tonái mind — mint legszentebb eszméik kifejezőjére néztek a zászlóra és hősi tetteket szült e jelkép. Aztán azt mondotta el az út-> töröknek, hogy vörös nyakkendőjüket úgy tekintsék, mint a zászló eiy darabját „Legyetek hűek a zászlóhoz és úttörő tetteitekkel hozzatok rá sok dicsőséget!” A beszéd után a pompás, vö­rös selyemzászlóra —: amelyen az úttörő köszöntés arany bc úi ragyognak — egymás után ke­rülnek fel a szalagok. Elsőnek az MSZMP megyei bizottsága nevében Orosz Ferenc megyei titkár, majd az MSZMP városi bizottsága nevében Mostyák Jó­zsef né elvtársnő kő í fel a sza­lagot. A Művelődési Osztály nemzetiszínű szalagját Arató Fe­renc osztályvezető helyezi el. És sorba hajolnak a zás-lóhoz az adományozó szervek képvi­selői. Minden szalaggal — jó mag­ként — hull egy-egy mondatba- öntöit gondolat a nyitott gyer­mekszívekbe: „E zászló jelentse hűségleket, a munkásosztályhoz, a hazához!" „A dolgozó nép szolgálata jel­lemezze életeteket!” „Tanulásotokkal erősítsétek a békéért küzdő népek egységét és erejét!" S még egy ajándék: a „Móricz Zsigmond” megyei könyvtár ve­zetője keresztszemes hímzéssel díszített fedélben becsületköny­vet ad át a csapatvezetőnek, hogy abba jegyezzék be a tanú-, lásban és a közösségi munkában kiemelkedők nevét és tetteit. Végre felemelkedik a szala­gokkal díszített vörös selyem és a megjelent sok szülő, a vende­gek előtt elhangzik az úttörő fogadalom, amelyet már az új zászlóra nézve tesznek le. Az ünnepélynek vége. A ren­dezetten kivonuló, s az ajtóból még a zászlóra visszatekintő úttörők ott viszik nyakukba a zászló egy darabját, s ott viszik szívükben a hazához, a munkás- osztályhoz való hűség érzését, amely — ma gyermekként, ké­sőbb felnőttként — nagy tettek­ben fog kivirágzani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom